Jelzések

 

D

ávid nem tudott ebből a helyzetből kijönni (2Sám 14,1-33). Képtelen volt továbblépni, hiszen jelen állás szerint egyszerre két fiát veszítette el.  A bűn nagyon erősen dolgozik, és ha nem igyekszünk neki ellenállni, mindent szétdobál. Sátán kedvét leli Isten gyermekei életének a szétrombolásában. Nagyon örül a gonosz, amikor azt látja, hogy a hívők leblokkoltak, és képtelenek megoldani a problémát. Ismét azt látjuk, Dávid nem keresi Istent. Nem viszi elé ezt a kérdést, és mintha elfeledte volna, hogy Isten az ő bűnét megbocsátotta. Dávid talán Absolonra vár, de ebben a helyzetben neki kellett volna lépni. A királynak kellett volna fia elé menni. Azonban Dávid nem tudott vagy nem akart Absolon felé közeledni. És ez a helyzet a későbbieket is rossz irányba viszi. Vigyük a nehéz kérdéseket is az Úr elé. Ne a másiktól várjuk az első lépést, hanem tegyük meg mi. Urunk azt tanácsolja, hogy az övéi tegyék meg azt, amit szeretnének, hogy velük cselekedjenek.

Mivel Dávid nem lép, Jóáb avatkozik közbe, ami egyáltalán nem abba az irányba viszi a dolgokat, amibe ő szeretné. Nem jó, ha sürgetünk tetteket, akkor sem, ha látjuk, mit kellene tenni. Azonban a másik helyett könnyű jól látni, és cselekedni. Amíg a két fél nem viszi Isten elé a problémát, és ők nem lépnek, addig a beavatkozás bármilyen jó szándékú is legyen, csak bajt okoz. Engedjük, hogy Isten Lelke késztessen lépésre, és indítson el a másik felé. Az erőltetett dolgok soha nem hoznak jó eredményt.

Az asszony által kezdeményezett beszélgetés hatására Dávid megengedi Absolonnak, hogy visszatérjen Jeruzsálembe. De ezzel még nem rendeződtek a dolgok. Dávid nem bocsátott meg, és nem fogadja a fiát. Mennyire más a helyzet a tékozló fiú esetében, ott az apa messziről várja fiát. Elébe fut és magához öleli. Itt nincs semmi ilyen, Dávid nem várja a fiát, csak a nép óhajának tesz eleget. Soha ne másoknak tegyünk eleget, mert az elvárásoknak ugyan meg lehet felelni, de az Isten előtt kevés. Nem látjuk azt sem, hogy Absolonban lenne bűnbánat. Soha ne a világ, a környezet óhajának akarjunk megfelelni. Istent ne megfelelésből keressük, hanem személyes vágyakozásból. A kényszer nem viszi előre ügyünket. Isten azt várja, hogy önként és Utána való vágyakozásból keressük Őt.

Végül Dávid nyomásra maga elé engedi Absolont, de valahogy még mindig olyan erőltetett ez az egész. Nem szívből jön, ami történik. Nagyon hazugnak tűnik a leborulás és a csók is. Mert lehet hazug az ölelés és a csók is. Ahogyan Júdás csókja is hazug volt, nem szívből jött, hanem árulása jeleként. Vizsgáljuk meg szívünket, és kérjük, Urunkat tisztítson meg és tegye tetteinket őszintévé.

Jóáb akciója mögött sem a jó szándékú rendezés vágya áll. Absolont látja trónörökösnek, és ő beállt támogatni a királyfit. Megvannak a maga érdekei. Számításból cselekszik. Mi is a fő probléma? Emberi játszmák mennek végbe, mindenki meghúzza a maga lépését, de kihagyják Istent. Senki nem kérdezi, mit akar az Úr. Jóáb maga választ trónörököst, és elfeledi, ez Isten dolga. Ő adja a királyt, és Ő majd elhívja a megfelelő személyt. Bízzuk az Úrra dolgainkat, és mielőtt döntenénk, hívjuk Őt segítségül.

Jézus a kereszten és Isten folyamatosan jelez, nagyon intenzív jeleket küld népnek, az embernek (Mt 27,45-66). De nem igazán fogják. A bűn és a gyűlölet, annyira elvakította őket, hogy nem látják meg milyen rendkívüli események menne most végbe. Kiáltsunk Urunkhoz, nyissa meg a szemünket, hogy lássunk, és ne legyünk érzéketlenek, ne mondjuk, ezek megszokott dolgok. A sötétség jelzi, ez a sötétség órája. Az emberiség legsötétebb pillanata. Azonban még mindig lehet kiáltani, még ott van a kereszten a világ Világossága, ha kiáltunk, Ő beragyogja az életüket. Az ember legsötétebb pillanata, amikor elutasítja a Megváltót. És ha végig ellenáll neki, sötétségben marad. Eljött a Világosság, de nem fogadták, mert jobban szerették a sötétséget. Ha kiutasítjuk Jézust, Istent az életünkből egyre sötétebbé válik a világ.

Három óra tájban Jézus felkiált. Miért? Mert átéli az Istentől való teljes elhagyatottságot. Ebben a pillanatban a mi bűneink rátelepednek, és elválasztják Istentől. A kereszten Isten átka van. Jézus átokká lett értünk. Aki Isten nélkül marad, aki nem éli át a kegyelmet, bűnei eltörlését, távol marad Istentől. A kárhozat lényege ez, Istentől elhagyatottá válok. Mert Isten nem vállal közösséget a bűnnel. A kereszt azért adatik, hogy mielőtt tovább megyünk rendezzük életünket, tegyük le bűneinket. Jézusért lehet üdvösségünk.

Újabb jelzések, nagyon intenzíven működik a menny. A kárpit kettészakad, és szabaddá válik az út az Atyához. Aki Őt keresi, most már mehet. Mindez Jézus által lehetséges. A föld is megrendült, csak az ember nem. A természet is belerendült Jézus halálába, mert az egész teremtettség számára Jézus jelenti a megoldást. A bűn által elindult romlás és pusztulás Jézus által állhat meg. Jézus képes megújítani az életet.  Vajon ma látjuk ezt? Élünk a lehetőséggel és kiáltunk Hozzá?

Egy valaki van, aki veszi a jelzést. Csak egy valaki. Mintha a vetőmag példázata válna valósággá.  Sokan ott állnak, de csak egy ember rendül meg. A többi szíve megkeményedett. Isten azt akarja, hogy te légy az az egy ember, aki most megrendül, és leborul az Úr előtt.  Te lehetsz az, aki kimondja: „Bizony  Isten Fia volt!” A százados szívéből őszintén tör fel a felismerés, a vallomás. Jézus az Isten Fia, értünk adta életét. Így szeret Isten, menteni akar. Istennek van megoldása a bűnre, és ez Jézus, a kereszt.

Isten gondoskodik Fia temetéséről. Szinte a semmiből hozza elő Józsefet. Milyen csodálatosan munkálkodik az Úr, ott is van tanítványa, ahol nem is sejtjük. Mondhatnánk úgy is, mindenütt van beépített embere. Isten gyermekei jelen vannak az élet minden területén, és ez visszatartó erő a gonosz számára. Azért nem tudott még mindent elborítani, és teljesen átvenni a hatalmat, mert Isten népe visszatartja. A Krisztusba vetett élő hit visszatartó erő. Ha kitartóan éljük hitünket, imádkozunk, a gonosz nem tud teljesen kibontakozni, nem lesz sikeres, mert ha ellenállunk neki, elfut tőlünk. Álljunk rá az Úrtól kapott ígéretekre.

A gonosz még igyekszik bevetni nagy fegyverét a hazugságot és a megtévesztést. Nagyon érdekes, hogy most megtörhetik a szombatot, bemennek Pilátushoz, és ez nem bűn. Mint ahogy a gyilkosság sem volt előttük bűn. Azonban nem fog teljesen sikerülni, mert bár sokakat megtévesztenek, de Isten Lelke a keresők, a szomjas szívűek előtt feltárja az igazságot. Megtapasztalhatjuk, hogy Jézus valóban él. Húsvét arról szól, Jézus valóban él.

 

 

NAGY VAGY TE, ISTEN, NAGY A TE HATALMAD

 

1.  

Nagy vagy Te, Isten, nagy a Te hatalmad,

Világteremtő a Te szózatod!

Mondád: „Legyen!”, s a puszta semmiségből

Világosság s mindenség támadott.

A csillagezrek, a nap fényessége,

Ég, föld követte szent parancsszavad.

Remeg szívem, s megdöbbenvén csodálja

Mindenható, dicső hatalmadat.

 

2.  

Nagy vagy Te, Isten, nagy a bölcsességed.

Mindent mi szépen s bölcsen alkotál!

A földi embert tetted gyermekeddé,

Lelkedből lelket őnéki adál.

Kicsiny fűszálban, óriási tölgyben

Dicső kezed nyomát szemlélteted.

Szívem kitárva, hódolással áldom

Csodálatos, nagy bölcsességedet!

 

 

 

 

3.  

Nagy vagy Te Isten, s mily nagy a kegyelmed,

Fiadban mit vélem éreztetél!

A pislogó kis mécsest el nem oltád,

S a megtört nádnak megkegyelmezél.

Mikor hevertem bűnben, megkötözve,

Felém kinyújtád irgalmas kezed.

Örömkönnyekkel, térdre hullva áldom

Te üdvözítő nagy kegyelmedet!

 

Isten áldásával.