Ő feltámadt, ne félj!

 

M

ost láthatjuk, hogy a korábbi leborulás és csók nem volt őszinte (2Sám 15,1-23). Nem rendeződött Dávid és fia kapcsolata. Absolon egyre inkább eltávolodott Dávidtól és Istentől is. Mondhatnánk azt is, hogy Absolon eltávolodott Istentől, ezért eltávolodott az apjától is. Mert mindig úgy kezdődik, előbb a szívünk távol kerül Istentől, aztán távol kerül a másik embertől is.  Meg kell vizsgálnunk nem távolodtunk-e el az Úrtól? Miből láthatjuk ezt meg? Abból, hogy kiről szól az életünk, ki a központi személy? Én kerülök a középpontba, én akarok látszódni, vagy Istent állítom oda és az emberek elé? Absolonnál hangsúlyeltolódás megy végbe, nem Isten és nem a király van a középpontban, hanem saját maga. Absolon úgy intézi a dolgokat, mintha ő lenne a király.

Nagyon tudja, mit kell mondani az embereknek, mi az, amit szeretnének hallani. Így működik ez ma is. Így cselekszik sátán is, azt mondja, amit hallani szeretnénk. Azonban ne feledjük, van Királyunk. Ez a király az Úr Jézus Krisztus. Ő azt ígéri, hogy aki Hozzá fordul, azt nem küldi el. Ezért ne hallgassunk idegen hangokra, hanem keressük Urunkat, és figyeljünk Rá. Absolon nem engedte, hogy a király elé jussanak az emberek, beelőzött, és hamis dolgokat mondott. Így cselekszik a gonosz is, amikor a szívünkbe súgja, Isten nem törődik veled. Nem fontos Neki az életed. Ilyenkor fordítsuk tekintetünket az kereszt felé, és lássuk a megfeszített Jézust. Isten szeretetének jele ott látható. Az Úr annyira szeret, hogy Önmagát adta Értünk.

Nagyon megtévesztő mindaz, amit Absolon tesz, sokan bedőlnek neki.  Nem veszik észre, hogy végső soron ők csak eszközök a királyfi kezében. Nem róluk, hanem az ő hatalomvágyáról van szó. Addig kellenek, amíg a trónhoz segítik őt. Sátán mindig ad addig, amíg a célját el nem éri. A világban is így működik ez. Ad az embereknek néhány morzsát, azért, hogy megkaphassa a szavazatukat.

Absolon nagyon tudja, mit kell tenni, annyira ismeri az embereket. Meghallgatja őket, ígérget, és még áldozatot is mutat be. Az embereknek ez kell, még a „templomba” is elmegy. Áldozatot mutat be, de nem Isten a lényeges. Az áldozat csak eszköz, még ezt is felhasználja céljai elérésére. Áldozatot mutatott be Istennek, akkor miért kell rosszat látni benne? Mert nem Isten a fontos, hanem saját maga. Az áldozat bemutatása csak eszköz és ürügy, illetve megtévesztés. Miért? Mert Absolon nem kérdezi Isten akaratát. Ő meg van győződve, hogy királynak kell lennie, de nem kérdezi, Isten kit akar a trónon látni. Nagyon mai történet ez. Elhatározzuk mit is akarunk, megtervezzük, megszerezzük, és elhisszük, Isten is így akarja.

Mennyire más Absolon, mint Dávid volt. Dávid elmenekült Saul elől, pedig felkent király volt. Nem ölte meg, amikor rátalált, hanem kivárta, amíg Isten üressé teszi a trónt. Mindez mutatja, Absolon törekvései nem az Úrtól valók. Dávid azonban nem száll vele szembe. Ezt láthatjuk jónak is, kitér a harc elől, nem ragaszkodik mindenáron a trónhoz, hanem inkább átengedi a hatalmat. Azonban ő elhívott király, Isten őt választotta és állította oda. Ha idegen nép támadna az országra, nem menekülne el, hanem szembeszállna vele. Ha a gonosz támad, ne engedjük magunkat megtéveszteni, álljunk ellen neki, és ragaszkodjunk az Úrtól kapott feladatainkhoz, szolgálatunkhoz.

Még Ittajt kell megemlíteni. Idős korában sem a kényelmet keresi, nem válik hűtlenné, csak azért, hogy ne kelljen menekülnie. Kitart a király mellett, vállalja az ő útját, és életét. Vállald a Királyt, ne a kényelmet, a saját előnyöket nézd, hanem légy hűséges. Ne feledd mennyi jót tett veled az Úr.

