Gyógyközpont

 

A

 zífiek nem látják Dávidban a jövendő királyt (1Sám 26,1-25).  Ők Saul mellett állnak, és tőle várják boldogulásukat. Dávidot ismét beárulják, és ezzel előnyökre számítanak. Olyan szomorú, amikor előnyökért másnak ártanak emberek. Mindez ott fordul elő, ahol nem az Úr van a középpontban. Az Istentől távol lévő szívtől minden kitelik, csak a maga érdekeit tartja szem előtt. Kérjük, Urunkat irányítsa figyelmünket az Ő tervére és munkájára, hogy Neki fáradozzunk.

A gonosz nagyon szívós, nem adja fel, mindent megtesz, hogy Isten tervét akadályozza. Dávidot nagyon semlegesíteni szeretné. Mindent megtesz ennek érdekében, Saul kiváló partner ebben. Kinek szánom oda magam engedelmességre? Istennek vagy a gonosznak? Sátán Dávid kiiktatásán keresztül a Megváltó érkezését is gátolni kívánja. A fő cél, ne szülessen meg Jézus, és ne menjen a keresztre. Sátán minket is akadályoz, ha az Úrnak szolgálunk, és embereket akarunk menteni.

Isten ismét jelez, Saulnak és Dávidnak is.  Azzal, hogy Dávid rátalál a királyra és elveszi, a lándzsáját, Isten üzeni, hogy Dávidot Ő hívta el. De üzen Saulnak is, hogy még van lehetősége Istenhez fordulni.  Dávid magatartása ismét bizonyságtétel a kegyelemről.

Jó megfigyelni, hogyan forgolódik Dávid az emberei között. Nem kényszerít, hanem hív: Ki jön el velem Saul táborába? Az Úr Jézus is ezt a módszert használja, és ez megmutatja Isten világát. Ott nincs kényszer, mindenki maga dönthet, akarja-e az Urat szolgálni. Az Úr Jézus is így szólít meg: Jöjj és kövess engem! Akihez szól a hívás maga dönt, hogy követi e Őt. Az Úr a megtérés után, amikor már új életet nyertünk is hív, ki jön el velem? Ki megy el követségünkbe, kit küldjek el, amint Ézsaiást is hívta. Hallod-e a hívást? Kész vagy-e elmenni és hirdetni az evangéliumot. Mit jelent ez? Menni Urunkkal az ellenség táborába, ahogyan Abisaj is ment Dáviddal. Erre hív, menjünk vele az ellenség táborába, és tegyünk bizonyságot. Mutassuk meg, hogy Isten gyermeke jelen van a világban. Akit az Úr Lelkével feltölt, megbátorodik, az már nem fél, és viszi Isten átalakító kegyelmét.

Dávid ismét győz önmaga felett. Nem öli meg Sault. A vele lévő Abisaj most is ugyanazt a tanácsot adja, mint amit korábban kapott Dávid. Kezedbe juttatta Isten ellenségedet, de Dávid nem így látja. Továbbra sem ellenség neki Saul, hanem Isten felkentje. Nem igyekszik maga megszerezni a királyságot, hanem tovább vár az Úrra. Csodálatos bizalom van Isten iránt a szívében. Hiszi, hogy eljön az idő, amikor Isten megnyitja az utat előtte. Nem türelmetlen. A türelmet is meg kell tanulni, és Dávid ezt a leckét is elsajátítja.  Egy mozdulattal megváltoztathatná a jövőjét. Lerövidíthetné a bujdosását, a bizonytalanságot, de ő nem alkalmazza ezt, hanem tovább vár. Ne félj az Úrra várni. Utasítsuk el a világ módszereit. 

Saulnál továbbra sincs igazi változás. Sok szépet beszél, látja Isten áldását Dávidon, de továbbra sem hívja haza, és nem változtatja meg a hozzáállását. A bizonyságtételek fellege sem győzi meg. Sokan hallanak igét, és bizonyságtételt, látják emberek életét megváltozni, de mégsem térnek meg. Miért?  Mert már eltompult lelki látásuk. Aki egyszer megtapasztalta Isten hatalmát, de engedetlenné vált Vele szemben, nehezen tud megújulni. Érzéketlenné válik az ige iránt.

Jézus első útja a templomba vezet a bevonulás után (Mt 21,12-17). Ez is jelzés, a templom és nem a trón, nem a hatalom épülete a fontos. Ő Isten, az Atya házát veszi célba. Őt ez a hely vonzza. Mindig ott akar lenni, ahol az Atya van. Isten kiindulópontja a templom.  Ez a hely a találkozás helye, ide várja az embert. Azt akarja, hogy ott találkozzanak Vele, és ott feltöltődve, az Úr Lényétől és gondolataitól átitatva menjenek majd a világba. Aki a templomból indul az emberek közé, más szívvel megy. Ez azonban csak akkor igaz, ha érte vagyunk az istentisztelet helyén. Ha érte, és az Ő szaváért jelenek meg.

Azonban látjuk, hogy nem mindenki Istenért van jelen, nem mindenkit Jézus vonz. Még a templomba is lehet úgy tartózkodni, hogy szívünk távol van Tőle. Jézus a templomban nem azt találta, amit találnia kellett volna. Nem imádkozókat látott, és nem az igéről való beszédet hallott.  Árusokat, és árukat látott, árfolyamról, haszonról, a világról szóló beszédeket hallott. Vajon mit lát a szívünkben, ami a Szentlélek temploma kellene, hogy legyen? És mit hall a szánkból, miről beszélünk istentisztelet után? Mi foglalkoztat? Minket is az árfolyam, a világ kínálata, vagy Isten ügye?

Jézus most is a meg van írva formulát használja. Isten igéjére alapozva méri fel a helyzetet, fogalmazza meg véleményét. Az ige imádság házának mondja a templomot, Jézus azonban látja, hogy nem az. Latrok barlangjává tették. Szórakoztató központot, üzleti negyedet hoztak benne létre. Azonban ahhoz kell igazodni, amit az ige mond. Az istentisztelet helyének mindig imádság házává kell lennie. Ha nem az, ha eltért ettől, akkor meg kell tisztítani. Ez érvényes az életünkre is. Az Úr azt akarja, hogy a szívünk is gyógyközponttá alakuljon. Egész életünk olyan hely legyen, ahol Isten gyógyító hatalma megnyilvánul. Ehhez azonban meg kell tisztulnia.  Az Úr vére által megtisztít.

Az Úr Jézus be is mutatja, hogyan lesz az üzletközpontból gyógyközpont. Csodálatos, ahogyan visszaadja a templomot eredeti rendeltetésének. Ahol az Úr jelen van, ott mindig megjelenik a gyógyulás lehetősége. A vakok és sánták felbátorodtak, meglátták azért van a  templom, hogy gyógyuljanak. Gyógyhely e a templom? Azért megyek-e, hogy Jézus által gyógyuljak? Egyáltalán hiszem-e, hogy meggyógyít az Úr? Várom-e a gyógyulást, szabadulást, a megújulást? Az imádság házában imádkozás és gyógyulás van. A vezetőkből haragot váltott ki a csodák látása. Mit vált ki belőlem?

Jézus a vezetőket az igéhez irányítja, és azt kéri, hogy idézzék fel és alkalmazzák, amit olvastak. Mi is idézzük fel és alkalmazzuk a Lélek vezetésével az olvasott és hallott igét. Akik nem értik, azokkal nem vesződik. Kimegy Betániába, a csendbe és az Atyával tölti az éjszakát. Keressük az Atya jelenlétét.

 

 

Jöjj, királyom, Jézusom!

 

1. Jöjj, királyom, Jézusom! Szívem, íme, megnyitom. A gonosztól óvj te meg, Meg ne

rontson engemet.

2. Véreddel, mely el-kifolyt, Mosd le rólam, ami folt; Élet útját megmutasd, Én meg nem

találom azt.

3. Gyógyítsd meg sok nyavalyám, Enyhíts szívem bánatán; Kétség, gond ha gyötrenek,

Biztasd nádszál hitemet.

4. Van hatalmad rá, tudom, Míveld, édes Jézusom: Hit, remény és szeretet Töltse be a

szívemet.

5. A keresztet te adod, Adj hozzá alázatot: Hordjam olyan csendesen, Mint egykor te,

Mesterem.

6. Majd ha véget ér a harc S megpihentetni akarsz: megragadom jobbodat, S mennyor-

szágod béfogad.

 

 

Isten áldásával.