Bőven áradó kegyelem

E

lolvasva a mai ószövetségi részt, arra jutottam, milyen jó, hogy mi már nem az ószövetségben élünk, és nem kell ezeket a rendelkezéseket betartani (3Móz 11,1-47). Miért is? Mert Jézus Krisztusban már nem azon van a hangsúly, amit elfogyasztunk, hanem azon, ami a szívünkből előtör. Nem az étel vagy a különféle állatok érintése fertőz, hanem a szívből származó bűn. Mert lehet ugyan ma is ilyen dolgokra hangsúlyt tenni, elhitethetjük, milyen hívők vagyunk, de ne feledjük, az Urat nem lehet megtéveszteni. Nem azt nézi, hogyan tartjuk be az ószövetségi törvényt, hanem azt, hogy van-e krisztusi szeretet a szívünkben. Tudunk-e megbocsátani, van-e irgalom a szívünkben? Mert az Úr Jézus élte az Atya szeretetét, áradt belőle a kegyelem, de árad-e belőlünk is? A formaságokhoz, a szabályokhoz szeretünk alkalmazkodni, szeretjük másoktól elvárni, de Jézus már nem a törvényre tette a hangsúlyt, hanem a megélt Igére. Számára az életforma volt a fontos, az, hogy a nyomorult kitaszítottnak, a bűnösnek megmutassa, lehet másképp élni. Sőt, Ő bemutatta, hogyan lehet másképp élni, és képessé is tette erre az elveszetteket is. Vajon mi meg tudjuk-e mutatni korunk megtévedt, bűnben járó embereinek, hogyan lehet a keskeny úton krisztusian élni?

Megragadott, hogy mennyi mindent tisztátalanná tesz egy tisztátalan állat teteme, de a forrás az tiszta marad, az megtisztul, mert a mélyről tör elő a friss víz. A forrás az Úr, Belőle árad a megújító friss víz. Aki meg akar tisztulni, új éltre szeretne jutni, az jöjjön Hozzá, és igyék. A mi igazi és egyetlen forrásunk Jézus, jó, ha ezt látjuk, és így az élet minden kényes kérdésében is Hozzá fordulunk. Jó, ha hisszük, hogy az Ige az igazi forrás, és minden kérdésre van benne igazi megoldás. Ne féljünk keresni az Urat, a legutálatosabb bűnökre is van bocsánat, van belőlük szabadulás, és azt is megtudjuk, hogyan lehet újrakezdeni az életünket. Jézus megtanít ismét beilleszkedni a társadalomba, a gyülekezetbe. Mert bizony, a bűnök útja után nem könnyű Isten országa útján járni, nem könnyű a gyülekezetbe betagolódni. Sőt, gyakran oda a legnehezebb. Jó, hogy Urunk kész vissza- és befogadni mindazokat, akik őszintén bánják bűneiket, és valóban újat akarnak Vele kezdeni. Ezt látjuk, amikor a földön élt, és ezt mutatta be az első gyülekezet is, az élet perifériájára kerültek megtérésük után a gyülekezet oszlopai lettek. Egy rabszolgából a közösség vezetője lehetett, mert Krisztusban még a rabszolga is ember. Bár ma is így élnénk meg az evangéliumot.

A teremtéskor nem volt a bűn és a halál jelen a világban, hanem később lépett be ide (Rm 5,12-21). Mégpedig úgy, hogy az ember nyitott ajtót előtte, mi magunk engedtük be ezt a két nemkívánatos erőt az életünkbe. És ezzel a nyitással megfertőztük az egész emberiséget. A bűn mindig veszélyes, vele játszani nem lehet, ezért óvatosnak kell lenni, mert legtöbbször nem nyíltan jön, hanem álruhát ölt. Ma is könnyen kinyithatjuk lelkünk ajtaját a gonosz erők előtt, ha nem vigyázunk.

A bűn mindenkit megfertőzött, nincs olyan ember, akinek ne lenne a szívében jelen. Mindenki vétkezett, írja az apostol, ebben egyformák vagyunk, mindenki bűnös, sőt, egyikőnk sem tudja ezt önmaga megoldani. Senki sem lesz igaz Isten előtt önerőből. Mindnyájan segítségre szorulunk. Isten Jézusban adott segítséget.

Azt a nagyszerű hírt kapjuk ma, hogy Isten kegyelmi ajándéka Jézusban bőségesen árad. Itt van a kegyelem, és árad, mint a folyó, de nem azért, hogy pusztítson, hanem, hogy megújítson. Régen a mezőgazdaságban alkalmazták az elárasztásos módszert. Az ártérre vetettek, és amikor megáradt a folyó, megöntözte az egyébként száraz területet, és így a magból új élet támadt. Jézusból a kegyelem, az élet árad, ha eléri lényünket, termővé tesz és megújít. A bűnnel szemben nincs más orvosság, csak egyedül Jézus.

Azt is olvassuk, hogy ahol megnövekedett a bűn, ott bővebben áradt a kegyelem, de ez nem azt jelenti, hogy vétkezzünk nyugodtan, mert még jobban átéljük a kegyelmet. Hanem inkább arra mutat rá, hogy a nagyon mélyre csúszott emberek életében is megjelent Isten kegyelme Jézus által. Ott is felbukkant, ahol korábban erre nem volt esély. Jézus elment Samáriába, lehívta a fáról a vámszedőt, megbocsátott a házasságtörő asszonynak, és így árad ma is a kegyelem, a bűnös élet mélységeibe. Van lehetőség az újrakezdésre, minden bűnös kap esélyt a megtérésre, a megváltozásra. A kegyelem most is bőven árad, nem kerül el senkit, merítsünk belőle, és éljük át, hogy mássá lesz általa az életünk.

Jöjj, az Úr vár reád

1. Jöjj, az Úr vár reád, jöjj, amíg ifjú vagy!

Életed tavaszát, derűjét neki add!

Ó, ne hagyd fejedet bűnben őszülni vénhedtté,

Ne csupán teledet vigyed végül az Úr elé.

2. Ó, a szárnyas idő, mint az álom, repül,

Ámde zsákmányt szed ő, fogyunk szüntelenül.

Tétován mire vársz? Hallod-é már a hívó szót?

El ne késs, jajj, vigyázz: mire eszmélsz, a van csak volt.

3. Jézus hív, vele járj, erre váltott meg ő.

Lelki sziklára állj, élő víz onnan jő.

Ő nekünk utat tört, te is lépj arra hittel rá!

Már itt lent s odafönt téged ő tehet boldoggá!

Isten áldásával.