Örök üdvösség

A

z Úr látja életünket, és megvan róla a véleménye (Jer 11,15-23). És, bizony, az egészen más, mint a miénk. Meg vagyunk győződve arról, hogy Isten megelégszik velünk, hiszen még templomba is járunk. Ezek a júdaiak is úgy gondolták, ha bemutatják az áldozatot, akkor el van rendezve minden. Azonban Isten többet vár, azt akarja, hogy az életünk változzon, hagyjuk el a bűn útját, és járjunk az Ő útjain. Júda népe járt ugyan templomba, de miután kijött onnan, folytatta a bűn útját. Az ige azt mondja, örvendezett a bűnnek, az istentelen életvitelnek. Istentelenül él az Isten népe, és ez nagy mélység. Hogyan élek én? Hogyan viszonyulok az istentisztelethez? Úgy vélem én is, hogy elég ott lenni, ezzel letudom a dolgom, és ami a templom után következik, az az én dolgom? De nem így van, nem magánügy a templomon kívüli életem sem, az Úr komolyan vesz minket, azt akarja, hogy mindenütt gyermekeiként jelenjünk meg. Azért ültet el, hogy látható legyen a világ és az Isten népe közötti különbség.

Ha nem történik változás, jön az ítélet. Az Úr nem engedi népe teljes elromlását. Nem hagyja jóvá az elpogányosodást. Amíg a próféta hirdeti az igét, addig van lehetőség a megtérésre. Azért szól az ige, hogy megrendüljünk, megvalljuk: valóban ilyen vagyok. De, Uram, Te könyörülj rajtam. Olyan szomorú, hogy legtöbbször nem halljuk meg az ige szavát, elhárítjuk magunktól, vallásos életünk fedezékeibe bújunk, és azt gondoljuk, jó úton járunk. Ki kell lépni a hamis védelmek mögül, és vállalni magunkat, bűnös életünket. Meg kell vallani: Uram, az ajkam tisztel ugyan, de a szívem oly távol van Tőled. 

A nép azonban nem a megtérést választotta, nem Isten diagnózisát fogadta el, hanem megharagudott a prófétára. Mert azt könnyebb, és egyszerűbb is. Micsoda önbecsapás ez. Mert ugyan megharagudhatunk Isten emberére, még meg is ölhetjük, de attól még nem változik meg az életünk. Minden marad a régiben.

Ilyen a próféta élete, ezzel számolni kell. Isten hűséges gyermekeinek mindig szembe kell nézni a megvetéssel, üldözéssel, bántalmazással. Miért? Mert maga az Úr Jézus is szenvedett. Őt sem szerette mindenki, és a végén megölték. Elmondta, hogy követőire is ez vár.

Olyan jó azonban látni, hogy az Úr prófétája mellett van, és amíg be nem fejezi a rá bízott szolgálatot, nem vehetik el az életét. Kik támadnák rá? Az anátótbeliek, a földijei, a papi város lakói. Mert kik is sértődnek meg az igére? Azok, akik az Úr szolgái. Kik támadtak Urunk ellen? A vallási élet vezetői. Pedig pont nekik kellene felismerni Jézusban a Krisztust. Nekik kellene az igét komolyan venni. Mennyire meg akarják Jeremiást félemlíteni, ne prófétálj az Úr nevében, de egy prófétát nem lehet eltiltani, ugyanígy a tanítványokat sem. Ők mindig az Úr üzenetét szólják, csak neki engedelmeskednek. Ne engedjük magunkat megfélemlíteni, a fenyegetés se tántorítson el szolgálatunk végzésétől, mert az ige az élet. Egyetlen esélyünk az Úrhoz való megtérés, a Neki való engedelmesség.

Jó látni, hogy Jeremiás az Úrra bízza ügyét. Nem ő intézkedik, nem ő kér számon, nem mondja meg a véleményét. Bízzuk Rá mi is dolgainkat, minden ügyünket, mert Ő ma is élő és ható. Mindez azt jelenti, hogy ő végzi tovább a feladatait, nem az ellenségekre, hanem az Úrra néz. Nézzünk mi is Urunkra, és ne bátortalanítsanak el a támadások vagy az akadályok. Az Úr vezeti győzelemre népét.

Jézus a mi drága főpapunk, Aki Önmagát mutatta be áldozatul Istennek (Zsid 5,1-10). A kereszt oltárán saját életével fizette ki bűneink büntetését. Nem bikát vagy bárányt áldozott, hanem Ő volt az Isten Báránya, magára vette az én bűneimet, és felvitte a fára. Ezért lehetek szabad, és élhetek egy új, Őt dicsérő életet.

Az Atya választotta ki Őt, és tett Róla bizonyságot, Jézus az Ő Fia, és a Tőle való Főpap. Isten munkája szenvedéssel jár, mert nincs élet szenvedés nélkül. Mi szeretnénk megspórolni, de nem lehet. Jézus is szenvedett, de ezeket megosztotta az Atyával. Odaborult az Atya elé gyötrelmei közepette, és kimondta: ne úgy legyen, ahogy én akarom. Boruljunk mi is az Úr elé szenvedéseinkkel együtt, tanuljuk meg kimondani: ne úgy legyen, ahogy én akarom. Mert a szenvedések, ha nem kellemesek is, de Isten formáló eszközei, általuk is alakít.

Az Úr örök üdvösség szerzője lett, igen, amit Ő szerzett, az örök, amit elrendezett, az el van rendezve. És aki hittel elfogadta a kegyelmet, azt senki nem veheti el tőle. De vigyázzunk, mert mi kiengedhetjük a kezünkből. Hogyan? Ha engedetlenek vagyunk. Arra hívott el, hogy engedelmeskedjünk Neki. Kövessük és tegyük az Ő akaratát. De teszem-e? Neki engedelmeskedek-e?

Szenvedésben engedelmes

Szenvedésben engedelmes,

kísértésben győzedelmes

Jézus Krisztus, légy kegyelmes.

Rám a bűn mint tenger árad,

kísértésnek tüze támad.

Nincs segítség, csak Tenálad.

Isten áldásával.