Az Úr nevében

 

D

ávid szívében megfogalmazódik, nem tűrheti tovább a gyalázkodást, ki kel állni a filiszteus ellen (1Sám 17,26-58). És ezt nem másoktól várja, hanem maga indul majd a harcba. Dávid nem bírja elviselni Isten népének tehetetlenségét, de nem másoktól várja el a beavatkozást, hanem kész maga szembenézni Góliáttal. A testvére, amikor meghallja, amit Dávid beszél megharagszik rá. Nem tartja alkalmasnak a párharcra. Azonban ő sem akar harcolni, ő is megijedt Góliáttól.  A szép termetű férfi, akit Sámuel is azonnal királynak választott volna, kudarcot vall.  Miért, mert nincs az Úr a szívében. Neki nem fáj Isten nevének, és népének a gyalázása. Az egész sereggel ez a probléma, senkinek nem fáj ez a szégyen, senki nem akar Isten nevében kiállni. Miért? Mert nem ismerik Istent.

Saul királyhoz is eljut Dávid beszédeinek a híre, magához hívatja. Dávid pedig erősíti a királyt. Nincs benne félelem, mert Látja az Urat. Nincs benne félelem, mert Isten Lelke van vele. Senki se csüggedjen el! Nem kell elcsüggedni, reménytelenné válni, mert lehet győzni. Dávid reményt és bátorságot ad a királynak. A pásztorfiú erősíti a mindenkinél egy fejjel magasabb királyt. Mit ér a nagytermet, ha nincs vele az Úr. Most látjuk annak a jelentőségét, ha eltávozik Isten Lelke valakinek az életéből. Saul magában van, Dávid Istennel, és ez óriási különbség. Isten jelenléte nem a külsőségben mutatkozik meg. Dávidnak nincs hatalma, katonailag képzetlen, de vele van az Úr.

Dávidnak tapasztalata van. A mindennapi életben, a juhok mellett átélte Isten jelenlétét. Veszélyhelyzetekben átélte Isten szabadítását, megmentő kegyelmét. Erre a tapasztalatra épít, mert Isten nem változik. A tegnapi megtapasztalás, a tegnapi ige, ma lesz erőforrássá, bizonyossággá. Az Úr megmentett engem, csodálatos bizonyságtétel.  Nem magát emeli ki, hanem az Úrra mutat. Isten mentette meg, és hiszi, hogy most meg fogja őt menteni. Ez az élő hit, meg fog menteni, biztos vagyok benne.  Nem győzhet az Istent gyalázó ellenség. Dávid felismeri, a világ fegyverzete nem alkalmas a győzelemre. Ő nem harcolhat úgy, ahogyan a király. Neki más fegyvere van, Isten neve. Bár látnánk, hogy az Úr Jézus tanítványainak a fegyvere az Ő neve. Nem adatott más név, csak a názáreti Jézus Krisztus neve, Aki által van szabadulásunk és gyógyulásunk. Nincs más név, de ebben a névben győzelem van. Jézus nevében győzelem van. A tanítványok ebben a névben értek el győzelmeket. Jézus nevében újjá lettek emberek. Az Ő neve által a sánta járni kezdett. Nincs hatalmasabb név, Jézus nevénél. Ő a szabadító. A Krisztusban hívő ember határozott, mert látja Megváltó Urát.

Amikor szembe megy Góliáttal, akkor is Isten nevében megy, meg fogja tapasztalni Góliát, hogy él az Úr. Eddig gyalázkodhatott, de most Isten hatalmával találkozik. Izráel Istene nem tehetetlen bálvány, hanem élő valóság. Dávid által cselekedni fog. Dávid hiszi és tudja, hogy Isten a kezébe adja Góliátot. Itt más nem győzhet, csak Dávid. Bármit mondjon az értelem, Isten neve győztes hatalom. Bízzunk ma is az Ő nevében! Higgyük, hogy Krisztus által győzhetünk bűneink, nyomorúságaink, Góliátjaink felett. A hős bajnok legyőzetett az Úrra hittel néző pásztorfiú által. Mert az a lényeg, hogy kire nézek. Ne Góliátra, a problémára, ne a bűn erejére, hanem Krisztusra nézzünk.

