Életbevágó kérdés

 

A

bigail gyorsan cselekszik, látja, hogy tennie kell, mert különben bajba kerülnek (1Sám 25,18-44). Van, amikor gyorsan kell cselekedni, nem lehet megbeszélni a dolgokat, vagy várni másra. Abigail az Úrral van kapcsolatba, így átlátja a helyzetet, és jól dönt. Az Úrral való kapcsolata által ismeri fel, hogy Istennek terve van Dáviddal. Az ige olvasása és az imádkozás azért fontos, mert így ismerhetjük fel Isten életünkre készített tervét. De így láthatjuk meg azt is, hogy az adott helyzetben mi a helyes.  Isten feltárja övéi előtt a titkokat. Abigail az Úrra bízta magát, és így megy Dávid elé.

Dávidot legyőzte  a harag, pedig nem sokkal korábban még ő győzött fölötte.  Legyőzte saját magát is, amikor megkímélte Saul életét. Sátán soha nem adja fel, mindenképpen Dávid ellen tör, mert itt nem csupán Saul gyűlöletéről, féltékenységéről van szó, hanem sátán akadályozásáról. Sátán ismeri Isten tervét, már látja maga előtt a dávidi vérvonalat, annak végén pedig a Megváltó Jézust. Az Ő eljövetelét akarja megakadályozni. Sátán célja, ne jöjjön el az Úr Jézus, és ne mentse meg az embert. Meg kell látnunk, hogy a történelem legfontosabb személye az Úr Jézus Krisztus, a legfontosabb esemény pedig a megváltás. A Megváltó nélkül nincs életünk, nincs esély a bűnből való szabadulásra, és nincs üdvösség.

Sátán ismeri az Úr terveit, ezért siet, tudja kevés az ideje. Most is akadályozza Isten munkájának kibontakozását, nem szeretné, ha sok embert megszólítana az evangélium. Ma is a megváltást akadályozza. Őt a háború, a pusztítás, rombolás élteti. Azt szereti, ha az ember szembefordul Istennel. Minden gonosz dolgot úgy hajt végre, hogy ne lássuk meg, hogy ő áll mögötte. Ehelyett haragudjunk Istenre. Tegye az ember az Urat felelőssé, ezen munkálkodik. Sátán meg akarja akadályozni az Úr eljövetelére való felkészülésünket, ne engedjük neki. Ha Dávid bosszút áll, az gyengíteni fogja majd uralkodását. Akadállyá válik a szolgálatában, de az Úrral való kapcsolatában is.

Abigail alázattal jön, magára vállalja, ami történt. Kimondja, Uram, én vagyok a bűnös. Nem a férjét hibáztatja, hanem magára vállalja, és leborul Dávid előtt. Ez az Úrhoz való jövetelünk mintája, mondjam ki: Uram, én vagyok a bűnös! Nem szeretjük ezt megfogalmazni, pedig valóban így van, én, és nem a másik. És valóban bűnös vagyok az Úr előtt, és bocsánatára van szükségem. Mikor borultam ilyen őszintén az Úr elé?  Tegyük meg most! Ne hárítsuk másra, ne mondjuk, minden miatta történt, és főként ne okoljuk Istent.

Abigail meglátja a bujdosóban Isten választottját, Izráel leendő királyát. Ezen múlik az üdvösség az új élet, meglátom-e a názáreti Jézusban az Isten Fiát? Felragyog-e előttem az Ő Lénye, és Uramnak szólítom-e Őt? Milyen sokan nem ismerték fel, hogy maga az élő Isten jött közéjük, de én meglátom-e, hogy eljött az én Királyom. Eljött az Úr, Aki az életemet jó irányba képes fordítani. Eljött az esély, a remény, az új cél számomra. Mindez Jézusban lehet az enyém.

Dávid felismeri Isten munkáját, meglátja, hogy az Úr küldte őt.  Így akadályozta meg, hogy maga álljon bosszút. Dávid most maga akarta megoldani a problémát, de Isten megmutatja, nem származik abból jó, ha mi akarunk magunkon segíteni, ha magunk akarjuk elrendezni problémáinkat. Dávid most nem figyelt felfelé, azonban Isten elé küldi Abigailt, általa állítja meg ezen a veszélyes úton.  Dávid megállt, én is megállok, amikor Isten azt üzeni, állj! Add át nekem ezt az ügyet, ne te old meg, ne te intézd el.

Az Úr bevonul Jeruzsálembe, és jelzi, hogy Ő a mi Királyunk (Mt 21,1-11)! Igen, Ő a Király, az egyedüli igaz uralkodó.  Ezt azonban fel kell ismerni. Másképp uralkodik, mint az ember. Nem erőlteti ránk magát. Hanem azt akarja, hogy magunktól, a tettei által lássuk meg, kicsoda Ő. A szamár jelzi, az életünkbe akar bevonulni. Most még nem Izráelben uralkodik, hanem azoknak az életében, akik befogadják Őt. Kegyelemmel érkezik, nem fehér lovon jön, nem hadsereg élén, hanem azért, hogy újjá tegye az életünket.

Az Úrnak szüksége van eszközre, amin bevonulhat Jeruzsálembe, és majd az életekbe. Szüksége van a tanítványaira, így ránk is. Mi vihetjük másokhoz az evangéliumot. Általunk akar láthatóvá válni mások számára. Őt hordozom? Örömöt okoz, hogy szüksége van rám: Ezt az is jelzi, van terve a számomra. Megismerhetem és felvállalhatom ezt. Fontos vagyok Neki.

A tanítványok engedelmeskednek, úgy cselekednek, ahogyan Jézus mondja nekik. Ez a tanítványság útja, teszem, amit az Úr mond. 

Az Úr Jézus mindig odafigyel az igére, hozzá igazítja tetteit, mert ezek egyben jelzések. Isten akarata teljesedik be. Azonban az emberek nem értik a jelzést. Nem veszik észre, hogy Jézus az Úr nevében jön, a Teremtő Atya nevében, újjáteremteni és helyreállítani.  Megy a dicsőítés, de a lényeget nem látják. Kicsoda ez? És ez fontos kérdés, ennek a megválaszolása a döntő. Nem az a lényeg kicsoda, aki a világot irányítja, ki a szomszédunk, hanem kicsoda a názáreti Jézus. Az erre adott válasz az egész életünket, és az örökkévalóságban töltött időnket is meghatározza. Életbevágó, hogy kicsoda Jézus? De erre nekem kell megkeresni és megadni a választ. Mit felelek erre a kérdésre? Nekem is csak egy vallási vezető, akiről jó tudni? Vagy Ő az életem Ura? Engedjük, hogy az életünkbe is bevonuljon. Ne csak egy ünnepi látványosság legyen, hanem valóság. Mostantól vezessen Ő!

 

 

A nagy király jön: Hozsánna!

 

1. A nagy király jön: Hozsánna! Hozsánna! Zeng e kiáltás előtte, utána; Zöld ágakat

szeldelnek útjára, Békességet hoz népe javára. Áldott aki jött az Úrnak nevébe’, Általa

léptünk az Isten kedvébe; Békesség ott fenn a mennyországban, Áldott az Isten a ma-

gasságban!

2. Ó, szentegyház, hívek boldog országa! Mily édes ez a Jézus királysága! Szelíd, sze-

gény ez és alázatos, De nagyhatalmú és csodálatos. Igaz ez és a bűnből szabadító, A

bűnt, halált és népeket hódító; Vasvesszővel bírja ellenségét, De szelíden őrzi öröksé-

gét.

3. Jézus király és magát annak vallja, De hogy királlyá tegyék nem javalja; Sőt, noha Is -

ten, Sion királya: Lett az időben szolgák szolgája. Jön szamárháton alázatossággal, Aki

pedig bír az egész világgal; Nem jön királyi fényes bíborban, Nem fegyverekkel zörgő

táborban.

4. Ó édes Jézus, Atyádnak szent Fia! Ó, Isten, néped kegyelmes királya! Vezéreld jóra

egész éltünket, Tégy tulajdon népeddé bennünket. Légy segítségül, ki a magasságban

Ülsz drága véreden szerzett országban; Tégy engedelmes, hű polgárokká S nyert kin-

cseidben birtokosokká.

5. Hogy csak a Jézus és az ő szent Atyja Törvénye légyen és szent akaratja Cseleke-

detink zsinórmértéke: Áldott királyunk királyi széke Hű szíveinkben légyen felemelve, És

hűségére életünk szentelve; Tégyen méltóvá a Jézus vére A boldog lelkek lakóhelyére.

 

Isten áldásával.