|
M |
ég mindig menekül Dávid, azonban Isten terelgeti őt (1Sám 22,1-10). Olyan helyre segíti, ahol el tud csendesedni, és meghallja az Úr szavát. A barlangban való tartózkodása alatt a családja és sok nehéz helyzetben lévő ember csatlakozik hozzá. Embereket ad mellé az Úr, hogy ne csüggedjen, hanem lássa meg, másoknak is nehéz az élete, nincs egyedül. Sátán gyakran azt suttogja, hogy mi vagyunk a legszerencsétlenebbek, nincs senki olyan nehéz helyzetben, mint mi. Ezzel csak magunk körül forgunk, és lelkileg lebénulunk. Most Dávid meglátja, mások is kerültek nehéz és kiszolgáltatott helyzetbe. Menekülnek, mert kihasználták, kiszipolyozták őket. Elkeseredtek, Dávid mellett azonban reménységgel töltődhetnek fel. Erősíthetik egymást. Isten nem hagy magunkra, a bajban is ad társat, akivel megoszthatjuk a problémát, és aki által közelebb kerülhetünk Hozzá.
Szüleit Moáb királyára bízza, még mindig a pogányoknál keres oltalmat, de már keresi Isten akaratát. Most már meg akarja tudni, mi Isten terve vele. Igaz a hosszú távú terv ismert, hiszen fel van kenve Izráel királyának. Tehát ezt kellene hittel elfogadni. És ha felkenetése van, ha van cél, akkor nem kell félni. Isten megoltalmazza felkentjét. Aki a Lélek által fel van kenve, azt megoltalmazza az Úr, amíg el nem végzi a rábízott feladatot.
Isten Gád prófétát Dávid mellé állítja. Ez a próféta felismerte Isten akaratát, látja Dávidban az elhívott, felkent királyt. Gádon keresztül segíti, vezeti az Úr Dávidot. Amikor Dávid elkezdi keresni Isten akaratát, az Úr válaszol, azért küldi a prófétát, hogy általa utat mutasson neki. Most már kezd letisztulni, és figyelni Isten szavára. Le kell higgadnunk, és erőteljesen az Úrra figyelni. Ne csak a gonoszt, a bajokat lássuk, hanem lássuk meg azt, Aki minden gonosznál hatalmasabb.
Isten a barlangból Júdea pusztájába küldi Dávidot. Pusztába kell mennie, mert ott el tud csendesedni. Ott fel tudja szívét emelni az Úrhoz. Nekünk is szükségünk van a pusztára. Nekünk kell oda kimenni. Nekem kell félrevonulni, csendet találni, és ott keresni az Urat. Itt születik meg a hatvanharmadik zsoltár. Ez megmutatja Dávid belső világát. Megvallja, hogy Isten után szomjazik a lelke. Eljutott oda, hogy ismét Isten után vágyakozik. A puszta közelebb visz Istenhez. Átéli az Úr szeretetét, és megvallja, hogy az még az életnél is jobb. Rádöbben, nem kell féltenie magát, mert az a legfontosabb, hogy az Urat megismerje, és az Övé legyen. El tudom mondani Istennek, hogy szeretete mindennél jobb? És úgy is látom, hogy Ő mindennél többet jelent nekem, és Ő az első az életemben? Mindennél fontosabb az Úr számomra?
Saul megtudja mindazt, ami történt, és összeesküvésre gondol. Pedig Dávid nem tervez lázadást ellene, hanem Istenre figyelve kivárja, a maga idejét. Tudja, hogy mindennek rendelt ideje van, és ezt nem sürgeti. Istennél mindennek rendelt ideje van, és ez az idő elérkezik. Saul ezt nem tudja, sőt már teljesen magát bálványozza. Mindent magának gondol, és úgy állítja be, hogy emberei tőle kaptak mindent. Pedig minden Istené, és amink van, Tőle kapjuk. Saul teljesen magát állítja a középpontba, emberei tőle válnak függővé. Ki van az életem középpontjában? Ne feledjem, hogy minden Isten ajándéka.
