|
T |
öbbször beszéltünk az Úrnak való teljes átadásról, arról, hogy mindenben bízzuk Rá magunkat (2Sám 16,5-14). De mit is jelent ez? A mai igében megláthatjuk, Dávid mostani magatartása megmutatja ezt. Menekül Jeruzsálemből a trónkövetelő Absolon elől, és közben egy Simei nevű benjámini ember szidalmazza őt. Dávid azonban nem válaszol, és nem is hallgattatja el őt. Isten kezéből fogadja a szidalmazást, és a rágalmazást. Hiszen Dávid nem tört soha Saul életére, és nem ő ölte meg. Dávid már akkor is teljesen Istenre hagyatkozott, kivárta, amíg az Úr neki adja a királyságot. Azonban Simei nem így látja, de Dávid alázattal elfogadja a gyalázkodást. Nem intézi el, nem fizet meg a sérelemért, pedig lehetősége volna rá. Isten kezéből fogadja ezt is.
A saját haragját Simei az Úrra igyekszik hárítani. Isten mögé akar bújni, úgy gondolja, Isten megfizet Dávidnak. Igen, Dávid bűnei miatt történik mindez, hiszen a prófétán keresztül megmondta az Úr, mi fog történni. Azonban ez nem jogosítja fel ezt az embert arra, hogy Dávidot támadja. Isten ítélete nem jogosít fel személyes bosszúra. Istennek nem kell besegíteni. Jó ezt nekünk is meglátni, ne mi akarjunk bosszút állni, és ne bújjunk vele Isten és az Ő igéje mögé.
Dávid emberei nem nézik jó szemmel Simei gyalázkodását, Abisaj el akarja intézni ezt az embert. Ő is indulatból kíván cselekedni. Képtelen elfogadni a szidalmazást. Azonban Dávid nem engedi ezt. Itt is megmutatkozik az ő nagysága. Alázattal, Isten kezéből fogadja ezt is. Élhetne a büntetéssel, de nem teszi. Lemond róla, sőt mondhatjuk, odatartja a másik orcáját, mert Simei tovább fog gyalázkodni, sőt kövekkel is dobálja. Urunk is ezt tanította az övéinek, fordítsák oda a másik arcukat, és ne álljanak magukért bosszút. Hol tartunk? Oda tudom fordítania másik arcom? Elfogadom, ha szidalmaznak? Vagy mindent megteszek, hogy visszavágjak és tisztázzam magam? Dávid nem áll le vitázni sem. Nem védi magát, hanem Isten irgalmában bízik.
Az első fejezet olvasása után megkísért az önelégedettség (Rm 2,1-10). Könnyen gondoljuk azt, hogy nálunk minden rendben van, és a világgal foglalkozunk, a világot ítéljük el. Milyen könnyen rávágjuk, ilyen a világ, ilyen a másik ember. Az apostol azonban keményen válaszol, azt mondja, nincs mentsége annak, aki a másikat elítéli, közben az ő élete sem más. Mert itt nem megítélésről van szó, amikor meglátjuk mások tévtanításait. Itt olyan emberekről beszél, akik maguk is bűnben élnek, de ezt nem akarják meglátni. Nagy veszély, hogy a kegyesség leple alatt a bűn útján járunk. Miért? Mert csak az elméleti hitvallásra és a hagyományok megtartására figyelünk. Hányan gondolják magukat keresztyénnek, úgy, hogy közben az életük nem különbözik a világ életétől. Pont erre mutat rá Pál. Ha úgy ítélem el a másikat, hogy közben az én életem sem más, akkor én is ítélet alá kerülök.
Isten megítéli a bűnt népe életében is. Mert Ő megszentelődésre hív el. Azt akarja, hogy a szavaink mellett az életünk is bizonyságtétel legyen. Az egyház élete által akarja a még nem hívőket megszólítani. Megszólító az életünk? Minket látva szeretnének tanítvánnyá válni az emberek? Az ige tükör, ezért nézzünk bele. Lássuk meg a magunk gerendáját, mielőtt a másik szálkájával kezdünk foglalkozni.
Pál arról is ír, Isten türelmes, mert azt akarja, hogy megtérjünk. Jósága és türelme megtérésre indít. Vagyis amikor Isten enged, és nem ítél meg azonnal, azért történik, hogy magunk ismerjük fel szívünk tartalmait, és kérjük Őt, tisztítson meg. Isten mindig ad időt, szól egyszer, kétszer, vagy háromszor, és várja, hogy megrendülünk, bocsánatot kérünk. Ha ezt nem tesszük meg, hanem azt gondoljuk, Isten elfogadja, ahogy élünk, akkor tévedésben vagyunk. Mert a bűnnek van büntetése, Isten azonban ezt is felhasználja a jó irányba terelésünkhöz. Kérdés, ébredünk, vagy maradunk tovább a kétfelé sántikálás útján. Az első fejezetben olvastuk, Isten haragszik a bűn minden formája ellen. Ezért ne nézzük el magunknak a bűnt, ne csapjuk be magunkat azzal, hogy minden ember bűnös, mert Isten a népétől szent és tiszta életet vár.
Van harag napja, Isten megítéli az embert. Azonban most még lehetőséget kapunk arra, hogy Krisztusban rendezzük az életünket. Ő magára vette minden bűnünket, és Isten az Ő igazságát nekünk tulajdonítja. Ehhez azonban bűnbánatra, és megújult életre van szükség. A bűnbocsánat azt jelenti, többé már nem élhetek úgy, mint a pogányok, mint azok, akik nem ismerik Istent, és az ő igéjét. És akik Krisztusban új teremtések lesznek, és már Őt szolgálják, azok majd jutalmat kapnak. Örök élet azoknak a része, akik az Úr Jézus halálába vetik bizalmukat. A kereszten törli el bűneinket, és feltámadása által új életre támaszt fel. A bűn olyan dolog, amit önerőből képtelenek vagyunk rendezni. Jézus Krisztus szabadítására van mindenkinek szüksége. De ez sem elég, ebben a szabadításban meg kell maradnunk mindvégig. Mint tanítványok követhetjük az Urat. Mert Ő nemcsak megszabadít, hanem meg is tart.
MAGÁRA VETTE SZENNYES RUHÁMAT
1.
Magára vette szennyes ruhámat,
Így békíté meg Istent, Atyámat.
Így békíté meg, így békíté meg
Istent, Atyámat.
2.
Kín, mely Őt érte, nekem volt szánva,
De Ő fölvitte a Golgotára,
De Ő fölvitte, de Ő fölvitte
A Golgotára.
3.
Szerető szíve szakadt meg értem,
Hogy eltörölje mind, mind a vétkem.
Hogy eltörölje, hogy eltörölje
Mind, mind a vétkem.
4.
Jézus, Te drága, mit adjak Néked?
Összetört szívem hozom Elébed,
Összetört szívem, összetört szívem
Hozom Elébed!
5.
Dicsőség Néked, szent Vőlegényem,
Hogy eljössz értem, s fölviszel mennybe.
Hogy eljössz értem, hogy eljössz értem,
S fölviszel mennybe!
Isten áldásával
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése