Isten hatalma

 

D

ávid menekülése próba a nép és az eddig Dávid pártján állók számára (2Sám 16,1-4). Most derül ki, ki a hűséges, ki vállalja a királyt menekülésében, nehéz helyzetében is?  Isten ad próbákat, mert a bajban az élet nehéz pillanataiban mutatkozik meg a hit.  Aki szereti az Úr Jézust, aki Királynak tartja Őt, a saját királyának, az kitart mellette, akkor is ha ezzel veszélybe kerül. Meddig tartok ki az Úr mellett?  Vele vagyok akkor is, ha ebből bajom származik? Kitartok akarata, igéje mellett mindenkor? Merem Őt vállalni a világ véleményével szemben is?

Mi is volt itt a próba?  A menekülés elkerülése, az eddigi nyugodt élet folytatása. Mefibósetet is megkísérthette, minek meneküljön mozgáskorlátozottan? Inkább marad.  Azonban valószínűbb, hogy nem igaz, amit a szolga Dávidnak mond. Nagy kísértés ma is, hogy a kényelem és a jobb megélhetés, vagy az elfogadottság kedvéért maradunk le az Úrtól. Nem akarunk kényelmetlenséget, bizonytalanságot. Mert hát Dávid mellett különösen egy beteg ember nem érzi magát biztonságban, és az ellátása is nehezebb. Bizony nagy kísértés, hogy testi állapotunk miatt lemondunk az Úrral való együttlételről. Fiatalkorban odaszánjuk magunkat az Úrnak, bármilyen nehézséget vállalunk, arról ábrándozunk, visszajön az Úr. Amikor elmúlnak a fiatalság évei, már nehezebben mozgunk, és így kevesebbet gondolunk a megpróbáltatásokra, üldözésre. Már a helyváltoztatást is elhessegetjük magunktól. Idősebb korban nehezebben mozgunk. Bizony próba az ilyen helyzet. Mit teszünk, amikor az Úr megmozdul és tovább megy? Gondoljuk bele magunkat Izráel helyzetébe, amikor a pusztában az Úr felhő és tűzoszloppal vezette őket. Amikor a felhő elindult, nekik is indulni kellett. Nem is volt az könnyű. Vajon mi tartottuk volna a lépést a felhővel? Talán még fáradtnak éreztük volna magunkat, esetleg, vagy rossz volt a közérzetünk, de fel kell szedelőzködni, mert az Úr elindult. Ha ott a készség a szívünkben a követésre, Ő megadja hozzá az erőt, és képessé tesz a mozdulásra, a változtatásra.

Cíbá úgy tűnik, kihasználja a lehetőséget. Hazudik Dávidnak, mert az nehezen elképzelhető, hogy Absolon, aki apjától épp most szerzi meg a trónt, hogy pont egy beteg embernek adná át az uralkodást. Cíbá a maga pecsenyéjét sütögeti. Meg akarja szerezni Mefibóset tulajdonát. Legyen minden a tied, nagy csábítás, az anyagi előny, a feljebb való lépés. Sokan mindent megtesznek, csakhogy mindent megszerezzenek. Cibá odapártol, ahol többet remél. Látja, hogy Absolon trónfosztása nem lesz sikeres, így ha most Dávidhoz pártol, Mefibósetet pedig bevádolja, előreléphet. A király megjutalmazza és nem lesz többé szolga. Micsoda lehetőség, a gonosz is mindig ezt súgja, szabad leszel, független, ne hallgass Jézusra, vagy az Ő követőire. Hajolj ide, hajolj oda, és szabad leszel.  Nem tudja Cíbá, és sok mai ember sem, hogy csak azok a valóban szabadok, akiket a Fiú megszabadít. Ha ez nem történik meg, akkor csak gazdát cserélünk.  Mindig az érdekeknek megfelelően váltjuk a gazdát, mint ahogy ezt már láthattuk több esetben is. Ahol többet remélnek, oda pártolnak. Itt már nincs hűség, nincs meggyőződés.  Az Úr könyörüljön rajtunk, hogy úgy ismerjük meg Őt, hogy képesek legyünk kitartani mellette. Lássuk meg, hogy aki Őt szereti és követi az már nem ehhez a világhoz tartozik, hanem Isten országához. Nem a világ javaihoz kötődünk, hanem Krisztushoz, akinek az ismerete minden kincsnél többet ér. Pál apostol is megvallotta, hogy amikor az Úr Jézus Krisztusban felismerte a Megváltót, amit addig nyereségnek gondolt, azt kárnak és szemétnek ítélte Krisztus Jézus páratlan nagyságáért.

