Új élet Krisztusban

G

yermek szülése után tisztulási törvénynek kell megfelelni a nőknek, és a nyolcadik napon a fiúgyermeket körül kell metélni (3Móz 12,1-8). A tisztulási szertartás kifejezi, hogy szükségünk van megtisztulásra, nem elég csak egyszer megbánni bűneinket, hanem rendszeres bűnbánatra van szükségünk. Az anya harminchárom napig marad otthon fiúgyermek születése után, lány születése után pedig hatvanhat napig. Ez az időszak megerősödésre, elcsendesedésre is szolgál. Ezzel a nyugodt időszakkal megelőzhető a depresszió, mert az anya hálás szívvel áll az élő Isten elé. Minden élethelyzetet megragadhatunk és felhasználhatunk a belső erősödésre. Sokat segít ebben a hála. Jó, ha a gyermek születését Isten ajándékának tartjuk, és igyekszünk minél többet a gyermekkel és egymással lenni. A születés utáni időszak elmélyítheti a házaspár kapcsolatát, és szerető közeget biztosít az újszülött számára.

A nyolcadik napon való körülmetélés az Ábrahámmal kötött szövetség jele. Azt fejezi ki, hogy az a gyermek Isten családjába tartozik, fontos Neki, terve van az életével. Ez az esemény egy életre tudatosította a férfiban, hogy nem véletlenül született, hanem Isten akarta az életét. A körülmetélés védettséget is jelentett, mert ez által tudatosult az emberben, hogy Ő Istenhez tartozik, az élő Istenhez. Megerősödtek abban a hitükben, hogy ahhoz az Istenhez tartoznak, Aki kiszabadította őket Egyiptomból.

Számunkra mindezt a keresztség jelenti, benne élhetjük át, hogy Isten újszövetségi népe közé tartozunk. Ez nagy erőforrás, tudom, nem egyedül járom az élet útját, hanem velem van az Úr, és mellettem áll a gyülekezet. A keresztség által az a Jézus kerül hozzánk közel, Aki a kereszten életét adta értünk. Az értem meghalt Jézus tanítványa lehetek. A keresztség mindig arra emlékeztet, hogy keressem Őt, van kit segítségül hívnom, és szükségem is van Őreá. Azonban azt tudnunk kell, hogy önmagában a keresztség nem üdvözít, megtérésre, Jézusban való hitre van szükségünk. A keresztség Isten megelőlegezett szeretete, egy lehetőség, amelyből majd élet fakadhat.

A tisztulási napok eltelte után áldozatot kell bemutatni az Úr számára. Megragadott, hogy Isten mennyire odafigyel övéi életére, még az anyagi helyzetüket is számon tartja. Nem akarja, hogy pont az áldozatbemutatás miatt lehetetlenüljenek el, így azután azt mondja: ha nem telik neki. Mennyire figyelmes az Úr, ha nem telik neki - számon tartja, hogy mire telik, és mire nem. Az Úr tud változtatni, engedni. Jó lenne ezt megtanulni Tőle. Hány ember azért megy tönkre, mert valaki nem veszi figyelembe, hogy telik-e annak a családnak, csak elrendelik, elvárják, hogy tartsa a lépést. Benne van az is, hogy maga a család is elismeri, hogy nem telik drágább áldozatra, nem akarja mindenáron megmutatni, hogy ez számára nem probléma. József és Mária is két galambfiókát mutatott be Jézus születése után áldozatként. Vállalták szegénységüket. Jézus is megüresítette magát, szegénnyé lett, hogy mi az Ő szegénysége által meggazdagodjunk.

Mindenféle spekulációt lerombol az apostol, amikor határozottan kijelenti, a kegyelem nem jelent visszaélést (Rm 6,1-11). Nem gondolkodhatunk úgy, hogy ha az Úr úgyis megbocsát, nyugodtan vétkezhetünk. Határozottan mondja: semmiképpen, nem maradhatunk meg a bűnben. A kegyes trükköket is leleplezi, hiszen gonosz szívünk gyakran bújik a kegyesség látszata, a bibliai idézetek, teológiai gondolatok mögé.

Az apostol hangsúlyozza, hogy aki Krisztusba keresztelkedik, az Ő halálába keresztelkedik meg. Tehát itt nem új szokások elsajátításáról, valamilyen javító-nevelő intézményről van szó, hanem meghalásról. Aki megbánja bűneit, és Jézusra bízza magát, az meghal addigi élete számára. A megtéréskor a régi ember halála megy végbe, és egy új élet születik. Ez mind az Úr munkája bennünk.

Ez azt jelenti, hogy amikor átadom az életem Jézus számára, a régi élet elmúlik, úgy tekinthetek régi magamra, mint halottra. A régi emberem halott. Egyszer ezt valaki úgy élte meg, hogy amikor megszabadult, átélte az Úr kegyelmét, hazament és a kertben ásott egy gödröt, beledobálta régi életének kellékeit, cigarettát, pálinkás üveget és mindazt, ami a bűnhöz tartozott, betemette a gödröt, fejfát állított, ráírta a nevét és születési dátumát, majd mellé a megtérésének napját. Így fejezte ki, hogy egy új élet kezdődött, a régi pedig lezárult.

A múlt lezárult, ahogyan Pál írja: „ami mögöttem van, azt elfelejtve, ami pedig előttem van, annak nekifeszülve futok egyenest a cél felé, Isten mennyei elhívásának a Krisztus Jézusban adott jutalmáért” (Fil 3,14). Most már az előttünk levőre, a krisztusi életre figyeljünk. Ne a múlttal, hanem a jelennel, Megváltónkkal foglalkozzunk. Vele járhatunk új életben. Pál ezzel rámutat, hogy az új élet nem telik önerőből, csak Vele lehetséges.

Fontos még, amit az apostol ír: „Így tekintsétek ti is magatokat, hogy meghaltatok a bűnnek, de éltek Istennek a mi Urunk Jézus Krisztusban” (11). Tehát nem mindegy, hogy nézek magamra, mit tartok magamról. Azt tartsam, hogy a bűn számára meghaltam, bűnös múltam el van temetve, és most már egy új ember él tovább. Nem az a lényeg, én mit mondok magamra, vagy mások mit mondanak, az Igét vegyem komolyan, arra építsek, és azzal a bizonyossággal menjek tovább, Krisztusban Istennek élek. Most már Ő a fontos a számomra, Neki élem az életem.

Új szövetséged elfogadom

1. Új szövetséged elfogadom,

Magam egészen odaadom,

Nem tartok semmit, legyen tiéd,

Félelmeimtől irgalmad véd!

2. Áttört kezedbe kezem teszem,

Ne engedd kérlek, ha elveszem.

Láncolj magadhoz örökre már,

Nincsen itt részem, nincs, ami vár.

3. Hű lenni nékem, tudom, nehéz,

De szívem lássad, hű lenni kész.

Járva az útat, ha botlanék,

Emelj magadhoz, keresztedért.

Isten áldásával.