Készen vagy?

 

I

sten üzenetet küld Dávidnak, mert Ő másképp látja a dolgokat (2Sám 7,8-29). Templomépítés a király ötlete és nem az Úr akarata. Dávid mindent Istennek köszönhet, élete az Ő tervéből épül fel. Istennek van terve velünk, és azt akarja megvalósítani bennünk és általunk. Nem a saját ötletünk megvalósításáról van szó amibe, a nehéz szakaszokban Istent is bevonjuk, hanem arról, hogy a  saját életünket teljes mértékben Rá bízzuk. Az Úr elmondja, hogy választotta ki Dávidot és hívta el a juhok mellől. Élete íve Isten kezében van. Ha visszagondol Dávid, az életére meglátja Isten jelenlétét. A föld, amelyen uralkodhat Isten ajándéka. A nép Tőle kapta, Isten helyezte el őket ott, és Ő adott szabadulást, békességet az ellenségtől. Minden Istent dicséri, minden az Ő munkája. Lássuk meg mi is az Úr munkáját az életünkben.

Elmondja Isten, hogy Ő akar házat építeni szolgájának. Ez azt jelenti, hogy dinasztia épül ki Dávid családjából, de távolabbra is mutat, az ő családfájából kerül ki a Messiás. Ennél nagyobb áldás nem kell. Mert Istennek a földet érintő Áldása és jó terve Jézusban érkezett meg. Aki ezt felismeri és Hozzá jön, annak áldássá lehet az élete. Azt is jelenti ez, hogy nem nekünk kell Isten számára épületeket emelni, mert Ő akarja a testünket templommá formálni. Aki megismeri Jézust, és Neki adja életét, újjászületik, annak az élete a Szentlélek templomává válik. Így Isten nem egy épületben fog tartózkodni, hanem a Szentlélek által az övéiben. És ez csodálatos, Isten bennem lakik, vagyis itt van. Könnyen kapcsolatba kerülhetek Vele, és így egy egészen más és újfajta életet élhetek.

Nátán elmondja Isten akaratát a királynak, és láss csodát, ő ezt elfogadja. Nagy dolog, hogy egy király elfogadja tervének  a megváltozását. Mi sem szeretjük, ha nemet mondanak nekünk. De Dávid nem lázad, nem gerjed haragra, hanem elmegy a sátorba és imádkozik. Isten kezéből fogadja, ami történt, rácsodálkozik az Úr kegyelmére és szeretetére. Meglátja, hogy ő csak egy bűnös, egy porszem ember. Isten nem tartozik neki semmivel, minden kegyelem.

Dicséri az Urat, mert nincs hozzá fogható. És ebben benne van személyes megtapasztalása. Benne van a rácsodálkozás mindarra, amit Isten népéért és érte tett.  Rácsodálkozunk Isten kegyelmére és szeretetére? Megláttam már,  milyen nagy dolog, hogy Isten értem eljött a mennyből a földre, Jézus Krisztusban?  Megdöbbent, hogy még ez sem elég, hanem utánam jön, életem, és bűneim mélységébe? Csendesedjünk el, és csodáljuk az Úr Jézust, és köszönjük meg, hogy eljött utánunk, megkeresett, kiemelt a bűnből, és Isten gyermekévé tett. Lássuk meg, hogy nem állt meg itt, tovább ment, egészen a keresztre, és ott életét adta értem. Dicsérjük ezért és szolgáljuk Őt!

Az Úr Jézus beszél visszajöveteléről, arról a csodálatos napról, amikor a menyasszonyt kiveszi ebből a világból, és magához veszi (Mt 24,15-25,13). Vele lehetünk örökké. Áldott legyen az Úr ezért a tervéért. Beszél, arról hogyan várjuk Őt vissza? A Tőle kapott feladatokat végezve, az életünket teljesen Neki szentelve. Úgy haladva az élet útján, hogy nem feledjük, Ő a Gazdánk. Hozzá tartozunk, és az a feladatunk, hogy életünket az Ő akaratához igazítsuk.

Itt is benne van, hogy a hívő ember életén látszódni kell, hogy Jézus a Gazdája. Jobban mondva, az életünk mindenképpen beszél arról, hogy kihez tartozunk. Ha táplálkozunk, és másokat is táplálunk, vagyis élünk az igével, és másnak is tovább adjuk, és erkölcsi életünk a Biblia normáihoz igazodik, meglátják, hogy Isten gyermekei vagyunk. Azért állít a világba az Úr, hogy meglátszódjon, lehet másképpen élni.

