Igéje szól

Az Úr ismét szól, igét bíz a prófétára, amit el kell mondania Jeruzsálem lakosainak (Jer 11,1-14). És akik hallják, azok is adják tovább. Mert az Úr szavaival mindenkit meg kell ismertetni. Isten népéhez szól a próféta által, fontos üzenete van, és ezt akkor is tovább kell adni, ha nehéz a tartalma.

Halljátok meg a szövetség igéit, ez az első, halld meg, amit Isten mond. Állj meg, csendesedj el, és halld, amit az Úr mond. Sokféle hang van ma, villognak a reklámok, megjelennek a különféle hírek, mind tanácsot adnak, mind a figyelmünket igénylik, de az ige azt kéri, hogy most az Úrra figyeljünk. Halljuk meg az igét. Meghallani azt jelenti, hogy úgy fogadom, hogy az nekem szól. Úgy ülök az ige mellé, hogy Rólam van benne szó, és mindaz, ami elhangzik, az én Atyám üzenete.

Miért szól az Úr? Azért, hogy hallgassunk Rá,  cselekedjük azt, amit mond. A Szentírást is azért kapjuk, hogy vegyük komolyan az Úr szavát, vegyük komolyan az igét, és cselekedjük meg. Isten azért választ ki magának népet, hogy az a nép Őt képviselje, szavára hallgasson.

Isten kihozta őket a vaskohóból, Egyiptomból, olyan helyzetből szabadította meg őket, amin ők már nem tudtak változtatni. Isten ma is szabadít. A számunkra reménytelennek látszó helyzetekből is ki tud emelni, Nála van megoldás. A bűn kohójában szenvedünk, emészti az életünket, kapcsolatainkat, de eljött az Úr, hogy kimentsen belőle, de akarok-e szabadulni? Van, amikor az Ő nevéért kerülünk kemencébe, amint  Dániel idejében is történt, azonban a tűz sem ártott az ifjaknak, mert velük volt az Úr.

Jeremiás megy Jeruzsálem utcáin, és hirdeti az igét, még mindig hív az Úr, még kérlel: hallgassatok szavamra. Vajon van-e foganatja ennek a kérésnek? Hallgatunk-e az Úr szavára?  Adventi időszakban vagyunk, mi az, ami vonz bennünket? Mire figyelünk, és merre járunk?  Hallgatunk-e Urunkra, elkezdjük-e élni az igét? Mert Ő elsősorban életformát hozott, azt akarja, hogy éljünk úgy, ahogyan Ő élt. Lehajol, és kézbe vesz minket, hiszen saját erőből, régi szívvel képtelenek vagyunk akarata szerint élni. Gonosz a szívem, a szívünk, mondja az ige. És itt kezdődik minden, elfogadom-e ezt? Elfogadom-e, hogy gonosz a szívem, baj van vele, isteni beavatkozásra van szükség? Mert amíg csak javítgatni, foltozgatni akarom, nem járok eredménnyel. Javíthatatlan a szívem, új szívre van szükségem. Az új szív Isten munkája, az Ő drága ajándéka, Krisztusért.

Azonban rajtunk áll, hogy az Úr ajándékát és útmutatását fogadjuk-e el, vagy visszatérünk atyáink korábbi bűneihez. Izráel a régi vonalra állt vissza, nem Isten útjára lépett, hanem a bálványokéra. Megtűrte maga között az idegen isteneket. Milyen idegen istenek húzódnak meg az életünkben? Csendesedjünk el, és vizsgáljuk meg a szívünket: hol található pogányság, bűn a mindennapi gyakorlatainkban?

A Zsidókhoz írt levél is Isten beszédéről szól, és jó, hogy arról szól, mert hatalmas csoda, hogy Isten még mindig szól (Zsid 4,12-16). Semmit nem ért annyi gyalázat a történelem folyamán, mint az igét. Nem akarjuk hallani, nem akarunk beletekinteni az általa elénk adott tükörbe. Miért? Mert nem akarjuk meglátni valóságos állapotunkat, csak azt szeretjük hallani, mint a gonosz mostoha: szép vagy, úrnőn. Minden rendben, nincs hozzánk hasonló, de amikor a tükör elmondja, hogy van nálunk szebb, és nincs minden rendben bennünk, azt már nem akarjuk meghallani.