Pál apostol nem szégyelli az evangéliumot, hanem kész azt vállalni és hirdetni, még Rómában is (Rm 1,16-32).  Miért, mert az evangélium, a Krisztusról szóló örömhír Isten ereje. Isten az evangélium által munkálkodik, a hirdetett igén keresztül szólítja meg az embert és teremti újjá. Az evangélium erejére Rómában és mindenütt szükség van. Nem szégyelli a fővárosban, ott ahol sok ember elégedett önmagával, és úgy gondolja nincs szüksége Istenre. Pál tudja, hogy nem így van, és Ő mindenütt vállalja a megfeszített és feltámadott Krisztust. Mert nem a tudomány, az okoskodás, hanem az élő Krisztusba vetett hit segít az emberen.

Az evangélium Isten gyógyszéruma az ember minden bajára. Nincs más, ami segíthetne, csak a jó hír. Ez a jó hír pedig Isten értünk meghalt és feltámadott Fiáról szól. Nincs más, csakis az evangélium, akkor is, ha ma ez nem mindenki számára népszerű.  Az ember sok mindent megpróbál, teljesen az értelemre, a tudásra támaszkodik, úgy gondolja, majd ez segít rajta. Azonban a bűn ellen nincs más ellenszer, mint Jézus vére. Nem segít a génmanipuláció és a mesterséges intelligencia sem. Isten megoldása hit által érkezik az életünkbe. Hit által vehetjük át Isten kegyelmét.  Ebben a kegyelemben növekednünk is kell. Hogyan? Hitből hitbe. Ez azt jelenti, hogy aki naponta élő kapcsolatban van az Úrral és olvassa az igét, az növekszik. Isten egyre többet mutat meg igéjéből, mert Ő növekedő életre hívott el.

Azonban Istennek van haragja is, ez a bűn, a gonoszság, az Istennel szembeni hűtlenség ellen irányul. Miért is alakul ki mindez? Mert az ember nem akar meghódolni Isten előtt. Nem akarja az ember Istent dicsőíteni. Nem mondja ki, hogy Isten a Teremtő, pedig a teremtett világból megérthető Isten létezése és munkája. Azonban az ember nem Istent imádja és dicsőíti, hanem önmagát. Ennek viszont az a következménye, hogy felborul az erkölcsi rend, és Isten ezt megengedi, mégpedig azért, hogy meglássuk hová is jutunk Nélküle. Azonban az evangélium hirdetése még lehetőséget ad az átgondolásra, eddigi döntéseink és életünk felülbírálására. Még odafordulhatunk Istenhez, és segítségül hívhatjuk. Akiknek megbetegedett az élete, annak is szól a jó hír, Istennek van hatalma megszabadítani és meggyógyítani.

 

 

Milyen jó, milyen jó, milyen jó

 

 

1. Milyen jó, milyen jó, milyen jó. Jézus áldott szava oly gyógyító! Nékem szól az ige, szívem örömmel tele; milyen jó, milyen jó, milyen jó!

 

2. Szabadít, szabadít, szabadít: Többé bűn-bilincs engem nem szorít! Boldog, új életet én az Úrral kezdhetek! Szabadít, szabadít, szabadít!

 

3. Milyen szép, milyen szép, milyen szép! Ez a krisztusi új testvériség! Igaz, hű szeretet forraszt össze szíveket. Milyen szép, milyen szép, milyen szép!

 

4. Urunk hű, Urunk hű, Urunk hű! És az út, melyre Ő hív, gyönyörű! Csábít bár a világ, megtart Ő mindenen át. Urunk hű, Urunk hű, Urunk hű!

 

5. Jézus él, Jézus él, Jézus él! Vele járni és győzni, ez a cél! Bárhová küld az Úr, megyek, és hitem újul. Jézus él, Jézus él, Jézus él!

 

 

Isten áldásával.