Figyeljetek Jézusra!

M

indent elmond Izráel állapotáról az, hogy az Úr nem akar köztük maradni (Jer 9,1-10,25). Legszívesebben kimenne a pusztába, egy magányos kunyhóba, távol tőlük. A bűn annyira átjár mindent, legszívesebben kimenne az ember egy lakatlan helyre, távol mindentől. A puszta csöndet és egyedüllétet jelent, és annyira szükség van a csöndre, és az egyedüllétre is. Egyedül az Úrral és önmagunkkal. Pörög körülöttünk az élet, nagy a zaj, állandó a mozgás, szükség van elcsendesedésre. Mert a csöndben halljuk meg az Úr szavát. Az elcsendesedés lényeges, de a kivonulást nem támogatja az Úr. Mert Ő is kivonult volna a nép közül, de mégsem teszi, nem hagyja őket magukra, küld nekik üzenetet, azon munkálkodik, hogy elforduljanak a bűn útjáról. Minket sem hagy magunkra, kapunk lehetőséget a visszatérésre.

Isten nem mond le róluk, de megpróbálja, megolvasztja őket, olyan nyomorúságba viszi népét, ami tisztítólag hat rájuk. És ez a fogság lesz. Nem szívesen ítél az Úr, de mi mást tehetnék? - kérdezi. Egyszerűen nem használ nekik más. Nem akarják a szót érteni. Ezért fontos, hogy értsük meg az igéből Isten akaratát, mert ha nem, akkor jön a megtisztítás. Ha nem fordulunk el a bűntől, és nem keressük az Urat, illetve nem engedelmeskedünk Neki, jön a megtisztító ítélet. Miért? Mert szeret, nem akarja, hogy teljesen belesüllyedjünk a világba. Népe nem tűnhet el, mert lámpásra mindig szükség lesz.

Isten azonban még mindig szól, és igénk azt kéri: halljátok meg a szót! Nagyon fontos üzenet, halljátok meg a szót, ne kelljen keményebb eszközökhöz fordulni. De nem elég meghallani, konkrét útmutatást kapunk. Isten azt várja, hogy ezt vegyük komolyan, eszerint cselekedjünk. A pogányok útját ne tanuljátok el, vagyis ne a pogányoktól, az Istent nem ismerőktől tanuljunk, ne az ő szokásaikat vegyük át. Az Úr az igében megtanít a helyes útra, elénk tárja a maga követelményeit, Szentlelke által új szokásokat alakíthatunk ki, olyanokat, amik tetszenek az Úrnak.

Jó elcsendesedni, a szívünkbe tekinteni: mi van jelen, mire figyelünk a mindennapokban? Isten népe az égi jelekre, az okkult dolgokra figyelt, azokhoz szabta napjait. Mennyire fontos nekünk a horoszkóp, a sokféle okkult praktika? Gyakoroljuk-e még a lekopogást? Ha ezek jelen vannak, azt jelzik, hogy nem az Úré még teljesen a szívünk, ezektől szabadulnunk kell.

Jeremiás rámutat: Isten valóság. Izráel Istene valóságos, élő személy, örökkévaló Király, a bálványok azonban tehetetlen emberi alkotások. Ne féljünk tőlük, hanem bízzuk magunkat Megváltónkra. Az idegen és gonosz szokásoktól kérjük szabadítását. Ne a bálványoktól, hiedelmektől, babonáktól féljünk, hanem féljük az Urat! Vagyis álljunk Elé bűnbánattal, mert Ő képes megítélni, azért küldte el a Megváltót, hogy ne kelljen ítéletre menni, hanem miénk lehessen az örök élet.

A szentíró az Úrra mutat, és azt kéri, figyeljünk Jézusra (Zsid 3,1-19)! Figyeljünk Rá, mivel Ő bűntelen volt, és a kísértésekben is diadalmaskodott, nemet mondott az ördögnek, tud nekünk segíteni. Benne van az is, hogy egyedül Őreá figyeljünk. Aki Krisztus követőjének tartja magát, az egyedül Jézusra nézzen, az Ő szavára, útmutatására figyeljen. Kire nézünk? Kitől várunk tanácsot napi problémáink, gondjaink közepette? Kit hívunk segítségül a kísértések idején? Figyeljünk Jézusra, forduljunk Hozzá, és kérjük Őt! Figyelj Rá, mert Ő megbízható. Jézus élete hiteles élet, az egyedül igazán hiteles. Kiállta a próbát, és hűséges maradt Istenhez mindenben. Jézus mindig az Atyában bízott, Belé kapaszkodott, Vele összhangban cselekedett. 

Figyeljünk Jézusra, de nyitott szívvel tegyük ezt. Nagy veszély, hogy halljuk ugyan az Úr szavát, de megkeményítjük a szívünket. Ez azt jelenti, hogy tudatosan bezárom Előtte a szívem. Nem akarok Rá hallgatni, mert nem bízom Benne. Izráel népe a pusztában annyiszor átélte Isten hatalmát, megtapasztalta gondoskodását, sok csodát látott, rengeteg szabadításban volt része, mégis, amikor jött egy újabb próba, zúgolódtak. Nem hittek Istennek, nem merítettek erőt a korábbi csodákból, és nem bíztak abban, hogy Isten most is megteheti.

Milyen az én szívem? Hogyan reagálok, amikor szól az Úr? Ma, ha az Ő szavát halljátok - mindig a ma a lényeges, most vegyem komolyan, amit Isten mond. Ne mondjam, majd holnap, mert nem tudom, lesz-e még holnap. A mai napot megkaptam, mégpedig azért, hogy végre beálljak az Úr Jézus mögé, és kövessem Őt. Ma is legyen az Ő szava az iránytű számomra.

Rád tekint már hitem, Megváltóm, Istenem

1. Rád tekint már hitem, Megváltóm, Istenem, A Golgotán: Halld könyörgésemet, És

vedd el vétkemet; Mostantól hadd legyek Tied csupán.

2. Szívemet töltse be Kegyelmed ereje Buzgósággal! Meghaltál érettem; Add: szívem s

életem Teérted éghessen Forró lánggal!

3. Ha elfog utamon Félelem s fájdalom: Fogd kezemet! Derítsd fel éjemet, Szárítsd fel

könnyemet: Tévelygésben ne hagyd Én lelkemet!

4. Éltem ha fogyva fogy, És a halál ahogy Jön már felém: Megváltóm, ments te meg

Kétségtől engemet, Nálad hogy üdvömet Meglássam én.

Isten áldásával.