Isten szava élő és ható, tehát nem veszélytelen, talán pont ezért is menekülünk el előle. Ezért keményítjük meg a szívünket, valamikor a ruhát keményítették, ma szívünket. Mégpedig azért, hogy ne hatoljon bele az isteni szó. Miért félünk tőle? Mert átalakít. Az igében élet van, és ahová bejut, ahol jó talaj fogadja, ott elvégzi a maga munkáját. Ígéret is van rá, nem tér vissza az Úr igéje üresen, elvégzi, amiért küldte az Úr. Ez ad reményt az igehirdetésre, nem tőlünk függ az eredmény, bele van kódolva az élet. Csak hirdessük kitartóan, és a benne rejlő energia munkálkodni fog. Talán pont akkor, amikor nem is várjuk.

Az igét kétélű, az áldozatok elkészítésénél használt késhez is hasonlítja az ige. Bekerül a szívünkbe, és elhat lényünk mélységeibe, elválasztja a bűnt az igazságtól. Elhatol az ige szívünk szándékáig, megítéli mindazt, amit tenni szeretnénk. Milyen szándékkal hallgatom az igét, hogyan vagyok jelen az istentiszteleten? Az Urat akarom megismerni, és Őt vágyom szolgálni?

Tegyük ki magunkat az ige hatásának, engedjük, hogy elvégezze a maga átalakító műtéteit, mert az ige azért szól, hogy átalakítsa hallgatóit. Isten nélküli emberekből tanítványokat akar formálni. Minden problémákkal, betegségeinkkel keressük Őt, engedjük igéjét közel magunkhoz, mert az ige gyógyítja az életünket. Az ige lelkünk mély rétegeibe is elhatol, oda, ahová semmilyen lélekbúvár nem ér le. És így a mélyen rejlő sebeket is megtisztítja, gyógyítja. Az Úr bűneinkre adott bocsánata az igazi orvosság.

Nagy főpapunk van, Jézus, áthatolt értünk az egeken. Csodálatos, Isten látta, hogy nincs más segítség, ezért elküldte a Fiát a világba. Az Úr pedig eljött értünk. A főpap hídépítő, mert hídra szükségünk van. A bűn elválaszt Istentől, és mi nem tudjuk Őt megközelíteni, de Jézus hidat vert az ég és a föld közé. Ez a híd az Ő drága keresztje, ezen át juthatunk az Atya elé, az életre. Lépj rá erre a hídra! Borulj le most a kereszt alatt!

Jó látni, hogy az Úr fölött nem győzött a bűn, Ő győzte le az ördögöt a pusztában, majd a kereszten. Tisztában van a minket ért támadásokkal is, gyengeségeinkkel, ezért felkínálja segítségét. Általa járulhatunk a kegyelem trónjához. Még szabad menni, még kérhetjük az Úr kegyelmét. Mehetünk bátran, mert Ő tud rajtunk segíteni. Amikor minden lehetőség végére érünk, amikor azt mondjuk, lehetetlen, Ő üzeni, hogy Istennél minden lehetséges.

Igéje szól, igéje hív

1. Igéje szól, igéje hív,

Szívünkben kétséget csöndesít.

Kegyelme kész, áldása vár,

Tárd ki a szíved, ó, tárd ki már!

2. Igéje szól, igéje hív,

A jóra bennünket megtanít.

Kegyelme kész, áldása vár,

Tárd ki a szíved, ó, tárd ki már!

3. Igéje szól, igéje hív,

Nagy és szent

munkára lelkesít.

Kegyelme kész, áldása vár,

Tárd ki a szíved, ó, tárd ki már!

4. Igéje szól, igéje hív,

Áldja hát ezért a száj, a szív!

Kegyelme kész, áldása vár,

Tárd ki a szíved, ó, tárd ki már!

Isten áldásával.