Van-e menyegzői ruhád?

 

D

ávidot Isten kimenti a csávából (1Sám 30,16-31).  Egy egyiptomi ifjú által elvezeti őt az amáléki rabló csapathoz.  Így látja meg Dávid, hogy az Úrra lehet támaszkodni, érdemes Benne bízni. Amit amálékieknél lát, tipikus pogány magatartás. Az Istent nem ismerő ember jellemzője ez, ünnepli magát. Eszik-iszik és táncol. Nagy kísértés, hogy Isten gyermekei, az egyház életébe is belopakodik ez a fajta viselkedés. A pusztában Mózesre váró nép is elkezdett enni-inni és mulatozni. Nem Istent dicsérték, hanem önmagukat élték ki, és magukat ünnepelték. A hívő ember mindig és mindenért az Úrnak ad hálát, Neki köszöni meg mindazt, amivel rendelkezik. Az igazi, a szívből származó örömhöz nem szükséges alkohol, nem kell eksztatikus zene és tánc. Isten az ő gyermekeinek nem az ital vagy más doppingszerek hatását kínálja, hanem azt üzeni, teljünk meg Szentlélekkel. Isten Lelke megadja az örömöt, a békességet és azt az erőt, amire szükségünk van.

Az amálékiak maguknak tulajdonították a sikert, ezért magukat ünnepelték. Féktelenné váltak, és nem gondoltak arra, hogy veszedelem érheti őket. Az ital, a tobzódás hamis biztonságérzetet sugall.  Isten gyermeke azonban tudja, hogy a biztonság az Úrban található.

Dávid visszakapta mindazt, amit a rablócsapat elvett tőlük, és ő ezt tudja. Megvallja, hogy mindent Isten adott nekik, és Ő őrizte meg őket. Ezzel Isten, jelzést adott neki, ne féljen, mert Ő meg tudja oltalmazni.

A győzelem után megjelenik a kapzsiság, ebből látjuk, hogy a hirtelen és bőséggel érkező anyagiak mindig veszélyt jelentenek. Miért? Mert azt súgják a fülünkbe, ennyi nem elég. Még, még, még ennyi nem elég, súgja a gonosz, és ezzel belehajt a még több munkába. Elfordít az Úrtól is, mert úgy gondoljuk, önerőből egyre többre juthatunk. És így már nem lesz időnk Istenre. A nyugalomnapját is lefoglalja, lesznek dolgok, amiket csak akkor tudunk elintézni, és megmagyarázza, hogy ez jól is van így. Aztán a több, anyagi feszültséget is okoz, mint ahogy itt is történt. Kiöli az irgalmasságot a szívekből. Néhány ember úgy gondolja, minden őket illeti, azoknak, akik elfáradtak, és nem tudtak velük a patakon átmenni, ne adjanak a zsákmányból semmit.  Nagyon alattomos a gonosz, ha nem vigyázunk, ha nem rejtőzünk el az Úrban, odalopakodik a szívünkhöz, és logikusnak tűnő ötletet ad. Olyan jó, hogy Dávid már teljesen az Úrban van, Őreá figyel, és felismeri a gonosz tanácsot, és elutasítja. Miért tud jó döntést hozni? Mert látja, hogy ez nem az ő győzelme, Isten adta a kezükbe a rablócsapatot, és Ő őrizte meg őket. Az tud megmaradni a világosságban, aki mindenkor Krisztusban marad. Dávid nem a zsákmányra, hanem az Úrra néz.

Dávid számára azok is fontosak, akik a fölszerelésnél maradtak. Dávid mer szembefordulni azokkal, akik más tippet adtak, akik másképp gondolták. Van, amikor nem lehet mások tanácsára hallgatni, és azt el kell utasítani. Így marad meg a békesség, és így válik egységessé Dávid csapata. Minden tanácsot, véleményt Isten igéjének a mérlegére kell helyeznünk, és csak azt fogadjuk el, ami egyezik vele.

Újabb példázat hangzik el, még mindig, az utolsó percben is tanít az Úr (Mt 22,1-14). Menteni akarja még azokat, akiket lehet. Mert nem lehet mindenkit megmenteni. Hogyan? Nem azt mondjuk, hogy mindenkinek örök életet készített az Úr? Mindenkiért bemutatta ugyan az áldozatot, mindenkinek lehetőséget nyit az életre, mindenkit hívogat. Ez a példázat azonban rámutat, hogy nem akar mindenki Isten országába belépni. Vannak, akik nyíltan megvallják, nekik Isten nem kell, őket nem érdekli az ige, és Isten akarata. Aki nem akar megmenekülni, azt nem lehet megmenteni. Aki nem vágyakozik egy új életre, aki nem akar Krisztushoz tartozni, azon bajos segíteni. Azaz ember úgy gondolja, nincs is szüksége Jézusra, mert maga is mindent el tud rendezni, ő majd, ahogy van megfelel Istennek. Megtudjuk az igéből, hogy nem Istennel van a probléma, hanem az emberrel, velem. Én nem akarok hallgatni Rá, és tenni, amit mond. A szolgák hívják a meghívottakat, de azok nem akarnak elmenni. Itt a gond, Isten ma is hívogat, mégpedig különféle módokon, csak mi nem akarunk menni. Ő világosan, egyértelműen hív, de mi ezt nem akarjuk hallani. Ignoráljuk a hívást. Hogyan hív? Mindenki ismeri a templomokat, tudja, milyen célra szolgálnak, tisztában van a harangszó jelentésével, de nem érdekli. Nem akar elmenni oda, ahol az Úr várja. A Biblia, vagy a sok elénk kerülő igehirdetés, igéslap is mind Istentől való hívás, de nem akarunk menni. És ez üzenet a Király felé, nem kellesz, elvagyok Nélküled.

A király türelmes, újabb szolgákat küld, az üzenet még egyértelműbb, minden kész, csak jönni kell. Ne féljetek, nem vesztetek időt, jönni kell, és örülni kell a Királlyal és a Királynak. Csodálatos ez. Isten hív minket, hogy Vele legyünk, és örüljünk Neki. Mehetünk, ahogy vagyunk, és csak magunkat kell vinni. Nem vár ajándékot és semmit, mert a költségeket Ő állja.  Mindent elrendezett a kereszten, amikor a Fiút odaadta értünk. Ne utasítsuk vissza a hívást. Minden kész, ne várj tovább, most menj!

A Király meghívása nem magától értetődő, nagy megtiszteltetés, hogy engem nyomorult lázadót hív. Nem lehet a Királynál semmi sem fontosabb. Mennyire megdöbbentő, hogy kiderül, többeknek igenis van fontosabb, mint a Királlyal lenni. Ilyenkor jönnek elő a halaszthatatlan dolgok. Mert ugye ezeket nem lehet más időpontra időzíteni, vagy áthelyezni. Mindent most kell intézni. Pedig az első és legfontosabb, hogy ott legyünk a menyegzőn. Ennél nincs se sürgősebb, se fontosabb, ez az életünk igazi célja. Ott vagy már? Beléptél már Isten országába?

Ha az eredeti meghívottak méltatlanok, mert nekik minden fontosabb a menyegzőnél, akkor a Király másokat fog hívni. Hely van, és Ő ezt nem akarja üresen látni. Hív másokat, akik látva méltatlanságukat, megtiszteltetésnek, kiváltságnak veszik, hogy ott lehetnek, és hálás szívvel mennek.

Sokan mennek gonoszok és jók egyaránt, azonban egy emberrel probléma akad, nincs menyegzői ruhája. Nem az a gond, hogy ott van, hanem az, hogy nem vette fel a menyegzői ruhát, a kegyelmi ruhát, az üdvösség ruháját. Mert mindenkit hív az Úr, de belépni csak menyegzői ruhában lehet.  Ez a ruha az Úr Jézus vérének megtisztító ereje. A vér tesz tisztává. Magam erejéből nem tisztulok meg. A menyegzői ruha kifejezi az Úrtól kapott új életet is. Nem maradhatok a régi ruhában, a régi természetemben. Azt le kell vetni, és fel kell öltözni a Krisztust, az új embert. A régi ember, a testi ember nem maradhat a menyegzőn. Tehát nem elég csak elmenni, hanem át kell öltözni, és ez az átöltözés egész életünkre szól.

 

 

ÚJ SZÍVET ADJ, URAM, ÉNNEKEM

 

1.  

Új szívet adj, Uram, énnekem,

Új szívet adj, én Istenem,

Amely csupán csak Teérted ég,

S Véled jár szüntelen,

Csak Véled szüntelen!

2.  

Nyájas, vidám, szelíd, jó szívet,

Mely, Jézusom, Te lakhelyed,

Hol egyedül a Te hangod szól,

Mely Véled van tele,

Csak Véled van tele!

3.  

Jézus, a Te gyógyító kezed

Megfogta már a szívemet,

S én is tudom, bűntelen leszek

Majd Nálad odafönn,

A Mennyben odafönn.

 

Isten áldásával.