Ha a környezethez igazodunk, átvesszük szokásait, és vele együtt eszünk, iszunk, az rossz bizonyságtétel. A környezet azt fogja mondani, ezek nem lehetnek az Úr tanítványai. Mert ahhoz nem kell tanítványnak lenni, hogy bűnben éljünk.

Urunk határozottan rámutat, Ő vissza fog jönni, ezért a hívők, az egyház várja Őt. Nem mindegy azonban hogyan várjuk. Lámpásra van szükségünk. Ez a lámpás pedig a Szentírás. Maga a Biblia beszél arról, hogy Isten igéje mécses a lábunk előtt. Tehát a lámpa az ige. Mi az olaj? A Szentlélek jelenléte. Mert olaj nélkül nem ég a lámpás. A Szentlélek nélkül nem gyullad ki az ige csipkebokra. Szentlélek nélkül nem érthetjük meg Isten akaratát.  És Nélküle cselekedni sem tudjuk.  Isten Lelke erősít meg, ad kitartást a nehéz időkben, és összehangol az Úrral.

A vőlegény késett, nem akkor érkezett, amikorra várták. Mindkét csoport elaludt, tehát ebben nincs különbség. Bizony hajlamosak vagyunk az elalvásra, mert a lélek ugyan kész, de a test erőtlen, mondta Urunk.  Az ige ismerete és a Lélek általi élő kapcsolat nélkül a vőlegény hirtelen érkezése meglep.  Az öt okos szűznél minden ott volt, amire szükségük volt. Sőt mondhatjuk, számukra a világból semmi sem lényeges. Elszakadtak már tőle, és Uruknak éltek. Amikor felriadtak náluk volt az ige, és a Lélek megértette mindazt, ami történik.

A balga szüzek még nem voltak készen, valami volt, amit nem rendeztek el, amiről nem gondoskodtak. Fontosabb volt a világ, a megélhetés, mint Jézus. Ezért az olaj beszerzése helyett mással voltak elfoglalva. A megtérés utáni idő arra adatik, hogy feltöltsük lámpásunkat, és szerezzünk tartalék olajat.

Csak azok mennek be a menyegzőre, akik készen vannak. Készen vagy? Ne halogasd a készenlétet, mert az ajtók záródnak, és aztán már nem lehet bemenni!  Mi is ez a készenlét? Jézus megismerése, mert kiderül, amikor a balga szüzek visszatérnek, hiába van olajuk, elküldik, mert a Vőlegény számára ismeretlenek. És ezen fordul meg minden, ismer-e engem az Úr? Kit ismer, aki megállt bűnbánattal a kereszt alatt, majd onnantól mindennap megjelent Előtte eligazításra. Aki soha nem áll oda, mit akarsz Uram, hogy cselekedjem, azt nem ismeri. Nem elég néha elmenni istentiszteletre, Ő mindennap vár. Ma jelenj meg Előtte, borulj lábaihoz bűnbánattal és kérd el a napi parancsot, és indulj azt megtenni! Mert nem tudjuk, sem a napot, sem az órát.

 

 

Ó, Jézus, árva csendben az ajtón kívül állsz

 

1. Ó, Jézus, árva csendben az ajtón kívül állsz, Bejönnél már, de némán kulcsfordulás-

ra vársz. Mi mondjuk, hogy miénk vagy, te vagy a név, a jel: Ó, szégyen, hogy te légy

az, akinek várni kell.

2. Ó, Jézus, most kopogtatsz, sebhelyes még a kéz; Könnymarta kedves arcod oly bú-

san intve néz. Ó, áldott, drága jóság, mely ennyit tűrve vár! Ó, bűnök szörnyű bűne,

mely téged így kizár!

3. Ó, Jézus, szólsz, s a szívhez a szó szelíden ér: „Így bánsz velem? - teérted hullt tes-

temből a vér!” Bús szégyennel behívunk, az ajtónk nyitva már. Jöjj, Jézus, jöjj, ne hagyj

el, a szívünk várva vár.

 

 

Isten áldásával.