Maradj Jézus mögött!

 

M

iután meghalt a gyermek, Dávid az Úr házába ment és ott leborult (2Kir 12,24-31). Elfogadja Isten ítéletét, és meghódol Előtte. Minden nyomorúságban keressük az Urat, menjünk és boruljunk le Előtte! Hódoljunk az Úr előtt. A leborulás azt jelentette, elfogadom akaratod és fölöttem való Uralmad. Te vagy a királyom, én pedig a szolgád vagyok. Ha ezt kifejezzük, Isten vezetni fog. Nagyszerű dolog az Úr vezetésére bízni magunkat. Ahol van leborulás, ott már nincs kiborulás.

Ezután Dávid bement a feleségéhez, megbeszélte vele mindazt, amit átélt. Fontos, hogy meg tudjuk és meg akarjuk beszélni egymással a dolgainkat. A rendezett élet áldást nyer az Úrtól. Fiú születik, és Dávid őt már Nátánra bízza. Úgy cselekszik, amint Anna is tett korábban, amikor a gyermek Sámuelt Éli főpapra bízta. Meglátja. Hogy a próféta alkalmas arra, hogy megismertesse a gyermeket Istennel és az Ő akaratával. Az életre a legjobb felkészülés Isten megismerése. Tegyünk meg mindent azért, hogy gyermekeink minél korábban megismerjék Megváltójukat, azt a Jézust, Aki életét adta értük. Ha így teszünk, korán örök Barátra tesznek szert. Mert Jézus a legjobb barátunk. Azonban a gyermekeket, a másik embert csak az képes Istennel megismertetni, aki maga is ismeri az Urat. Nem elég az elméleti ismeret, hanem élő kapcsolat szükséges. Az ismeret azt jelenti, kapcsolatban vagyok az Úrral. Beszélgetek Vele és egyre inkább Rábízom magam.

Ezt követően visszazökken Dávid a feladatai közé. Ehhez azonban Jóábra is szükség van. Ő ébreszti rá a királyt, hogy ott a helye a csatában. Isten gyermekének a csatában a helye. Nem bízhatja másra a harcot, neki kell szembeszállni a gonosszal. Dávid elfoglalja Rabbát, népét pedig szolgájává tette.  Ammón népe is lehetőséget kapott Isten megismerésére. Mert ezek a hódítások azt is jelentik, hogy Isten neve eljut más népekhez. Hallhatják Isten nevét, hatalmas tetteit, és dönthetnek mellette.  Isten azokat is keresi, akik még nem ismerik Őt. Ő ma is közelít hozzánk, azt akarja, hogy meglássuk kicsoda Ő és megismerjük akaratát.  Isten ideadta az életünk használati utasítását, de ehhez hozzá kell férni. Az Úr pedig gondoskodik igéje megismeréséről. Mert a Szentírás által ismerhetjük meg az igazi, és áldott életet. Azért tévedünk el, mert nem ismerjük ezt a kézikönyvet, és nem annak megfelelően bánunk az életünkkel. Sok mindent megtanulunk, de az életünkről nem tanulunk. Dávid azért adta át a gyermek Salamont Nátán prófétának, hogy megismerhesse általa az Isten akarata szerinti életet.

Az Urat elfogták és a főpaphoz vitték (Mt 26,57-75). A tanítványok elhagyták és elfutottak, Péter azonban távolról követte Őt, egészen a főpap palotájáig. Megláthatunk egy nagyon fontos üzenetet, Jézust távolról nem lehet követni, mert az nem követés. Azt jelenti ez, hogy már nincs mögötte, nincs Jézus nyomában és takarásában, így a gonosz számára könnyű célpont. Mert követni Jézust azt jelenti, mindig szorosan mögötte vagyok. Péter azonban távolról követi, azt gondolja így elkerüli a veszélyt. Ez tévedés, mert így válik láthatóvá, és célponttá. Ha Jézust követjük, szorosan mögötte haladunk, az Úr eltakar minket. Nem bennünket, hanem Őt látják, így a gonosz tüzes nyilát is Ő fogja fel. Maradjunk mindig, ma is szorosan az Ő nyomában.

Pétert a kíváncsiság vezeti. Nem azért megy, hogy kiálljon az Úr mellett, hanem kíváncsi mi fog történni. Szinte moziban érzi magát. A tanítvány azonban nem a moziból, a hírekből ismeri meg az eseményeket, hanem az igéből. Úgy ül ott, mintha nem tudná, miről van szó. Bizony a mai tanítványok is csodálkoznak, mi történik, beülnek a világ mozijába és nézik a híreket. Természetesen az átalakított, hamisított híreket. Péternek nem a médiából kell tájékozódnia, mert az Úr megmondta neki mi fog történni. Elmondta mi fog Rá várni, pontosan leírta előttük a keresztig következő eseményeket, sőt még azokon is túlmutatott. Mert a halál nem végállomás, Jézus feltámad. Isten az övéit ma is felkészíti igéje által Ha tudni akarjuk az élet eseményeit, forduljunk az igéhez, és nem érnek meglepetések. Ha figyelnénk az Úr szavára, és iránytűként használnánk, nem lepődtünk volna meg sem a járványon, sem a háborún, mert ezeknek meg kell lenniük.  Meg kell lenni, mert az ember szíve gonosz, de Isten még szeretné ezt a szívet megtisztítani, ezért hív magához. Ragadjuk meg a nagyhét lehetőségét, és navigáljunk Jézus felé. Keressük a csendet és Benne Őt!

Jézus nem tiltakozik a hamis tanúk vádjai ellen. Nem válaszol, nem védi magát mindenáron, sőt egyáltalán nem védi magát. Ezért az óráért jött. Vállal minket, nem akar elmenekülni, nem keresi az igazát, hanem Isten igazságának tesz eleget. Mindaz, ami Ővele történik, az értem megy végbe. Lássam meg az Urat! Lássam meg mennyire szeret, és hogyan ment meg saját élete árán a gonosztól és a kárhozattól.

Amikor rákérdeznek, Te vagy-e a Krisztus? - nagyszerű bizonyságot tesz. Ő valóban az Isten Fia, és meg fogják látni a Hatalmas jobbján. Igen, a mi Urunk ott van a Hatalmas Isten, a Teremtő jobbján. Elfoglalta már helyét, és ott ül. De egyszer Elé állnak elítélői is. Bátorító, erőt adó szavakat mond az Úr. Rámutat arra, hogy el fog jönni. Igen, Ő eljön, de vajon várjuk? Készülünk Rá? Vagy minden fontosabb ennél, ami a világban történik. A főpapoknak az igazság megismerésénél fontosabb volt hatalmuk és méltóságuk megtartása, mint Jézus megismerése.  Ha őszintén megvizsgálják, az Életét rádöbbennek, hogy Istennel állnak szemben. Ruhamegszaggatás helyett, le kellett volna borulni, bűnbánattal. Te leborultál már az Úr előtt?

A távolról Jézust követő Péter elbukik. El akart bújni az emberek elől, de felismerik. A tanítvány nem bújhat el, nem keresheti a maga védelmét. A tanítványnak mindig felismerhetőnek kell lennie. A tanítvány feladata, hogy másoknak bizonyságot tegyen Jézusról. Péter azonban elbukik. Csak akkor tudunk bizonyságot tenni, ha ott vagyunk, ahol Jézus van. Nagyon mélyre lehet jutni, ha lemaradunk Jézustól, ha csak távolról követjük Őt.

Hála legyen Neki a kakasért, mert ma is szól a kakas, Meghalljuk?  Sírva fakadunk, mint Péter? Mert Péter rádöbbent mit tett és fájt neki.

 

 

Az Úr Isten az én reménységem

 

1. Az Úr Isten az én reménységem, Erősségem Mindenféle ínségben; Csak tőle várom

Igaz boldogságom: S meg is találom.

2. Benne élek, haláltól nem félek: Jót reménylek, Hogy tőle el nem térek; El nem enyé -

szem A sírban egészen: Mennyben lesz részem.

3. Semmi engem tőle el nem választ, Jól tudván azt, Hogy sok jóval eláraszt; Erősít en-

gem Erőtlenségemben És szükségemben.

4. Azért egész életem fogytáig Csodálom itt Szent kezének munkáit, S intem lelkemet:

Áldjad Istenedet, Üdvözítődet.

5. Oltalmazzad, Uram, egyházadat, Szent nyájadat, mely vallja szent Fiadat, Ki bűnein-

kért Ártatlan bárányként Szenvedett sok kínt.

6. Hogy e földön szent gyülekezeted Dicséretet Zengvén, áldja nevedet, Míg szemtől

szemben Magasztalunk mennyben Mind egyetemben.

 

 

Isten áldásával.

Az Úrhoz menekülj!

 

D

ávid bűnének megvannak a következményei, Isten megítéli a bűnt (2Sám 13,1-19). Mivel Dávid nem Isten szerinti tisztaságban élt, hanem paráználkodott és gyilkolt, a családjában egyre több probléma keletkezik. Dávid egyik feleséget vette a másik után, nem figyelt az Úr szavára, ment a test vágyai után. A feleségektől gyermekek születtek, és köztük ellentét alakul ki. Minden feleség elsőnek született fia elsőszülöttnek tartja magát, így rivalizálnak egymással. Nem Isten akaratát keresik, nem az a kérdés, hol akar engem Isten látni, hanem vitatkoznak és harcolnak. Mindegyik első akar lenni. Milyen indulatok vannak bennem?  Kérdezem, hol akar az Úr látni, mi a Tőle elkészített helyem?  Vagy rám is az a versengés a jellemző, amit a tanítványok is folytattak egymással? Azonban nekik az Úr elmondta, hogy köztük ne úgy legyen, mint a világban, Isten országában más a rend. Azonban Dávid sem ezt a rendet követte. Ő is a más, a pogány országokban látottakhoz igazította tetteit. Az Úr gyermekei számára nem lehet a világ szokása a minta. Isten az igében lefekteti akaratát, országának alaptörvényeit, és azt akarja, hogy azok szerint éljünk. A használati utasítást be kell tartani, mert ha nem tesszük, abból baj származik.

Ahogyan Dávidnak a másik nem irányában voltak problémái, nem tudta az ige szerint fegyelmezni vágyait, ez a probléma a gyermekei életében is előjön. Amnón a testvérét, Támárt kívánja meg. Annyira látszódik, hogy itt csupán a test vágyairól van szó. Hiszen miután megerőszakolta a húgát, meggyűlöli.  Tehát csak a testét szerette meg. Amnónnak Támár féltestvére, már ez távol kellett volna, hogy tartsa őt a lánytól. Már ez önmagában bűn Isten előtt. Azonban Amnón semmibe vette Isten akaratát, csak magára figyelt, nem harcolt a kívánság ellen. Nem tett meg mindent, hogy ellenálljon. Ez a történet arról is beszél, hogy ma sokan csak a testet látják a másikban, és a test iránti vágyakat gondolják igazi szeretetnek. Ez azonban nem Istentől való szeretet, és egy idő után elmúlik, vagy épp ellenkezőjére változik. A szeretetből gyűlölet lesz. Ezért fontos, hogy a fiatalok Isten igéjéből tanulják meg, milyen is az Úrtól való szerelem és szeretet. Ez már nem csupán a külsőre, hanem a belső tartalomra is figyel. A teljes ember fontos, nemcsak az, ami látható.

Az sem mindegy kik a barátaink, és mit javasolnak egy nehéz helyzetben. Amnónnak olyan barátja van, aki nem ismeri Istent, hanem a világ szokásait fogadja el. Amnón pedig hallgat rá. És ez a lényeg. Azt nem tudjuk megakadályozni, hogy tanácsot kapjunk, de abban már a miénk a döntés, elfogadjuk-e, vagy sem? Azonban a bűnnek nagy ereje van. Ha nem állunk ellent neki, ha nem mondunk rá nemet, teljesen átveszi az irányítást. Az egyik bűn hozza a másikat. A kívánság megfoganva bűnt szül. Előbb hazugság alakul belőle, majd erőszakká, paráznasággá alakul. Itt már nincs megállás. Azonban az ige elmondja, ha megismerjük az Urat, Vele nemet tudunk mondani. Ő hatalmasabb a bűnnél, a bennünk lévő természetnél. Ő az, Aki meg tud szabadítani a kívánság hatalmától.  Ő ad új szívet és életet. Azonban erre a szívre és életre vigyázni kell. A templomot tisztán kell tartanunk. Napi kapcsolatra van szükségünk ahhoz, hogy ellenállhassunk. Mert egyedül nem tudunk megállni, csakis Vele és Általa.

Megdöbbentő, a szent és az igaz, Aki soha senki ellen nem vétett, ott áll a vezetők előtt, és ellene határoznak (Mt 27,1-14). Nagyon megrázó pillanat, Jézus ellen döntenek. Az élet fejedelmét halálra ítélik. Ezek az események Jézus haláláig és azon túl is döntésre indítanak. Hogyan döntök? Jézus mellett vagy ellene? Megláttam-e már, hogy Jézus valóban az, akinek mondja magát? Ő az Isten Fia. Nincs Hozzá fogható. Ha az életét vizsgáljuk, azt kell látnunk, mindig az emberért cselekedett. Azon fáradozott, hogy a bűnből megszabadítson, és az Atyával hozzon kapcsolatba. A bűn okozta sebeket begyógyította, az elromlott életeket helyreállította.  Bemutatta Isten országát, és képessé tett annak törvénye szerinti élésre. Azonban ez nem kellett, inkább az emberben lévő erőszak, a fegyveres megoldás mellett döntöttek. Ki vagy mi mellett döntünk? Rádöbbentünk-e már, hogy Ő az egyedüli megoldás? Nincs más, Aki tudna rajtunk segíteni. Jézus nélkül minden marad változatlan, a bűn tovább végzi munkáját. Azonban az Úr ad még lehetőséget az újrakezdésre. A szenttel úgy bánnak, mint egy bűnözővel. Nagyon megrendítő ez, megkötözik, pedig Jézus nem menekül el, vállalja még a gyilkosait is. Értük is életét adja. Ha meglátják mit tettek, és az Úrhoz fordulnak, és bocsánatát kérik, Ő megbocsát.

Júdás is megkapta  a lehetőséget. Rádöbbent, hogy rosszul cselekedett, de nem a megfelelő helyre ment a bánatával. Jézust kellett volna keresnie. Ne emberekhez, hanem az Úrhoz forduljunk bűneinkkel, nyomorúságainkkal. Sok ember ott rontja el, hogy az élete problémáival nem Istent keresi. Nem az Úrhoz mennek az emberek, hanem egy másik emberhez. Ember nem segíthet rajtunk, képtelen levenni a bűn terheit, ezt Jézus tudja megtenni. Ő felvitte a fára bűneinket, adóslevelünket, így ha Hozzá megyünk, és átadjuk Neki, szabaddá válunk. Ne cipeld tovább a terheket, hanem vidd Hozzá azokat! Ő ad felszabadulást, bűnbocsánatot.

Jézust továbbküldik Pilátushoz, ő megkérdezi: Te vagy a zsidók királya! És Jézus elfogadja, igen, Ő király, de nem úgy, ahogyan gondolják. Ő az életünk Ura kíván lenni. Jézus a vádakra, a hamisságokra nem felel. Csak az őszintén, Őt keresőknek ad választ. Keressük Őt őszintén, addig amíg szól az ige.

 

 

Az Úr Isten az én reménységem

 

1. Az Úr Isten az én reménységem, Erősségem Mindenféle ínségben; Csak tőle várom

Igaz boldogságom: S meg is találom.

2. Benne élek, haláltól nem félek: Jót reménylek, Hogy tőle el nem térek; El nem enyé -

szem A sírban egészen: Mennyben lesz részem.

3. Semmi engem tőle el nem választ, Jól tudván azt, Hogy sok jóval eláraszt; Erősít en-

gem Erőtlenségemben És szükségemben.

4. Azért egész életem fogytáig Csodálom itt Szent kezének munkáit, S intem lelkemet:

Áldjad Istenedet, Üdvözítődet.

5. Oltalmazzad, Uram, egyházadat, Szent nyájadat, mely vallja szent Fiadat, Ki bűnein-

kért Ártatlan bárányként Szenvedett sok kínt.

6. Hogy e földön szent gyülekezeted Dicséretet Zengvén, áldja nevedet, Míg szemtől

szemben Magasztalunk mennyben Mind egyetemben.

 

 

Isten áldásával.

Az ima erőforrás

 

A

z elmúlt héten a konferencia miatt elmaradt a napi üzenetek megírása (2Sám 12,1-23). Az Úr kegyelmével, a Lélek segítségével folytatjuk az ige közös olvasását. Az előző fejezetben láttuk Dávid bukását. A bene élő Góliát, a test vágya legyőzte, és egyre mélyebbre jutott. Gyilkossá vált.  El akarta titkolni, amit tett, sőt jótettként szerette volna ezt bemutatni, hiszen a hadi özvegyet magához fogadta. Amiről azt gondolta Dávid, hogy minden rendben, az Istennek nem tetszett. Istennek nem tetszik, amikor nem az igére hallgatunk. Nem tetszik Neki a bűn, és most konkrétan a házasságtörés. Meg kell néznünk mi az ami nem tetszik az életünkben Istennek? Mert Ő meg fogja azt mutatni. Előle semmit sem lehet elrejteni.

Isten nem csupán mondja, hogy ez nem tetszik neki, hanem cselekszik. Elküldi Nátán prófétát Dávidhoz. Nem könnyű ez a küldetés, azonban a próféta egy példázaton keresztül adja át az üzenetet. Nem egyszerű Dávidot kimozdítani az önelégült, hazug állapotából.  Azt gondolja, minden jól van. Jól elrendezte a dolgokat, semmi baj nem történhet. Olyan szomorú mennyire elvakít a bűn. Dávid haragra gerjed egy kitalált történet miatt. Mert mást könnyű felelősségre vonni. Olyan könnyű mással foglalkozni, meglátni benne a hibát. Így volt Dávid is, a gazdag fölött kimondta az ítéletet. Nem látta meg, hogy róla van szó. És ez azt is mutatja, még az igehallgatása és olvasása során sem mindig látjuk meg az állapotunkat. Dávidnak segítségre volt szüksége. A prófétának ki kellett mondania: „Te vagy az az ember!” Van, amikor segíteni kell a bűn meglátásában.

Isten elmondja, mindent megadott neki. Sőt ha ezt kevesli, akkor még sok mindent adott volna neki. Mert ilyen a mi Istenünk, és Atyánk Krisztusban. Ő ad, azonban ehhez kérni kell. Meg kell tanulni, hogy ne mi akarjunk elvenni, megszerezni. Ne a másét akarjuk, hanem kérjünk, és az Úr megadja azt, amire szükségünk van. Dávid ebben a folyamatban, megvetette Isten szavát, végső soron magát Istent. Amikor engedetlenek vagyunk, és nem vesszük komolyan Isten igéjét, azt jelenti megvetjük Őt.

A bűnnek következménye van. Így kegyelmes az Úr. Megbocsátott Dávidnak, amikor megvallotta vétkeit. De a következményt el kell hordoznia. Beteg lesz Betsabé gyermeke. Dávid böjtöl és sír, azonban a gyermek meghal.  Amikor ez bekövetkezik, abbahagyja a böjtölést és a sírást. Szolgái nem értik, Dávid rámutat, amíg élt a gyermek,  bízott Isten könyörületében. Azonban látni kell, hogy Isten előre megmondta, ez lesz a következmény. Isten nem változtat a szaván, másrészt, a bűn zsoldja a halál, és ezt látnia kell Dávidnak. Nekünk is látni kell. A bűn komoly dolog, és erre a nagyhét világít rá. Az Úr Jézus életébe került. Halál és vér nélkül nincs rendezés, és az Úr magára vállalta a rendezést, életét adta értünk.

Az Úr a Gecsemáné-kertben készül fel a szenvedésre (Mt 26,36-56). Hogyan készül? Imádságban.  Isten elé borul és tusakodik. Ezzel utat mutat nekünk is, mindig keressük az Urat. Imádságban vigyük elé mindazt, ami előttünk áll. Az imádság felkészít, mert Isten jelenlétébe kerülünk, és megerősödünk a nehézségek elviselésére is. Az Úr félrevonul imádkozni, de ezt bízza a tanítványokra is, de ők képtelenek Jézussal virrasztani, elalszanak. A korábban fogadkozó Péter, már most elbukik. Nemhogy meghalni képtelen, még virrasztani sem tud. Saját magát képtelen legyőzni.  Igénk rámutat, mennyire gyengék és tehetetlenek vagyunk, és mennyire erős a test. Csak Jézus által van esélyünk a győzelemre.

Még azt meg kell látnunk, nem is olyan egyszerű a Bibliaolvasás és az imádkozás. Egy órát sem tudtak Jézussal virrasztani. Pedig korábban órákat töltöttek éjjel a tengeren. Kemény munkát végeztek, és nem aludtak el. Azonban az imádkozás nem megy, mert ez nehezebb a legkeményebb fizikai munkánál. A lelki tusakodást a gonosz támadja. Tisztában van azzal, hogy nagy ereje van az igaz ember buzgó imádságának. Mi is tapasztaljuk, mindent könnyebb, mint imádkozni. Saját dolgaink végzése, vagy szórakozás közben nem alszunk el, de imádság, igeolvasás vagy istentisztelet közben, igen.

Az Úr elfogadja Isten akaratát, eddig sem volt ez másképp, hiszen azért jött, hogy az Atya akaratát véghezvigye. Bármilyen nehéz, kész kiinni a poharat, mert nincs más megoldás. Nem segít más, csak az Ő keresztáldozata. Nincs más segítség, csak a vér. Az Úr kimondja, legyen meg a Te akaratod, és ez a mi utunk is.

Júdás is megérkezik katonákkal. Jézus barátomnak nevezi. Most is éli a saját tanítását.  Az ellenséget, az életére törőt, barátjának nevezi. Mennyire másként tekint ránk. Most még Júdás is átgondolhatja, mit akar, még leborulhat Elé. Még mindig kap esélyt az életváltozásra. Azonban ez már nem megy neki. Eltompult, nem látja a felkínált lehetőséget. 

Milyen érdekes, Péter imádkozni nem tud, de odacsapni igen. Pedig ezt nem látta Jézustól, a régi embere, természete még mindig él és hat. Mert odacsapni, rohanni, rendezkedni mindig könnyebb, mint elcsendesedve Jézusra várni. Az is benne van az igében, hogy ők nem tudják elfogadni az Atya akaratát. Nem látják, hogy ez Isten akarata. Maguk akarnak segíteni magukon, és ebből csak ilyen dolog kerekedik.

Jézusnak nem kell besegíteni. Kérhet segítséget, de az Írásoknak be kell teljesednie. Az angyalseregnek nem kell még beavatkoznia.  Jézus nem pusztítani, hanem megmenteni akar. A tanítványok elfutnak, csak addig hősök, amíg oda kell csapni. Az Úr azonban nem fut el, vállalja őket és minket.

 

 

"Imádkozzatok és buzgón kérjetek!"

 

1. "Imádkozzatok és buzgón kérjetek!" Bűnös voltunkért, Uram, ó, ne vess meg! Tiszta

szívet és Szentlelket adj nékünk, Hallgass meg Fiad nevébe', ha kérünk.

2. „Keressetek buzgón és megtaláltok!” - Téged keresünk, Uram: hogy bűn s átok Erőt

ne vegyen mirajtunk, légy nékünk Égi utunk, igazságunk, életünk!

3. „Zörgessetek buzgón Isten ajtaján!” - Elfáradtunk, Uram, e világ zaján; Ó, nyisd meg

az égi béke szép honát, Add, hogy zenghessünk örök halleluját!

 

 

Isten áldásával.

Készen vagy?

 

I

sten üzenetet küld Dávidnak, mert Ő másképp látja a dolgokat (2Sám 7,8-29). Templomépítés a király ötlete és nem az Úr akarata. Dávid mindent Istennek köszönhet, élete az Ő tervéből épül fel. Istennek van terve velünk, és azt akarja megvalósítani bennünk és általunk. Nem a saját ötletünk megvalósításáról van szó amibe, a nehéz szakaszokban Istent is bevonjuk, hanem arról, hogy a  saját életünket teljes mértékben Rá bízzuk. Az Úr elmondja, hogy választotta ki Dávidot és hívta el a juhok mellől. Élete íve Isten kezében van. Ha visszagondol Dávid, az életére meglátja Isten jelenlétét. A föld, amelyen uralkodhat Isten ajándéka. A nép Tőle kapta, Isten helyezte el őket ott, és Ő adott szabadulást, békességet az ellenségtől. Minden Istent dicséri, minden az Ő munkája. Lássuk meg mi is az Úr munkáját az életünkben.

Elmondja Isten, hogy Ő akar házat építeni szolgájának. Ez azt jelenti, hogy dinasztia épül ki Dávid családjából, de távolabbra is mutat, az ő családfájából kerül ki a Messiás. Ennél nagyobb áldás nem kell. Mert Istennek a földet érintő Áldása és jó terve Jézusban érkezett meg. Aki ezt felismeri és Hozzá jön, annak áldássá lehet az élete. Azt is jelenti ez, hogy nem nekünk kell Isten számára épületeket emelni, mert Ő akarja a testünket templommá formálni. Aki megismeri Jézust, és Neki adja életét, újjászületik, annak az élete a Szentlélek templomává válik. Így Isten nem egy épületben fog tartózkodni, hanem a Szentlélek által az övéiben. És ez csodálatos, Isten bennem lakik, vagyis itt van. Könnyen kapcsolatba kerülhetek Vele, és így egy egészen más és újfajta életet élhetek.

Nátán elmondja Isten akaratát a királynak, és láss csodát, ő ezt elfogadja. Nagy dolog, hogy egy király elfogadja tervének  a megváltozását. Mi sem szeretjük, ha nemet mondanak nekünk. De Dávid nem lázad, nem gerjed haragra, hanem elmegy a sátorba és imádkozik. Isten kezéből fogadja, ami történt, rácsodálkozik az Úr kegyelmére és szeretetére. Meglátja, hogy ő csak egy bűnös, egy porszem ember. Isten nem tartozik neki semmivel, minden kegyelem.

Dicséri az Urat, mert nincs hozzá fogható. És ebben benne van személyes megtapasztalása. Benne van a rácsodálkozás mindarra, amit Isten népéért és érte tett.  Rácsodálkozunk Isten kegyelmére és szeretetére? Megláttam már,  milyen nagy dolog, hogy Isten értem eljött a mennyből a földre, Jézus Krisztusban?  Megdöbbent, hogy még ez sem elég, hanem utánam jön, életem, és bűneim mélységébe? Csendesedjünk el, és csodáljuk az Úr Jézust, és köszönjük meg, hogy eljött utánunk, megkeresett, kiemelt a bűnből, és Isten gyermekévé tett. Lássuk meg, hogy nem állt meg itt, tovább ment, egészen a keresztre, és ott életét adta értem. Dicsérjük ezért és szolgáljuk Őt!

Az Úr Jézus beszél visszajöveteléről, arról a csodálatos napról, amikor a menyasszonyt kiveszi ebből a világból, és magához veszi (Mt 24,15-25,13). Vele lehetünk örökké. Áldott legyen az Úr ezért a tervéért. Beszél, arról hogyan várjuk Őt vissza? A Tőle kapott feladatokat végezve, az életünket teljesen Neki szentelve. Úgy haladva az élet útján, hogy nem feledjük, Ő a Gazdánk. Hozzá tartozunk, és az a feladatunk, hogy életünket az Ő akaratához igazítsuk.

Itt is benne van, hogy a hívő ember életén látszódni kell, hogy Jézus a Gazdája. Jobban mondva, az életünk mindenképpen beszél arról, hogy kihez tartozunk. Ha táplálkozunk, és másokat is táplálunk, vagyis élünk az igével, és másnak is tovább adjuk, és erkölcsi életünk a Biblia normáihoz igazodik, meglátják, hogy Isten gyermekei vagyunk. Azért állít a világba az Úr, hogy meglátszódjon, lehet másképpen élni.

Ha a környezethez igazodunk, átvesszük szokásait, és vele együtt eszünk, iszunk, az rossz bizonyságtétel. A környezet azt fogja mondani, ezek nem lehetnek az Úr tanítványai. Mert ahhoz nem kell tanítványnak lenni, hogy bűnben éljünk.

Urunk határozottan rámutat, Ő vissza fog jönni, ezért a hívők, az egyház várja Őt. Nem mindegy azonban hogyan várjuk. Lámpásra van szükségünk. Ez a lámpás pedig a Szentírás. Maga a Biblia beszél arról, hogy Isten igéje mécses a lábunk előtt. Tehát a lámpa az ige. Mi az olaj? A Szentlélek jelenléte. Mert olaj nélkül nem ég a lámpás. A Szentlélek nélkül nem gyullad ki az ige csipkebokra. Szentlélek nélkül nem érthetjük meg Isten akaratát.  És Nélküle cselekedni sem tudjuk.  Isten Lelke erősít meg, ad kitartást a nehéz időkben, és összehangol az Úrral.

A vőlegény késett, nem akkor érkezett, amikorra várták. Mindkét csoport elaludt, tehát ebben nincs különbség. Bizony hajlamosak vagyunk az elalvásra, mert a lélek ugyan kész, de a test erőtlen, mondta Urunk.  Az ige ismerete és a Lélek általi élő kapcsolat nélkül a vőlegény hirtelen érkezése meglep.  Az öt okos szűznél minden ott volt, amire szükségük volt. Sőt mondhatjuk, számukra a világból semmi sem lényeges. Elszakadtak már tőle, és Uruknak éltek. Amikor felriadtak náluk volt az ige, és a Lélek megértette mindazt, ami történik.

A balga szüzek még nem voltak készen, valami volt, amit nem rendeztek el, amiről nem gondoskodtak. Fontosabb volt a világ, a megélhetés, mint Jézus. Ezért az olaj beszerzése helyett mással voltak elfoglalva. A megtérés utáni idő arra adatik, hogy feltöltsük lámpásunkat, és szerezzünk tartalék olajat.

Csak azok mennek be a menyegzőre, akik készen vannak. Készen vagy? Ne halogasd a készenlétet, mert az ajtók záródnak, és aztán már nem lehet bemenni!  Mi is ez a készenlét? Jézus megismerése, mert kiderül, amikor a balga szüzek visszatérnek, hiába van olajuk, elküldik, mert a Vőlegény számára ismeretlenek. És ezen fordul meg minden, ismer-e engem az Úr? Kit ismer, aki megállt bűnbánattal a kereszt alatt, majd onnantól mindennap megjelent Előtte eligazításra. Aki soha nem áll oda, mit akarsz Uram, hogy cselekedjem, azt nem ismeri. Nem elég néha elmenni istentiszteletre, Ő mindennap vár. Ma jelenj meg Előtte, borulj lábaihoz bűnbánattal és kérd el a napi parancsot, és indulj azt megtenni! Mert nem tudjuk, sem a napot, sem az órát.

 

 

Ó, Jézus, árva csendben az ajtón kívül állsz

 

1. Ó, Jézus, árva csendben az ajtón kívül állsz, Bejönnél már, de némán kulcsfordulás-

ra vársz. Mi mondjuk, hogy miénk vagy, te vagy a név, a jel: Ó, szégyen, hogy te légy

az, akinek várni kell.

2. Ó, Jézus, most kopogtatsz, sebhelyes még a kéz; Könnymarta kedves arcod oly bú-

san intve néz. Ó, áldott, drága jóság, mely ennyit tűrve vár! Ó, bűnök szörnyű bűne,

mely téged így kizár!

3. Ó, Jézus, szólsz, s a szívhez a szó szelíden ér: „Így bánsz velem? - teérted hullt tes-

temből a vér!” Bús szégyennel behívunk, az ajtónk nyitva már. Jöjj, Jézus, jöjj, ne hagyj

el, a szívünk várva vár.

 

 

Isten áldásával.

Legyetek készen ti!

 

A

 filiszteusok felett aratott győzelem után Dávid az Úr ládáját Jeruzsálembe akarja szállíttatni (2Sám 6,1-7,7). Felismeri, hogy a ládának a sátorban van a helye. A szövetségláda Isten jelenlétére mutat. Azt is jelzi, fontos neki Isten. Ha az Úr ládáját az ország középpontjába viszik, ezzel kifejezik, hogy Isten a legfontosabb, az első nekik. Ma nincs szövetségláda, ezért a Bibliánk mutatja meg, hogy hol foglal helyet az Úr az életünkben. A lakásban, táskában található, a szem előtt tartott Biblia jelzi, fontos nekünk Isten szava. A Biblia állapota is jelzés. Ha megkímélt állapotban van, azt mutatja, nem használjuk. Ha elkoszolódott, gyűrött, kopott, arra mutat rá rendszeresen és sűrűn vesszük kézbe. És ez a jó. Ahol széthullik a Biblia, ott az élet nem fog széthullani. A Biblia Isten szava és így Isten Lelkének ereje jelenik meg Benne. A megtartó erő Isten igéjében van.

Dávid nagy örömmel viszi a ládát. Azonban baj történik. Megbillen a láda és az egyik kísérő odakap és meghal. Miért? Mert nem nézték meg, mit mondott Isten, hogyan kell vinni a ládát. Isten dolgainak is van használati utasítása. Ő nemcsak ideadta a ládát, hanem elmondta kik és hogyan hordozzák azt. Ugyanígy, nemcsak megteremtette a világot, és az életünket, hanem adott hozzá felhasználói kézikönyvet is. És ez a Biblia. És ha nem nézünk utána, mit mond Isten, baj, tragédia történik. Nem hasonlítunk Dávidhoz? Mi sem járunk utána annak, amit Isten mondott az életről, és arról hogyan imádjuk Őt. Mi volt Isten rendelete? A ládát léviták szolgálatával lehet szállítani. Azt is meg kell értenünk, hogy Istennek nem kell besegíteni. Nem nekünk kell Őt megóvni. Mindig baj származik a kapkodásból. Itt gondolkodás helyett kapkodás történt. Mielőtt cselekszünk, nézzünk bele az igébe, kérdezzük az Urat, és amikor megkaptuk a választ, tegyük meg. Ahogy Dávid is tanul, a következő alkalommal már megfelelően viszik Jeruzsálembe a ládát.

Amúgy jó látni a szívből jövő őszinte örömöt és felszabadultságot. Tudunk mi ilyen szabadon örvendezni az Úr előtt? Dávid az Úr előtt táncol, megalázza magát. Kifejezi, hogy Isten a nagyobb. Dávid is csak egy ember, de Istent dicsőítő, Őt szolgáló ember. Milyen reakciót váltana ki belőlünk Dávid örvendező tánca, ha ott lennénk? Mi is így örülnénk, vagy megbotránkoznánk, mint Saul lánya?

Isten megáldotta Dávid uralkodását, békességgel ajándékozta meg. Nem ő szerzett békességet, hanem engedelmes, Istent dicsőítő életét ajándékozta meg az Úr békével. Izráel életében meglátszódott az élő Isten jelenléte, ezért nem támadták meg őket a környező népek. Ahol Isten jelen van, ahol Neki élnek, akaratát cselekszik, ott békesség van. Az Úrban elrejtőző életnek békessége van. Dávid templomot szeretne építeni. Tervét elmondja a prófétának. És itt egy hibát látunk, csak a prófétának mondja el és nem Istennek. Miért? Mert úgy gondolja, és a próféta is ezen a vonalon halad, ez olyan jó ötlet, hogy nem is kell megkérdezni Istent. Templomot akarunk építeni az jó, és Istennek is csak tetszhet az ötlet. Nagy veszély, hogy mi is így gondolkodunk. Ami emberileg jó azt nem is kérdezzük Istentől, mert úgy gondoljuk, Ő is jónak tartja, neki is ez az akarata. 

A próféta is azonnal igent mond rá. Bátorítja, tedd meg, mert az Úr veled van.  Ha valaki, különösen egy király templomot akar építeni az csak jó lehet. Nincs benne semmi rossz. Ennek örülni kell. Van-e nagyobb áldás a templomépítő királyoknál? Támogassuk mi is. Ezt meg kell becsülni, mondjuk. Azonban igénk rámutat, amit mi jó ötletnek tartunk, nem biztos, hogy egyezik Isten akaratával. Isten nem a mi ötletünket támogatja, hanem azt várja, hogy mi tegyük meg az Ő akaratát.

Isten megszólítja a prófétát, és visszaküldi a királyhoz. Nátán viszi, és elmondja Dávidnak Isten üzenetét. Isten nem így látja, Isten nem az épületet tartja fontosnak, hanem az élő kapcsolatot. Nem akar kőtemplomot, megfelel neki a sátor is. Nem a tetteinket, hanem a szívünket akarja. Nem nekünk kell tenni és építeni, hanem engednünk kell, hogy ő építse az életünket. Azért jött el Jézus Krisztusban, hogy tegyen értünk. Ő akar tenni értünk. És tett is, odaadta az életét a kereszten. Azt akarja, hogy ezt alázattal fogadjuk el, és engedjük, hogy újjá tegyen minket. Isten akarja megépíteni bennünk az Ő templomát, a Szentlélek templomát. Templom már a testem, a szívem? Ő lakozik Benne?

Ne hallgassunk hamis Krisztusokra, prófétákra, egyedül az Úr szavára figyeljünk (Mt 24,23-44). Ő el fog jönni, nagy hatalommal, és aki várja, és figyel rá, az felismeri az időket. A fügefa, Izráel már levelet hajt, így tudjuk, közel van Ő az ajtó előtt.  Az a feladatunk, hogy állandóan figyeljünk, ne engedjük, hogy a világ gondja baja eltávolítson az Úrtól. Mert a világ annyira magához láncol, annyira lefoglal, hogy már nem marad időnk Istenre. Annyi mindennel kell foglalkozni, sokat kell dolgozni, ha mindent meg akarunk szerezni, amit ez a világ kínál. Ez azonban azzal jár, hogy Istenre marad kevesebb idő. Ritkábban járunk gyülekezetbe, elmarad a reggeli bibliaolvasás. Fáradtak vagyunk, nincs erőnk hamarabb kelni, és igét olvasni. A mai ember úgy járt, mint Noé idejében, az élet dolgai annyira lefoglalták őket, hogy semmit sem vettek észre. Épült a bárka, de nem vették észre, nem törődtek vele. Meglátom magam körül Isten munkáját? Vagy már csak-e világ dolgait veszem észre?

Az Úr figyelmeztet, vigyázzatok! Miért teszi? Mert tudja valós veszély az élet gondjaiba való elmerülés. Valós veszély a szívünk kiürülése. Veszély, hogy visszatérünk a régi életbe, és észre sem vesszük.  Azért vannak a jelek, hogy az Úrhoz irányítsanak. Segítenek abban is, hogy rádöbbenjünk, eltávolodtunk és vissza kell térnünk. Ha már nem megy, akkor segítségül hívhatjuk Őt. Legyetek készen ti is, készen vagyok? Ha mindennap olvasom az igét, és teszem, amit Ő mond, és az Isten országáért élek, akkor készen vagyok. Nem tudjuk sem a napot, sem az órát, ezért kell a világtól szabadnak lenni. Nagy veszélyt jelent, hogy előbb a magunk dolgait akarjuk elvégezni, megtervezzük az életünket, mert még ráérünk. Isten rendszeres élő kapcsolatra hív. Nem csak az életünk egy időszakát, hanem az egész életünket, teljes lényünket kéri. Aki kapcsolatban van Vele, azt nem éri meglepetés, mert számít a jövetelre, és készül rá.

 

LÉGY ÉBER REGGEL

 

1.  

Légy éber reggel, bár felhőtlen égbolt

Vihartalan, csendes napot ígér.

Kelhet vihar szívedben, mely a vándort

Lesújtja, míg honába tér.

Ó, szüntelen légy éberen,

S imádkozzál, fiam!

2.  

Légy éber délben, míg a földi zajban

Az ég békéje feledésbe megy!

Ó, lelj egy percet lenni egymagadban,

Hogy ott kiöntsd a szívedet!

Ó, szüntelen légy éberen,

S imádkozzál, fiam!

3.  

Légy éber este, míg csend száll a tájra,

Keresd fel égi hű Barátodat!

Úgy fáj a szíve, ha hiába várna,

Ha jössz, kitárt karral fogad.

Ó, szüntelen légy éberen,

S imádkozzál, fiam!

4.  

Légy éber, ó, napod bármerre fordul,

Mert szüntelen vigyáz az ellen is,

S a szentek szentjét elfoglalja orvul,

Ha égő hittel telve nincs!

Ó, szüntelen légy éberen,

S imádkozzál, fiam!

 

Isten áldásával.

Akkor

 

E

gész Izráel királya lett Dávid, miután minden törzs felismerte, hogy Dávidot Isten választotta (2Sám 5,17-25). Isten elhívása, a Lélek jelenléte meglátszott rajta. Mert Isten jelenléte meglátszik. Ez azt is jelenti, hogy a tanítvány nincs magában, és nem cselekszik saját erejére támaszkodva. És amikor Isten szavára figyelünk, az látható lesz a dolgaink alakulásán is.

Az ellenség is aktivizálja magát.  Amíg Hebronban uralkodott Dávid nem volt számukra veszélyes, de most, az egységes Izráel már veszélyt jelent. Amikor a hívők az Úr vezetése alatt összefognak és viszik az evangéliumot, amikor az Úr munkája mindennél fontosabb lesz nekik, az veszélyt jelent a gonoszra. Nem Dávid támadja meg őket, hanem a filiszteusok vonulnak be az országba. Dávid nem ijed meg, és nem kapkod. Elmegy a sziklavárba és megkérdezi az Urat. Mit tesz? Megkérdezi az Urat! Nem a tanácsadóit, hanem Istent kérdezi, mit tegyen. A legfontosabb Isten akaratával összhangban lenni. Mit sem ér a hadtudomány, ha nincs jelen Isten, és nem az Ő szava irányítja a sereget. Számunkra is fontos útmutatás ez, mindig kérdezzük az Urat. Még abban is ami magától értetődő lenne. Hiszen teljesen természetes, hogy a király megvédi országát. Dávid azonban azt szeretné, ha nem ő, hanem az Úr szabadítaná meg az országot. Ő Isten oltalmára, és segítségére vágyik.

Az megadja az engedélyt, és ígéretet is ad. Dávid az Úrra figyelve biztosra megy. Tudja, hogy Isten nekik adja a filiszteusokat, így ők fognak győzni. Az Úr szavára figyelve bizonyossággal indulhatunk a harcba. Ne féljünk, mert Ő azt mondta, veletek Vagyok minden napon a világ végezetéig. De ne feledjük, hogy ez az ígéret az evangélium hirdetéséhez, a szolgálathoz van kötve. Ha Vele megyünk, megtapasztaljuk az Úr munkáját.  Mert ez a csata nem Dávidról, hanem Istenről szólt. Dávid Istennek tulajdonítja a győzelmet és nem magának. A bálványok otthagyása jelzi, nem érnek semmit. A bálványok nem képesek segíteni, mert nem léteznek. Viszont Izráel Istene élő valóság. Aki Krisztusban hisz, az megtapasztalja, hogy Jézus Krisztus ma is él, Ő valóság. Ma is tud cselekedni. Nemcsak a múltban cselekedett csodákat, hanem a jelenben is képes rá. Azonban jobb, ha az eldobált bálványokat, amuletteket, elhagyott szokásokat, amik nem segíthetnek, nem szedjük össze. Mindig kísértés, ha a pogány világ értékes, de hatástalan bálványait összeszedi Isten népe. A bálvány nem dísztárgy, a gonosz számára jelenthet kaput a szívünkhöz. A bálvány kinézete, és értéke könnyen elcsábít. Ha mégis összeszedik, azt Isten akarata szerint meg kell semmisíteni.

A filiszteusok azonban nem adják fel. Összeszedik magukat és ismét támadnak. Talán a véletlennek tulajdonítják a vereséget, és úgy gondolják, még egyszer ez nem történhet meg velük. Isten azonban élő Úr, és ezt megmutatja az ellenségnek is. Nem fogyott el a puskapora, Ő nemcsak egyszer képes segíteni, Ő állandóan jelen van. Minden azon múlik, hogy figyelünk-e Rá? Dávid ismét megkérdezte az Urat. Jól belegyakorolja magát ebbe, azt akarja, hogy beleivódjon, hogy mindig kérdezze az Urat. Nem akar önállóan dönteni, nem csupán az emberi képességekben bízik. Ő Istenre építi hatalmát és taktikáját. Isten jelet is ad, ha halk neszt hallasz, akkor indulj. Ne előbb és ne később. És Dávid megfogadja Isten szavát. Akkor előtted megy az Úr, és ez a lényeg. Isten maga megy Dávid előtt, neki csak követnie kell. Így megy a jó Pásztor is nyája előtt. A bárányok feladata, figyelni és követni Őt.

Az Úr felkészíti övéit a nehéz időszakokra (Mt 24,15-22). Jelzéseket ad, amikre figyelve kimenekülhetnek a pusztulásból. Az Úr nem hagy magunkra, jelzéseket ad, amiket figyelembe véve láthatjuk, hogy mit kell tennünk. Itt is elhangzik az „akkor”. Ha meglátják a Dániel által jelzett utálatosságot a szent helyen, vagyis a templomban, akkor fussanak ki a városból.  Tehát nem kell kapkodni, a tanítványok végezhetik lélekmentő munkájukat, de amikor a jelzését meglátják, akkor menjenek. Isten kivezeti őket a nyomorúságból. Ezért fontos, hogy figyeljünk az igére, az Úr vezetésére. Olyan idő lesz az, amikor az életnek kell az első helyre kerülni. Nem lehet fontosabb semmi, amit addig értéknek gondoltunk. Ne menjen vissza a házba az értékeiért, vagyis hasonló ez, mint Lót korában, ne nézz vissza. Igen, aki az eke szarvára teszi a kezét, és hátratekint, nem alkalmas Isten országára. Ha elindultál, ne állj meg soha már, mert az élet, az Úr.

Ez a jel egy eddig nem volt nagy nyomorúságra mutat. Nagy nyomorúság jön a világra,: Miért? Mert a világ Nem Istennek engedelmeskedik, nem az Úr Jézust követi. Sőt a világ nem is ismeri, és nem is akarja megismerni Őt. Ezért ez a nyomorúság Isten eszköze lesz, mert Ő menteni akarja azokat, akik még nem az övéi. Akik viszont már Hozzá tartoznak, kimenekíti belőle. A mi ítéletünket az Úr magára vette, és akinek a bűnei megbocsáttattak, és már Neki élnek, nem mennek ítéletre.

Azonban az ítéletben is kegyelmes az Úr. A választottakért, azokért,, akik abban a helyzetben Hozzá menekülnek, megrövidíti azokat a napokat. Isten nem elpusztítani akar, hanem menteni. Aki a legnehezebb időkben is Hozzá kiált, az Jézus neve által megmenekül.

 

 

AZT AZ ÉLTET VÁGYOM ÉLNI

 

1.  

Azt az éltet vágyom élni, hol üdvöm lelem,

Küzdni egyre, nem henyélni, míg el nem nyerem.

Bűn habár megtántorít, szent Igéd így bátorít:

Meg ne restülj, törj keresztül, ég jutalma int!

2.  

Elhívatva állni majd a trónnak lépcsőjén,

Úgy futok, hogy elmaradva kárt ne valljak én.

Elveszíti szent jogát, nem nyer égi koronát

Az, ki késve, hátranézve hagyja el magát.

3.  

Csak a célra nézzen arcom, mely felé török,

Jézus, támogasd a harcom, hogyha gyengülök!

Vonj, ha csábít a világ, vigasztalj meg, hogyha bánt!

Szent kegyelmed így vezethet, s nincs, mi nékem árt.

4.  

Vonj, hogy el ne essem én itt még a cél előtt!

Lelkem érzi gyöngeségit, Tőled vár erőt.

S mert Igéd éltet szerez, tőle szívem ébredez,

Célt ha érek, zeng az ének: Isten műve ez!

 

 

Isten áldásával

Az evangélium hirdettetik

 

I

zráel törzsei Dávidot kenik fel egész Izráel királyává (2Sám 5,1-16). Felismerik, hogy egymáshoz tartoznak. Júda és Izráel többi törzse testvér, Dávid pedig közülük való. Azt is meglátják, hogy Dávid eddig is egész Izráelért cselekedett. Isten népét védelmezte harcaiban, Isten seregét vezette ezekben a harcokban. Ha Isten a seregét rábízta, akkor terve van vele. Azt is látják már, hogy Isten Dávidot választotta. Úgy tűnik utánajártak Dávidnak és beszerezték az információkat. Ezek között a legfontosabb, tudják, Isten szólt Dávidhoz, és azt is, hogy mit mondott neki. Mert az a leglényegesebb, amit Isten mond. Úgy tűnik, most már figyelnek Istenre. Megtudakozzák, mit mond Isten. És ezt nemcsak magukra nézve teszik, hanem a királyjelölttel szemben követelményként állítják fel. Mi Isten véleménye vele kapcsolatban. Ma is fontos, hogy legyen szempont, mit mond Isten azokról, akiket megbízunk valamilyen feladattal. Mi a véleménye róluk és Ő akarja-e, hogy azon a területen legyenek, amelyikre jelöljük őket, vagy amire pályáznak. Fontos-e Isten véleménye? Fontos-e, hogy Ő alkalmasnak tartja-e a jelöltet? Mert Dávidnak megvizsgálták az alkalmasságát, szakmai alapon, és megállapították, hogy katonailag is képzett és tapasztalt ember. De ez nem volt elég. Azt is tudni akarták, kapcsolatban van-e Istennel. Ez a leglényegesebb. Nem elég ha valaki szakmailag, emberileg megfelel, azt is vizsgáljuk meg, Isten előtt is megfelel-e? Mert Isten dolgait Istentől választott, és vezetett személyeknek kell végezniük. Olyan emberekre van szükség, akiket Isten Lelke betölt és vezet. Ezt keresték és látták meg Dávidban. Voltak jelek, amik azt mutatták, Isten Lelke már felkente, és azóta is vele van.

Dávid nem magától lett Izráel királya. Nem fegyverrel szerezte meg a hatalmat, hanem Isten nyitotta meg számára a kaput. Izráel vénei is meglátták, vele van az Úr. És Isten jelenléte a továbbiakban is meglátszott. Áldott volt az uralkodása, mert Isten kezébe tette le. Nem elég hogy csak egy darabig megyek Istennel, mindennap Vele kell haladnom. Minden munkámban Istennel együtt kell részt vennem. És ha ez így történik, az meglátszódik.

Azonban Dávid személyes életének minden részletét nem tette le az Úr kezébe. A nőkhöz való viszonyát megtartotta magának. Nem igazodott ezen a területen Isten akaratához. A világ, a pogány népek uralkodóinak a szokásait követte.  Isten nem akadályozta meg ebben, mert Isten igéjével és személyes kapcsolaton keresztül vezet. Elmondja, mit kíván, és ránk bízza, hogy komolyan vegyük. De ha nem figyelünk Rá, és nem tartjuk meg törvényét, annak meg lesznek a következményei. Sok probléma származik majd ebből az engedetlenségből. Ezért lényeges, hogy az életünk fontos dolgait se vonjuk ki Isten jelenlétéből, az ige vezetése alól.

A templom lerombolásáról szólt Jézus a tanítványoknak (Mt 24,3-14). Ez meglepte őket és kérdéseket támasztott bennük. Elképzelhetetlen volt számukra, hogy a templom elpusztuljon. Ezért kérdeznek. Mikor lesz ez?  Érdekli őket, mikor következik be, amit az Úr mondott, és mi lesz eljövetelének a jele. Még mindig királyt várnak. Azonban az Úr válaszol nekik. Vigyázzatok, és ezzel  Önmaga felé irányítja figyelmüket. Csak Rá figyeljenek a jövőben is, mert lesz sok tanító, sok vélemény. A gonosz mindent megtesz, hogy megtévessze a tanítványokat. Jézus azért szól, hogy felkészítse őket, szavát, tanítását vezérfonalként adja. Az Úr szava igazíthat el bennünket ezekben a kérdésekben, sőt minden kérdésben az Ő szava a támpont.

A gonosz rájön, akkor lehet megtéveszteni Isten gyermekeit, ha Jézus nevében közelítik meg őket. Mindenki Jézusra hivatkozik, igét idéz.  Ha nem ismerjük jól a Szentírást, könnyen eltévedhetünk. Annyi tanácsot, útmutatást kapunk, hogy nem is tudjuk, mire figyeljünk. Mindenki Jézusra, az igére hivatkozva tanít. Ezért lényeges, hogy ismerjük Őt, kapcsolatban legyünk Vele. Mert az Ő juhai hallják az Ő hangját és követik.

Elmondja, hogy mikről fogunk hallani. Nem csupán jó dolgokról, hanem háborúkról, háborús hírekről, de nem kell megrémülni.  A gonosz terve, hogy félelemben, rettegésben tartsa az Úr tanítványait. Azt akarja, hogy aggódjunk, elvesszen az örömünk. Ezekről hallani fogunk, mert az ember nem ismerte meg a Krisztust és nem fogadta el urának. Jézus nélkül marad minden változatlan. Az ember ha elutasítja Jézus uralmát továbbra is fegyvert fog. Ezt látnunk kell. És ha látjuk, nem félünk. Ez telik a bűnös embertől. Ezt ma is látjuk. Ennek meg kell lennie, mert Jézust keresztre küldtük, és ez a következménye.  Meg kell lennie, mert Isten ezen keresztül is szólongat. Hátha lesznek, akik átértékelik az életüket és Őt hívják segítségül.

Minél messzebb kerül az ember Jézustól annál több szenvedés vár rá. A bűnös ember tevékenysége által a természet is megváltozott.  Pusztító erőkkel nyilvánul meg. Mivel az ember önző és mindent magának akar, éhínségek lesznek. Egy kis réteg jól él, pazarol, a többi pedig éhezik.  Mindenfelé ezek lesznek. És ha erre figyelünk, azt kell meglátni, hogy nem a megtérés felé halad a világ. Nem az ember változik meg, hanem a környezetét fertőzi meg a bűnnel.

Jézus rámutat, hogy ezek olyanok, mint a szülési fájdalmak, jelzik a változást, jelzik az új érkezését. És ez az időszak fájdalommal jár. Különösen a tanítványoknak lesz fájdalmas, mert a világ nem akarja őket. Jézus nevéért gyűlölni és üldözni fogják őket. A gonoszság megnövekedik, a szeretet sokakban meghidegül. Hideggé válik a világ. Azonban az Úr nem hagyja az övéit magukra, velük lesz, erőt ad, hogy kitarthassanak. Ő tartja meg népét a nehéz időkben is. Azonban nemcsak a gonoszság sokasodik meg, hanem hirdettetik az evangélium is. Eljut az egész világra, így lehetőség nyílik annak meghallására, és komolyan vételére. Az evangélium Istentől adott lehetőség az életünk megváltozására. A gonoszság Istentől való ellenszere az evangélium. Ezért hirdessük és vállaljuk bátran.

Az evangélium bizonyság Istenről, az Ő munkájáról. Ahol hirdetik, ott remény támad a szívekben. Nem a pusztulásé az utolsó szó. Istennel újat lehet kezdeni. Jézus által megbocsáttatnak bűneink és megszabadulhatunk tőle. Amennyiben a szívünkbe fogadjuk az igét, új emberré leszünk. Már nem a gonosznak, a bűnnek engedelmeskedünk, hanem Jézusnak. Aki meghallja az evangéliumot és testét, lelkét az Úr szolgálatára szenteli, az már nem a bűn szolgája lesz.

 

 

AZ ÉLTEM, JÉZUS, NÉLKÜLED

 

1.  

Az éltem, Jézus, Nélküled teljes boldogtalanság,

Hajó háborgó tengeren, szelek ha űzik, hajtják.

Tanácstalan vergődve rajt segélyt sehol se látok,

Nem int felém se rév, se part, s a hullám sírja tátog.

2.  

Az éltem, Jézus, nélküled sötét, mint sűrű éjben.

Nagy tétován csak tévelyeg, hogy célhoz el ne érjen.

A bűnvadonból nélküled ki sem jutok talán már,

Hazám se látom meg soha: az éjben csak halál vár.

3.  

De Jézus, mellettem ha vagy, nem tölt el félelemmel,

Hullám ha harsog, háborog, s viharba’ reng a tenger.

Ha vernek tajtékzó habok, annál nagyobb a békém,

S a szívem csendesen pihen kipróbált menedékén.

4.  

Uram, ha Te vezérem vagy és tündöklő világom,

Utat mutatsz az éjben is, szemem csak Rád vigyázzon.

Habár az út rögös, nehéz, s vak végtelen az éjjel,

Tudom, hazáig hű kezed bizonnyal elvezérel.

 

Isten áldásával.