|
S |
aul nem kereste bűnbánatban az Urat, nem alázta meg magát Előtte, így magába maradt (1Sám 31,1-13). Isten nélkül pedig vereségre van ítélve. Így van ez, ha nem az Úrral megyünk bele egy harcba, vereséget szenvedünk. Az is fontos üzenet, Isten kijelentése megtörténik. Megmondta Sámuel által, hogy ítélet alatt van, és ez most végbemegy. Isten szava mindig célba ér, az ítéletes szavak is. De mielőtt megtörténnek, az Úr figyelmeztet, mert Ő azt akarja, hogy a bűnös és engedetlen ember megtérjen, és Neki engedelmeskedjen. Saul is több időt kapott, nem az első engedetlenség után jött az ítélet. Lehetősége volt arra, hogy őszintén Isten elé álljon és segítségét, bocsánatát kérje. Saul azonban nem rendezte Istennel a dolgait, hanem inkább azon fáradozott, hogy Isten tervét megakadályozza. Jó végiggondolni hol is tartok, segítem az Úr munkáját vagy akadályozom? Belesimulok akaratába vagy lázadozom ellene?
Szomorú látni, hogy Isten népe megfutamodik, és az ellenség diadalt arat. Az élő Isten népe menekül, az életét menti, ahelyett, hogy Istenhez kiáltva, szembefordulna az ellenséggel. Ha megfutamodunk, Isten nevére hozunk szégyent. Az ellenség azt gondolja, ő és az istene erősebb, mint a hívők Istene. Azonban azt is látnunk kell, ha nincs bűnbánat és engedelmeskedés, egyedül maradunk. Isten népe pedig magában mit sem ér. Nem azért voltak a korábbi győzelmek, mert ők különbek, azokat mindig Isten szerezte és ajándékozta nekik. Amikor Rá figyel Izráel, és Rá figyelünk mi is, győzelemmel, előrehaladással ajándékoz meg az Úr.
A filiszteusok totális győzelmet aratnak, Saul fiait megölték, a királyt pedig súlyosan megsebesítették. Saul pedig a kardjába dől, miután a fegyverhordozója nem ölte meg. Hősies tettnek tűnik, azonban ez menekülés. A halálba menekül, ahelyett, hogy még most Istenhez kiáltana. Saul nem akar gúnyt szenvedni az Úrért. Hányszor mi is félünk a gúnyolódástól, nem merjük megmondani, hogy a mi vereségünk nem jelenti Isten vereségét is. Amikor Isten népe vereséget szenved, Isten nem szenved vereséget. Megmutatja, hogy az övéit is megítéli, ha nem úgy élnek, ahogyan azt kéri.
A filiszteusok isteneik hatalmának tulajdonítják a győzelmet. Micsoda mélység ez, Astarté templomában Isten népe királyának hadi jelvényei, mindez azt sugalmazzák, nem kell Izráel Istenét komolyan venni, le van győzve. Tovább élhetünk a bűnben. Azonban ez a helyzet a filiszteusoknak is figyelmeztetés, ne maguknak tulajdonítsák a győzelmet, hanem lássák meg, Isten megengedte, hogy győzzenek. Az Úr ítéletének eszközei voltak. Ha nem fordulnak Őhozzá, ők is megítéltetnek.
Meg kell még állnunk a fegyverhordozó hűsége mellett, az elesett királyban is Isten felkentjét látja, és nem emel rá kezet. Nem akarja a saját karrierjének kiépítésére felhasználni Saul tragédiáját. Megtehetné, hogy előnyt, érdemet szerez belőle, de ő nem él ezzel. Istenre tekint, és inkább meghal ő is. Végig hűséges marad urához. Legyünk mi is hűségesek Urunkhoz, az Úr Jézus Krisztushoz. Ne a saját érdemeinket akarjuk kiemelni, hanem csak végezzük, azt ami a kötelességünk, amit az Úr ránk bízott.
