Ha van hitetek

 

M

egvolt a látványos  kibékülés, de nem változott semmi (1Sám 27,1-12). Saul, maradt ugyanolyan indulattal Dávid iránt, mint előtte volt. Hányszor csak a környezetnek szólnak a kibéküléseink, a megbocsátás, de a szívünk marad változatlan. Sault a gonosz lélek hajtotta ide és tova. Teljesen labilis lelkileg, nem megbízható, gyorsan változtatja véleményét. Saul már nincs kapcsolatban Istennel, és nem is keresi Őt. Már nem nála keres gyógyulást, sőt nem is látja, hogy baj van. A legnagyobb probléma, legtöbbször nem is látjuk betegségünket, vagy csak későn döbbenünk rá, hogy bajok vannak. Saul nem döbben rá, még mindig Dávidban látja a problémát és nem néz önmagába. Amikor nem javulnak a kapcsolataink, álljunk meg és vizsgáljuk meg szívünket, és tekintsünk bele Isten igéjébe. Az ige feltárja a problémát. Elmondja mi a baj nálunk. Mert az ige mindig azt vizsgálja, aki olvassa.

Dávid elbizonytalanodott, mintha most ő sem felfelé tekintene. A gonosz hangjára figyel és nem Istenre. A gonosz mindig elbizonytalanít, azt suttogja nem lesz abból semmi, amit Isten mondott. Sátán önmagunkra irányítja a figyelmet, nézd meg a magad gyöngeségét, kicsiségét, üldözöttségét, lásd mennyi ideje vársz és nincs változás. Nem éred már el a célod. Mondj le róla, örülj, ha mentheted az életed. Inkább menekülj el, mert élned kell. Élned kell az éltet, és nem várhatsz a végtelenségig.

A gonosz gyakran használja ezt a módszert, ne figyelj Istenre, ne hallgass a szavára, hanem saját gondolatodra, a környezeted véleményére. Minden azt súgja, menekülj, mert el fogsz veszni. Nem látjuk, hogy Istenhez fordulna, és nem idézi fel az ígéreteket sem. Pedig Isten szólt hozzá, még Saulon keresztül is. Megerősítette az elhívását, amikor a király azt mondta neki: „Mert magam is tudom, hogy te biztosan király leszel, és te teszed majd Izráel királyságát maradandóvá” (1Sám 24,21). Micsoda megerősítés ez, és nem elég Dávidnak, nem erre áll rá, hanem az idegen hangokra figyel. Talán azért nem hiszi ezt, mert Saul mondta. Azonban Isten még az ellenségen keresztül is szólhat, őt is felhasználhatja bátorításunkra.

Dávid ismét menekülőre fogja. A filiszteusokhoz, Isten ellenségeihez megy. Ezt igazán át kellett volna gondolni, hogy Istentől van-e? Ő oda küld-e? De Dávidot ismét a félelem vezeti, meg akarja menteni az életét. Most nem Istenre bízza magát, ha így tenne, nem menne Gátba. Itt gyilkol és hazudik. Nagyon mélyre süllyed, de Isten nem hagyja magára felkentjét. Megmutatja neki, hová jut, ha magában bízik. Bár meglátnánk mi is, hová vezet, amikor levesszük Istenről a tekintetünket, magunkat akarjuk megmenteni.

Látnunk kell azt is, hogy a Biblia valóban Isten könyve, mert nem hallgatja el gyermekeinek bukását, rossz tetteit sem. Ha csupán emberek írták volna, kihagyták volna a sötét részeket Dávid életéből. Isten nem hagyja ki a rossz fejezeteket sem, megmutatja, mit is érünk Nélküle. De a kegyelem is felragyog, megláthatjuk, hogy a nagy mélységből, a reménytelenségből, az elveszett állapotból is van, visszaút. Az Úr vissza tud hozni. Azonban nem kötelező görbe utakat tenni. Aki folyamatosan Rábízza magát, megtapasztalja Isten segítségét. Jó, ha nem magunkban, saját fegyvereinkben, hanem Isten segítségében bízunk, és kivárjuk, amíg megszabadít.

Az Úr Jézus az Atya elé vitte mindazt, ami történt, és feltöltődve visszaindul a városba (Mt 21,18-22). Visszamegy azok közé, akik nem értik és elutasítják. Még mindig ad lehetőséget nekik. Még kapunk lehetőséget, de éljünk vele. Ragadjuk meg az Úr felénk nyújtott átszegezett kezét. Ne tétovázzunk, ne várjunk tovább, mert késő lesz. Eljön az idő, és közel van, amikor nem tudják Jézus felé nyújtani a kezüket, amikor már nem lesz velük, mert lejár az idő. Így van ez most is, lejár a kegyelmi idő. De ma még, és amíg az igét hallgathatjuk, van időnk. Használjuk fel jól, és keressük Őt. Ha megtaláltuk, már csak Rá figyeljünk. Fordítsunk hátat eddigi életformánknak, és kezdjünk el Isten akarata szerint élni. Ehhez az Úr megadja a segítséget. A Szentlélek képessé tesz másképp élni.

A terméketlen fügefa a gyümölcs nélküli Isten népét ábrázolja. Urunk rámutat, ha Isten népe nem terem gyümölcsöt, ha csak díszfa, ki fog száradni. És ez nem véletlenül, hanem az Ő szavára történik. Nincs szüksége, terméketlen fügefára. Ő termő fát, és nem díszfát akar. Ha az egyház gyümölcstelen, ha csak díszeleg, megítéltetik. És ez igaz minden hívő emberre. Ha nincs gyümölcs, egy idő után kiszáradunk, mert az Úr azt akarja, hogy bőven teremjünk az Ő dicsőségére. A látvánnyal nem elégedhetünk meg.

A tanítványok nem igazán értik, ami történt. Kérdeznek, bár a kérdésük nem a lényegre irányul, Jézus mégis válaszol. Nem akarja velük megértetni, mert amíg nincs jelen bennük a Szentlélek úgysem értik. A Szentlélek fogja Jézus tanításait megértetni, és aktualizálni.

Mivel a hogyanra kérdeznek a tanítványok, az Úr erre ad választ. Hogyan? Hit által. Kételkedés nélküli hit által, tehetünk nagy dolgokat. Gyakran pont a hogyan a kérdésünk. Hogyan is éljük meg tanítványságunkat. Hogyan? Hit által. „Ha van hitetek,” - mondja az Úr. És ez a lényeg, ha van hitünk, mégpedig Benne való hitünk, akkor meglesz, amit hittel kérünk. A hitből fakadó imádságot helyezi a szívünkre, ami azt jelenti, hogy hisszük, Isten meg tudja, és meg akarja tenni, amit kérünk. Természetesen a kérésnek összhangban kell lennie Isten Lényével, akaratával. Mindazt, amit hittel kértek megkapjátok, csodálatos lehetőség ez. De vajon kérünk hittel? Hisszük, hogy az Úr ma is életeket alakít át?

 

 

Hinni taníts, Uram, kérni taníts!

 

1. Hinni taníts, Uram, kérni taníts! Gyermeki, nagy hitet kérni taníts! Indítsd fel szívemet,

Buzduljon fel, neked Gyűjteni lelkeket! Kérni taníts!

2. Hinni taníts, Uram, kérni taníts! Lélekből, lelkesen kérni taníts! Üdvözítőm te vagy,

Észt, erőt, szívet adj. Lelkeddel el ne hagyj! Kérni taníts!

3. Hinni taníts, Uram, kérni taníts! Gyorsan elszáll a perc: kérni taníts! Lásd gyengesé-

gemet, Erősíts engemet, Míg diadalt nyerek: Kérni taníts!

4. Hinni taníts, Uram, kérni taníts! Jézus, te visszajössz: várni taníts! Majd ha kegyelme-

sen Nézed az életem: Állhassak csendesen. Hinni taníts!

 

Isten áldásával.