Igyekezzünk bemenni

I

sten más, mint a bálványok, Ő a mindenség alkotója, a Seregek Ura, ezért, amit mond, az úgy van, komolyan kell venni. Isten szava kimegy, és megcselekszi, amiért elküldte az Úr (Jer 10,17-25).  Most az ítélet szava hangzik, és megtörténik az is. Eljön az idegen nép, ostrom és fogság következik. Egyetlen ellenszere van: a bűnbánat és a megváltoztatott élet. Elég már a szájvallomásokból, itt az ideje a valóságos életváltozásnak. Mivel ez nem történt meg, és nem is mutatnak efelé hajlandóságot, készülni kell az elhurcolásra.

Nyalábold föl a batyudat - ez jelzés, indulni kell, nem lehet elkerülni, nem lehet arra berendezkedni, majd csak megúszom valahogy. A segítség, ha elfogadom: mivel nem hallgattam az Úr szavára, bekövetkezik az ítélet, de Ő ezt is felhasználja a javunkra. Mert a nehéz helyzeteket nem mindig kerüljük el, amikor a környezet ítéltetik, a hívő sem marad ki. A társadalom és a közvetlen környezetünk életének következményei ránk is hatással vannak, de megélhetjük azzal a hittel, hogy ott is velem van az Úr. A hívők a nehéz helyzetek lámpásai, utat mutatnak a nyomorúságban a többinek. Mi ez az út? Szabad és lehet keresni az Urat. Tulajdonképpen minden annak a következménye, hogy amíg jól ment az élet, nem kerestük Őt. De ez az időszak szolgálhat elcsendesedésre. Betegségben, félretétel vagy támadások idején is Hozzá fordulhatok. A bajban talán jobban érzékelem az Úr szavát.

Azért is volt szükség erre a fogságra, mert azt gondolták, ha nehezebb is az élet, majd csak kibírják, majd csak kijönnek belőle valahogy, és nem tartottak bűnbánatot. Nem jutottak el oda, hogy az Úrhoz forduljanak, nem látták meg, hogy Istenre van szükségük. Látjuk-e mi ezt? Vagy mi is hozzájuk hasonlóan gondolkodunk, majd csak lesz valahogy, túlleszünk ezen a problémán is? Isten ezek által is keresi a szívünket, halljuk meg szavát, és hívjuk segítségül. Mondjuk ki végre: magam nem tudok igazi megoldást, csak az Úr segíthet rajtam.

Jeremiás megmutatja a megoldást: szabad és lehet imádkozni. Szabad az Úrhoz fordulni, kiönteni szívünket, és ami a legfontosabb, Rábízni magunkat. Jeremiás kimondja: úgy legyen, Uram, ahogy Te akarod. És ez nem rezignáltság, hanem a megoldás. Mert az embernek mindig az a jó, amit az Úr akar. A fenyítést is elfogadja, jó, ha mi is meglátjuk, szükséges a fenyítés, és ő nem azért könyörög, hogy ne legyen büntetés, hanem azt kéri, hogy Isten legyen kegyelmes és irgalmas a fenyítésben is. Azért kéri, mert így ismeri. Irgalmasnak, kegyelmesnek. Mi már feltekinthetünk a Golgotára, és ott megláthatjuk Isten irgalmas szívét. Helyettünk saját Fiát adta halálra. Azért tette mindezt, hogy nekünk életünk legyen.

Örök életre, üdvösségre vagyunk Krisztusban elhívva, de még nem értünk célba (Zsid 4,1-11). Még itt vagyunk ebben a világban, zarándokként élhetjük meg napjainkat. Ez azt jelenti, hogy Isten gyermeke nem céltalanul bolyong a világban, nem a viharok vetik ide és tova, hanem a mennyei cél felé halad. Van cél, és ez a mennyei Jeruzsálem. Mi az én célom, hová tartok? Csak a földi lét javítása, jobb  munkahely, több pénz, kényelmesebb élet, vagy a keresztet felvéve haladok mennyei hazám felé?

A gonosz azt akarja, hogy parkoljunk le itt, élvezzük ki az életet, törekedjünk mi is a világ kínálata után. És, bizony, ez nagy kísértés, Isten gyermekei azonban azért vannak itt, hogy másokat is Isten országába vonzzanak. Úgy éljünk, hogy a környezet is felismerje a Krisztusban való élet páratlanságát. Ezt az utat azonban hit által vagyunk képesek végigjárni. Hit nélkül nem érünk célt, mint ahogyan a pusztában vándorló nép sem. Hallották pedig az Úr szavát, ígéreteit, sok tapasztalat is volt mögöttük, mégsem hitték, hogy minden úgy lesz, ahogyan az Úr mondta. Az ige hallgatásának hittel kell párosulnia, ha hit nélkül olvassuk, hallgatjuk, nem használ semmit, akkor csak betű marad. Életté hit által, Isten Szentlelke teszi az Írást.

A szentíró minket is sürget: ma, ha az Ő szavát halljuk, ne keményítsük meg a szívünket. Ma, és nem holnap, mert a ma megadatott, de nem tudjuk, hogy holnap is lesz-e még lehetőségünk. Ne halogassuk a döntést, ne mondd: előbb ezt és ezt el kell rendeznem, mint ahogy adtak ilyen választ az Úr Jézusnak. Jézusnál semmi nem fontosabb, az Ő hívásánál semmi nem sürgetőbb. Ne tegyünk semmit az Úr követése, a Neki való élet elé. Ő is azt mondta, keressétek először az Isten országát. Csendesedjünk el most, és gondoljuk végig, mit is keresünk először, akár csak a mai napon is, mi a fontosabb nekünk: Isten dolgai vagy a saját ügyünk? Mire jut több idő és erő: az Úrra, vagy előbb a mi dolgaink jönnek, és majd este a fáradt, kimerült pillanatunkból kap néhány percet?

Halld meg most az igét, ma, ne halogass, sőt, most, amikor kézbe veszed a Bibliát, keresd az Úr akaratát. Kérdezd, mit akarsz, Uram, hogy cselekedjem, és ha megtudod, akkor menj és cselekedd. Megtenni se késlekedjünk, amit az Úr mond.

Igyekezzünk bemenni, erre biztat az ige. Hová igyekszel ma? Igyekezz bemenni Isten nyugalmába, az üdvösségre. Oda Jézus az ajtó és az út.

Siessetek, hamar lejár

1. Siessetek, hamar lejár,

Kegyelme már régóta vár!

Ma még lehet, ma még szabad,

Borulj le a kereszt alatt!

2. Ha elkésel, mi lesz veled?

Hogy mented meg a lelkedet?

Lezárul a kegyelmi út,

Lelked örök halálba jut.

3. Elszáll a perc, az életed,

Ma még, ha jössz, elérheted.

Ne késs tovább, ne várj tovább,

Ma kérd Atyád bocsánatát!

Isten áldásával.