Valaki odamegy Jézushoz, mert kérdése van (Mt 19,16-26). Nagyon komoly és fontos, örök életbe vágó kérdés ez. Van ilyen kérdésem? Kérdés nekem hogyan lesz örök életem? Ha igen, menjek vele Jézushoz. Igénk rámutat, kérdéseinkkel Őt keressük. Ha így teszünk nem a világ véleménye fog befolyásolni. Az a lényeg, hogy mindenben Isten szavához igazítsuk magunkat. Ma is, jöjj Hozzá, kérdezd Őt!
Kiderül, hogy nem ismeri Jézust, nem volt még életre szóló találkozása Vele. Te ismered? Találkoztál már Vele? Egy kiváló tanítónak látja csupán Jézust. Jó Mesternek. Ő azonban megkérdezi, miért mondja jónak, csak egy van, aki jó. Ebből egyértelmű Isten az egyedüli jó. Azért mondja jónak Jézust, mert Istent látja Benne? És nem mondja ez az ember, igen, Te vagy az élő Isten, és nem borul le Előtte. Hiányzik a térdre esés. A legtöbb ember leborult Előtte, ez az ember nem, vagyis egyenrangúnak látja magát Vele. Leborulsz az Úr előtt? Úgy jössz Hozzá, hogy megvallod, Ő az Úr, az élő Isten Fia?
Jézus az igéhez, a törvény megtartásához küldi, és ő azt mondja, megtartotta. Nem azt feleli, ez nem telik tőlem. Aki beletekint az igébe, nem tud mást mondani, mint azt, hogy bűnös vagyok. Jézus segítségére van szükségem. Mi fogyatkozás van még bennem? Mi hiányzik belőlem? Tehát maga is látja, valami hiányzik. A vagyon, a pozíció nem adja meg azt a töltetet, amire szükségünk van.
Mi hiányzik? Egy helycsere. Eddig a vagyona töltötte be a szívét. Most engedje el, és helyére fogadja be az Urat. Jézus, maga Isten hiányzik az életéből. És ha valóban Őt akarja, akkor elengedi a vagyont. Akkor le tud róla mondani, mert meglátja, hogy Jézusban többet kap. Ez az ember azonban nem akarja elengedni a vagyonát, népszerűségét, és nem hajlandó megválni eddigi életétől. Ő nem lát jövőt Jézusban. Én látom-e, hogy Ő a jövő? Kihez kötődök Jézushoz vagy a pénzhez, a munkához, pozíciómhoz? Ha nem akarjuk elengedni azt amit szereztünk, Jézust és az életet veszítjük el. Őt csak üres kézzel és szívvel követhetjük. Azt akarja, hogy az életünk, a biztonságunk ne magunktól, hanem egyedül Tőle függjön. Ez az ember nem akar Jézustól függeni. Én megtanultam már teljesen az Úrra bízni magam?
Egyedül Isten képes átalakítani a gondolkodásunkat és a szívünket. Azonban ezt nem teszi erőszakkal. Nekem kell meghozni a döntést, hogy mindent elengedek, mert Ő az Élet. A gazdag nehezen megy be Isten országába, mert a pénzhez kötődik, az az Istene. Nem tud lemondani róla, mindig több kell. Jézus pedig azt kéri, mindent engedjünk el, ami nem tiszta, ami nem Tőle van. Isten országában nagyobb kincset kapunk, mint amit itt elhagyunk.
Ki Istenének átad mindent
1. Ki Istenének átad mindent, Bizalmát csak beléveti, :/: Azt csudaképpen őrzi itt lent,
Ínség, baj közt is élteti. Ki mindent szent kezébe tett, Az nem fövényre épített.
2. A súlyos gondok mit használnak, A sóhaj, sok jajszó mit ér, :/: Ha sebeink még job -
ban fájnak S mindennap kínunk visszatér? Így terhünk egyre súlyosabb, Ha lelkünk bú-
nak helyet ad.
3. Csak légy egy kissé áldott csendben: Magadban békességre lelsz, :/: Az Úr rendelte
kegyelemben Örök, bölcs célnak megfelelsz. Ki elválasztá életünk, Jól tudja, hogy mi
kell nekünk.
4. Zengj hát az Úrnak s járd az utat, Mit éppen néked Ő adott; :/: A mennyből gazdag ál-
dást juttat S majd Jézus ád szép, új napot. Ki Benne bízik és remél, Az mindörökké Vé-
le él.
Isten áldásával.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése