Örök váltság

O

lyan jó az Úr közelébe jönni, mert a bűnt gyűlöli ugyan, és kész megbüntetni, megítélni Tőle elfordult népét, azonban fel is ragyogtatja kegyelmét (Jer 16,14-21). Isten kegyelme beragyogja életünk sötét egét. Még a legborzasztóbb időkben is szól a kegyelem, mert nem az ítélet az utolsó szava. Nem elpusztítani akar, hanem megtisztítani, és új alapokra helyezni szövetségét. Az új alap Krisztus, Őáltala ragyog a kegyelem még ma is. Jézusban Isten megbocsátó szava hangzik felénk. Halljuk meg ma ezt a szót, ragadjuk meg a kegyelmet, tartsunk bűnbánatot, mert a kegyelem ott jelenik meg, ahol van bűn. Hiszen azt jelenti ez: elengedni a büntetést. Kinek kell elengedni a büntetést? Az elítéltnek. Aki ezt látja, és megvallja: jogosan vagyok ítélet alatt, az Jézus kereszthaláláért kegyelmet nyer.

Isten ígéri, visszaviszi őket majd észak földjéről, mindazokból az országokból, amelyekbe szétszórta őket. Ez csodálatosan beteljesült. Az elmúlt közel száz évben sok országból hazavitte őket az Úr, ezzel megmutatta hatalmát. Rádöbbent minket is arra, hogy Neki nincs lehetetlen, előtte nem akadály az évezredek múlása sem. Te sem vagy lehetetlen eset, veled is tud kezdeni az Úr. Haza tud hozni a bűn földjéről, a disznók vályúja mellől, a lelki széthullásból, az atyai házba. Az igazi gyógyulás mindig az Atya közelében megy végbe.

Ez az ígéret még a babiloni fogságból való hazatérésre vonatkozott, Isten jelezi, már nem a régi, az Egyiptomból való megtapasztaláson áll majd a hitük, hanem új megtapasztaláson. Most már nem a régiek bizonyságtétele alapján, hanem saját tapasztalatból ismerik majd az Urat. Erre hív ma is Isten, ne csupán régi, írott és távolba vesző vallomásokra építsük a hitünket, hanem személyes és élő megtapasztalásra. A ma generációjának, neked és nekem kell átélnem Isten kegyelmét, bűnből való szabadítását. Annak élő és valóságos a hite, aki személyesen találkozik az Úr Jézussal, és átéli bűnei bocsánatát, megtapasztalja az életébe való beavatkozást. Mindezt ma is meg lehet tapasztalni, mert Ő élő Úr, aki beszél, igéje által beleszól az életembe. Utánam jön, és amikor már teljesen kilátástalannak ítélem az életemet, megragad és kiemel a pusztulás verméből. Gyakran másokon keresztül szól, mint a filippibeli börtönőrhöz, akinek Pál apostol odakiáltotta: ne tégy kárt önmagadban. Talán neked is másik emberen keresztül üzen: állj meg, vigyázz, ne tedd meg, amit elterveztél, mert károd lesz belőle. Inkább fordulj hittel Jézushoz, bízd Rá ügyedet, engedd, hogy most Ő vegye kézbe dolgaidat. Vele életre jutsz. Általa átértékelődik minden. Most már meglátod az igazán értékes, fontos dolgokat.

Amikor megtapasztaljuk az Úr Jézus Krisztus hatalmát, rádöbbenünk, hogy mindaz, amit addig istennek gondoltunk, csak bálvány. A bálványok kiszipolyoznak, gúzsba kötöznek. Egyedül az Úr tud segíteni rajtunk. Az a cél, hogy megismerjük Isten hatalmát, és megtudjuk, nincs rajta kívül Isten.

A szentíró rámutat az Úr Jézus áldozatának tökéletes voltára (Zsid 9,1-14). Krisztus halálával eltörölte a múlt szertartásosságát. Nincs már szükség a régi templomra, az áldozatokra. Mert azok nem tudnak megtisztítani, felszabadítani egy új életre. A vallásosság monoton cselekedetet kíván, de nem ad szabadulást a bűntől. A vallásos cselekedetek hamis biztonságot kínálnak, elhitetik, mi tehetünk valamit az üdvösségért. A Szentlélek azonban kijelenti: mindent az Úr Jézus végzett el. Nem mi szerezzük meg üdvösségünket, hanem kegyelemből kapjuk azt. Mi csak szabaddá tehetjük kezünket, és elfogadhatjuk az ajándékot.

Krisztus a tulajdon vérével ment be a szentélybe, és így örök váltságot szerzett. Ez azt jelenti, hogy az Ő áldozatát nem kell ismételni, örökre érvényes. Minden korban elég Őhozzá menni. Ezt nem kell kiegészíteni, elég hit által elfogadni.

A Benne való hit megtisztít a bűntől és a holt cselekedetektől, Istennek szolgáló életre. A vallásosság önmagunk szolgálata, a hitből való élet Istennek való szolgálat. Most már Ő van a középpontban, és hálából Neki élek. Ez egyben örvendező élet is, hiszen egy személynek élni, akaratát figyelni és teljesíteni örömteli. Élő kapcsolat ez, ami nem kényszerből, hanem hálából fakad, és önkéntes.

Az Úr Jézus az Önmagával való élő kapcsolatra és szolgálatra ment meg. Arra hív, hogy Neki éljünk, és törekedjünk másokat is Hozzá vezetni. Az új élet Róla szól, Ő az életem középpontja, értelme és célja. A hívő élet nem önzésen alapszik. Itt már nem én vagyok a középpont, nem rólam szól minden. Ezt a természeti ember nem érti, csak az, aki Isten Lelke által újjászületett. Nem értjük Isten munkája nélkül, mert alapból önmagunknak élünk. Mindent magunkon keresztül teszünk mérlegre, azt nézzük, nekünk mi a jó. Másokon is képesek vagyunk keresztülgázolni céljaink eléréséért. Krisztusban ez megváltozik, mert Ő Önmagát adta értünk. Nem gázolt senkin keresztül, inkább lehajolt és szolgált. Járjunk ezen az úton.

PORBÓL KIÁLTOK!

1.  

Porból kiáltok! A magasban

Halld meg kérésemet!

Ó, szállj le hozzám, hogy magamban

Megérezhesselek!

2.  

Legyek, ki ég, de Tőled lángol,

Fényt szór, de Lényedet,

Ki lelkesül, de Lelked által,

S szerelmeddel szeret!

3.  

Ó, ez minden vágyam, reményem!

Királyom, add meg! Add!

Ne éljek én, csak élted éljem,

S csak Érted s általad!

Isten áldásával.