Nem a meghátrálás emberei vagyunk

M

ég mindig szól az Úr, és próbál még a szívünkre hatni (Jer 18,1-12). Elmondja, hogy olyanok vagyunk a kezében, mint a fazekas kezében az agyag. Isten a fazekas, Ő határozta el, hogy készít valamit, életet ad nekünk. És Ő az, Aki megtervezte az életünket. Nem véletlenül vagyunk, és nem kell improvizálni az életet, mert személyes terve van ránk nézve. Tudja, mit akar kihozni belőlem. Jeremiást a fazekasműhelybe küldte az Úr, ott érti meg Isten tervét és üzenetét. A fazekas egy edényt készített éppen, de nem úgy formálódott, ahogyan szerette volna, vagy valami szennyeződés volt benne, ezért ismét összegyúrta az agyagot, és más edény készítéséhez fogott.

Isten is így formálja életünket, a lehető legjobb edényt szeretné elkészíteni. Az edénybe lehet valamit tölteni, így szeretné a mi életünket is használható, megtölthető edénnyé formálni. Azonban az életünk edénye gyakran tele van, gyakran nem olyan, amilyennek az Úr szeretné látni. Pál is edény volt, választott edény az Úr szemében, de ahhoz, hogy használható, Tőle való tartalommal lehessen megtölteni, össze kellet törni és újra formálni. A damaszkuszi úton ment végbe ez az összetörettetés, és ott kezdte evangéliummal megtölteni az Úr.

Milyen edény vagyok? Az Úr tud formálni, vagy össze kell, hogy gyúrjon? Sok esetben alkalmazza Isten ezt az ismételt összegyúrást, de olyan jó, hogy nem dob félre. Nem másik darab anyagot vesz a kezébe, hanem velem kezdi újra. Ilyen összegyúrás lehet egy kudarc, egy betegség, egy tragikus esemény. Azonban mindezekkel célja van Istennek, azt akarja, hogy végre az Ő útjára térjünk, és elhagyjuk a magunk gonosz útjait és cselekedeteit.

Isten célja, hogy megtérjen a nép. De ez nem csupán vallásos gyakorlatot jelent, hanem igazi életváltozást. Ez az üzenet is Isten megtérésre hívó szava, még mindig kapnak egy utolsó esélyt, de ha nem jobbítják meg útjaikat és cselekedeteiket, akkor jön a veszedelem. Még most lehet változtatni, odafordulhatnak az Úrhoz, és komolyan vehetik útmutatását. Azért szól Isten, hogy az életünket kegyelme által igazítsuk igéjéhez, az élet beszédéhez. Azért adta a Szentírást, hogy komolyan vegyük, hozzá forduljunk tanácsért, és amit az ige mond, azt cselekedjük is.

Az Úr folyamatosan szól, azonban a nép nem akarja Őt komolyan venni. Mi is a probléma? Isten Jeremiás által beszél hozzájuk, őreá bízta üzenetét, és az emberek csak egy embert látnak. Sötétség borult rájuk, és nem hallják meg Isten szavát. Nem döbbennek rá, a próféta is eszköz Isten kezében, és amit mond, az nem az ő véleménye, hanem Isten szava. Ráadásul vannak hivatalos, az udvart szolgáló papok és próféták. Őket az egyház képezte ki, ő fizeti, és emberileg elfogadható tanácsot adnak. Jeremiás üzenete sértő, mert megtérést vár Isten népétől, holott - mivel ők Isten népe - minden rendben van az életükben. Sokan ma is így gondolkodnak, mivel beleszülettünk egy keresztyén felekezetbe, minden rendben van. Azonban ez nem elég Istennek, Ő újjászületést kér. Azt akarja, hogy az egész életünk változzon meg, és most már engedelmeskedjünk Neki. Lássuk meg, hogy az ige hirdetői nem minden esetben a magukét mondják, ma is vannak Istentől küldött szolgák, akik a fentről kapott üzenetet tolmácsolják.

Jézus Krisztus által új távlat nyílik meg Isten gyermekei előtt, bemehetünk a szentélybe, beléphetünk Isten elé (Zsid 10,19-39). Mindez Jézusért és kegyelemből. Ez az új távlat, hittel Krisztushoz járulhatunk, Aki megtisztítja naponként szívünket minden szennyeződéstől. A reménység hitvallása a miénk, olyan reménységé, amilyet a világ nem tud kínálni. Aki hisz a feltámadott Jézus Krisztusban, akinek megkegyelmezett az Úr, annak örök élete van. És mi várhatjuk Urunkat, Aki vissza fog jönni. Még egy kevés idő, és eljön, és Ő nem késik. Bármit mondjon a világ, és néha még a mi szívünk is, Ő nem késik, idejében fog eljönni. Nem az a kérdés, hogy eljön-e, hanem az, hogy várjuk-e? És hogyan fog találni, amikor megérkezik?

Ige körül és közösségben várom-e? A tanítványok összegyülekezve várják az Urat. Mit jelent ez? Kitartunk az ige olvasásában, az igehirdetés, a tanítás utáni vágyakozásban, és közösen várjuk az Urat. Isten népének szüksége van a közösségre, nincs magányos hívő élet. Szükségünk van az igére, ragaszkodjunk hozzá.

Az igaz ember hitből él, továbbra is a hit emberei vagyunk, továbbra is Isten szavára és vezetésére hagyatkozunk. Nem látjuk előre az időpontokat, de hisszük, hogy amit az Úr ígért, azt ezután is megcselekszi. Nem a meghátrálás emberei vagyunk. Isten akkor gyönyörködik az életünkben, ha nem hátrálunk meg, vagyis tovább megyünk a keskeny úton akkor is, ha magunkra hagynak minket. Ne hátráljunk meg, ne hagyjuk el az Úr nyomdokait, akkor sem, ha ez sokba került. Ne feledjük, Ő hű, nem fordult vissza a Gecsemáné-kertből sem, és nem szállt le a keresztről. Vállalta értünk a kereszthalált. Ne csak addig kövessük, amíg minden jó, hanem akkor menjünk is Utána, ha a neve gyalázatot hoz. Mert tudjuk, hogy Jézus életre vezet. Az örök életet nyitja meg övéi előtt. Az Úr erejére építve, nyomaira figyelve haladjunk ma is előre. És amit Ő mond, amit ránk bízott, azt ne adjuk fel. Ne fáradjunk bele a hit harcába, mert Ő nem hagy erőnkön felül kísértetni, és idejében elkészíti a szabadulás útját.

Krisztusom, kívüled nincs kihez járulnom

1. Krisztusom, kívüled nincs kihez járulnom, Ily beteg voltomban nincs kitől gyógyulnom.

Nincs ily fekélyemből ki által tisztulnom, Veszélyes vermemből és felszabadulnom.

2. Gyújtsd meg szövétnekét áldott szent igédnek És bennem virraszd fel napját kegyel-

mednek; Igaz utat mutass nékem, szegényednek, Járhassak kedvére te szent Felsé -

gednek.

3. Várlak, Uram, azért reménykedő szívvel, Miként a vigyázó virradást vár éjjel; Hozd fel

szép napodat nékem is jó reggel, Hogy szolgálhassalak serényebb elmével.

4. Dicsértessél. Atya Isten, magasságban, Mi Urunk Krisztussal mind egy méltóságban,

És a Szentlélekkel mind egy hatalomban: Háromság egy Isten, áldj meg dolgainkban.

Isten áldásával.