|
A |
filiszteusok felett aratott győzelem után Dávid az Úr ládáját Jeruzsálembe akarja szállíttatni (2Sám 6,1-7,7). Felismeri, hogy a ládának a sátorban van a helye. A szövetségláda Isten jelenlétére mutat. Azt is jelzi, fontos neki Isten. Ha az Úr ládáját az ország középpontjába viszik, ezzel kifejezik, hogy Isten a legfontosabb, az első nekik. Ma nincs szövetségláda, ezért a Bibliánk mutatja meg, hogy hol foglal helyet az Úr az életünkben. A lakásban, táskában található, a szem előtt tartott Biblia jelzi, fontos nekünk Isten szava. A Biblia állapota is jelzés. Ha megkímélt állapotban van, azt mutatja, nem használjuk. Ha elkoszolódott, gyűrött, kopott, arra mutat rá rendszeresen és sűrűn vesszük kézbe. És ez a jó. Ahol széthullik a Biblia, ott az élet nem fog széthullani. A Biblia Isten szava és így Isten Lelkének ereje jelenik meg Benne. A megtartó erő Isten igéjében van.
Dávid nagy örömmel viszi a ládát. Azonban baj történik. Megbillen a láda és az egyik kísérő odakap és meghal. Miért? Mert nem nézték meg, mit mondott Isten, hogyan kell vinni a ládát. Isten dolgainak is van használati utasítása. Ő nemcsak ideadta a ládát, hanem elmondta kik és hogyan hordozzák azt. Ugyanígy, nemcsak megteremtette a világot, és az életünket, hanem adott hozzá felhasználói kézikönyvet is. És ez a Biblia. És ha nem nézünk utána, mit mond Isten, baj, tragédia történik. Nem hasonlítunk Dávidhoz? Mi sem járunk utána annak, amit Isten mondott az életről, és arról hogyan imádjuk Őt. Mi volt Isten rendelete? A ládát léviták szolgálatával lehet szállítani. Azt is meg kell értenünk, hogy Istennek nem kell besegíteni. Nem nekünk kell Őt megóvni. Mindig baj származik a kapkodásból. Itt gondolkodás helyett kapkodás történt. Mielőtt cselekszünk, nézzünk bele az igébe, kérdezzük az Urat, és amikor megkaptuk a választ, tegyük meg. Ahogy Dávid is tanul, a következő alkalommal már megfelelően viszik Jeruzsálembe a ládát.
Amúgy jó látni a szívből jövő őszinte örömöt és felszabadultságot. Tudunk mi ilyen szabadon örvendezni az Úr előtt? Dávid az Úr előtt táncol, megalázza magát. Kifejezi, hogy Isten a nagyobb. Dávid is csak egy ember, de Istent dicsőítő, Őt szolgáló ember. Milyen reakciót váltana ki belőlünk Dávid örvendező tánca, ha ott lennénk? Mi is így örülnénk, vagy megbotránkoznánk, mint Saul lánya?
Isten megáldotta Dávid uralkodását, békességgel ajándékozta meg. Nem ő szerzett békességet, hanem engedelmes, Istent dicsőítő életét ajándékozta meg az Úr békével. Izráel életében meglátszódott az élő Isten jelenléte, ezért nem támadták meg őket a környező népek. Ahol Isten jelen van, ahol Neki élnek, akaratát cselekszik, ott békesség van. Az Úrban elrejtőző életnek békessége van. Dávid templomot szeretne építeni. Tervét elmondja a prófétának. És itt egy hibát látunk, csak a prófétának mondja el és nem Istennek. Miért? Mert úgy gondolja, és a próféta is ezen a vonalon halad, ez olyan jó ötlet, hogy nem is kell megkérdezni Istent. Templomot akarunk építeni az jó, és Istennek is csak tetszhet az ötlet. Nagy veszély, hogy mi is így gondolkodunk. Ami emberileg jó azt nem is kérdezzük Istentől, mert úgy gondoljuk, Ő is jónak tartja, neki is ez az akarata.
A próféta is azonnal igent mond rá. Bátorítja, tedd meg, mert az Úr veled van. Ha valaki, különösen egy király templomot akar építeni az csak jó lehet. Nincs benne semmi rossz. Ennek örülni kell. Van-e nagyobb áldás a templomépítő királyoknál? Támogassuk mi is. Ezt meg kell becsülni, mondjuk. Azonban igénk rámutat, amit mi jó ötletnek tartunk, nem biztos, hogy egyezik Isten akaratával. Isten nem a mi ötletünket támogatja, hanem azt várja, hogy mi tegyük meg az Ő akaratát.
