Valósággal szabad

 

M

ózes harmadik könyvének fogunk neki ma (3Móz 1,1-17). Bízom benne, hogy valóban hozzáfogunk, és nem tesszük félre, mondva, ezek ószövetségi rendelkezések, nem értem őket, és nincs is rájuk szükségem. Ne lapozzunk túl rajta, hanem úgy olvassuk mindennap, ahogyan kezdődik is ez a könyv, az Úr szólít. Ezen a könyvön keresztül is Ő szólít engem. Most van szava hozzám. Mert ne gondoljuk, hogy Ő csak a történeteken, a könnyű igéken keresztül szól. Az egész Írás Tőle származik, és így tud általuk hozzánk is szólni. Ehhez teljes szívünkkel hajoljunk a szöveg fölé. Igyekezzünk megfeszíteni lényünket, hogy meghalljuk, és megértsük, amit mond az Úr. Mert Ő szól, de az akadályokat el kell hárítani a megértés útjából.

Isten népe a pusztában van, az Úr pedig különböző törvényeket ad nekik, amik által rendben folyhat az istentiszteletük, és az életük. Nem mindegy hogyan járulnak az Úr elé. Isten elmondja, miként áldozzanak. Mi már nem mutatunk be áldozatokat, mert az Úr Jézus tökéletes, mindenkorra érvényes áldozatot mutatott be a kereszten. Azonban, amit megtudunk ezekből a rendelkezésekből, minket is segítenek a helyes kapcsolat kialakításában. Rámutatnak, milyen lelkülettel álljunk az Úr elé.

Ép állattal mutassák be az áldozatot, tehát az áldozat nem selejtezés. Ne arra használjuk, hogy ilyen formában szabaduljunk meg a nekünk nem tetsző dolgoktól. Az áldozat mindig önkéntes, hálából történik. Megtapasztaltam az Úr kegyelmét, vigasztalását, erejét és ezért jövök Hozzá. A legjobbat hozom Neki, mert, akit szeretek, annak nem selejtet, másodosztályút adok, hanem kiválót. Ez jelzi, az életem javát hozom az Úr elé. Nem azt az időszakot, amikor már máshol nem tartanak rám igényt. Nem csupán a felesleges perceket, hanem mindenből a legjobbat hozom, mert Ő is a legjobbat, a legtöbbet, Önmagát adja.

Ha marhából áldozik valaki, rá kell tennie kezét az állat fejére, mert így átadja neki a bűneit. Ezáltal az állat az áldozatot bemutató helyett adja az életét. Benne van ebben a jelenetben, hogy nekem kellene meghalnom, de az állat hal meg helyettem, és én érte kapok életet. A mi áldozatunk Isten Báránya, az Úr Jézus Krisztus. Ő veszi magára minden bűnünket, és vállalja a halált, hogy mi élhessünk. Természetesen, ahogy az áldozati állatot ki-ki maga mutatta be, úgy mi is külön-külön személyesen jöjjünk az Úrhoz! Nekem kell a bűneimet, eddig életemet, mindazt, ami mögöttem van, Őreá helyezni. És amikor ez megtörténik, aktivizálódik az áldozat, és Jézus vére minden bűntől megtisztít. Jézusért új életet, új lehetőséget kapunk.

Olyan jó, hogy a kereszthez mindenki oda mehet. Nem kell megvásárolnunk semmit. Nem függ anyagi helyzetünktől, nem mondhatjuk, én csak ennyire vagyok képes. Nem, mert az Úr elvégezte az áldozatot, Önmaga életét adta, így nekünk csak Őhozzá kell jönnünk. Mivel itt is jöhetett a szegény, aki csak gerlicét tudott bemutatni, jöhet mindenki, aki segítségre szorul, aki meg akarja ismerni az Urat. Az Úr Jézus mindenki számára megközelíthető. Hozhatjuk mindazt, ami a szívünkben van. Kiönthetjük Előtte, azt is, amit nem értünk, amire még nincs válaszunk. És Ő szól, ad választ igéje által.

Vannak, akik hisznek Jézusban, mégpedig sokan, írja János (Jn 8,30-35). Gyakran elsiklunk e beszámoló felett, és úgy véljük, senki vagy csak nagyon kevesen hittek Benne. Sokan hittek Benne, de nem volt mindenkinek látványos a megtérése, a hitre jutása. Sokakban az elhangzott ige végzett munkát. Nem mindenki gyógyulás által jutott hitre, hanem a fülén keresztül. Hallotta és befogadta az igét a szívébe és az meggyőzte arról, hogy Jézus a Krisztus. Látták a mások életében elvégzett munkát, és az is erőteljesen hatott. Van, amikor a másik ember bizonyságtétele segít közelebb az Úrhoz. Ezért mondjuk el mi, amit elvégzett bennünk az Úr. Tegyünk bátran bizonyságot, mert az a másikat is közelebb segítheti az Úrhoz.

Az Úr szól a benne hívőkhöz, tovább vezeti őket. Nem elég hitre jutni, mert az csak az első lépés, az út kezdete. Aki hitre jut Jézusban, az rálép a keskeny útra, és az előtt már maga az Úr fog haladni. A mi dolgunk pedig, hogy innentől az Ő beszédei, tanítása szerint éljünk. Az mutatja meg, hogy tanítványok vagyunk, ha megmaradunk a beszédében, vagyis, most már mindenben Őreá hallgatunk. Megkeressük az igében, mit mondott Ő, és ahhoz igazítjuk döntéseinket. Nem elég hallgatni az igét, hanem abban meg kell maradni. Ez arra is rámutat, nem lesz mindig könnyű megmaradni az ige útján. Más hangokat is fogunk hallani, mások is adnak tanácsot, és néha azok jobbnak tűnnek, mint amit az ige mutat. Ilyenkor fontos, hogy az Úr szavára akarjak hallgatni. Merjem megvallani, ismerem Jézust, bízok Benne, akkor is ha nem értek mindent. Így tudom, hogy Ő nem csap be. Szava akkor is megáll, ha most még nem világos előttem, vagy amit a világ mond, az logikusabbnak tűnik.

Lényeges dolog, hogy olvassuk, kutassuk az igét, mert minél többet foglalkozunk vele, annál inkább megismerjük az igazságot. Isten igazsága az ige által ragyog fel.  Isten igazsága nem szabály, kőbe vésett törvény, hanem hatalom. Szabadító hatalom az ige. Minél inkább megismerjük, annál inkább szabaddá válunk a bűntől, a világtól. Akit az Úr megtisztít, megszabadít, képessé válik a bűn, szenvedélyek számára nemet mondani. Az Úr igazsága szabaddá tesz a világ hazugságától, rendszerétől. Meglátjuk, hogy maga az Úr az igazság.

A szabadságot az életünk mutatja meg. Aki szabad, az már tud nemet mondani, nem uralkodik felette a bűn. Annak már nem kell megtennie, azt, amit nem akar, ami nem jó. Ha rádöbbenek, hogy még nem vagyok szabad, kiáltsak, mert a Fiú meg tud szabadítani. Nincs az a megkötözöttség, aminek a láncát ne tudná levenni az életemről. Azért ha a Fiú megszabadít, valósággal szabadok leszünk. Valóban szabadok, de csak Ő általa. Csak Ő tud megszabadítani, és Ő ezt már a kereszten el is végezte. De segítségül kell hívnom, és elfogadni a szabadítást. Ha Ő megszabadít valóban szabad leszel, már nem kell félni, nem lesz szükség pótszerekre, mert az Ő szabadítása, ereje egyedül elég.

 

 

AZ ÍRÁS SZÉJJELTÉPVE

 

1.  

Az írás széjjeltépve,

Szabad vagyok, szabad!