Jézus ellen összefognak azok, akik egyébként nem értenek egyet, és nem járnak azonos úton (Mt 22,15-22). A világ mindig az Úr ellen fog össze. Amikor szembe kell vele fordulni, összetartanak. Pedig azért kéne összefogni, hogy Hozzámenjünk. Kudarcainkat meglátva kellene keresnünk az Ő segítségét. Ezek az emberek Jézushoz mennek ugyan, de nem segítséget kérnek Tőle, hanem olyan helyzetbe kívánják hozni, ami okot ad az elfogatására. Ők meg akarnak szabadulni Tőle, mert nem látják, hogy kivel állnak szembe. Milyen korlátolt a látásuk. Isten Fia előttük áll, és ők nem látják, csak egy tanítót ismernek meg Benne. Ott van előttük az élet fejedelme, de szemük vak, ezért úgy gondolják meg kell szabadulni Tőle. Akadályt látnak Benne, és félnek Tőle. Urunk, nyisd meg a szemünket, hogy felismerjük ki vagy! A gonosz elsötétíti a látásunkat, de az ige meg tudja műteni. Igéd leveszi a hályogot a szemünkről, hogy lássunk. Végezd el Urunk szavad által ezt a műtétet, adj látást, add, hogy dicsőségedet, hatalmadat lássuk meg!
Ezek az emberek elismerik, hogy Jézus igaz, és az igazsághoz ragaszkodva Isten útját tanítja. Micsoda vakság ez, felmondják a leckét, hibátlan az elmélet, mert ez valóban így van. Isten útját tanítja Jézus. Ha meg akarjuk tanulni Isten útját, hogyan is kell azon járnunk, mit vár el tőlünk, akkor forduljunk Hozzá. Amit Jézus mond, az megbízható, az Isten akarata. A farizeusok ezt kimondják, de az elméletet nem követi a gyakorlat. Nem borulnak le Előtte, és nem teszik, amit mond. Mondhatnánk, biblikus a teológiájuk, de nem biblikus az életük. Miért? Mert csak igaz embert látnak Jézusban, és ha ember, akkor nem kell Rá hallgatni. A Szentlélek tárja fel előttünk Jézus lényét, lássuk meg, hogy Benne az Istennel van dolgunk, a mi Atyánkkal. Így azután, amit mond az érvényes ránk.
A kérdésük körmön font, és politikai töltetű. Szabad-e adót fizetni a császárnak? Csapda ez, de az Urat nem lehet csapdába ejteni. Ő mindent önként és szabadon tesz. A keresztre is saját akaratából megy, értünk. Ha azt mondja igen, kell fizetni, akkor a nép Rómával való barátsággal vádolja, és elfordul Tőle. Ha pedig nemmel válaszol, akkor Róma ellenességgel lehet vádolni. Az Úr ismeri gondolatainkat, szándékunkat és annak megfelelően válaszol. Kér egy adópénzt, kiderül, van náluk. A császárt ugyan nem szeretik, de pénzét igen. Jézusnál nincs pénz, ezért kér tőlük. Még egy érmével sem rendelkezik, mert egyedül az Atyától függ.
Kinek a képe és pecsétje van rajta? A császáré, mondják. Vagyis akinél pénz van, az a pénz tulajdonosától függ. Most dől el szabadok akarnak-e lenni. Engedjétek el a pénzt, és adjátok vissza a császárnak. A kép és felirat jelzi, hogy az övé a pénz. Legyetek szabadok a pénztől, ne féljetek odaadni neki, ami az övé.
Mi lesz akkor velünk? Hogyan élünk meg? Adjátok meg Istennek, ami Istené! Mi az Övé? Hát az életünk. Az Ő képe és pecsétje van rajtunk. Lelkével elpecsétel. Így azután ha Neki adjuk magunkat, akkor Ő gondoskodik rólunk. Ha Istennek adjuk, ami az Övé, szabadokká válunk a világtól. Ne engedjük, hogy a világ pénze, javai tartsanak függőségben, adjuk magunkat Istennek, és szabadok leszünk. Szabaddá válunk az aggódástól, a félelemtől.
JÉZUS, TE ÉGI SZÉP
1.
Jézus, Te égi szép tündöklő fényű név,
Legszentebb énnekem e föld ölén.
Benned van irgalom, erőd magasztalom,
Terólad zeng dalom, ragyogj felém!
2.
Az élet száz veszély, én lelkem, mégse félj,
Míg Ő hord karjain, hű Mestered!
Elhagynak emberek, mit árt, ha Ő veled,
Töröld le könnyedet: Jézus szeret!
3.
Akaratod nekem mutasd meg szüntelen,
Ne rejtsd el, mesterem, tetszésedet!
Vezérelj így magad, mutasd meg utadat,
Idegen tájakon jár gyermeked.
4.
Tisztíts meg teljesen, szentelj meg, hadd legyen
Fényedből fénysugár az életem,
Míg a homályon át a lelkem otthonát,
Világosságodat elérhetem.
Isten áldásával.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése