Az evangélium hirdettetik

 

I

zráel törzsei Dávidot kenik fel egész Izráel királyává (2Sám 5,1-16). Felismerik, hogy egymáshoz tartoznak. Júda és Izráel többi törzse testvér, Dávid pedig közülük való. Azt is meglátják, hogy Dávid eddig is egész Izráelért cselekedett. Isten népét védelmezte harcaiban, Isten seregét vezette ezekben a harcokban. Ha Isten a seregét rábízta, akkor terve van vele. Azt is látják már, hogy Isten Dávidot választotta. Úgy tűnik utánajártak Dávidnak és beszerezték az információkat. Ezek között a legfontosabb, tudják, Isten szólt Dávidhoz, és azt is, hogy mit mondott neki. Mert az a leglényegesebb, amit Isten mond. Úgy tűnik, most már figyelnek Istenre. Megtudakozzák, mit mond Isten. És ezt nemcsak magukra nézve teszik, hanem a királyjelölttel szemben követelményként állítják fel. Mi Isten véleménye vele kapcsolatban. Ma is fontos, hogy legyen szempont, mit mond Isten azokról, akiket megbízunk valamilyen feladattal. Mi a véleménye róluk és Ő akarja-e, hogy azon a területen legyenek, amelyikre jelöljük őket, vagy amire pályáznak. Fontos-e Isten véleménye? Fontos-e, hogy Ő alkalmasnak tartja-e a jelöltet? Mert Dávidnak megvizsgálták az alkalmasságát, szakmai alapon, és megállapították, hogy katonailag is képzett és tapasztalt ember. De ez nem volt elég. Azt is tudni akarták, kapcsolatban van-e Istennel. Ez a leglényegesebb. Nem elég ha valaki szakmailag, emberileg megfelel, azt is vizsgáljuk meg, Isten előtt is megfelel-e? Mert Isten dolgait Istentől választott, és vezetett személyeknek kell végezniük. Olyan emberekre van szükség, akiket Isten Lelke betölt és vezet. Ezt keresték és látták meg Dávidban. Voltak jelek, amik azt mutatták, Isten Lelke már felkente, és azóta is vele van.

Dávid nem magától lett Izráel királya. Nem fegyverrel szerezte meg a hatalmat, hanem Isten nyitotta meg számára a kaput. Izráel vénei is meglátták, vele van az Úr. És Isten jelenléte a továbbiakban is meglátszott. Áldott volt az uralkodása, mert Isten kezébe tette le. Nem elég hogy csak egy darabig megyek Istennel, mindennap Vele kell haladnom. Minden munkámban Istennel együtt kell részt vennem. És ha ez így történik, az meglátszódik.

Azonban Dávid személyes életének minden részletét nem tette le az Úr kezébe. A nőkhöz való viszonyát megtartotta magának. Nem igazodott ezen a területen Isten akaratához. A világ, a pogány népek uralkodóinak a szokásait követte.  Isten nem akadályozta meg ebben, mert Isten igéjével és személyes kapcsolaton keresztül vezet. Elmondja, mit kíván, és ránk bízza, hogy komolyan vegyük. De ha nem figyelünk Rá, és nem tartjuk meg törvényét, annak meg lesznek a következményei. Sok probléma származik majd ebből az engedetlenségből. Ezért lényeges, hogy az életünk fontos dolgait se vonjuk ki Isten jelenlétéből, az ige vezetése alól.

A templom lerombolásáról szólt Jézus a tanítványoknak (Mt 24,3-14). Ez meglepte őket és kérdéseket támasztott bennük. Elképzelhetetlen volt számukra, hogy a templom elpusztuljon. Ezért kérdeznek. Mikor lesz ez?  Érdekli őket, mikor következik be, amit az Úr mondott, és mi lesz eljövetelének a jele. Még mindig királyt várnak. Azonban az Úr válaszol nekik. Vigyázzatok, és ezzel  Önmaga felé irányítja figyelmüket. Csak Rá figyeljenek a jövőben is, mert lesz sok tanító, sok vélemény. A gonosz mindent megtesz, hogy megtévessze a tanítványokat. Jézus azért szól, hogy felkészítse őket, szavát, tanítását vezérfonalként adja. Az Úr szava igazíthat el bennünket ezekben a kérdésekben, sőt minden kérdésben az Ő szava a támpont.

A gonosz rájön, akkor lehet megtéveszteni Isten gyermekeit, ha Jézus nevében közelítik meg őket. Mindenki Jézusra hivatkozik, igét idéz.  Ha nem ismerjük jól a Szentírást, könnyen eltévedhetünk. Annyi tanácsot, útmutatást kapunk, hogy nem is tudjuk, mire figyeljünk. Mindenki Jézusra, az igére hivatkozva tanít. Ezért lényeges, hogy ismerjük Őt, kapcsolatban legyünk Vele. Mert az Ő juhai hallják az Ő hangját és követik.

Elmondja, hogy mikről fogunk hallani. Nem csupán jó dolgokról, hanem háborúkról, háborús hírekről, de nem kell megrémülni.  A gonosz terve, hogy félelemben, rettegésben tartsa az Úr tanítványait. Azt akarja, hogy aggódjunk, elvesszen az örömünk. Ezekről hallani fogunk, mert az ember nem ismerte meg a Krisztust és nem fogadta el urának. Jézus nélkül marad minden változatlan. Az ember ha elutasítja Jézus uralmát továbbra is fegyvert fog. Ezt látnunk kell. És ha látjuk, nem félünk. Ez telik a bűnös embertől. Ezt ma is látjuk. Ennek meg kell lennie, mert Jézust keresztre küldtük, és ez a következménye.  Meg kell lennie, mert Isten ezen keresztül is szólongat. Hátha lesznek, akik átértékelik az életüket és Őt hívják segítségül.

Minél messzebb kerül az ember Jézustól annál több szenvedés vár rá. A bűnös ember tevékenysége által a természet is megváltozott.  Pusztító erőkkel nyilvánul meg. Mivel az ember önző és mindent magának akar, éhínségek lesznek. Egy kis réteg jól él, pazarol, a többi pedig éhezik.  Mindenfelé ezek lesznek. És ha erre figyelünk, azt kell meglátni, hogy nem a megtérés felé halad a világ. Nem az ember változik meg, hanem a környezetét fertőzi meg a bűnnel.

Jézus rámutat, hogy ezek olyanok, mint a szülési fájdalmak, jelzik a változást, jelzik az új érkezését. És ez az időszak fájdalommal jár. Különösen a tanítványoknak lesz fájdalmas, mert a világ nem akarja őket. Jézus nevéért gyűlölni és üldözni fogják őket. A gonoszság megnövekedik, a szeretet sokakban meghidegül. Hideggé válik a világ. Azonban az Úr nem hagyja az övéit magukra, velük lesz, erőt ad, hogy kitarthassanak. Ő tartja meg népét a nehéz időkben is. Azonban nemcsak a gonoszság sokasodik meg, hanem hirdettetik az evangélium is. Eljut az egész világra, így lehetőség nyílik annak meghallására, és komolyan vételére. Az evangélium Istentől adott lehetőség az életünk megváltozására. A gonoszság Istentől való ellenszere az evangélium. Ezért hirdessük és vállaljuk bátran.

Az evangélium bizonyság Istenről, az Ő munkájáról. Ahol hirdetik, ott remény támad a szívekben. Nem a pusztulásé az utolsó szó. Istennel újat lehet kezdeni. Jézus által megbocsáttatnak bűneink és megszabadulhatunk tőle. Amennyiben a szívünkbe fogadjuk az igét, új emberré leszünk. Már nem a gonosznak, a bűnnek engedelmeskedünk, hanem Jézusnak. Aki meghallja az evangéliumot és testét, lelkét az Úr szolgálatára szenteli, az már nem a bűn szolgája lesz.

 

 

AZ ÉLTEM, JÉZUS, NÉLKÜLED

 

1.  

Az éltem, Jézus, Nélküled teljes boldogtalanság,

Hajó háborgó tengeren, szelek ha űzik, hajtják.

Tanácstalan vergődve rajt segélyt sehol se látok,

Nem int felém se rév, se part, s a hullám sírja tátog.

2.  

Az éltem, Jézus, nélküled sötét, mint sűrű éjben.

Nagy tétován csak tévelyeg, hogy célhoz el ne érjen.

A bűnvadonból nélküled ki sem jutok talán már,

Hazám se látom meg soha: az éjben csak halál vár.

3.  

De Jézus, mellettem ha vagy, nem tölt el félelemmel,

Hullám ha harsog, háborog, s viharba’ reng a tenger.

Ha vernek tajtékzó habok, annál nagyobb a békém,

S a szívem csendesen pihen kipróbált menedékén.

4.  

Uram, ha Te vezérem vagy és tündöklő világom,

Utat mutatsz az éjben is, szemem csak Rád vigyázzon.

Habár az út rögös, nehéz, s vak végtelen az éjjel,

Tudom, hazáig hű kezed bizonnyal elvezérel.

 

Isten áldásával.