A hívő embert kisgyermekkel mutatja be az Úr (Mt 18,6-10).  A Benne hívő ember olyan, mint a kisgyermek, sőt ha nem olyan nem mehet be az Isten országába. Mindez kifejezi az újjászületést, ami által Isten gyermekei leszünk. A Lélek által megszületünk egy új életre, és ebben olyanok vagyunk, mint a csecsemő. Növekedni kell, hogy eljussunk az érett felnőtt korúságra. És az Úr attól óv, hogy a hitben kisgyermekeket meg ne botránkoztassuk, nehogy az életünk megállítsa őket a növekedésben. Nehogy minket látva azt gondolják elég, ha megszülettünk. Nem elég, az új életet táplálni, tisztán  is kell tartani. A cél a szent élet. Ügyeljünk, hogy az életvitelünk ne vessen senkit vissza a hitben. Pál azt mondta, hogy inkább nem eszik húst, nem iszik bort, ha azzal megbotránkoztatja a hitben még kezdőt.

 Az Úr azt üzeni, az Ő tanítványai nem sántikálhatnak kétfelé, vagy az Ő útján járnak, vagy a bűn útján. De egyszerre mindkettőt nem lehet. Mert, aki a bűnben él, és nem szakít vele radikálisan, az a kárhozatra jut. A megmentett embernek vigyáznia kell magára, most már Krisztus nyomában halad, és egyre szentebb és tisztább lesz. Ha nem vigyáz magára, azzal másokat is megtéveszt. Azt gondolják, akik látják, hogy Isten elfogadja a bűnt. Azonban ez nem így van, azt akarja, hogy szentek legyünk. Ha mégis megkörnyékez a bűn, keményen bánjunk el vele. Ne engedjünk neki, mert Jézus által győzhetünk. Jobb csonkán, veszteséget elkönyvelve az életre menni. A cél, az élet, az üdvösség. Ennek elérése mindent megér. Az örök élet többet ér mindannál, amit ez a világ nyújthat nekünk.

Ma is Isten népének olyan életet kell felmutatni, ami világít, ami nem elbátortalanít, hanem segít a keskeny úton való járásban. Mert ugyan lehet nagyszerű dolgokat megtenni, de ha az életünkben bűn van, akkor az nem vonzza az embereket Krisztushoz. Ha mi is úgy élünk, mint a világ, akkor azt mondják, ehhez nem kell hívőnek lenni. Isten nélkül is élhetünk a bűnben. Az Úr azonban meg akar szabadítani, és olyanná kíván tenni, mint Jézus.

 

 

 Ó, MI HŰ BARÁTUNK JÉZUS

 

1.  

Ó, mi hű barátunk Jézus,

Hordja bűnünk, bánatunk!

Mily dicsőség, hogy nevében

Istenhez fordulhatunk!

Mennyi békét elveszítünk,

Sírva hordjuk bánatunk,

S mind azért, mert hő imában

Őhozzá nem fordulunk!

2.  

Ér-e próba vagy kísértés?

Háborúság zaklat-é?

El ne csüggedj ám miatta:

Vidd imádban Őelé!

Volt-e már ily hű barátod,

Gondod így ki fölveszi?

Látja minden gyöngeséged,

Tárd ki bátran Őneki!

3.  

Nyomja-é bú gyönge vállad?

Földi bánat terhel-é?

Drága Megváltód az orvos:

Vidd imádban Őelé!

Megvet, elhagy, kit szerettél?

Vidd imádban Őelé!

S Ő két karja közt ölelve

Visz a békesség felé.

 

Isten áldásával.