Az Úr keres

 

I

sten győzelemmel ajándékozta meg Dávidot (1Sám 18,1-30). A lenézett pásztor legyőzte a legyőzhetetlennek tartott bajnokot. Miért? Mert Isten Lelke vele van. Az Úr nevében való hit által tudott diadalmaskodni.  Tehát itt nem egyszerűen a kicsi győz az óriás ellen, hanem az Istennel kapcsolatban élő ember győzelmét láthatjuk. Mert akivel vele van az Úr, meglátszik. Akivel nincs Isten, az maga van. És ezt nagyon lehet látni. Nem az a magányosság, ha egyedül él az ember, hanem az, ha Isten nélkül él. Saul egyedül maradt, eltávozott tőle Isten Lelke és ez meg is látszik. Félelemmel, majd féltékenységgel van tele. A gonosz lélek megtalálja azokat a pontokat, amik által kézben tarthatja Sault. Ha eltávozik az Úr, az életünkben kiszolgáltatottakká válunk. Leural a félelem és a másokra való féltékenység. Isten jelenléte nélkül a másikból ellenség válik, és mindenben mindig más a hibás.

Az Úr Dáviddal van, nemcsak a juhok mellett, hanem Saul házában is. Jónátánnal jó barátságba kerül. Megrendítő, hogy a hercegben mennyire nincs féltékenység. Nem arra gondol, hogy Dávid elveszi tőle az uralkodást. Jónátán meglátja Dávidban Isten jelenlétét. Dávidból olyan töltet árad, amit eddig nem tapasztalt. Árad belőlünk is Isten Lénye, az Ő Lelkének töltése?

Dávidot az Úr Lelke viszi előre. Élete győztes és kedves. Amerre megy győzelmet arat az ellenség fölött. Mindeközben alázat van a szívében. Nem értékeli magát túl, tudja, hogy mindent az Úrtól kap. A nép is értékeli győzelmeit, és ebből lesz a baj. Saulban a féltékenység üti fel a fejét. Mivel az Úr eltávozott az életéből, valami más tölti be a szívét. Úgy is nézhetjük mindezt, sátán nem  nézi sokáig jó szemmel Isten gyermekének sikeres és bizonyságtévő életét. A gonosz is munkához lát. Ne csodálkozzunk a támadásokon, nehéz pillanatokon, mert a gonosz az Isten Lelke által győztes életeket meg akarja keseríteni.

Innentől kezdve rossz szemmel néz Saul Dávidra. Mindent megtesz, hogy elpusztítsa őt. Talán eszébe jut Isten üzenete, elvette tőled az Úr a királyságot. Ellenfelet lát Dávidban, pedig ő semmit sem tesz Saul ellen. Nem akarja maga megszerezni a trónt. Dávid vár az Úrra. Ezt tanuljuk meg mi is. Várjuk ki, amíg az Úr megnyitja a kaput. Az ígéret sem teljesedik be azonnal. Dávid csendben tűri a király ellenséges, támadó indulatát.  Továbbra is szolgál Saulnak.

Annyira megragadó, Saul dárdát hajít Dávid felé, és amikor ő elhajol, nem Dávid, hanem Saul kezd el félni. Dávid nem fél, mert az Úr kezében van, és tudja, hogy az Úrnak terve van vele. Az a kiegyensúlyozott ember, aki látja Isten terveit. Tisztában van azzal, hogy nem a körülményektől,  az emberek hozzáállásától, hanem Isten akaratától függ az élete.

Saul vejévé teszi Dávidot, de a családi kapcsolatot is Dávid elvesztésére akarja felhasználni. Dávid nem száll el, nem tartja magát méltónak arra, hogy a király veje legyen. Rácsodálkozunk-e, hogy Isten családjába tartozhatunk? Látom-e, hogy nem vagyok méltó, és megköszönöm, hogy kegyelemből Isten gyermeke lehetek? A támadások nem csüggesztik el, és nem húzzák vissza Dávidot. Még inkább tapasztalja Isten áldását.

Az összefüggésből látjuk, a kisgyermekek azok, akiket az Úr kihívott a régi életükből, akik újjászülettek. Azokról beszélt, akik elveszettek voltak, de Ő megkereste és megtalálta őket. Az Úr Jézus programja az elveszettek megkeresése. Ki az elveszett? Aki nincs a nyájban, nincs a Pásztor közelében. Azokat keresi, akik eltávolodtak Istentől. Zsidók voltak, de nem ismerték Istent. Így keresi az Úr ma is mindazokat, akik még nem ismerik Őt.

Az Úr mindent otthagyott, hogy megkeressen és megmentsen (Mt 18,11-14). Hála van a szívemben, hogy megkeresett, és megtalált. Ő nem húzódozik, eljön abba a mélységbe amiben vagyok. Mindent otthagy, csakhogy megtaláljon, és ha megtalált örül nekem és hazavisz. Látom-e, hogy elveszett vagyok? Kiáltok-e a Pásztornak, hogy jöjjön és mentsen meg? Mert ő meg akar menteni, csak az a kérdés, én akarok-e megmentett lenni?

Az ige rámutat, nem könnyű megtalálni az elveszettet. Ha történetesen megtalálja. Miért? Mert nem akarjuk, hogy megtaláljon. Jól érezzük magunkat Pásztor nélkül, jól megvagyunk bűneinkben. Maga az Úr mondja majd el, hányszor akarta Izráel népét összegyűjteni, mint a tyúk a csibéit, de nem akarták. Ő fáradozik értünk, de mi nem akarjuk, hogy Ő a királyunk legyen. Ő azonban még mindig keres, bárcsak engednénk, megtalálni magunkat! Mert látjuk, hová vezet, amikor Isten nélkül élünk. Az ember marad báránybőrbe bújt farkas. Mert csak az Úr tudja a belsőnket is báránnyá tenni. Gyakran a legnagyobb megtévesztést a báránybőr okozza. Sokan magukra terítették, keresztyénnek látszanak, de a szívük nem az. Miért? Mert nem Krisztus uralkodik benne. Vizsgáljuk meg életünket, és ne elégedjünk meg a látszat hittel, hanem kérjük Urunk, tegyen teljesen újjá. Az Ő követőjévé.

 

 

Az Úr énnékem őriző pásztorom

 

1. Az Úr énnékem őriző pásztorom, Azért semmiben meg nem fogyatkozom. Gyönyörű

szép mezőn engemet éltet, És szép kies folyóvízre legeltet; Lelkemet megnyugtatja

szent nevében, És vezérl engem igaz ösvényében.

2. Ha a halál árnyékában járnék is, De nem félnék még ő sötét völgyén is, Mert minde-

nütt te jelen vagy énvelem, Vessződ és botod megvigasztal engem, És nekem az én el -

lenségim ellen Asztalt készítesz, eledelt adsz bőven.

3. Az én fejemet megkened olajjal, És engemet itatsz teljes pohárral; Jóvoltod, kegyes-

séged körülvészen És követ engem egész életemben. Az Úr énnékem megengedi nyil-

ván, Hogy mind éltiglen lakjam ő házában.

 

Isten áldásával.