A hét első napja, egy csodálatos ígéret reggele (Mt 28,1-20). Vajon mit teszünk? Elbújunk, mert félünk?  Saját dolgaink után nézünk? Esetleg keressük az Urat, elindulunk Felé, mert találkozni akarunk Vele? Ehhez azonban fel kell adni a kényelmünket, ahogyan az asszonyok is tették. Őt keresem most? Át akarom élni, hogy valóban feltámadt az Úr? Mert itt sokkal többről van szó, mint elhinni valamit, ami amúgy is hihetetlen. A tanítványok se hittek Jézus szavainak, nem vették komolyan, amit mondott. Akkor miről van szó? Jézus megjelenéséről. Ő maga győz meg arról, hogy él. És ezt teszi ma is. Nem csupán tantételekre épít, hanem az életünkben elvégzett munkára. Találkozik velünk, megszólít, mint az asszonyokat is. Nem az üres sír, nem az angyal szava, hanem Jézus megjelenése és szavai győzik meg őket. Ezt ma sem lehet kihagyni, az Ő szava győzhet meg. Aki úgy olvassa a Bibliát, hogy Őt keresi, meg szeretné ismerni Jézust, az átéli a találkozást. Ha jövök semmit nem hozva, keresztjébe fogózva megtapasztalom bűneim bocsánatát, és az életem újjá alakulását.

Húsvét nem a hagyományokról, hanem az elcsendesedésről, Isten kereséséről szól. Őt keresem, meg akarom ismerni. És aki így jön, az meg is tapasztalja, mert Ő kijelenti magát. Aki hittel jön, és hiszi, hogy Jézus érte halt meg a kereszten, az Isten csodálatos kegyelmét élheti át.

A főpapok egy mesét gyártanak, azonban aki nem a mesére hallgat, könnyen meggyőződhet az igazságról. Az őröket meg lehet ugyan vesztegetni, de Jézust nem. Mondhatnak akármit, de mivel él, ezt Ő be is bizonyítja.  Mivel bizonyítja? Azzal, hogy sokak élete megváltozik és tagadóból, gyűlölőből, üldözőből, tanítvánnyá válnak. Ezt láthatjuk majd Saul Pál életében is. A feltámadott Jézus legyőzi a gyűlöletét és átformálja a szívét. A legnagyobb ellenségből, a legnagyobb tanítvány lesz. Ez a feltámadott Úr munkája. És mindazok a csodák és jelek, amik a tanítványok nyomában járnak. Betegek gyógyulnak, megkötözöttek szabadulnak, bűnösök újjászületnek. A mai napig így munkálkodik a feltámadott Úr. Aki Hozzá viszi az életét, és őszintén akar gyógyulni, szabadulni, aki lerakja bűneit, átéli az Ő hatalmát. Mert Jézus ma és mindörökké ugyanaz.

Azt ígéri, hogy az Övéivel van a világ végezetéig. És amit Ő mond, az úgy is van. A szolgáló, bizonyságot tevő tanítványok nincsenek magukban, az Úr velük van. Ez azt jelenti, a tanítvány nem a félelem embere. Miért? Mert a legnagyobb személyhez tartozik, az Urat tudhatja maga mellett. Hogyan is félhetnénk, ha a Teremtő mellettünk van?

 

 

Felvirradt áldott szép napunk

 

1. Felvirradt áldott szép napunk, Ma teljes szívvel vigadunk, Ma győz a Krisztus, és ha

int, Rab lesz sok ellensége mind. Halléluja!

2. Az ősi kígyót, bűnt, halált, Kínt, poklot, szenvedés jaját Legyőzte Jézus, Mesterünk,

Ki most feltámadott nekünk. Halléluja!

3. Az élet győz, a mord halál A prédát visszaadta már, Nagy úrságának vége lett, Krisz -

tus hozott új életet. Halléluja!

4. A nap s a föld s minden, mi él, Ma bút örömmel felcserél, Mert a világnak zsarnoka

Nem kelhet többé fel soha. Halléluja!

5. Mi is éljünk vigadva hát, Daloljunk szép halléluját, Hadd zengje Krisztust énekünk, Ki

sírból feltámadt nekünk! Halléluja!

 

 

Isten áldásával.