Az ige válaszol

 

D

ávid az elmúlt évek alatt megtanulta, hogy mindig és mindenben az Úrra támaszkodjon (2Sám 2,1-32). Most már nem kapkod, nem siet, hanem Istent kérdezi. Nem tör azonnal a trónra, nem akarja maga megszerezni a hatalmat. Tisztában van azzal, hogy nem mindenki ismeri Isten tervét.  Izráel népe nem tudja, hogy Isten Dávidot választotta. Dávid nem erőlteti magát az emberekre, mielőtt bármit is tett volna, Isten elé járult. Tanuljuk ezt meg Dávidtól, még ha ígéreteink is vannak, kérdezzük meg az Urat, hogy eljött-e azok beteljesedésének az ideje? Aki ismeri az Urat és kapcsolatban van Vele, jól tudja, hogy Isten országában nincs kapkodás. Isten mindig a megfelelő időben cselekszik. Ha előttünk késedelemnek tűnik is, Isten soha nem késik. Ha magunk akarjuk megszerezni az áldást, az ígéret megvalósulását, az mindig bonyodalomhoz vezet. Dávid ezt elkerüli és megvárja, amíg felismeri a nép Isten szándékát.

Keressük és kérdezzük Istent. Dávid nemcsak azt kérdezi, hogy Elmenjen-e Júda egyik városába, hanem a konkrét helyet is. Ennyire az Úrra bízza magát. Semmit nem tesz a maga elképzelése szerint. Mi is kérdezzük az Urat, merjünk mindent megosztani Vele, mindenben tanácsot kérni. Ahogyan Dávidnak megmutatta, úgy megmutatja ma is, mi a helyes lépés. Isten az Ő igéje és Szentlelke által irányítja övéit. Aki vár és figyel, meglátja Isten akaratát. Így volt az idős Simeon is, azt kapta, hogy nem hal meg, amíg meg nem látja az Isten Krisztusát, és ő figyelt a Lélekre, és felismerte, amikor mozdulni kell. Így létrejött a találkozás, megláthatta a Krisztust. Az Atya célja ma is az, hogy meglássuk a Krisztust, mert Ő az élet.

Dávid értékeli a Jábés-gileádiek Saul iránti kegyeletét. Ezzel is jelzi, nem ő távolította el Sault. Nem akar mindenáron király lenni, megvárja, amíg a többi törzs is felismeri Isten munkáját. Bátorítja is őket, ne féljenek azért, mert nincs király, Isten már elhívta őt, és Júda háza már királlyá is kente.  Júda meglátta Dávid életében Isten elhívását, meglátta  a felkenetést. Isten kenete, a Szentlélek jelen van az életében és ez látható, tapasztalható. A Lélek jelenléte ma is tapasztalható Krisztus tanítványainak életében. Aki megkapta Isten Lelkét annak az életében ez a jelenlét felismerhető. Az ilyen embert vezeti a Szentlélek, tanítja az igére, látást és erőt ad neki.

A többi törzs még Saul háza népéhez ragaszkodik, és ebben nagy része van Abnérnek.  Ő nem látja Isten akaratát, vagy talán nem is akarja. Megpróbálja kihozni ebből a helyzetből amit lehet. A maga érdekeit tartja szem előtt. Azonban ebből csak testvérharc lesz. Saul vonalát viszi tovább, ő sem ismerte el Isten akaratát.  Ahelyett, hogy átadta volna a trónt, görcsösen ragaszkodott hozzá, és szembefordult Dáviddal. Azonban aki Isten választottjával szembefordul, Istennel kerül szembe. Azonban Isten országában soha nem a fegyveres harc hoz megoldást, hanem az  igére, a Lélekre való figyelés. Amikor alázattal leborulok és keresem Isten akaratát, Ő megmutatja azt. Természetesen ezt az akaratot el kell fogadnom. Sok esetben pont abból van a  probléma, hogy nem akarjuk elfogadni, azt, amit Isten  kijelentett, megmutatott. Saját elképzelésünket akarjuk megvalósítani, harcolunk érte, ahelyett, hogy rábíznánk mindezt az Úrra. Mindig az a legjobb, amit Isten eltervezett.  Az Úr Jézus nem véletlenül mondja, hogy tagadjuk meg magunkat és vegyük fel a keresztet, és ha nagyok akarunk lenni, legyünk mindenki szolgája. Ez a lelkület elenged, és nem mindenáron akarja megszerezni az áldást.

Ha már ilyen jól belemelegedtek a kérdezésbe a farizeusok, az Úr Jézus is kérdést intéz hozzájuk (Mt 22,41-23,12). Mivel a Krisztus körül forogtak a kérdések, azt akarták megtudni, hogy Jézus-e a Messiás, így a Messiásra kérdez rá, kinek a fiának tartják? Hogyan látják ezt a kérdést? És ezzel segíteni szeretné őket. Szemüket próbálja nyitogatni és rávezetni arra, hogy meglássák, a Krisztus előttük áll. Olyan megrendítő, hogy ott van a Krisztus és ők nem ismerik fel. Most már csak az a kérdés, mi felismertük-e már, hogy a názáreti Jézus a Krisztus, az Istentől küldött Megmentő.  Látom-e, hogy egyedül Ő tud rajtam segíteni. Ezek az emberek annyi mindent hallottak már Jézusról. Sok csoda alanyával találkoztak, sőt némelyek közülük maguk is szemtanúi voltak az Úr hatalmának, de beszéltek Lázárral is, mégsem jutnak előbbre. Miért? Mert nem veszik észre, hogy nem a társadalmat, hanem az embert akarja megváltoztatni.  Aki mindig a körülményt akarja mássá tenni, elmegy Jézus mellett. Ebben Jézus nem partner. Az Úr a megváltozott embereken keresztül hat a környezetünkre is. A Krisztusi emberek már másképp állnak az élethez.

Kinek a fia, a Krisztus. Rávágják, Dávidé. Jézus tovább vezeti őket. Csodálatos tanító az Úr, lépésről-lépésre vezet rá a valóságra. Ezt a vezetést az igére építve viszi végbe. Mindig Isten szavához irányítja az embereket. Ezzel rámutat nincs az a kérdés, amire ne találhatnánk meg a Bibliában Isten válaszát. A zsoltárban Dávid beszél, két Urat említ. Az egyik Isten, de mivel Dávid király, a másik személynek is nagyobbnak, a mi világunkon kívülinek kell lennie. Mert egy király nem tart Istenen kívül Úrnak maga fölött senkit. Így azután, Dávid elmondja, hogy az a másik személy Isten, Aki el fog jönni. Dávid családjába születik, de Istentől is származik. Ha figyelnek a Lélekre, meglátják, hogy ez a személy, Jézus.

Nem tudnak Jézusnak válaszolni, de nem az a cél, hogy ne tudjanak válaszolni. Inkább az, hogy átgondolják amit hallottak, és annak nyomán megvizsgálják Jézus életét. Ha így tesznek, meglátják a Jézus és Dávid közötti összefüggést. Ha még tovább mennek azt is megtudhatják, hogy a Lélek által fogant. Ne állj meg ott, amit nem értesz, hanem menj tovább! Kérdezd az igét, és kérdezz meg mást, aki már ismeri Jézust.

Ezt követően beszél a vallási vezetőkről tanítványainak. Rámutat, ne kövessék az életüket. Mert nagy a tudásuk, de nem alkalmazzák, amire eljutottak. Elméleti tudósok. Jézus tanítványai pedig gyakorlati emberek, akik élik, amit megismertek. Nem azt teszik, amit mondanak, jellemzi őket az Úr. Vajon milyen jellemzést mond rólunk? Mit lát az életünkben? Azt, hogy mi se tesszük, amit mondunk, vagy az engedelmességet?

Miért van ez így? Mert rossz a  motivációjuk. Azt teszem, ami tetszik az embereknek. Ők nem Istennek, hanem az embereknek akarnak megfelelni, tőlük várnak elismerést és jutalmat. Kinek akarok megfelelni? Mi motivál? Az emberek által beígért jutalom és dicséret, vagy az hogy majd az Úr dicsérjen meg?

 

 

 

Ki vagyok én

 

Ki vagyok én, ki vagyok én,

Kinek lát engem az Isten?

Sok bűnömért, vétkeimért,

Megítél engem az Isten.

Veszendő utolsó bűnös vagyok,

Csontomban kárhozat kínja sajog,

Segítség, segítség, elpusztulok.

 

Valaki vár, valaki kér,

Valaki hívogat engem.

Sok bűnömért, vétkeimért

Valaki szenvedett értem.

Megtartó Úr Jézus befogadtál,

S azért, mert szerettél megváltottál.

Összetört életem parancsra vár.

 

Isten áldásával.