Megújulás

 

J

úda és Jeruzsálem pusztulásán örvendtek a szomszédos népek, senkiben nincs együttérzés, szánalom (Ez 26,1-21). Tírusz is beáll a sorba, káröröm van a szívében. Tírusz pogány városállam, örül, mert úgy gondolja, hogy a zsidókat nem tudta megoltalmazni Istenük. Mi van a szívünkben? Káröröm vagy együttérzés? Annak örülök, ha a másik bajba kerül, vagy tudok érte imádkozni, és azt keresem, hogyan segíthetek neki?

Tírusz nem érez velük együtt, hanem arra gondol, ők megkapták, mi megúsztuk. De tovább mennek, mert már a zsákmányra gondolnak. Ha Jeruzsálem elesik, az ott élőket elviszik, az értékeik maradnak, és az mind az övék lehet. Ez az ige megmutatja milyen ragadozó is az ember. Mások kárát a maga javára fordítja.  Kihasználja, hogy ott baj van, nem az embereket sajnálja, nem értük akar tenni valamit, hanem arra gondol, meggazdagodik. A vagyont látja nem az embert. A könnyen jövő lehetőséget.

A történelem során hányszor láttunk ilyet, az egyik ország és nép elpusztult, a másik elrabolta javait, értékeit. Nem mindig akkor rabolt az ember, ha egy népet leigáztak, hanem gyakran ő maga igázta le és rabolta ki. Itt nem Tírusz foglalja el Jeruzsálemet, ők csak az ellenség elvonulása után kifosztja a romos országot. Mondhatnánk úgy is, hullarablók. Micsoda mélységek! Mi van a szívünkben? Mi hogyan állunk a dolgokhoz, mi van a szemünk előtt? Minket is az vezet, hogy meggazdagodjunk, és az sem számít, ha ez mások kárán történik meg? Közben telt az idő fejlődött az ember, de nem változott meg. Belülről maradt ugyanaz. Isten azonban elküldte Fiát, hogy ebből a ragadozó indulatból megszabadulhasson. Jézus Krisztus újjá teszi a szívünket. Mindazokért, akik Hozzá fordulnak. Akit nyomaszt mindaz az indulat, ami lénye mélyén megtalálható, és szabadulásért Hozzá kiállt, az új természetet kap. Nincs más megoldás, csak a természetcsere. Ez pedig a kereszten megy végbe.

Isten üzen Tírusznak, népe fogságra menetele nem jelenti az Ő vereségét. Sőt maga Isten adta őket fogságra. Megítélte a népét is bűneik miatt, így Tírusznak is szembe kell nézni az ítélettel. Mivel eddig nem ismerték fel Izráel életét látva, hogy Isten az Úr, majd az ítélet nyomán rádöbbennek, hogy Ő az Úr. Évszázadokon át ott volt mellettük Isten népe. Kapcsolatban is álltak velük, mégsem jutottak el oda, hogy bálványaiktól megszabaduljanak, és az Urat szolgálják. Nem hallották meg a bizonyságtételt. Mennyi ideje jelen van már az evangélium a világban, és úgy tűnik sok embert nem szólított meg. Nem ismerték fel Isten irántuk való szeretetét. Még van lehetőség, hogy keressük Őt és leboruljunk Előtte. De ha az ige bizonyságtétele nem lesz elég, és nem elfogadjuk az Urat, hanem inkább szembefordulunk Vele, Isten megítéli a mai népeket is. Azonban jó látnunk, hogy ebbe az ellenséges érzületű városba is elküldte a Pásztort, Ő maga személyesen kereste ezeket az embereket is. Isten mindenkit keres, azt szeretné, ha értesülnénk, arról mennyire szereti a bűnös embert, és lehetővé tette, hogy visszaforduljunk Hozzá. Halljuk meg szavát, és forduljunk oda Megváltónkhoz. Induljunk el az Ő nyomában!

A keresztyén élet lényegéről beszélt Pál, és ezt folytatja (Kol 3,1-11). A lényeg, amikor befogadjuk Őt az életünkbe egy meghalás és feltámadás megy végbe. Meghaltunk a régi életnek és egy új kezdődik el. Ennek az életnek már más az iránya. Más dolgokra összpontosul, mint a korábbi életünk. Addig a világ kötött le, annak dolgait kerestük, de most már Krisztust. Az Ő javait keressük. A tanítvány orcáját a menny felé fordítja, ahol a Krisztus is van. Pál határozottan az odafennvalókra irányítja a figyelmünket. Isten dolgaival, az Ő országával foglalkozzunk. Azt keressük, annak a kincsei után vágyakozzunk. Isten országát akarjuk minél inkább megismerni és arról tegyünk bizonyságot. Mit keresek? Elmondható, hogy már én is az odafennvalókat keresem? Az a legfontosabb, hogy mit akar az Úr.

A hívő ember Krisztusban elrejtett élet, és Krisztus nem a földiekkel törődik, hanem az Atya akaratával. Ránk is ez a jellemző? Mi nagyon is szeretünk a földiekkel foglalkozni, azonban most az ige azt mondja, az odafennvalókkal törődjünk. Mennyit törődök Isten országa dolgaival? Mennyi időt szánok Bibliaolvasásra, bizonyságtételre?

Mivel a tanítvány Krisztusban van, le tud számolni a benne levő bűnnel. Már Krisztus ereje munkálkodik benne. Nem érzi jól magát a bűnben és igyekszik megtisztulni tőle. Azt írja az apostol, hogy Isten ezek miatt haragszik. Mik miatt? Erkölcsi bűnök miatt. Tehát Ő nem örül annak, ha hívőként, a szenvedély, a paráznaság a kapzsiság ural minket. Isten ma is haragszik, ha az övéi életében bűnt lát. Miért? Mert Krisztusban már van lehetőség új és más életre. Krisztussal meghalhatok a bűn számára, és feltámadhatok új életre. Ha ez megtörténik, harcolok a test cselekedetei ellen. Már az új ember szerint akarok járni.

Az új ember állandóan megújul, megszentelődik, növekszik. A hívő ember nem állhat meg miután elstartolt, van tovább. És ez a tovább az állandó megújulás. Nem is akármi a cél, a Teremtő képmására való megújulás. Milyen a Teremtő képmása? Krisztus a képmása, ezért a megújulás azt jelenti, egyre inkább Krisztushoz hasonlatossá válni. Hasonlítok már Rá. Formálódok, egyre jobban kiábrázolódik már Ő az életemben? Egyre jobban megismerem Őt? Hogyan ismerhetem meg? Ha minél többet olvasom és tanulmányozom az igét, és engedelmeskedem az Úrnak.

 

 

Az egyháznak a Jézus a fundámentoma

 

1. Az egyháznak a Jézus a fundámentoma, A szent Igére épült fel lelki temploma. Le-

szállt a mennyből hívni és eljegyezni őt, Megváltva drága vérén a váltságban hivőt.

2. Kihívott minden népből egy lelki népet itt, Kit egy Úr, egy keresztség és egy hit egye-

sít. Csak egy nevet magasztal, csak egy cél vonja őt, És egy terített asztal ád néki új

erőt.

3. A világ fejedelme feltámad ellene, Vagy hamis tudománytól gyaláztatik neve, S míg

egykor felderül majd az Úrnak hajnala, Csak virrasztói kérdik: „Meddig az éjszaka”?

4. Sok bajban, küzdelemben meghajszolt, megvetett, De szent megújulásért És békéért

eped, Míg látomása egykor dicsőn teljesül S a győzelmes egyház Urával egyesül.

5. A három-egy Istennel már itt a földön egy S az üdvözült sereggel egy nép és egy se-

reg. Ó, mily áldott reménység: ha itt időnk lejár, Te boldog szenteiddel Fenn Nálad béke

vár!

 

 

Isten áldásával.