Isten megszólítja a prófétát, és visszaküldi a királyhoz. Nátán viszi, és elmondja Dávidnak Isten üzenetét. Isten nem így látja, Isten nem az épületet tartja fontosnak, hanem az élő kapcsolatot. Nem akar kőtemplomot, megfelel neki a sátor is. Nem a tetteinket, hanem a szívünket akarja. Nem nekünk kell tenni és építeni, hanem engednünk kell, hogy ő építse az életünket. Azért jött el Jézus Krisztusban, hogy tegyen értünk. Ő akar tenni értünk. És tett is, odaadta az életét a kereszten. Azt akarja, hogy ezt alázattal fogadjuk el, és engedjük, hogy újjá tegyen minket. Isten akarja megépíteni bennünk az Ő templomát, a Szentlélek templomát. Templom már a testem, a szívem? Ő lakozik Benne?
Ne hallgassunk hamis Krisztusokra, prófétákra, egyedül az Úr szavára figyeljünk (Mt 24,23-44). Ő el fog jönni, nagy hatalommal, és aki várja, és figyel rá, az felismeri az időket. A fügefa, Izráel már levelet hajt, így tudjuk, közel van Ő az ajtó előtt. Az a feladatunk, hogy állandóan figyeljünk, ne engedjük, hogy a világ gondja baja eltávolítson az Úrtól. Mert a világ annyira magához láncol, annyira lefoglal, hogy már nem marad időnk Istenre. Annyi mindennel kell foglalkozni, sokat kell dolgozni, ha mindent meg akarunk szerezni, amit ez a világ kínál. Ez azonban azzal jár, hogy Istenre marad kevesebb idő. Ritkábban járunk gyülekezetbe, elmarad a reggeli bibliaolvasás. Fáradtak vagyunk, nincs erőnk hamarabb kelni, és igét olvasni. A mai ember úgy járt, mint Noé idejében, az élet dolgai annyira lefoglalták őket, hogy semmit sem vettek észre. Épült a bárka, de nem vették észre, nem törődtek vele. Meglátom magam körül Isten munkáját? Vagy már csak-e világ dolgait veszem észre?
Az Úr figyelmeztet, vigyázzatok! Miért teszi? Mert tudja valós veszély az élet gondjaiba való elmerülés. Valós veszély a szívünk kiürülése. Veszély, hogy visszatérünk a régi életbe, és észre sem vesszük. Azért vannak a jelek, hogy az Úrhoz irányítsanak. Segítenek abban is, hogy rádöbbenjünk, eltávolodtunk és vissza kell térnünk. Ha már nem megy, akkor segítségül hívhatjuk Őt. Legyetek készen ti is, készen vagyok? Ha mindennap olvasom az igét, és teszem, amit Ő mond, és az Isten országáért élek, akkor készen vagyok. Nem tudjuk sem a napot, sem az órát, ezért kell a világtól szabadnak lenni. Nagy veszélyt jelent, hogy előbb a magunk dolgait akarjuk elvégezni, megtervezzük az életünket, mert még ráérünk. Isten rendszeres élő kapcsolatra hív. Nem csak az életünk egy időszakát, hanem az egész életünket, teljes lényünket kéri. Aki kapcsolatban van Vele, azt nem éri meglepetés, mert számít a jövetelre, és készül rá.
LÉGY ÉBER REGGEL
1.
Légy éber reggel, bár felhőtlen égbolt
Vihartalan, csendes napot ígér.
Kelhet vihar szívedben, mely a vándort
Lesújtja, míg honába tér.
Ó, szüntelen légy éberen,
S imádkozzál, fiam!
2.
Légy éber délben, míg a földi zajban
Az ég békéje feledésbe megy!
Ó, lelj egy percet lenni egymagadban,
Hogy ott kiöntsd a szívedet!
Ó, szüntelen légy éberen,
S imádkozzál, fiam!
3.
Légy éber este, míg csend száll a tájra,
Keresd fel égi hű Barátodat!
Úgy fáj a szíve, ha hiába várna,
Ha jössz, kitárt karral fogad.
Ó, szüntelen légy éberen,
S imádkozzál, fiam!
4.
Légy éber, ó, napod bármerre fordul,
Mert szüntelen vigyáz az ellen is,
S a szentek szentjét elfoglalja orvul,
Ha égő hittel telve nincs!
Ó, szüntelen légy éberen,
S imádkozzál, fiam!
Isten áldásával.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése