Hol vagyok?

 

A

 menekülő Dávid nehéz helyzetbe kerül, amikor a filiszteusok Izráel ellen készülnek (28,1-30,15). Mivel nem bízott az Úrban az ellenséghez menekült, és így szembekerülhet saját népével. Azonban jó látni, hogy az Úr nem hagyja őt magára, és megmutatja neki hűségét és szabadítását. Ez a történet is jól mutatja, nem vezet jóra, ha magunkat akarjuk menteni, és nem az Úrra hagyatkozunk. Menteni akarjuk az életünket, és még nagyobb veszélybe kerülünk. Nagy kegyelem, hogy az Úr kimenti övéit a bajból, mert Előtte nincs zárt terület. Ő a filiszteusok táborában is jelen van. Ő idézi elő a bizalmatlanságot, és ezzel kimenekíti a csatából felkentjét.

Saul megijed a filiszteusok táborát látva. Aki nincs Istennel kapcsolatban, aki nem ismeri, az Ő hatalmát, az megrémül. Nem ez az első eset, hiszen amikor Góliátot állították ki ellenük, Saul akkor is félt. Dávid ugyan győzelmet aratott az Úr neve által, de Saulnak ez nem jelent semmit. Mennyi történetet elolvasunk, és hány bizonyságtételt hallunk, és amikor nehéz helyzetbe kerülünk, ez nem jelent semmit. Mert ha személyesen nem ismerjük Isten hatalmát, akkor ez semmit sem jelent. Csak annak ad megerősítést a korábbi győzelem, aki mindennap Istenbe kapaszkodik.

Saul csak a bajban keresi Istent, de nem akarja Őt egész szívéből követni. Láttuk ezt eddig is. Saul megígér több mindent, de nem tartja be a szavát, nem teszi, amit az Úr mond neki. Lényébe ivódott az engedetlenség. Ezért nem válaszol neki Isten. Minek is kérdezi, hay úgysem teszi meg az Úr parancsát. Amikor Isten nem válaszol, alázzuk meg magunkat Előtte, és nézzük meg, miben nem engedelmeskedtünk Neki. Saul nem keresi, hol vétkezett, nem akar változtatni, és visszatérni az Úrhoz. Nem alázattal keresi Isten akaratát, nem borul oda bűnbánattal, és nem várja ki, hogy Isten szóljon. Nem, ismét engedetlen. Kézbe veszi az ügyet. Neki mindenáron válasz kell. Pedig minden különösebb jelzés nélkül tudta mit kell tennie. Csatába indulni, a többit pedig Istenre bízni. Mint király, az volt a feladata, hogy védje meg az országot, és ha Istenben bízva megy, megtapasztalja az Úr kegyelmét. Azonban ő tiltott eszközökhöz folyamodik. Halottidézőt keres. Milyen hasadt lelkű is lett Saul. Korábban ő távolíttatja el a halottidézőket, most mégis hozzá fordul. Isten pedig a korábbi ítéletét jelenti ki Sámuel által. Ez azonban nem teszi legálissá ezt az utat. A halottidéző, az okkult területek kutatói, tiltott területre lépnek. Nem Istennel, vagy a halottal veszik fel a kapcsolatot, hanem sátán démonikus lelkeivel. Azért is ijed meg ez az asszony, mert nem a megszokott kapcsolattartó démon jelentkezett be, hanem Sámuel. Az asszony nem erre számított, Saulnak azonban meg kell hallania az ítélet meghirdetését. Saul elesik a csatában, lejárt az ideje. Addig kell rendeznünk életünket, és megszabadulni a tiltott dolgoktól is, amíg időnk van. Isten az igét adta akarata megismerésére. Akinek nem elég Isten szava, azt semmilyen csoda nem fogja meggyőzni.

A filiszteusok vezérei megkérdezik, meglátva Dávidot és embereit: Mit keresnek itt ezek a héberek? Elgondolkodtató kérdés, és ezt időnként nekünk is fel kell tenni. Mit keresek én Isten gyermekeként itt? Hogyan kerültem a világba? Hogyan kerültem Isten ellenségei közé? Van, amikor maga a világ is elcsodálkozik, a hívők életén? Hogyan élhetnek így. Mit keresnek itt? Urunk adja, hogy ha így történik, időben eszméljünk, és kérjünk Tőle segítséget!

Az Úr Jézus világosan rámutatott, Izráel terméketlen fügefa, és ezért meg fog ítéltetni (Mt 21,23-46). Amíg ez bekövetkezik, az Úr keresi őket. Fel akarja rázni alvó népét. Így keres minket, és tanítása által ébresztget. Nagy kérdés felébredünk-e, vagy olyan jól érezzük magunkat a jelenlegi helyzetünkben, hogy nem akarunk ébredést, nem akarunk mást.

Az Úr még mindig a templomba megy, nem menekül, hanem menteni akarja az embereket, még a vezetőket is. Nem fordul el a főpapoktól, a vénektől, kész velük foglalkozni. Az utolsó pillanatig foglalkozik velünk, igyekszik az élet útjára terelni. A főpapok Jézus hatalma felől érdeklődnek, kitől kapta a felhatalmazást templom megtisztítására, az eredeti visszaállítására. Jézus visszaadta a templom külső udvarát a pogányoknak, az Istent keresőknek, a gyógyulni és szabadulni vágyóknak.

Talán úgy gondoljuk, jó hogy kérdezik Jézust, hogy Őt kérdezik, de mit kell itt még kérdezni. Ha nyitott szemmel jártak, meg kell látni, hogy Jézus hatalma Istentől van. Mert Ő olyan tetteket hajt végre, ami az embertől, a vallási vezetőktől nem telik. Megdöbbentő, hogy mielőtt az Úr megtisztítja a templomot, a vakok, sánták, nyomorultak nem keresik a vallási vezetőket. Miért? Mert tudják, hogy nem képesek rajtuk segíteni, de nem is akarnak. Aki figyeli az Urat, az előtt világossá válik, hogy Benne Isten van jelen. Isten helyreállító, gyógyító, életet adó hatalma nyilvánul meg. Mert Isten mindig életet ad, és helyreállítja, amit a gonosz tönkretesz.

Egy példázatot is elmond két fiúról, akik Izráelt jelenítik meg. Az első azokat, akik a vezetők megvetettek, akiket istenteleneknek tartottak, akik Jézushoz igyekeztek, és megtérve, meggyógyulva, új életet kezdtek. Elkezdték Isten akaratát cselekedni. A másik fiú a vezetőket jelenti, akik látszólag igent mondtak Istennek, de nem teszik az akaratát. Amikor Keresztelő János által. megtérésre szólítja fel őket. Nem térnek meg, nem teszik, amit Ő mond. Gondoljuk végig melyik magatartás ránk a jellemző? Azonban nem csak az induláskor lehetünk olyanok, akik engedetlenek. Ezért kérdezzük meg magunktól, hogy hitre jutásunk után, mi ránk a jellemző? Felbuzdultunk, elkezdtünk alkalmakra járni, interneten keresztül is igehirdetést hallgattunk, elkezdtünk szolgálni is, de meddig tartott ez? Ma is tesszük Isten akaratát, vagy ma már, csak a múlt az igen, Uram?

A következő példázatban ismét azt látjuk, Isten mindent megtesz értünk. Ő telepíti a szőlőt, adja életünket, hívja el az egyházat. A kérdés, megadjuk-e Istennek a gyümölcsöt? Hálásak vagyunk-e Neki, és oda adjuk-e magunkat a szolgálatára? Izráel nem engedelmeskedett, ők nem Istent akarták, nem fogadták el a Krisztust, mert mindent maguknak akartak. Ilyen az ember, mindent magának akar, csak Istent nem akarja. Elkápráztatta a világ, de a világ Teremtőjét nem ismeri. Jézus elmondja, hogy az Atya, a Gazda a Fiút küldte utoljára. Ő Isten utolsó szava hozzánk. De azt látjuk, nem kell Ő az emberiségnek. Ezért Jézus meghirdeti Isten népe felett az ítéletet. Eljön a pogányok ideje, és mi ezt éljük. Azonban azt is látni kell, hogy Isten az egyházat is megítéli, ha nem éli az Ő akaratát. Amíg halljuk az igét van lehetőségünk visszatérni Istenhez, komolyan venni, és befogadni az életünkbe az Úr Jézust. Ha nem tesszük, elvétetik az Isten országa.

 

 

Szelíd szemed, Úr Jézus

 

1. Szelíd szemed, Úr Jézus, Jól látja minden vétkemet, Személyemet ne vesse meg

Szelíd szemed, Úr Jézus.

2. Szelíd szemed, Úr Jézus, Tekintsen rám, ha roskadok, Adjon békét, bocsánatot Sze-

líd szemed, Úr Jézus.

3. Szelíd szemed, Úr Jézus, Tudom, hogy vádat is emel; Vétkeztem én, ítéljen el Szelíd

szemed, Úr Jézus.

4. Szelíd szemed, Úr Jézus, Elítél bár, lásd, én megint Csak várom, hogy majd rám te -

kint Szelíd szemed, Úr Jézus.

 

 

Isten áldásával.