Tudom, hogy megvettél Te,

Meggyőztél már magad!

Fizettél értem drága vért,

S ártatlan életeddel

Áldoztál lelkemért.

 

2.  

Álnokság nem volt Benned,

Szent vagy, szeplőtelen,

Bűnöm mégis viselted,

Jótállóm vagy nekem.

Elvetted bűnöm teljesen,

Lelkem nem nyomja most már

Még egy porszemnyi sem.

 

3.  

Ha önmagamra nézek,

Hamar elcsüggedek,

De Jézus, látva Téged,

Újult erőt nyerek.

Öröm tölti el lelkemet,

Hogy Jézus vére által

Igaz s boldog lehet.

 

 

 

 

4.  

Isten Báránya, Téged

Dicsérlek éj s napon;

Üdvszerző szenvedésed

Meg nem hálálhatom.

Áldott légy, drága kezesünk,

És a Te nagy nevednek

Zengjen dicséretünk!

 

 

Isten áldásával.

Az Úr ad szabadítást

 

A

 záró fejezet Isten napjáról, és az Ő csodálatos szabadításáról beszél (Zak 14,1-21). A próféta nagyszerű jövőképet fest a nép elé. A sok nyomorúságot követően megtapasztalják majd Isten szabadítását, átélik, hogy nyugalmuk lesz a népektől. Sőt átélik, hogy a megmaradt népek már nem az országot meghódítani jönnek Jeruzsálembe, hanem hódolni az Úrnak. Nagyszerű pillanat lesz, mert mindennek ez a végcélja, meghódolni az Úr előtt. Ahogyan Pál apostol is írja: „Jézus nevére minden térd meghajoljon, mennyeieké, földieké és a föld alattiaké, és minden nyelv vallja, hogy Jézus Krisztus Úr az Atya Isten dicsőségére.”

A szabadítást megelőzi egy nagy ütközet, de lesz maradék. Isten mindig hagy maradékot, és ez az Ő kegyelme. Magunk erejéből nem tudunk megmaradni, de Ő hagy olyanokat, akik mindvégig megmaradnak hűségben. Miért maradnak meg, mert az Úr harcol értük. A megmaradás az Úrban van. Soha ne feledjük, Ő az, Aki megtartja övéit. De erre lehet építeni. Az Úr megtart.

A próféta látja, amint élő víz fakad Jeruzsálemből, és ez a víz, maga a mi Urunk. Ő kínálta az élő víz forrását mindazoknak, akik hisznek Benne. Ezt a vizet az Úr most is kínálja, ez elevenít meg, és oltja lelkünk szomjúságát. Ebben a fejezetben végig az Úrról és az Ő hatalmáról van szó. Ő a középpont, minden Általa történik, és Róla szól. Nem az ember menti meg magát, hanem az Úr ad szabadítást. Az Úr Jézus is azért jött, hogy megkeresse és megmentse az elveszett embert. Miért ment Ő, és miért nem várja meg, hogy mi mentsük meg magunkat? Azért, „mert aki meg akarja menteni az életét, elveszti azt, aki pedig elveszti az életét énértem, megtalálja azt” (Mt 16,25). A mi megmentő akciónk rosszul végződik. Hányszor próbálkoztunk már menteni magunkat Jézus nélkül, és még több probléma származott belőle, mint ami korábban volt. Egyedül az Úr tud megmenteni, mert Ő legyőzte a kereszten a bűnt és a sátánt.

Az Úr továbbra is bátran tanítja a népet, nem menekül, nem menti az életét (Jn 8,21-29). Ő soha nem akarja magát megmenteni, hanem mindig az Atyára bízza magát. Általában mi akarjuk az életünket megmenteni, igyekszünk biztonságot kialakítani, Jézus azonban nem magára, hanem Isten akaratára figyelt. Tudta miért küldetett, és azt is, hogy amíg el nem jön az idő, az Atya fogja Őt megőrizni. Jó teljes mértékben az Atya oltalmában nyugodni. Amíg nem jön el az órája, addig senki nem teheti Rá a kezét. Ezt jelenti az Úrhoz tartozni. A gonosz nem teheti Jézus tanítványaira a kezét, míg el nem jön annak az ideje.

Az Úr továbbra sürgeti hallgatóit, most jöjjenek Hozzá, most kérjék bocsánatát, és ne halogassák. Eljön az idő, amikor hiába keresik, nem találják meg. És ha nem találják meg, ha nem élik át a bűnbocsánatot, bűneikben halnak meg. Ha eltávolítják életükből, azt, aki magára vette bűneik büntetését, ha nem kell az Úr kegyelme, egyedül maradnak vétkeikkel. Jézus nélkül nincs bűnbocsánat, meg fogják tapasztalni, hogy nem segít a kultusz sem. Csak a Jézusban való hit a megoldás a bűn ellen. Ehhez azonban szükséges, hogy az ige szíven találjon, és bűnbánatra indítson, amint azt pünkösdkor tette.

Az Úr egy fontos kérdésre mutat rá, mégpedig arra, hogyan halunk meg? Bűneinkben, vagy bűnbocsánattal? Nem mindegy, hogyan ér a halál, úgy, hogy a bűneim az Úrra vetettem, és Jézus elszenvedte érte a büntetést, vagy még mindig én cipelem azokat. Tehát nem az a legfontosabb kérdés hány éves korban ér a halál, hanem az, hogyan ér? Krisztusban leszek elrejtve, és az Atya így szól, a Fiú érdeméért életed van, vagy Krisztus nélkül állok Isten elé? Nagyon nem mindegy ez. Amíg szól az evangélium, amíg az Úr sürget, van lehetőség. Azonban sem a napot, sem az órát nem tudjuk, amikor az Úr elé kell állnunk. Akár úgy, hogy meghalunk, akár úgy, hogy Ő jön vissza.

Ha nem hiszitek, hogy „én vagyok”, ezzel a formulával jelenti ki, hogy Ő Isten Fia, Ő a megígért Krisztus. Aki hisz Benne, annak örök élete van. Az „én vagyok” mindig azt jelenti, Isten van jelen. Ezt a zsidóknak tudni kell, és ha így van, akkor le kell borulni az Úr előtt. Mert Ő az élet. Jézus nélkül nincs bűnbocsánat, nincs élet. A bűnbocsánat egy új életre való feltámadást hoz magával. Azt jelenti, hogy a régi életemnek meghaltam, és élek már többé nem  én, hanem él bennem a Krisztus. Ismét világossá válik, az Úr Jézus nem egyházat alapított, hanem egy minőségi élet lehetőségét hozta el. Ezt az életet Ő be is mutatta.

Ismét bizonyságot tesz arról, hogy Ő azt mondja, és teszi, amit az Atyától hallott, és amit Tőle tanult. Jézus az Atya szerinti életet mutatja be. Ezért figyeljünk Rá. Isten küldte, hogy bemutassa milyen is az igazi, a minőségi élet.  És ha figyelemmel kísérjük Őt, akkor azt látjuk egészen más az Ő élete. Olyan élet, ami tőlünk nem telik, amit nem lehet leutánozni. Ezt az életet Ő tudja élni. Azonban, aki befogadja Őt, akiben az Úr Jézus Krisztus él, az megtapasztalja ezt. Mert már Krisztus fog élni benne.

Akiben Jézus él azt is megtapasztalja, amiről az Úr így szól: „Nem hagyott engem az Atya egyedül.” Az Atya nem hagyja gyermekeit magára, Ő mindig velük van, és tovább segíti őket a keskeny úton. Természetesen mindez akkor valóság, ha mi mindenkor azt cselekedjük, amik Neki kedvesek. Tehát akkor mondhatjuk el, hogy velem van az Úr, ha azt teszem, ami Neki kedves. Ha azt mondom, hogy megtértem, de továbbra is bűnben élek, az nem kedves az Úrnak. Jézus élete Isten helyreállító, bűnmegbocsátó hatalmáról szólt. Miről szól a mi életünk?

 

 

Milyen jó

 

Milyen jó, milyen jó, milyen jó!

Jézus áldott szava oly gyógyító,

Nékem szól az Ige, szívem örömmel tele,

Milyen jó, milyen jó, milyen jó!

 

Szabadít, szabadít, szabadít!

Többé bűn-bilincs engem nem szorít,

Boldog, új életet Jézussal ma kezdhetek,

Szabadít, szabadít, szabadít!

 

Milyen szép, milyen szép, milyen szép!

Ez a krisztusi új testvériség,

Igaz hű szeretet, forraszt össze szíveket,

Milyen szép, milyen szép, milyen szép!

 

Urunk hű, Urunk hű, Urunk hű!

És az út, melyre Ő hív, gyönyörű,

Csábít bár a világ, megtart Ő mindenen át,

Urunk hű, Urunk hű, Urunk hű!

 

Jézus él, Jézus él, Jézus él!

Vele járni és győzni: ez a cél,

Bárhová küld az Úr, megyek és hitem újul,

Jézus él, Jézus él, Jézus él!

 

 

Isten áldásával.

Tisztító forrás

 

B

első megtisztulásról ír a próféta. Isten megtisztítja a bűntől és a tisztátalanságtól népét (Zak 13,1-9). Isten mellett nem fér meg a bűn, a bálvány. Ahol Isten van, ott nincs helye a bűnnek. Isten ítéletei is azért mentek végbe, mert nem tűri a bűnt. Előtte azonban mindig szólt, figyelmeztette övéit, ám ők nem hallgattak a próféták szavára. Nem fordultak el a bűntől, nem vetették ki a bálványokat. Most is egy tisztító forrásról hallunk, olyan forrásról, ami a bűn és tisztátalanság ellen fog fakadni. Egy nagy lehetőség a megtisztulásra, megújulásra. Ebből is kitetszik, a bűnnel az ember nem tud mit kezdeni. Képtelenek vagyunk belőle szabadulni, megtisztulni. Azonban Istennek erre is van megoldása. Forrást ad, amihez nekünk kell oda menni. Ki fog oda menni? Ki fog megfürödni? Az akinek nem jó a bűn szennye, aki nem érzi jól magát szennyes ruhában.

Mi már tudjuk a forrás, maga az Úr Jézus Krisztus. Őt adta Isten a bűn és a tisztátalanság ellen. Nem segít semmi és senki a bűnnel szembe Őrajta kívül. A kereszt tövében fakad ez a csodálatos forrás, ami nem más, mint az Úr vére. A vér tisztít meg minden bűntől. Ennek feltétele a bűn megvallása, ahogyan János apostol írja: „Ha megvalljuk bűneinket, hű és igaz ő: megbocsátja bűneinket, és megtisztít minket minden gonoszságtól” (1Jn 1,9). Ha ez megtörtént, minden bűntől megtisztít.  Engedjük, hogy mindentől megtisztítson. Ne ragaszkodjunk kedvenc bűnökhöz, szokásokhoz, hanem engedjük, hogy lényünket átjárja az élő víz forrása. Az Úr maga is hívott, aki szomjazik, jöjjön Hozzá és igyon. Menjünk és igyunk az élet vizéből, ami megtisztít és fel is tölt. Ő nem csupán kitisztít belőlünk valamit, hanem a helyére új tartalmat ad. Önmagát adja, és egy új életet. Mindezt ingyen kínálja.

Az Úr kitakarítja a bálványokat népe földjéről, azoknak prófétáit is eltávolítja. A hamis próféták a bálványok, a hűtlenség propagandistái. Gyakran úgy tűntek fel, mint akik az élő Isten szolgái, azonban Isten nem küldte őket. Hazugságot szóltak, mert összekeverték az Úr imádatát a bálványok tiszteletével. Hazugságot szóltak, mert megfizették őket. Azonban eljön az idő, amikor ezek a próféták eltűnnek, letagadják, hogy valaha prófétáltak, mert a nép már átlát rajtuk. Amikor kialakul az élő kapcsolat az Úrral, amikor Őt igazán megismerjük, lelepleződnek a hamis próféták.  A bárányok felismerik az Úr hangját, és így nem hallgatnak a farkasra. Ezért kell nagyon jól megismerni az Úr hangját, nagyon elmélyedni az igében. Mert aki ismeri Jézus hangját, az nem téveszthető meg. Mert az Ő juhai ismerik az Ő hangját, és követik Őt, a farkas elől pedig elfutnak.

Isten megpróbálja népét, mint aranyat, mert a próba alatt látszódik meg, mi van a szívben. A próba mutatja meg a hit értékét. A próba lehetőség, hogy segítségül hívjuk az Urat. Sőt a próba idején derül ki, hogy valóban hiszünk-e Benne, és a próbát Vele éljük-e meg?

A kegyelem kihirdetését követően ismét a körülötte lévő sokasághoz fordult az Úr Jézus (Jn 8,12-20). Nem állt fel, és nem hagyta ott őket, hanem tanítja, mintegy tovább vezeti hallgatóit. Nem elég átélni a bűnbocsánatot, hanem egy új irányba kell indulni. Jézus a világ világossága, és azért hatol be az életünkbe, hogy mi is világosság legyünk. Azonban a világosság a mindennapi életben, az életgyakorlatban kell, hogy meglátszódjon. Aki Őt követi, nem járhat sötétségben. Egyszerre nincs sötétség és világosság, vagy sötét van, vagy világos, és ez elsősorban a szívre értendő. Aki Őt követi az nem járhat a sötétségben. Aki Őt igazán megismerte és befogadta a szívébe nem is akar már a sötétségben járni.  Aki sötétségben jár, az a sötétség cselekedeteit teszi, Pál így ír ezekről: „Az éjszaka múlóban, a nappal pedig elközelgett, vessük le azért a sötétség cselekedeteit, és öltsük fel a világosság fegyvereit. Tisztességesen járjunk, amint illik nappal, nem dorbézolásokban és részegeskedésekben, nem paráználkodásokban és kicsapongásokban, nem viszálykodásban és irigységben”  (Rm 13,12-13).

Aki Őt követi az megkapja az élet világosságát, vagyis fel fogja ismerni, mi az, ami világosság. Megláthatjuk, hogy az Úr előtt mi a jó, mi az Ő akarata, és felismerjük a bűnt is, és így el tudjuk utasítani. Aki világosságban jár, annak mindig az ige mutatja az utat. Az ige a lámpás. Természetesen a lámpát használni kell.

Még mindig nem látják a farizeusok kivel állnak szembe. Azt mondják nem igaz a bizonyságtétele, és nem veszik észre, hogy e mögött hatalmas tettek vannak, élet van. Mert ők követ szorongattak, büntetni akartak, de Jézus életet hozott. Ezért megbocsát, de a bűnt nem pártolja. Ezért mondta az asszonynak, többé ne vétkezz! Aki átélte a bűnbocsánatot, az már nem élhet úgy, ahogy előtte. Az már világosságban jár, az Atya akarata szerint él.

Az Úr tudja honnan jött és hová megy. Az élet két legfontosabb kérdése, és Neki ezekre van válasza. Istentől jött, és Hozzá megy. Mi már megtaláltuk a választ? Mi is tudjuk honnan jöttünk és hová megyünk? Ha igen, áldjuk Őt, ha még nem, keressük még jobban az Urat!

 

 

Jézus a jó Pásztor

 

1. Jézus a jó Pásztor, vele megyünk.

Örök irgalmáról énekelünk.

Nyájadat oltalmazd, nagy a veszély!

Csöndes nyugalmat adj, ha jön az éj.

 

2. Jézus a szőlőtő, ereje nagy.

Nem él hiába, ki benne marad.

Gyümölcsöt érleljen szereteted,

Tenélküled néped mit sem tehet.

 

3. Jézus világosság, messze ragyog.

Fényéből élnek mind a csillagok.

Bűnünket oszlasd el, nagy a sötét!

Vezesd a jó útra mind, aki vét!

 

4. Jézus a békesség, fegyvere egy:

A megbocsátó és hű szeretet!

Békére vágyódik mind e világ.

Félelmes ínségből hozzád kiált!

 

5. Jézus a kezdet, és Jézus a vég:

Hadd zengje ég és föld dicséretét!

Vezess az ösvényen, maradj velünk,

Míg örök fényedbe megérkezünk.

 

Isten áldásával.

 

Többé ne vétkezz!

 

A

 próféta ismét igét kap az Úrtól, amit úgy ír le, az Úr terhe (Zak 12,1-14). Azt jelenti ez, hogy az Úr ráhelyezte az igét, az üzenetet, pont úgy, mint ahogy a hátunkra veszünk egy tele zsákot. Azért tesszük ezt, mert a terhet el akarjuk juttatni valahová. Azért helyezi az Úr az ige terhét Zakariásra, hogy vigye el Jeruzsálembe, adja tovább az ott élőknek. Így terheli ránk az Úr az evangéliumot, mégpedig azért, hogy juttassuk el a másik emberhez. Ez a teher csodálatos, vagy ahogy az Úr mondja könnyű. A Tőle való teher könnyű, mert Ő segít vinni. Mennyi mindent cipelünk magunkkal. Visszük a félelmet, a reménytelenséget, a gondot és aggodalmat, pedig az Úr azt kéri, ezeket tegyük le, és a Tőle kapott könnyű terhet vegyük helyettük magunkra. Isten országának a terheit helyezi ránk az Úr, azonban ez más teher, ez alatt nem roppanunk össze, mert Ő erőt ad hozzá.  Ma is ha az Ő terhével megyünk, megkapjuk az erőt. A kimerülés, kiborulás azért történik, mert még mindig a világ terheit cipeljük. Ez a világ sok terhet rak ránk, de erőt nem ad hozzá, hiszen azt akarja, hogy összeroppanjunk, vagy legalábbis minden erőnket ezek emésszék fel. Az Ige ezzel szemben arra szólít fel: „Minden gondotokat őrá vessétek, mert neki gondja van rátok” (1Pét 5,7).

A teher most valóban könnyű, arról szól, Isten megoltalmazza és megtartja népét. Az Úr oltalom Jeruzsálem és lakosai számára. Milyen csodálatos üzenet, Jeruzsálem a helyén marad, nem mennek fogságra, nem szóródnak szét, és a város sem pusztul el. Isten a nehéz időkben is megoltalmaz és megtart. Ha a kép nem is ezt mutatja, Isten gyermeke felfelé néz. Az egyház népe mindig bízik az Úr szavában, hittel veszi, amit olvas és hall. Ezért nem esik kétségbe, amikor az ellenség munkáit tapasztalja. Isten gyermekének nem önmagában van ereje, nem magát oltalmazza meg, hanem az Úrba veti bizodalmát.

Isten gyermekének lenni azt jelenti, Jézus által Isten az én mennyei Édesatyám, Hozzá tartozom kegyelemből, és ha ez így van, Ő oltalmaz, és gondomat viseli. Pont úgy élem meg, mint amikor kisgyermek voltam, tudtam, hogy vannak szüleim, és ők gondoskodnak rólam. El kell gondolkodnunk, valóban gyermekként élünk? Igen, tudom, azt mondjuk, Isten gyermeke vagyok, de úgy is élek? Látszik, hogy a világ Teremtő Ura az én Édesatyám?  Mert az a gyermek, akinek vannak szülei nem aggodalmaskodik, nem megy munkát keresni, nem akarja ő elkészíteni az ebédet, elintézni dolgait, ezt mind a szülőkre bízza. Ő pedig örömmel éli gyermeki életét. Ilyen felszabadult és boldog gyermek vagyok, mert tudom, hogy Atyám gondoskodik rólam?

Isten kijelenti a próféta által, néznek majd, mint megfeszítettre. Isten megváltó terve már itt felragyog.  Szeretetével találkozunk. Bizonyságot tesz, életét adja övéiért. Megfeszítik az egyetlen Fiút. És eljött ez a nap, a Fiút megfeszítették érettem, helyettem és miattam. Erre csakis viszont szeretet lehet a válasz. Ha így szeret engem Isten, meghalt a Fiú helyettem, hogy éltem legyen, akkor én is szeretem és szolgálom Őt. Olyan Istent örömteli szolgálni, aki nem elveszi az életünket, hanem a magáét adja oda. Megdöbbentő ez, mert a világ uralkodói törvényeik megszegéséért büntetnek. Valamikor még a magukat keresztyénnek valló uralkodók is a vétkek miatt súlyos büntetést adtak. Megcsonkították a vétkest, sok esetben az életét is elvették. Ezzel szemben az Úr Jézus meggyógyította a sérülteket, nem elvette a látást, hanem visszaadta, és a büntetést magán hajtotta végre. Ezért dicsőítsük, és adjuk át Neki életünk vezetését.

Mindenki hazament, mint akik jól végezték dolgukat (Jn 8,1-11). Senki nem ment Jézus után a vezetők közül. Nem keresték, nem volt bennük vágy, hogy igazán megismerjék, azt, akit támadnak. Megszabadulni akarnak Tőle, és nem megismerni akarják. Hogy vagyunk mi ezzel? Ott van bennünk, hogy igazán tudni akarjuk kicsoda Ő? Vágyunk megismerni az Urat, vagy elég, amit hallunk egy alkalmon?

Jézus az olajfák hegyére megy, az Atyával való közösségben tölti az éjszakát. Nem szórakozni megy, az egész napi fáradtság után, nem kora szórakozásait keresi. Jézus az Atya jelenlétében pihen meg. Ott töltődik fel. Mi hol keressük a pihenést? Milyen érdekes az Úr nem figyeli a híreket, teljes szívvel felfelé figyel.  Az Atya akaratára összpontosít, Vele beszéli meg terveit is.

Korán reggel a templomba megy, és tanít. Mennyire fáradhatatlan az Úr, viszi a jó hírt, tudja, hogy kevés az idő. Azzal is tisztában van, hogy ezt minél több emberrel meg kell osztani. Szeretné, ha mindenki meglátná Isten országát, hisz azért jött, hogy ezt megismertesse. Egy házasságtörő asszonyt hoznak elé az írástudók és a farizeusok, csak az asszonyt, a férfit nem. Mennyire részrehajlók, az igével a kezükben, az igére hivatkozva, az egyiket felmentik, a másikat elítélnék. Milyen is a mi szívünk? Nem vagyunk mi is ilyenek? Akik közelebb állnak hozzánk azokat pártoljuk, még súlyos bűnben is felmentjük, és a másikat tesszük felelőssé. Ezek az emberek nem a maguk élete végett keresik Jézust, nem megismerni akarják, és nem kegyelmét kérik. Mást akarnak elítéltetni Általa. Jó, ha mindig a magam történetével keresem meg Jézust. Ne azért jöjjek, hogy mást ítéljen el, hanem azért, hogy a saját életemen könyörüljön.

Az Úr nem ítél, hanem lehajol és ír, és ezzel egy csöndet hoz létre. Hatalmas csönd keletkezik, ami közben időt kapnak a magukba szállásra. Az Ige körüli csönd azért adatik, hogy nézzünk magunkba, lássuk meg, Jézus velünk akar foglalkozni. Ezeknek is erre kellene rádöbbenni, Jézushoz ne mást vigyek, hanem a magam életét, Ő velem akar foglalkozni.

Azonban nem történik semmi, tovább kérdezik és ekkor tükröt tart eléjük. Az Ő szavának, és Lényének tükrét. Nézzenek bele. Amikor az Úr szól, amikor az igéjét olvassuk tükröt tart elénk, és azt kéri, tekintsünk bele. Végre foglalkozzunk magunkkal, lássuk meg szívünk állapotát. Más bűnét könnyű meglátni, de most lássuk meg a sajátunkat. Úgy tűnik meg is látták, mert nem köveznek. Kihull a kő, mert rádöbbentek, ők is bűnösök, ők sem különbek, mint ez az asszony. Olyan atmoszféra alakult ki, amelyben nem lehetett azt mondani, nem vagyok bűnös. Milyen érdekes, ha Jézus jelen van, meglátjuk magunkat, és már nem mondhatjuk, minden rendben van.

Ezek az emberek kimennek, és ez szomorú.  Mert maradniuk kellett volna, nem azért, hogy kövezzenek, hanem, hogy Jézus előtt leboruljanak.  Igen, le kellett volna borulni, és kérni az Ő bocsánatát. De nem tették. Te mit teszel? Kisomfordálsz, hagyjatok békén, vagy azt mondom: Uram, légy irgalmas nekem, bűnösnek.

Az asszony átéli, senki, az Úr sem ítéli el. Ő azért jött, hogy feloldjon bűneinkből, magára vegye azokat és meghalljon értünk. Megbocsáttattak a bűnei. Nagyon hallani, megbocsáttattak a bűneid, de halljuk meg a folytatást is: menj el, és többé ne vétkezz! Ezt nem mindig halljuk meg. Pedig ez a lényeg. Többé ne vétkezz, többé ne élj abban a bűnben, mert legközelebb, meg fognak kövezni. Isten megbocsátott, de nem azért, hogy továbbra is ezt tedd. Azért kaptál bocsánatot, hogy fordíts hátat a bűnnek és kezdj új életet. Ehhez megkapod az Úr támogatását.

 

 

 

Az Isten Bárányára

 

1. Az Isten Bárányára Letészem bűnöm én, :/: És lelkem béke várja Ott a kereszt tövén.

A szívem mindenestül Az Úr elé viszem, Megtisztul minden szennytül A Jézus vériben,

A Jézus vériben.

2. Megtörve és üresen Adom magam neki, :/: Hogy újjá ő teremtsen, Az űrt ő töltse ki.

Minden gondom, keservem Az Úrnak átadom, Ő hordja minden terhem, Eltörli bánatom,

Eltörli bánatom.

3. Örök kőszálra állva A lelkem megpihen; :/: Nyugszom Atyám házába’ Jézus kegyel-

miben. Az ő nevét imádom Most mindenek felett; Jézus az én királyom, Imámra felelet,

Imámra felelet.

4. Szeretnék lenni, mint ő, Alázatos, szelíd, :/: Követni híven, mint ő, Atyám parancsait.

Szeretnék lakni nála, Hol mennyei sereg Dicső harmóniába’ Örök imát rebeg, Örök imát

rebeg.

 

 

Isten áldásával.

Élő víz

 

A

z elmúlt három nap ószövetségi részeit együtt tekintjük át (Zak 9,1-11,17). A háromban egyszerre keressük a nekünk szóló üzenetet. Az Izráelt körülvevő népek ítélete szólal meg a kilencedik fejezet elején. Elsősorban ez is Isten népének szól. Az ellenséges népek meggyengülése és bukása Isten népe felé üzenet. Ne féljenek, lejár a környező, az eddig őket fenyegető országok ideje. Merítsenek ebből a próféciából erőt és előre tekintve végezzék az Úrtól kapott feladataikat. Ezek az igék rámutatnak nem esélytelenek, és nem reménytelenek. Az Úr megsegíti övéit. Júda népe együtt képviselte Istent. Népként voltak Isten népe. Mi azonban már nem népként képviseljük az Urat. Egyénileg kell átélnünk a kegyelmet, és akik az Úr Jézus Krisztusban megtalálják Megváltójukat, új életet nyernek, a gyülekezet közösségébe tartoznak. Isten naponta személyesen szól igéje által. Ma is biztat, ne az ellenség erejére tekintsünk, ne azokra a gondokra figyeljünk, amik körülvesznek, mert akkor elcsüggedünk. Lássuk meg Urunk hatalmát, és jöjjünk hit által Hozzá. Keressük őt és megtapasztaljuk, hogy Ő a mi oltalmunk és erősségünk. Tombolhat körülöttünk a gonosz, az Úr azt mondja: Ne félj! És ezt úgy mondja, hogy szavában erő van. Azt üzeni nézzünk felfelé, lássuk meg az Ő győzelmét. Az ellenség legyőzése azt üzeni, Isten népe mindig az Úr győzelmét látja, és belőle merít erőt.

Örülj nagyon, Sion leánya! Csodálatos felszólítás, Örülj, örvendezz! De, hát most örvendjünk, amikor sorra betegednek meg emberek, amikor épp el vagyunk keseredve, nem látunk kiutat. Az Öröm forrása nem magunkban, és nem is ebben a világban van, hanem az érkező Királyban. Azért örüljünk, mert érkezik az Úr. Örülj, mert jön a szabadító! Van szabadító, és ez a szabadító Király nem más, mint az Úr Jézus Krisztus. Az újszövetségben látjuk ezt az ígéretet beteljesedni. Jézus a Király.  Ő érkezik, de be kell engedni az életünkbe.  Nem elég, hogy a világba eljön. A személyes életünkbe is meg akar érkezni.  És mivel Ő eljött, van remény, van Kihez odafordulni. Ő valóságos segítséget ad.  Nem olyan ez, hogy ha nincs más, akkor próbáljuk meg Jézust is, ha nem használ nem is árt alapon. Hittel jöjj, hidd, hogy Ő meg tud szabadítani, gyógyítani mindenféle nyomorúságból.  

Ő azért jön, hogy király legyen az életünk felett. Hatalmát, segítségét az tapasztalja meg igazán, aki Őt magát várja, aki elfogadja uralmát.  Akit megszabadít, azt országa polgárává teszi, és ez azt jelenti, már Ő irányítja az életemet. Sokan csak várnak Tőle valamit, de nem akarják Őt szolgálni. Az igazi változás akkor jelenik meg az életünkbe, ha Őt Úrrá és Királlyá tesszük. Aki megtapasztalja szabadítását, az magától értetődően elkezdi Őt dicsérni, és örömmel szolgál Neki. Aki kiemel a pusztulás verméből, elveszi szenvedélyeinket, meggyógyít és helyreállít olyan nyavalyákból, amikkel szemben már esélyem sem volt, az szívből szeretni fogja. Az ilyen ember már Rábízza magát az Úrra és engedelmeskedik, mert tudja, hogy az Ő vezetése a jó.

Isten népe felszólítást kap, kérjen esőt az Úrtól, a kései eső idején. Kérj esőt, áldást akkor, amikor már kevesebb rá az esély. Amikor úgy tűnik már késő. De ha az Úrtól kérjük, megtapasztaljuk, Neki semmi sem lehetetlen. Ő akkor is tud áldást adni, amikor emberileg lehetetlennek tűnik.  Kérjük a késői esőt! Annyi ideje szól már az Úr, és oly kevesen hallották meg a hangját. Sokkal több ember él a földön Jézus nélkül, mint Vele, úgy tűnik, mivel annyi ideje szól az evangélium, elszalasztottuk a lehetőséget. Az ige felszólít, kérjük a késői esőt. Hittel kérjük. Higgyük, hogy ma is történhetnek csodák, megváltozhatnak emberek. Lehet, hogy nem tömegek, de ha egy ember megismeri az Úr kegyelmét az is jó. És ez az egy ember lehet az a személy, aki nekünk fontos, akiért tusakodunk. Hordozzuk tovább imádságban, ne adjuk fel, kapaszkodjunk az Igébe! Kérjük az Úr kegyelmének erejét, a Lélek áradását. Isten Lelke tud megújítani.

Még mindig az ünnepen, a templomban látjuk az Úr Jézust (Jn 7,31-53). Vannak, akik hisznek Benne, akik előtt felragyogott, Ő a Krisztus. De a vezetők másképp látják, ők el akarják Őt távolítani. Miért? Mert Jézus felkavarta az állóvizet, Ő Isten igazi küldötte. Azért jött, hogy életünk álló, poshadt vizét felkavarja. Megmozdítson, és Isten országa számára hasznossá tegyen. A vezetőknek azonban jó a poshadt víz. Ők ebben is megtalálják a maguk lehetőségét. Jézus nem csupán felkavarja az állóvizet, hanem élő vizet akar ajándékozni. Azonban ez a víz hit által lehet a miénk. Az kapja meg, aki rádöbbent mennyire szomjas belülről. Az, aki látja, hogy a vallás sem segít, sem a hagyományok, mert a szép ünnepi pillanatok elmúlnak, és megmarad a nyomorúság. Azonban ahol Jézus megjelenik, és ahol hittel Hozzá fordulnak, elmúlik a régi, bűnös élet, és egy egészen új kezdődik. Ő olyan életet ad, ami nem egy pillanatra szól, nem a felszínt fodrozza, hanem bennünk szívünk mélyén ad változást. Élő vizet ad, ami megújít, és aztán úgy megtölt, hogy túlcsordul. Ilyen túlcsorduló tanítvánnyá akar tenni. Azon munkálkodik, hogy másokat termékennyé tevő, megújítóvá váljon az életünk.

Az élő víz Isten Szentlelkére utal. Azért nem apad ki a forrás, és azért tud túláradni és másokat elérni, mert a Szent Lélek tölt be és munkálkodik. A forrást a Lélek táplálja, az Úr jelenléte hozza mozgásba. Csakis élő kapcsolat által működik az élő víz folyama. Ez rámutat, ez a folyam, nem a mi termékünk, az Úr munkája. Az Ő Lényéből fakad. Így azután ott van jelen, ahol befogadták az Urat.

Menjünk és merítsünk az élő vízből, mert oda kell menni, és át kell venni. Ma még van rá lehetőségünk. Ma még kínálja az Úr, éljünk vele.

Megrendítő mennyire ellene vannak Jézusnak. Nem akarják látni, hogy valóban Ő a Krisztus. Miért? Pedig az Írásra is hivatkoznak. Mert az Írást Jézus nélkül, a Szentlélek jelenléte nélkül nem értjük jól. Az igét ismerték, de nem vizsgálták meg Jézus életét. Nem keresték nyitott szívvel Jézust, mert akkor rádöbbennek, hogy minden igaz, és minden beteljesedett Őbenne. Másrészt, aki igazán keresi Őt, és meg akarja ismerni, az életét a tetteit látva, rá fog döbbenni, hogy a Ő Megváltó. Aki segítségül hívja a maga életére nézve, az előtt világos lesz, Jézusban Istennel találkozott.

Nikodémus védelmébe veszi Jézust, erre azt tanácsolják, tudakozódjon, és ez jó tanács. Azonban az a probléma, hogy a vezetők ezt másnak javasolják, de maguk nem teszik. Gyakran ez a probléma, másnak mondjuk, keressen, olvassuk az igét, kutassa, tanulmányozza azt, de mi nem tesszük. Hányszor mondják szülők gyermekeknek, menj alkalomra, de ők nem mennek velük. Küldenek másokat, de magukat nem küldik. Ez legtöbbször hatástalan. Mondjuk azt, gyere velem, üljünk le együtt, és keressük meg, mit mond az Írás!

 

 

 JÖJJ EL AZ ÉLET VIZÉHEZ

 

 

1.  

Jöjj el az élet vizéhez,

Nélküle szomjas a szív!

Átok alól szabadulsz itt,

Hű Urad Ő, aki hív.

Jöjj hát, siess! Jöjj, vár reád

Béke a földön, az üdv odaát!

Itt van az élet, a forrás!

Nincs sehol és soha más!

2.  

Jöjj újulásra, e vízben

Új a hit és szeretet.

Eltűnik itt, ami régi,

S kezded az új életet.

Jöjj hát, siess! Jöjj, vár reád

Béke a földön, az üdv odaát!

Itt van az élet, a forrás!

Nincs sehol és soha más!

3.  

Jöjj hát az élet vizéhez,

Jézus kínálja neked,

S árad az élet belőled,

Kútfeje lesz a szíved!

Jöjj hát, siess! Jöjj, vár reád

Béke a földön, az üdv odaát!

Itt van az élet, a forrás!

Nincs sehol és soha más!

 

 

Isten áldásával.

Boldog jövő

 

E

z a fejezet csodálatos jövőt fest le Isten népe számára (Zak 8,1-23). Sok örömöt vetít eléjük, és a jelenlegi gondok közepette arra irányítja figyelmüket. Isten jövőképet ad nekik, boldog jövőképet. Mert az igazi boldogság mindig Tőle jön. Isten nélkül nyugtalanság, bizalmatlanság és félelem van jelen a szívekben. A város és a templomépítés feladatai és nehézségei között sokan nem tudnak előrelátni. Csak azt látják, amiben épp vannak, és az nem könnyű, sőt vannak, akik elkeserítőnek látják. Elveszítették reménységüket az ellenség folytonos zaklatása miatt. Nemhogy a boldog és tartós jövőt, a jelent sem látják biztonságosnak, élhetőnek. Félnek, mert csak magukat látják, némelyek azt is mondogatják, nincs velünk az Isten.

Isten ebben a reményvesztettségben szólítja meg őket Zakariás által. Ezzel üzeni, nem vagyok távol, ismerem a helyzetet. Nem vagytok magatok, ne féljetek. Jó ezt olvasni, ne félj, nem vagy magad, csak ne a körülményekre, és ne a problémákra nézz. Az volt a baj, hogy az akadályokat, az ellenség manővereit látták, és nem néztek felfelé. Ne engedjük, hogy bármi lefelé húzzon, hanem nézzünk ezeken túl, egyenesen az Úr Jézus Krisztusra. Ne a láthatókra, hanem a láthatatlanokra szegezzük a tekintetünket. Isten ígéreteire építsük napunkat. Mindegy mit látunk, hallunk, vagy hogyan érezzük magunkat, Isten ígérete ezek közepette, és ezek ellenére megvalósul.

Megtértem, vagy visszatértem a Sionhoz. A boldog jövő alapja ez, Isten visszatért hozzájuk. Velük jött, mert Ő hozta őket haza a fogságból. És talán ez a probléma gyökere, nem Istennek tulajdonítják a hazatérést, úgy látják, ők jöttek magukban. De ez nem igaz, nemcsak lehetővé tette az Úr a hazajövetelt, hanem velük jött, végig velük volt az úton, sőt hordozta őket. Ahogy a pusztában, úgy a Babilonból hazavezető úton is az Úr hordozta őket.

Ott van Jeruzsálemben az Úr, velük van, ezt kell meglátniuk. Ha látják, másképp tekintenek az életükre. Meg fog telni a város idős emberekkel, és sok gyermek fog az utcákon játszadozni. Ez a kép békés jövőt vázol fel. Amikor hallják a prófétai üzenetet, többen felkiáltanak, ehhez csoda kell. Csodának látszik mindez a szemeikben, de Isten számára nem csoda. Ha még nem is látszódik mindezt, Ő már elvégezte, és be fog teljesedni. Ha csodának tűnik, amit Isten kijelent, az akkor is meg fog valósulni, bízzunk a szavában.

Áldás lesznek a népek között, tíz nem zsidó ragad meg egy zsidót, hogy vele mehessen, mert hallották, hogy velük van Isten. Bizony ez lesz a csoda, és ma hihetetlennek tűnik. Ehhez bennük kell nagy változásnak végbemenni. Az Úr Jézus Krisztusban eljött az igazi változás lehetősége. Aki Krisztusban van, az áldássá lesz. Krisztusban megszűnik az átok, és áldást közvetíthetünk. De avjon így van? Isten mai gyermekeit, a keresztyéneket is így megragadják, és hozzájuk akarnak tartozni, mert azt hallják, látják, hogy Isten velünk van? Mennyit mondjuk, velünk az Isten! De látható ez? És olyan változást vitt végbe bennünk, hogy a nem hívők vágyakoznak közénk tartozni, Istent megismerni? Gondolkodjunk el ezen, vonz-e másokat az életünk? Látszik-e, hogy a tanítványok más nép?

Ha azt kell mondani, belénk nem kapaszkodnak, és nem akarnak olyanok lenni, mint mi, és nem akarnak Krisztushoz tartozni, lássuk meg, az nem Isten hibája. És nem is csupán a nem hívőké. Valószínűleg a magukat keresztyénnek valóké. Miért? Mert ha nem ragadnak meg minket, hogy köztünk éljenek, ha nem akarnak Krisztus népéhez tartozni, azt jelenti, nem látszik, hogy velünk, köztünk van az Úr. Nincs miért belénk kapaszkodni. Abba kapaszkodunk, aki segítséget jelent. De ha a hívők élete nem különbözik a nem hívőkétől, hogy segíthetnek másoknak?

Az emberek között elterjedt a vezetők reakciója, tudják, meg akarják ölni Jézust (Jn 7,25-30). Kiderülnek a dolgok, de lehet, szándékosan szivárogtatnak, ismerje meg a nép a vezetők álláspontját. És ha ezt tudják, elfordulnak Jézustól. Ha a vezetőség indexre teszi Őt, ha nem kívánatos személyként tartják nyilván, akkor nem merik majd követni. Félni fognak a szankcióktól. A világ semmit sem változik, csak a média, most másképp szivárogtatnak. De ma is az a cél, hogy ne akarjanak másképp gondolkodni az emberek, ne térjenek el a hivatalos állásponttól, tartsák azt veszélyesnek. Az Úr Jézus azonban azért jött, hogy személyesen ismerjük meg Őt, és mindenki maga hozza meg a döntést. Ne mások véleménye, de ne is az önmagunk féltése befolyásoljon, hanem Isten igazsága. Aki meglátja Jézusban az Igazságot nem fél, és az vállalja Őt akkor is ha veszélyes.

Az Úr Jézust nem befolyásolja a megfélemlítés, a propaganda, nyíltan szól továbbra is. Nem magára tekint, nem az érdekeit tartja szem előtt, az Atya akaratára figyel. Isten tervét igyekszik megvalósítani, a mi megmentésünkért fáradozik, és nem bújik el. A veszélyt is vállalja a bűnös ember mentéséért. Őt nem lehet megfélemlíteni, és eltántorítani az Atya tervének a megvalósításától. Mi is vállaljuk bátran és nyíltan az Urat.

Az emberek azonban leragadtak a külsőségeknél. Tudják honnan való Jézus, és úgy gondolják, a Krisztus származását senki sem fogja tudni. Ismét emberi hagyományokra figyelnek, elvárásaik vannak, megszabják, minek kell megfelelnie a Messiásnak, és ha azt nem teljesíti, elfordulnak Tőle. Nem az életére tekintenek, nem a beszéde és a tettei alapján hoznak döntést. Az Úr rámutat, azt mondják, ismerik Őt, mégsem látják meg, hogy Istentől jött. Nem ismerik fel, hogy Őbenne Isten van jelen. Igazán ismerem én az Urat? A magam életében megtapasztaltam hatalmát? Tudom kicsoda, és ezért teljesen Rábíztam magam?

Jézus határozottan kijelenti, ő ismeri az Atyát, mert Tőle jött, az Ő küldötte. Isten küldte Őt a világba, a saját Fiát, hogy általa bemutassa, kicsoda is Ő. És ha nyitott szívvel figyeljük, akkor látni fogjuk, hogy valóban Isten fia. Ha ezt látom, megfogadom a szavait, és aszerint kezdek élni. Az is benne van ebben, hogy aki Jézus tanítványa, az Isten követe, az Isten országának a képviselője. Őt képviselem?

 

 

 

FÖNN A CSILLAGOK FELETT

 

 

1.  

Fönn a csillagok felett, halleluja, ámen!

Boldog lelkek zengenek, halleluja, ámen!

Aki itt elfáradott, aki hordoz bánatot,

Azt a béke várja ott, halleluja, ámen!

2.  

Ott az üdvözült sereg, halleluja, ámen!

Istennek zeng éneket, halleluja, ámen!

Onnét száll a földre le Isten Lelke, hogy vele

A szívünk legyen tele, halleluja, ámen!

3.  

Én is zengek éneket, halleluja, ámen!

Kegyelméért Istennek, halleluja, ámen!

Dicsértessék Jézusom, ezt kiáltom, ezt mondom

Itt s előtted egykoron, halleluja, ámen!

 

 

Isten áldásával.

 

 

 

 

 

Egészen meggyógyít az Úr

 

A

 fogságból hazatértek igyekeznek visszatérni a fogság előtti időkhöz (Zak 7,1-14). Felépítik házaikat, megművelik földjeiket, tehát beindul az élet. Közben fáradoznak a városfal és a templom helyreállításán. Az évek telnek, két évvel vagyunk előrébb a látomássorozat óta, amit Zakariás kapott. Most ismét szól hozzá az Úr. A próféta mindennapi dolgai között is figyel felfelé, nem merül úgy el a napi gondokban, hogy ne hallaná meg, amikor Isten szól. Telnek a napok, két év múlik el, úgy, hogy nincs konkrét üzenet, és ő nem tompul el. Nem veszíti el az Úr szava iránti érzékenységet, hanem továbbra is belső várakozásban, készenlétben van. Nem mindennap halljuk kiemelkedően az Úr szavát, időnként talán úgy is érezzük, nem szól az Úr, ilyenkor sátán elhinti bennünk, nem érdemes figyelni, várni, látod, Isten nem felel. Ne hallgassunk rá, és ne adjuk fel, legyünk a szívünkben készen bármikor meghallani az ige szavát. Ne merüljünk el a világ dolgaiban, hanem a napi tevékenységek között is éljünk, úgy, ha szól az Úr a rendelkezésére állhassunk. Zakariás most is meghallja Isten szavát. Nem mondta, Uram, várj, most sürgős elintéznivalóm van. Ha nem megyek oda ahol várnak fontos dolgokról maradok le. A prófétának mindig az Úr az első.

Ebben az időszakban a Jeruzsálemen kívüli területekről küldtek fel embereket a papokhoz és a prófétákhoz, a vallási élet hivatalos vezetőihez. A kérdés, tartsák-e azokat a gyászünnepeket, és böjtöket, amiket a fogság idején bevezettek. A fogságban új szokásokat vezettek be, mivel távol voltak a templomtól, keresték a módját, hogyan tisztelhetik Istent idegen földön. Így újfajta alkalmak is bevezetésre kerültek, ezek közé tartozott a gyásznap. Ezen az ünnepen sírtak a múlt tragédia felett, siratták az elpusztult várost és templomot, illetve elveszített hazájukat. Sokan reménytelenül sírtak, úgy gondolták, innen nem lesz már visszatérés. Aztán az Úr hatalmasat cselekedett, megmutatta, hogy Ő az egész világ Ura. Igaz ezt korábban is kijelentette, de a fogságra vitel idején, úgy vélték, ez mégsem így van. Miért? Mert a jelenlegi állapotokra tekintettek és nem az igébe kapaszkodtak.

Isten üzen nekik a próféta által.  Először is őszinte magukba nézést kér. Mondják meg őszintén, amit ott tettek, azt Istennek tették-e? Őt keresték-e, vagy csak magukat siratták. Rá kell döbbenniük, hogy ezek a vallásos cselekedetek róluk szóltak. Így kerültek középpontba, így mutathatták meg milyen kegyesek ők, és mennyire szeretik népüket és hazájukat. De nem Istent, nem az Ő akaratát keresték. Nem a remény szólalt meg bennük. Hiszen a fogságban már elhangzott Isten ígérete a hazatérésről. Nem gyászolni kellett volna, hanem reménységgel tekinteni a jövőbe, várni kellett volna Isten munkáját. Miről szól az istentiszteletem? Önmagam siratásáról, a régi dolgokra, a régi dicsőségre való emlékezésről, vagy az Úrral való kapcsolatról? Őt keresem, Ő nekem a fontos?

 Ez a gyászünnep csak magukról szólt, mártírként élték meg. Mennyi bajt zúdít ránk az Úr, mi ezt nem érdemeljük. Kimaradt a bűnbánat. Nem úgy álltak az Úr elé, Urunk miattunk, a mi engedetlenségünk miatt történt a fogság. Azért veszítettük el a hazánkat, a templomot, mert vétkeztünk ellened. Ez azonban hiányzott, nem látták meg bűneiket. Nem akarták felismerni, hogy hitük kiüresedett, a formák megvoltak, de a tartalom, a személyes kapcsolat hiányzott.

A próféta által Isten arra akarja őket rádöbbenteni, ő nem az üres lélektelen kultuszt igényli, hanem az élő kapcsolatot. Ebben a kapcsolatban egymás felé is új tartalommal, lelkülettel nyilvánulhatnak meg. Isten a megélt hitre irányítja figyelmüket. De ez a megélés, ne kényszerűségből, megfelelésből fakadjon, hanem szeretetből. Azért teszem, amit teszek, azért nyitok a másik ember felé, mert az én Uram is így tesz. Az élő kapcsolat által megismerem az én Uramat, meglátom milyen is Ő. Kialakul a szívemben, hogy én is olyan akarok lenni, mint Ő. Az Úr Jézus a földön bemutatta az Atyát, aki hittel jön Jézushoz, és új emberré lesz, az maga is úgy akar élni, mint az Úr. Meglátom Jézus életében, ilyen az Isten. Lám, Ő odatartotta a másik arcát, szertejárt és gyógyított, helyreállított mindenkit, aki maga is vágyakozott erre. Tudom, én képtelen vagyok így élni, de kérhetem, Uram, tedd újjá a szívemet. Hálát adok Neked, hogy ezért jöttél, ez a Te akaratod, hogy belülről újjá legyünk, és így új módon, mássá legyen az istentiszteletünk is. Uram, segíts önmagunkba tekinteni, és meglátni, milyen is az életünk, az istentiszteletünk? Csak formalitás a hitünk, vagy élet, és cselekedet, úgy amint Nálad is láttuk. Akit Te megtalálsz, abból ez az élet irgalmas és gyakorlati élet árad.

Jézus nem az emberekhez, hanem az Atyához igazodik (Jn 7,14-24). Isten órájára figyel mindenkor, és amikor úgy látja eljön az idő, akkor mozdul, akkor oda megy, ahová mennie kell. Nem is saját vágyai, érzelmei mozgatják az Urat, nem azért maradt, mert nem volt kedve felmenni Jeruzsálembe, és nem is azért mert félt. És amikor most felmegy az ünnepre nem is azért teszi, mert jó ott lenni, hanem azért megy, mert fel kell mennie. Az Ő jelenléte bizonyságtétel Isten országáról, arról, hogy új idők jöttek.  Szabad másképp gondolkodni és élni, mint eddig. Szabad és lehet Istenre hangolódni, személyes kapcsolatba lépni Vele. Mindez Jézus által történhet meg. Viszi Jeruzsálembe a nagy hírt, Isten kinyitotta a menny ajtaját, be lehet lépni rajta, ingyen kegyelemből. Mert a belépődíjat Jézus fogja kifizetni. Így hívogat, jöjjetek, a vendégeim vagytok Isten országában, mégpedig örökre. A számla ki van fizetve. Mi pedig már tudjuk, hogy a számlát a kereszten vérrel, és élettel fizette ki.

Amikor Jézus tanít, csodálkoznak, mert ismeri az Írásokat, és másképp szólja, mint ők. Tudják, hogy nem járt az ő képzésükre, nem kapott tőlük felhatalmazást, akkor hogyan? Nem akarják meglátni, hogy Jézus nem bemagolt igéket idéz, hanem az élet szavát hirdeti. És ezeket a tettei támasztják alá. Egész Lénye Istenről beszél, és amit tesz, hatalmasan hirdeti, Isten meglátogatta az embereket. Elhozta az igazi életet. Aki kinyújtja érte a kezét, abban csodálatos dolgok mennek végbe. Aki Jézust beengedi az életébe, egészen meg fog gyógyulni. Lelkében testében újjá lehet az ember Általa. Ő nem felületi kezelést ad, hanem teljes gyógyulást. Nemcsak egy betegségből gyógyít meg, hanem minden testi és lelki betegségből, és felszabadít a bűn hatalma alól, egy új Neki tetsző életre.

Aki figyeli Őt, az meglátja, valóban az Úrhoz hívogat. Ő nem azért tanít és gyógyít, hogy így egy új iskolát beindítson. Nem a megélhetését kívánja így biztosítani, és nem is valamilyen pozíciót kíván elérni. Jézus önként. ingyen és szeretetből fordul felénk. Azért munkálkodik, hogy igazán feltáruljon előttünk Isten országa. Nem vallásos rendszereknek akar megfelelni, hanem épp ebből akar kiszabadítani, új élő kapcsolatra. Azt akarja, hogy ne csak a törvényt, hanem magát Istent ismerjük meg. Őbenne és Általa találkozzunk az Atyával, és szeressük meg. Szeretetkapcsolatra hív az Úr.

 

 

Jöjj, királyom, Jézusom!

 

1. Jöjj, királyom, Jézusom! Szívem, íme, megnyitom. A gonosztól óvj te meg, Meg ne

rontson engemet.

2. Véreddel, mely el-kifolyt, Mosd le rólam, ami folt; Élet útját megmutasd, Én meg nem

találom azt.

3. Gyógyítsd meg sok nyavalyám, Enyhíts szívem bánatán; Kétség, gond ha gyötrenek,

Biztasd nádszál hitemet.

4. Van hatalmad rá, tudom, Míveld, édes Jézusom: Hit, remény és szeretet Töltse be a

szívemet.

5. A keresztet te adod, Adj hozzá alázatot: Hordjam olyan csendesen, Mint egykor te,

Mesterem.

6. Majd ha véget ér a harc S megpihentetni akarsz: megragadom jobbodat, S mennyor-

szágod béfogad.

 

 

Isten áldásával.