F
|
olytatódik a
tanítóköltemény, ami által az Úr akar tanítani minket a keskeny úton való
járásra (Zsolt 78,32-55). Szükségünk van a tanulásra, ezért a legjobb, ha az
Úrtól tanulunk, és komolyan is vesszük, amit mond. Úgy mondja, mint Aki maga is
kitapasztalta a földi életet, így azután nagyon jól tudja, mire kell
odafigyelni, hol támad az ellenség, milyen tanácsra és erőforrásra van szükségünk.
Amint már az előző részben láttuk, a keskeny út vándora számára a Szentírás az
erőforrás. Ebből az energiakészletből bármikor meríthetünk, mert
kiapadhatatlan. A szerző is ebből merített élete nehéz időszakában
reménységet, mert semmi sem tud úgy feltölteni, reménységet nyújtani, világos
látást adni, mint az Úrról szóló bizonyságtételek. A múltban megtapasztalt
csodák a jelen vitaminbombái, ezek segítenek tovább és erősítik meg abbéli
hitünket, hogy az Úr ma is ugyanaz. Ő ma is meg tud és meg is akar segíteni. Az
Ige nélkül üres marad a szívünk, nélküle nincs energia-utánpótlás.
Azt is megláthatjuk, hogy Isten sok csodája, gondoskodó szeretete
ellenére a szívünk képes elégedetlenkedni. Sőt, megtéveszt és azt üzeni, most
már nincs szükséged Istenre, nélküle is boldogulsz. Jaj annak, aki hallgat a
gonosz tanácsra, mert nekünk minden pillanatban Őreá van szükségünk, mivel Nála
nélkül semmit sem cselekedhetünk. Oly szomorú látni, hogy Isten hatalmas szabadítása,
pusztában való gondoskodása ellenére sem hittek Benne. Nem hitték, hogy érdemes
Benne bízni, Rá hallgatni. Miért történt
ez így? Azért, mert nem akarták Istenre bízni magukat, inkább rabszolgaként
éltek volna tovább, mintsem Istennek szolgáltassák ki magukat. A gonosz megtéveszt,
mert a világ által kínált szabadság mindig rabsághoz vezet. Azonban Isten
valóban azt akarja, hogy szabadok legyünk, mert az Ő uralma a szabadságunkkal
egyenlő. Hiszen Ő nem belőlünk, hanem értünk él. Jézus nem kihasználta
tanítványait, hanem életét adta értük. Az Úr Jézus vezetése alatt szabadok leszünk a bűn hatalma alól, nem
kötelező már neki engedelmeskedni, hanem tehetjük, amit Isten mond. Az Úr szava
pedig az élet.
Az is elgondolkodtató, amikor Isten megengedte, hogy saját fejük után
menjenek, és annak meglett a következménye, Hozzá fordultak. Mert amikor baj
van, és nem találunk kiutat, mindig Istent keressük. De sajnos legtöbbször csak
addig tart a kegyes élet, amíg az Úr kihúz a bajból, aztán folytatjuk tovább a
magunk útját, nem engedjük, hogy beleszóljon a mindennapok történéseibe.
Mindezek ellenére azt láthatjuk, hogy az Úr hűséges népe iránt, nem veti
el őket, mert irgalmas és bűnbocsátó Isten. Ezt tapasztalhatjuk, ha keressük
Őt, Jézus Krisztus által kegyelmének teljességét küldte el hozzánk. Így azután
hozhatjuk hűtlen és gonosz szívünket, mert Ő kész megbocsátani. Urunkhoz
jöhetünk bűneink sokaságával, várja, hogy valóban jöjjünk, és tegyünk le minden
bűnt és terhet, és helyette megnyugvást kínál. Mert a bűn, az Isten nélküli
élet állandó nyugtalanságba hajszol, azonban az Úr követésében békességre talál
a szívünk. És ahogyan Izráelt bevitte Kánaán földjére, úgy minket is bevisz az
örök hazába. E hazába hit által
juthatunk, és az Ige adja meg a szükséges energiát, gondoskodik arról, hogy
végig elég legyen az üzemanyag. Hiszen a keskeny út vándora nem a maga erejére
épít, hanem az Úr kegyelmére.
Pál apostol figyelmezteti a rómaiakat, hogy nem mindenki az Úrnak
szolgál, aki a közösség tagja (Rm 16,17-27). Vannak, akik tévtanításnak
hisznek, de ők felismerhetik őket, és nem kell rájuk hallgatni. Aki Krisztusban
van, a Szentlélek által meg tudja különböztetni az Úr szavát a hamis
kegyességtől.
Pál örül, mert hallott a római gyülekezet engedelmességéről, tudja, hogy
számukra az Úr Jézus a tekintély, csak az Ő szavának engednek, mert ismerik a
Pásztort. Bizony, ezek felnőtt tanítványok, mert a Pásztor hangját
megkülönböztetik a béresétől. Mi képesek vagyunk-e ilyen megkülönböztetésre? Látjuk-e a Pásztort, halljuk-e a hangját és követjük-e Őt? Az igazi bölcsesség
az, amelyik meg tudja különböztetni a jót a rossztól, és akkor sem téved meg, ha
a rossz jó csomagolásba van elrejtve. A bölcsesség több, mint a tudás, mert nem
minden tudós bölcs, csak az, aki Isten Lelke által vezérelt.
A farkas békétlenséget, harcot akar, a Bárány azonban békességet, mert Ő
a békesség Istene, és legyőzi a gonoszt, megrontja a sátánt a lábunk alatt. Vagyis, ne a
gonoszra nézzünk, hanem az Úrra. Ezért soha ne ijedjünk meg, hanem bízzunk az
Úr segítségében, és tárjuk bátran mások elé az evangéliumot. Az Úr megerősít az
evangélium szolgálatára, ezért bátran haladjunk előre. Ne nézzünk hátra, hanem
mindig a célra. Krisztusban van győzelem. Így azután soha ne adjuk fel Isten
ügyének képviseletét.
Az Isten a mi reménységünk
1. Az Isten a mi reménységünk, Midőn reánk tör ellenségünk, Minden
háborúságinkban Megtart erős hatalmában. Azért a mi szívünk nem félne, Ha az
egész föld megrendülne, És a hegyek a tengernek Közepibe bedűlnének.
2. Ha a tenger szörnyen zúgna is, Minden víz felzavarodnék is, És ha a
sebes szélvésszel A hegyek hányatnak széjjel: A szép folyóvíz mindazáltal :/:
Az ő szép tiszta folyásával Az Istennek szent városát, Megvigasztalná hajlékát:
3. Mert közepén lakik az Isten, Azértan romlása nem lészen; Semmi ínségbe
nem ejti, Az Isten jókor megmenti. A pogány népek dúlnak-fúlnak, :/: Nagy sok
országok feltámadnak, De az ő haragos szava Mind e földet elolvasztja.
4. De az Isten minden időben Mivelünk vagyon ínségünkben; Jákób Istene
oltalmunk, A Zebaóth erős várunk! Jertek, lássátok e nagy Úrnak, :/: Csuda
dolgait hatalmának, Ki mind e föld kerekségét, Elpusztítja ékességét!
5. E földön széjjel nagy hadakat, Ő megcsendesít háborúkat, Ívet,
kopjákat megrontat, Társzekereket felgyújtat, Így szólván: mindnyájan
halljátok, :/: Hogy erős Istenetek vagyok, És hogy birodalmam vagyon Minden
népen e világon!
Isten
áldásával.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése