Mennyei istentisztelet

 

I

sten könyörülő Úr, ezt látjuk a mostani fejezetekben és versekben (Ezsd 8,1-9,15). Ismét útnak indít a fogságból egy csoportot., akik meglátják, hogy nem ott a helyük, és haza lehet menni. Isten mindig azon munkálkodik, hogy felébresszen és rádöbbentsen, hogy nem a világ a hazánk. Meg akarja láttatni, hogy haza lehet menni Hozzá. Sőt azt mutatja meg, hogy eljött az idő és mozdulni kell.  Ne maradjunk a világban, a bűnben tovább.  Ezsdrás pap vezeti ezeket az embereket és jó látni ennek az embernek a hitét. Teljes szívéből bízik az Úrban, és ezt nemcsak mondja, hanem valóban éli is. Mégpedig amikor hazafelé készülnek és felmerül az utazás biztonsága, nem kér katonai védelmet a királytól. Miért? Mert szégyellné megtenni. Úgy látja, ha Ő eddig a mindenható Istenről beszélt, az Ő hatalmáról, a Nála található biztonságról, akkor rossz bizonyságtétel lenne, ha fegyveres erők oltalmát kérné. Milyen a mi bizonyságunk? Mennyit beszélünk Isten irgalmáról, gondoskodásáról, szeretetéről, de a mindennapi életben látszik, hogy mi bízunk is mindebben? Hányszor inkább a világ védelmét kérjük, a társadalom anyagi biztonságára vágyakozunk? Ha Isten jóindulata és Krisztusban kegyelme velünk van, akkor nem szorulunk rá a világ segítségére. Istennek van hatalma övéiről gondoskodni és megoltalmazni őket.

Megragadott Ezsdrás bizonyságtétele, amit a hazatérés után mondott el. Megvallotta, hogy valóban úgy történt, ahogy hitte. Isten keze, az Ő oltalmazó hatalma velük volt az úton. Megszabadította őket ellenségektől. Nagy üzenet a számomra az a meglátás, hogy a hívő ember élete zarándokút az Úr Jézussal az örök életbe, a mennyei Jeruzsálem felé. Vándorok vagyunk, és Ő megy előttünk, ezért nem félünk, mert ismerjük a jó Pásztort. Elindultam már Vele? Zarándokutat járok, és ezen az úton Róla teszek bizonyságot?

Igénk azt is elmondja mennyire fölöslegesen cirkuszolunk bizonyos szabályok miatt. Odafigyelünk a megtartásukra, de közben sokkal mélyebb bajok rombolják Isten népe életét. Mire gondolok?  Amikor az első transzport hazaért nem engedték az idegen népeknek, hogy a templom építésében segítsenek. Ügyelni kell a törvény megtartására, a nemzeti elkülönülésre, tisztaságra. Azonban a férfi és nő kapcsolatában már nem voltak ennyire az Úr szavához ragaszkodók. Milyen képmutatók is tudunk lenni, a külsőségekre, a nemzeti dolgokra odafigyelünk, védjük szokásainkat, istentiszteletünket más népektől, nyelvektől, és nem vesszük észre a férfi és a női kapcsolatok terén a keveredést. A világot gyakran szapuljuk, holott ők nem mondják, hogy hívők, miközben magunk között mennyi probléma van. Nem akarjuk meglátni, hogy csak külsőségekben különbözünk a világtól, de az életformánk sok mindenben ugyanolyan. Az egyházban, vagy akár a lelkészek közötti felbomlott házasságokról már nem is igazán beszélünk, vagy arról, hogy hányan élnek együtt egyházon belül, mielőtt összeházasodnának.  Ezsdrást mindezek megrendítették. Nem fordította el a fejét. Nem bújt el a templomépítés mögé. Nem mondta, az a lényeg, hogy itthon vagyunk, épül a templom. Megszaggatta ruháját, bűnbánatot tartott. Fájt neki a keveredés, a bűn, a világ Isten népe közé való beáramlása. Nekünk is fáj mindaz, amit ma látunk? Bűnbánatot tartunk és az Úr kegyelméért esedezünk, vagy természetesnek vesszük mindezt, mondván ilyen a világ, haladni kell a korral, mit is tehetünk? Ma még rendezhetjük életünket. Van megoldás, mégpedig a kereszt. Ha megbánjuk eddigi életutunkat, bűneinket és elhagyjuk a világ szokásait, az Úr megbocsát és Vele újrakezdhetjük.

A hetedik levél is elkészült, az Úr megmutatja hogyan is látja ezt a gyülekezetet (Jel 3,14-5,14). Hát, mit is mondjunk, egészen másképpen, mint ahogy ők magukat látják. És ez igaz velünk kapcsolatban is. Ő nem azt látja, nem arra teszi a hangsúlyt, amit mi látunk, és amire mi tesszük. Bizony mi is gyakran csak a külsőre, az anyagi és társadalmi helyzetre figyelünk. Ha megvan mindenünk, akkor minden rendben van. Az Úr azonban a szívünket nézi, annak tartalmát. Keresi a tüzet. Vajon talál? Forrónak lát minket? Olyan tűz és lelkesedés van ma is bennem az Úr iránt, mint amikor hitre jutottam? Ez fontos kérdés, mert ha már langyossá váltam, kiköp. Miért, mert a langyos víz nem jó. Amikor ezekben a mostani nagy melegekben egy üveg víz az autóban marad és átforrósodik magunk is tapasztaljuk mennyire nem jó az ilyen innivaló. Legszívesebben kiköpnénk a szánkból. Az Úrnak nincs szüksége langyos tanítványokra. A Szentlélek Isten feltölt, és Általa éghet a szívünkben a tűz.

Csodálatos, azt látni, nem távozik el az Úr tőlünk, hanem meg akar újítani. Azonban ez rajtunk is múlik, mégpedig azon, hogy beengedjük-e az ajtón. Kitárjuk-e előtte ismét a szívünket, és behívjuk-e? Ezt az igét előszeretettel használjuk nem hívők evangelizálására, ami nem baj, azonban itt egy hitben élő gyülekezetről van szó. A gyülekezet vált langyossá.  Ahogy egyre jobban kezdett élni kihűlt a szívük. A jólét tönkreteszi a buzgóságot, a lángolást, a szolgálatkészséget. Az Úr azonban helyre tud állítani.

A negyedik és az ötödik fejezet a mennybe, az Atya trónusához visz minket. Csodálatos jelenet ez. Megmutatja, hogy Isten trónja áll, Ő uralkodik. Isten maga a teljesség, a tökéletesség. Az Ő világa valóság.  Isten valóság. A hetes az Ő száma, az Ő teljességének a száma. Az ember száma a hatos, és akkor is hatos, vagyis ember marad, ha közben több hatost ír mellé. Szuperember lehet, de akkor is ember marad. És ez azt jelzi, nekünk Istenre van szükségünk.

Azt is láthatjuk, mi képtelenek vagyunk megmenteni a világot. Nem az ember a megoldás. Az ember kudarcot vall. De ha ezt felismeri, Isten megmutatja a megoldást.  Nem kell reménytelenségben élni, a megoldás Jézus, Júda oroszlánja. Ő a győztes. Ő, Aki Bárányként adta életét a kereszten. Ő bontja fel a tekercs pecsétjeit és enged bepillantást a tekercsbe. Isten szava van rajta, és ez a szó megvalósul. De mivel minden eseménysor a Bárány kezéből indul, nem kell félnünk. Ha a Báránnyal élünk, megváltozhat az életünk. Mert mindaz, ami ebből a könyvtekercsből kibomlik a Megváltó nélküli élet következménye. Azonban, aki behívja Őt az életébe, és az igére figyel, az élhet másként. A legnehezebb pillanatokban pedig megtapasztalhatja az Úr oltalmát.

Ezek a fejezetek egy mennyei istentiszteletre engednek bepillantást. Isten trónja van a középpontban. És ez rámutat, hogy középpont változtatásra van szükségünk. Ne mi, ne a világ, hanem az Úr legyen életünk középpontjában. Isten világának lényei leborulnak a trón előtt. Koronájukat is leteszik a trónon ülő előtt. Én is leborultam már? Letettem az Úr elé koronámat és átengedtem az uralmat Neki?

 

 

Jöjj, királyom, Jézusom!

 

1. Jöjj, királyom, Jézusom! Szívem, íme, megnyitom. A gonosztól óvj te meg, Meg ne

rontson engemet.

2. Véreddel, mely el-kifolyt, Mosd le rólam, ami folt; Élet útját megmutasd, Én meg nem

találom azt.

3. Gyógyítsd meg sok nyavalyám, Enyhíts szívem bánatán; Kétség, gond ha gyötrenek,

Biztasd nádszál hitemet.

4. Van hatalmad rá, tudom, Míveld, édes Jézusom: Hit, remény és szeretet Töltse be a

szívemet.

5. A keresztet te adod, Adj hozzá alázatot: Hordjam olyan csendesen, Mint egykor te,

Mesterem.

6. Majd ha véget ér a harc S megpihentetni akarsz: megragadom jobbodat, S mennyor-

szágod béfogad.

 

 

Isten áldásával.

Győzelemre fel

 

A

mikor Ezsdrás megkapja a király felhatalmazását a hazamenetelre, és kap anyagi támogatást is, tele lesz a szíve Isten iránti hálával (Ezsd 7,27-28). Meglátja, hogy mindez Isten munkája. Ő indította arra a király szívét, hogy adományaival támogassa a templomot. Valóban, mindez hihetetlen, és emberileg elképzelhetetlen. A nagy birodalom királya, egy kis nép templomépítését támogatja.  Ezsdrás felismeri, hogy a történések mögött Isten van. Ő mozdította meg a király szívét. Nagyszerű üzenet ez, Isten az Ő országa építéséhez a birodalom vezetőjét is fel tudja használni. Ezsdrás tudja, hogy ősei Istene cselekedett. Nem emberek mozgatják a szálakat, hanem az élő Isten.

Lényeges, hogy az élet történéseiben meglátjuk-e Isten munkáit? Észrevesszük-e, hogy Ő cselekszik, vagy minden mögött csak emberi tényezőket látunk? Eljut-e hozzánk, az Úr megszólító szava? Az eseményeken, történéseken keresztül is szól. Talán megmozdít, és rádöbbent, hogy eljött az idő a cselekvésre, menjünk és vigyük az örömhírt. Ezsdrás megértette az üzenetet és elindul Jeruzsálembe, viszi az igét. Tudja, hogy nekik is Isten szavának megismerésére van szükségük.  A legfontosabb megismerni Istent és az Ő törvényét. Az úgy a legkönnyebb, ha megismerjük a Szentírást. Fontos-e nekünk a Biblia minél jobb megismerése? Törekszünk-e a mélyére hatolni Isten üzenetének? Hisszük-e, hogy a Biblia Isten nekünk küldött üzenete? Rajta keresztül emberi szóval mutatja be magát és országát. Elmondja mi a terve velünk. Ez is lényeges, mert nem biztos, hogy mindenki azonnal látja élete értelmét és célját.  Azért születtünk a világra, hogy megismerjük az élet ajándékozóját, és élő kapcsolatban legyünk Vele. Ezsdrás megismerte Őt. Mégpedig fogságban, idegen földön jutott el kiváló Biblia és Isten ismeretre. Ez jelzi, Isten mindenütt jelen van, és aki igazán és őszintén keresi, találkozni fog Vele. Isten megismerhető Jézus Krisztusban.

Ezsdrás szívében hála van, áldja Istent. Rádöbbent, hogy mindaz, ami történik Isten népéért való munkája. Itt nem csupán emberi döntésekről van szó, hanem arról, hogy az Örökkévaló Isten a királyon keresztül megszólította őt, és útmutatást adott neki. Van-e hála a szívünkben? Meg tudjuk-e köszönni mindazt, amit értünk, az Ő mai népéért is tesz? A gyülekezet élete Isten kezében van ma is.  Lehet fogság is amiben élünk, de az Úr elhozza a szabadulás idejét. Ezzel nekünk kell élni. Meg kell ragadnunk a kegyelem lehetőségét. Ezsdrás hálás Isten megtapasztalt szeretetéért.

A király hozzá való viszonyulása megerősítette és megbátorította Ezsdrást. Felismerte, hogy mindez nem véletlen, Isten cselekszik. Megértette, hogy Isten keze nyugszik rajta, vagyis Istennek terve van az életével. Mi a terve? Hogy gyűjtsön társakat és úgy induljon haza. Meg kell értetni a még ott lévőkkel, hogy nekik nem ott a helyük.  Meg kell mutatni Isten országát. Ezsdrás pap feladata, hogy Isten országát vonzóvá tegye, és hazaindulásra késztesse az embereket. Úgy kell kommunikálni, hogy megértsék, Isten országában van a helyük, itt akármilyen jó soruk van, idegenben vannak. Ma is ez a feladat, rádöbbenteni az embereket, hogy a jólét ellenére itt idegen földön vannak. Az ember igazi otthona, Isten országa. Van-e bátorságunk erről bizonyságot tenni? Gyűjtjük-e az embereket Isten országa számára?

Nagyszerű dolgot mond nekünk az Úr, Nála van az üdvösség, az örök élet és a szolgálat lehetőségeinek a kulcsa (Jel 3,7-13). A kulcs nem emberi kezekben van. Így azután, aki bűnbánattal, és őszinte életváltozási szándékkal jön, az előtt megnyílik a kegyelem ajtaja. A kapu szoros, mert csak az  jut be, akinek az Úr kinyitja azt. Ez a kapu az Úr Jézusba vetett hit által nyílik meg, de ha megnyílt ezt nem zárhatja be senki. Ez azt is jelzi, aki hisz Jézusban és megbocsáttattak a bűnei, és megmarad a kegyelemben, annak örök élete van. Mivel az Úr nyitja ki a kaput nem vezet eredményre semmilyen emberi praktika. Nem segítenek a fogadalmak, a jótettek. Egyedül kegyelemből, hit által van üdvösségünk.

Ennek a gyülekezetnek bátorításra volt szüksége, úgy gondolták a szolgálatuk lehetősége emberektől, vezetőktől függ.  Az Úr elmondja, nyitott ajtót adott eléjük, és ezt senki be nem zárhatja. Ezért ne az emberi lehetőségekkel foglalkozzanak, hanem menjenek be a megnyílt lehetőségek ajtaján, vigyék a jó hírt, és mentsék az embereket.

Mennyit panaszkodunk a kevés erőnkre, úgy gondoljuk, nekünk nem megy sem az új élet, sem a benne való kitartás. Ezt a gyülekezetet úgy látja az Úr, hogy kevés az ereje, mégis, ennek ellenére is kitart. Miért? Mert nem önmagára, hanem az Úrra, az Ő kegyelmére épít. Isten gyermeke akkor erős, amikor magát erőtlennek látja. Ebben az esetben, nem tud másra támaszkodni, csak egyedül az Úrra. Isten országának ereje pedig pont akkor nyilvánul meg igazán, amikor mi erőtlenek vagyunk. És pont az a lényeg, hogy az emberek ne rólunk, hanem az Úr hatalmáról beszéljenek.

Mégis megtartottad beszédemet, és nem tagadtad meg nevemet. Vagyis vállaltál engem, és a tanításomat. Másképp, úgy éltél, ahogyan azt én elvárom, ahogyan tanítottalak. És ehhez kell az erő, vállalni a krisztusi életformát akkor is, amikor a környezet egészen másképpen él, vagy magában a gyülekezetben is más életvitel az elfogadott. Jézust nem csupán akkor tagadjuk meg, amikor más tanítást vallunk, hanem elsősorban akkor, amikor nem követjük, nem éljük meg a tanítását. Vagyis vétkezünk, mert nem azt tesszük, amit mond, hígítjuk az igét, és úgy gondoljuk, nem számít, mert az Úr úgyis megbocsát. Amikor italozunk, vagy éppenséggel mi magunk gyártjuk az alkoholt, vagy amikor már a házasságban nem az Úr szava a mérvadó, hanem a világ, megtagadjuk Őt.

Aki megtartja az igét, és hűséges marad Hozzá, az azt az ígéretet kapja, hogy az Úr is megtartja őt a megpróbáltatás idején, ami az egész világra eljön. Megpróbáltatásról beszél az ige, és ma is megpróbáltatásokon megyünk keresztül, de az övéit megtartja az Úr. Nem a világ tart meg, nem is a tudomány ment meg, hanem egyedül Ő.

Bármilyen nehéz legyen a tanítványok élete a világban, van vigasztalás, mégpedig az, hogy Ő eljön hamar. Igen, Ő el fog jönni. A mai feladat is a győzelem. Másképp nem léphetünk pályára csakis a győzelem hitében. Hinnünk kell, hogy Vele győzünk, és akarunk is győzni, mert csak a győztes kap jutalmat.  Győzelemre fel!

 

 

Maradj velem, mert mindjárt este van

 

1. Maradj velem, mert mindjárt este van, Nő a sötét, ó, el ne hagyj, Uram; Nincs senkim

és a vigaszt nem lelem, Gyámoltalannal, ó, maradj velem.

2. Kis életem fut s hervadásba hull, Bú lesz a vígság, fényesség fakul, Csak változást

és romlást lát a szem; Változhatatlan, ó, maradj velem.

3. Minden múló perc Hozzád visz közel, Kegyelmed űzi kísértőmet el, Nincs más vezé-

rem, Nincs más Mesterem, Fényben, borúban, ó, maradj velem.

4. Ellenség ellen áldásod fedez, A könny nem sós, a kór is könnyű lesz, Sír, halál-fú-

lánk, hol a győzelem? Győztes leszek, csak légy, Uram, velem.

5. Hunyó szemembe vésd keresztedet, Ködöt foszlatva láttasd szent eged. Föld árnya

fut, menny fénye megjelen: Halálban is Te légy, Uram, velem.

 

 

Isten áldásával.

Fehér ruha

 

A

rtahsasztá király levelet is adott Ezsdrásnak, és ez védelmet biztosított a számára, illetve felhatalmazta a Júdában végzendő feladatokra (Ezsd 7,12--26). Ezsdrás királyi felhatalmazással érkezik. Milyen csodálatos is az Úr, az akkori világ legnagyobb uralkodóját rendeli szolgája mellé.  Mindebből kiderül, a királyok királya fölött is van egy még nagyobb Király. Ez a király Úr a földi uralkodók felett. Amikor Isten cselekszik népe érdekében ezek a hatalmasságok is eszközök az Ő kezében. Az újszövetségből pedig tudjuk, hogy nem ez az uralkodó a királyok királya, hanem az Úr Jézus Krisztus. Ő a legnagyobb Király, és Ő mindent megtett értünk. Megmentésünkért Önmagát adta oda a kereszten. A legnagyobb, legjobb földi uralkodó is parancsol, elvár, az uraknak, Ura pedig maga szolgál. Mert Ő nem azért jött, hogy Neki szolgáljanak, hanem hogy Ő szolgáljon és életét adja váltságul sokakért. Hát ilyen Urunk van, nincs senki Hozzá fogható.

Az Úr kegyelmes, ismét ad lehetőséget a hazamenetelre, mindenkin magán múlik, elmegy-e Ezsdrással.  Isten hív, de miénk a döntés. Az is elgondolkodtató, hogy az első transzport után nem indultak újabbak. Valahogy beleszoktak abba a világba. Jól éltek, és ezt nem akarták feladni. Talán ma is ez az egyik probléma. Jól élünk, és ennek a világnak a kínálatát nem akarjuk elengedni. Mert amikor az Úr hív, akkor mindent el kell engedni. A tanítványok is mindent otthagytak, csak ők mentek Jézus után, az életüket pedig Rábízták. Ma talán a bizalomhiány tart vissza. Kevesen hiszik, hogy az Úr mindenre elég, és Ő jól tudja, mire van szükségünk.

Isten Ezsdrás által anyagi segítséget is küld az újjáépítők számára. Ő soha nem feledkezik meg azt övéiről, és még a pogány birodalmat is az építés támogatására ösztönzi. Isten megoldja népe anyagi gondjait. A nagy birodalom pénztárából, és az ott maradtak ajándékaival segíti őket. Isten előtt nincs akadály, minden az övé, és mindennel és mindenkivel rendelkezik országa ügyéért.

Ezsdrásról azt olvassuk jártas az igében, nagyon jól ismerte a Szentírást. Fel kell tenni a kérdést, jól ismerem a Bibliát? Jártas vagyok benne?  Megvannak azok a területek az életünkben, amelyekben nagyon járatosak vagyunk. Ismerjük a témát, a vele kapcsolatos szakkönyveket, tudunk róla beszélni, és ha a témában segítséget kérnek tőlünk, meg tudjuk azt adni. Ilyen járatosak vagyunk Isten igéjében is? Tudok segítséget nyújtani másoknak? Meg tudom mondani, hogy az adott témában mi az Úr válasza?

Azért küldik ki Ezsdrást, hogy nézze meg, hogy a hazatért nép Isten törvénye szerint él-e?  Az a feladata az irtástudó papnak, hogy az igéhez igazítsa az életüket. Nem elég a templom felépítése, az életüket is újra kell építeni, és ennek az építésnek a tervrajza az ige. Mihez igazodik az életem? Megáll az ige mérlegén?

A szárdiszi gyülekezet angyalának is írd meg (Jel 3,1-6). Neki is, ne hagyd ki őt sem. Mond el neki, amit üzenek, mert van számára is üzenetem. Talán oda nem akart János írni. Úgy gondolhatta, hogy reménytelen eset, hiszen egy halottal mit lehet kezdeni? János halottnak látta, mint ahogy lelkileg valóban azok is voltak. Maga az Úr is így látja őket, azonban, vannak még, akik még nem jutottak el a lelki halálig. Még élnek, de közel vannak a halálhoz. És az Úr azért küld üzenetet, mert még ad nekik esélyt, még látja bennük az életet. János azonban reménytelennek látja a gyülekezetet, de az Úr kezében vannak, mind a hét gyülekezet nála van, és így van hatalma felettük. Ő az Élet Fejedelem, a halódót is meg tudja eleveníteni. Aki ismeri az Urat, az tudja mindezt, az tisztában van azzal, hogy Ő tud életre kelteni.

Ébredj fel, mondja az Úr! Igen, fel kell ébredni, és ébresztgetni azokat, akik közel vannak a halálhoz. Az a feladat, hogy életre segítsük az embereket. És nemcsak a nem hívőket, hanem a hitben élőket is, mert itt egy gyülekezetről van szó. Megdöbbentő, hogy egy élő gyülekezet is eljuthat ide. Miért? Mert már nem az Úr a középpont. Nevük még élet, tehát látszat van, de más a valóság. És ezt a valóságot az Úr ismeri. A mi valóságunkat is ismeri az Úr. Bizony könnyen kerülhetünk mi is ilyen helyzetbe, élőnek mondják az egyházat, de valójában nem az. Mert nem az a lényeg, amit mutatunk, hanem az Élettel való kapcsolat. Csakis Jézus által válunk élővé, és a Vele való kapcsolat tart meg az életben. Ha leválunk Isten Lelkéről, az élettől szakadunk el. A hívőnek nem önmagában, hanem Krisztusban van élete. Élek többé nem én, hanem él bennem a Krisztus, írja Pál apostol.

Az éberségre hívja fel a figyelmet az ige. Ha nem vagy éber, lemaradsz az Úrral való találkozásról. Hogyan veszíthetjük el éberségünket? Úgy, hogy nem az Úr dolgaival, hanem a világ dolgaival foglalkozunk. A világ hírei érdekelnek. Arra figyelünk, amit a világ mond, és nem akarunk lemaradni róla. A világ híreiben naprakészek vagyunk. De az igében, az Úr akaratában is ez a naprakészség jellemez minket?

Az ige azt is elmondja, ruhánkat megőrizhetjük tisztán. És aki így tesz, aki vigyáz, és nem szennyezi be a ruháját bűnnel, hűtlenséggel az győztes lesz. Fel vagyunk szólítva a győzelemre, mert ez lehetséges. És itt önmagunk felett, a vágyaink, kívánságaink, régi emberünk felett kell győzni. Aki győz, azt fehér ruhába öltöztetik. Valahogy úgy, ahogyan a hazatérő tékozló fiút is, új, tiszta ruhába öltöztették. Vágyunk erre a fehér ruhára?

 

 

 

KIRÁLYI GYERMEK VAGYOK ÉN

 

1.  

Királyi gyermek vagyok én,

Van hófehér ruhám.

Megváltóm kegyelme enyém,

Nem hágy el soha már.

Jézussal járom utamat,

Megfogva a kezét,

Királyi gyermek vagyok én,

És ez nekem elég.

2.  

E földön vándor vagyok én,

Vár égi, szép hazám.

Jézussal uralkodom majd,

Van fényes koronám.

Jézussal járom utamat,

Megfogva a kezét,

Királyi gyermek vagyok én,

És ez nekem elég.

 

 

Isten áldásával.

 

 

 

Van valami, ami nem tetszik

 

A

 templomépítés befejezése után több évtizeddel indul útnak és érkezik meg Jeruzsálembe Ezsdrás pap (Ezsd 7,1-10). Valószínűleg meghallja, hogy otthon beindult az élet, és ismét áll a templom, bemutatják az áldozatokat. Ezt az embert hazavonzza a templom, Istennek a tisztelete. Isten cselekszik, hazavonz újabb csoportot. Elvégzi az emberekben, hogy induljanak haza, mert az ő helyük ott van. Ezsdrást pedig motiválja a nép tanítása. Úgy látja az otthon levőket tanítani kell Isten törvényére. Azt olvassuk, hogy Ezsdrás járatos volt az igében. Igyekezett minél jobban megismerni. Miért? Mert ez Isten törvénye. Isten adta a népének. 

Ezsdrást vonzotta Isten igéje, egyre többet akart belőle tudni. Azt olvassuk, teljes szívvel törekedett az ige tanulmányozására. Törekedett, ez lényeges, mert azt mutatja, hogy igyekezett minél többet az igével foglalkozni. Nemcsak a kötelező penzumot tudta le, hanem azon túl is kutatta az igét. Sőt tanulmányozta, egyre inkább igyekezett megérteni Isten akaratát. Valószínűleg az igét tanulmányozva értette meg azt is, mit akar vele az Isten. Elmélkedés közben ismerte fel, hogy haza kell mennie. Ezek a felismerések soha nem egyszerűek, mert megszokott életünkből mozdítanak ki. Általában olyat kérnek, ami mindent felborít, és olyan dolgokat hoz, amelyek eltérnek eddigi életformánktól.  Az indíttatásra vállalta, hogy eddigi jó életét, munkáját otthagyja, és megtette a több hónapos utat.

Azt is látjuk, hogy Ezsdrás életében látszódott, hogy vele van az Úr. A király is észrevette Isten munkáját és jelenlétét az életében. Miért? Mert ez az írástudó nem elméleti szakember volt, hanem átültette a gyakorlatba, amit megértett. Megcselekedte mindazt, amire az Úr elvezette. Rájött, hogy a törvényt azért adta az Úr, hogy aszerint éljünk. Mi is így gondoljuk?  Rájöttünk már, hogy Isten szava nem dísz, és nem is egy régi kor emléke. Azért adta a törvényt, hogy éljük meg. Kutatjuk mi és elmélkedünk rajta, ahogyan Ezsdrás tette?

Az Úr most a thiatirai gyülekezetnek küld üzenetet (Jel 2,18-29). Jánosnak azt kell megírnia, amit az Úr mond. Ha kemény beszéd, akkor is azt kell továbbadnia, amit az Úr mond. Az igehirdetés iránymutatója ez. Azt kell mondani, amit az Úr ad az igehirdetőnek.  És pontosan kell az üzenetet tolmácsolni. Nem lehet a hallgatók ízléséhez, várakozásához szabni. János a dicséretet és a dorgálást is megírja. Olyan érdekes, hogy a legtöbb gyülekezetben nemcsak dicsérni való van, és János azt is elmondja, ami nem tetszik az Úrnak. Ez ma a kérdés, elmondjuk azt is, ami nem tetszik az Úrnak? Vagy úgy állítjuk be, hogy ahogy élünk, amit teszünk, az tetszik Urunknak? Kiderül, hogy nem minden tetszik Neki. Nem minden az Ő akarata szerint megy végbe. És bizony ezen ma is el kell gondolkodnunk. Mert ez azt üzeni, hogy ma sem tetszik minden Urunknak. De vajon észrevesszük-e azt, ami nem tetszik Neki, és változtatunk-e rajta?

Az Úr meglátja a növekedést, elismeri, hogy most előrébb tartanak, mint amikor hitre jutottak. A dicséretet sem hallgatja el az Úr. Ez jó. Mi is vegyük észre a változást, a növekedést egymás életében. Azonban elhangzik a panasz is. Lehetnek jó dolgok az életünkben, a gyülekezetben, és ezt az Úr el is ismeri, de azt is elmondja, ami nem tetszik neki. Van panasz is, mert az Úr nem tűri meg a gonoszt az életünkben. Nem fogadja el a keveredést.  Mert itt erről van szó. Egy női tanító a pogány kultusszal keverte, gyúrta egybe a gyülekezet életét. Azt hirdette, hogyan élünk az nem számít. Ha elnyertük Isten kegyelmét tehetünk, amit akarunk. Az Úr nem fogadja el ezt a mentalitást.  A gyülekezet életének az Úr Jézus életét kell képviselnie. Úgy kell élnünk, ahogyan Ő maga is élt. Itt azonban nem így történik. A mi életünk Krisztus életére hasonlít?

Valaki prófétának mondja magát, nincs elhívása, nem az Úr mondja annak, hanem ő saját magát. Ez azt is jelenti, hogy elvárja úgy fogadják szavait, mint a próféta szavait. Vagyis, mindennek úgy kell lennie, ahogyan ő mondja. Nagy veszély ez ma is, önkéntes próféták tanítók, a Lélekre hivatkozva erőltetik elképzeléseiket a többiekre. 

A probléma, hogy a gyülekezet vezetője megengedi ennek az asszonynak és követőinek azt, amit az Úr nem enged meg.  A feltámadott Úr nem tűrné el ezt a hűtlenséget. És ez lelki és testi értelemben is igaz. Pogány kultuszt vesznek át, ahol a házasságtörést elfogadják. Paráznaság, amikor elhagyjuk az Urat és hamis istenekhez fordulunk, de általában ez az életvitel megváltozásával is jár. A pogány kultuszok, a világ életmódja beszivárog a gyülekezetbe. Már nem az a minta, amit az Úr mond. A házasságok terén nagy problémák vannak ma is. Észre sem vesszük, és futószalagon mennek a válások, újraházasodások az egyházban is.  Bejönnek világi szokások, és már senki nem emel szót ellenük. Azonban az Úr szót emel.

Először is ad időt a megváltozásra, a változtatásra. Ez a személy azonban nem élt ezzel a lehetőséggel, megmaradt a bűnben továbbra is. Talán azt gondolták, ha nem történik semmi baj, akkor ezzel az Úr is egyetért.  Eljön az idő, amikor az Úr keményebben szól. Betegségek jöttek, súlyos betegségek, és nem eszméltek. Mindent a véletlennek tulajdonítottak, és nem gondolták, hogy ez Isten szava. A baj, a betegség is lehet Isten eszköze, ha az igét nem halljuk meg, akkor ezen keresztül szól.  De vajon halljuk és megbánjuk vétkeinket és változtatunk? Isten megvizsgálja szívünk és lelkünk tartalmait. Azt akarja, hogy tiszták és szentek legyünk, hogy életünk Róla tegyen bizonyságot.

Vannak, akik ellenálltak a gonosz támadásának, és kitartottak az Úr igéje mellett.  Ők jutalmat kapnak. Azt kéri, ragaszkodjanak a Krisztusba vetett hitükhöz, addig, amíg Ő eljön. Mert az Úr el fog jönni. És ez nagyszerű hír. Ez erősítsen minket, és sarkalljon kitartásra.

 

 

Ki Istenének átad mindent

 

1. Ki Istenének átad mindent, Bizalmát csak beléveti, :/: Azt csudaképpen őrzi itt lent,

Ínség, baj közt is élteti. Ki mindent szent kezébe tett, Az nem fövényre épített.

2. A súlyos gondok mit használnak, A sóhaj, sok jajszó mit ér, :/: Ha sebeink még job -

ban fájnak S mindennap kínunk visszatér? Így terhünk egyre súlyosabb, Ha lelkünk bú-

nak helyet ad.

3. Csak légy egy kissé áldott csendben: Magadban békességre lelsz, :/: Az Úr rendelte

kegyelemben Örök, bölcs célnak megfelelsz. Ki elválasztá életünk, Jól tudja, hogy mi

kell nekünk.

4. Zengj hát az Úrnak s járd az utat, Mit éppen néked Ő adott; :/: A mennyből gazdag ál-

dást juttat S majd Jézus ád szép, új napot. Ki Benne bízik és remél, Az mindörökké Vé-

le él.

 

 

Isten áldásával.

 

Ragaszkodjunk mégis az Úrhoz!

 

A

z ellenség mindent megtett, hogy megakadályozza a templom építését (Ezsd 6,1-22). Nehezen tudják elviselni az élő Isten népét azon a helyen. Pedig azt a földet Istentől kapták, és az Ő háza állt Jeruzsálemben. Azért vitte haza őket az Úr, hogy Isten rendelője ismét működjön, és Őt, az Örökkévalót minél többen megismerjék. Az életünk értelme az Ő megismerése. És az a néhány évtized, amit itt töltünk, arra adatik, hogy Isten megismerésének rendeljük alá. Sátán megtévesztése, ami ma folyik. Mindenre figyelünk, csak Isten akaratára nem. Nem igazán keressük Őt, és úgy telik le az élet, hogy nem ismerjük, nincs Vele élő kapcsolatunk. Ha nem törekszünk Isten megismerésére, ha nem jutunk el a keresztig és nem látjuk meg, mit tett értünk, és így nem hódolunk meg Előtte, értelmetlen az életünk. Ez nagyon megdöbbentő, és jó lenne elgondolkodnunk rajta. Sátán nagyon megtéveszt, amikor elhiteti, hogy az életünk értelmét az anyagi javak és a minél jobb élet hajkurászása jelenti. Úgy gondoljuk akkor élünk igazán, ha állandóan hajtunk, szerzünk, szórakozunk.  Azonban ha földi éveink ideje alatt nem találkozunk az Úrral, nem éljük át az Ő kegyelmét, igazából nem éltünk értelmes életet. Ennyit az állat is megtesz.  Hajt, eszik, pihen, majd elpusztul. Urunk könyörüljön rajtunk, hogy ebből a halálos álomból felébredjünk, és ne engedjük, hogy a világ dolgai elkápráztassanak. Mert amit ez a világ nyújt, minden elmúlik, mindent itt hagyunk. Egyedül az marad meg, ami hitből épült. Hitből épült Isten temploma, és ezért az akadályok ellenére elkészülhetett.

Mivel az Úrtól indult ez a projekt, nem lehetett megakadályozni. Kishitűség miatt lehetett hátráltatni, de megakadályozni nem. Isten jól látja, hogy nekünk szükségünk van az Ő rendelőjére, mert lelkileg betegek vagyunk. Mivel eltávolodtunk Tőle, és hiányzik az életünkből, nem tudunk rendbe jönni, csak ott, ahol Ő is jelen van. Csakis igéje tud minket rendbe hozni. Egyedül a kereszt, ami meggyógyít testben és lélekben. Mert a kereszten értünk hullt a vér, és ez a vér tisztít meg minden bűntől.

A nehezebb periódusokban az Úr prófétákat küldött, és ők Isten szavának a hirdetésével támogatták őket. Az igében van a folytatáshoz szükséges erő. Amikor elakadunk keressük az igét, vegyük kézbe olvassuk, hallgassuk. Ahogy az építőket is az ige segítette át a holtponton úgy minket is átsegít. A fogságból hazatértek számára az istentisztelet örömünnep volt. Aki megszabadul a bűn rabságából, örömünnep az istentisztelet, az szívből vágyakozik utána.

Egymásután érkeznek a levelek (Jel 2,1-17). Mindennap új üzenet. Felbontottuk őket és el is olvastuk? Sőt többször is elolvassuk egy nap?  Nagyon fontos üzenetek ezek, a Király, az ég és a föld Ura, Megváltó Urunk küldi őket. Azért küldi, hogy így kapcsolatban legyen velünk és tovább segítsen a nehéz pillanatokban. Az Úr ismer minket, tudja, hogy könnyen feladnánk. Azzal is tisztában van, hogy olyan könnyen belemerülünk a világba, és megfeledkezünk Róla. Elhisszük, hogy amit a világ kínál, mindennél fontosabb. De ez nem így van. Amikor a világ termékei fontossá válnak, már nem Istent dicsőítjük, hanem az embert. Hiszen akaratlanul is az ember tudásán álmélkodunk el, és örülünk mindannak, amit tudunk és elérünk. Közben pedig már elmarad a hála.

Az efézusi gyülekezet is elhagyta már első szeretetét. Mit is jelent ez? Eszembe jutott, hogy amikor hitre jutottak elégették a város piacterén mindazokat a dolgokat, amik a pogánysághoz, okkultizmushoz kötötték őket. Jézusért anyagi kárt szenvedtek el, de ennek révén öröm volt a szívükben Most már nem dobják ki azt, ami a világhoz kötődik, hanem újra érték, már ezek töltik be gondolataikat, töltik ki idejüket, és ebből meg kell térniük. Vissza kell fordulni az Atyához, Mi tölti ki az időmet, mire szentelem erőmet? Ég még a szívemben az első szeretet tüze?

A szmirnai gyülekezet pedig mindhalálig való hűségre kap felszólítást. Tartsanak ki végig, ne adják fel, ne akarják maguk menteni az életüket. Hűség mindhalálig, ez a kifejezés kikopott világunkból. Nincs már hűség, hanem hűtlenség. Ez abból fakad, hogy hűtlenek lettünk az Úr Jézushoz, már nem Őt követjük, nem az Ő hangja vezet, hanem ez a világ lett a mérvadó. Ahogy a környezet éli az életét, úgy teszünk mi. Az Úr azonban azt kéri, legyünk végig hűségesek, mert jutalmat, ajándékot, csak a hűséges élet kap. A Hozzá hűséges, el nem múló életet kap. Az örök élet koszorúját kaphatjuk meg, és ezt senki nem adhatja meg számunkra, az Úron kívül.

A pergamoni gyülekezet tagjai akkor sem tagadták meg, hogy hisznek Jézusban, az Isten Fiában, amikor lelki terrort alkalmaztak velük szemben. Megölték Antipászt, és így akarták nyomás alá helyezni őket. Azonban ők Krisztusra, feltámadott Urukra néztek, és vállalták Őt. Megvallották, hogy Őbenne hisznek. Mégis ragaszkodsz hozzá, ez csodálatos, a rossz körülmények, a nyomás ellenére is ragaszkodnak Hozzá. Miért? Mert Ő az élet.  Ragaszkodó hitem van? A próbák ellenére is Hozzá ragaszkodom, vagyis mindenben Neki engedelmeskedem? Mert itt a mindennapi élet dolgairól van szó, kire hallgatok, milyen szokást követek? És ezek az Úr tanítását követték.

De voltak, akik a hamis tanításra figyeltek, és ettől is meg kell szabadulniuk. A világ a maga életvitelét akarja Isten gyermekeire erőltetni. Gyakran úgy teszi, hogy még kívánatosnak is tűnik. Mert a bűn először mindig kívánatosnak tűnik. Ma is úgy megy, ahogyan Bálák király idejében ment. Laza erkölcsű alkalmakat szervezett, és oda meghívta a gyülekezet tagjait. Voltak, akik úgy gondolták, ha a város vezetése meghív, az megtiszteltetés, azt nem lehet elutasítani. Csakhogy ezek az alkalmak nem az Úrról szólnak, akkor sem, ha vallásos köntösbe vannak csomagolva. Ahol a szórakozás, az ivászat, a trágár beszéd, jelen van, az nem Istenről szól. Isten népe nem azért van a világban, hogy annak szokásait átvegye, hanem azért, hogy egy másfajta életről, és az Élet Fejedelméről tegyen bizonyságot.

 

 

Jöjj, királyom, Jézusom!

 

1. Jöjj, királyom, Jézusom! Szívem, íme, megnyitom. A gonosztól óvj te meg, Meg ne

rontson engemet.

2. Véreddel, mely el-kifolyt, Mosd le rólam, ami folt; Élet útját megmutasd, Én meg nem

találom azt.

3. Gyógyítsd meg sok nyavalyám, Enyhíts szívem bánatán; Kétség, gond ha gyötrenek,

Biztasd nádszál hitemet.

4. Van hatalmad rá, tudom, Míveld, édes Jézusom: Hit, remény és szeretet Töltse be a

szívemet.

5. A keresztet te adod, Adj hozzá alázatot: Hordjam olyan csendesen, Mint egykor te,

Mesterem.

6. Majd ha véget ér a harc S megpihentetni akarsz: megragadom jobbodat, S mennyor-

szágod béfogad.

 

 

Isten áldásával.

Eljön az Úr

 

A

 gonosz erőteljesen munkálkodik (Ezsd 4,17-24). Mindent megtesz a templom építésének a megakadályozására. Mennyire fél a világ Isten gyermekeitől. Pedig nem kellene félni, mert Isten az övéi által kegyelmét és áldását közvetíti a világba. Ha ezek az emberek, akik most akadályoznak, teljes szívből Istenhez fordulnak, eltávolítják a hamis isteneket és azok kultuszait, ha Isten törvénye szerint élnek, áldást élnek át. Azonban ők nem akarják Istent megismerni, csak a maguk módján kívánják tisztelni. Gyakran ez a probléma, a magunk módján hiszünk és élünk, és nem úgy, ahogyan Isten azt igéjében kijelentette.

Ezek az emberek nem Istent akarják igazán megismerni és szolgálni. Nekik a terület és a zsidók feletti uralom kell. Feljelenteni, bevádolni könnyű és az élteti ezeket. És ez szomorú. De megmutatja, mi van az ember szívében. Isten megismerése a Vele való élő kapcsolat nélkül megkeseredett emberek vagyunk. Őbenne találhatjuk meg az életünk értelmét és célját. És mi ez? Ő maga? Ő az élet értelme. Az a szent Isten, aki nem tönkreteszi az ember életét, hanem megtanít jól élni. Isten ideadta igéjét, amiből megtanulhatjuk az életet. Megismerhetjük Őt és önmagunkat is. Megtanít az ige elfogadni magunkat, elfogadni ember voltunkat, és azt, hogy Őreá van szükségünk. Az Ige rámutat, Isten beavatkozására van szükség. Arra, hogy bűnös szívünket újjá tegye. Mert az irigység és a gonoszság minden formája a szívünkből származik. És amíg a szív, a régi természet nem lesz újjá, semmi nem változik. Természetesen az életkörülmények változhatnak, cserélgethetjük a vezetőket, de maga az ember nem változik. Ha változik, akkor inkább egyre rosszabb lesz. A bűnt semmi nem tudja megakadályozni a terjedésben, vagy megszüntetni, csak egyedül a Jézus Krisztusba vetett hit. Csak Ő segíthet rajtunk. De akarjuk ezt? Történetünkben ezek az emberek nem akartak változni és nem akarták Isten akaratát megismerni. Ezért maradt számukra az akadályoztatás. Elhitték, hogy Isten munkáját meg lehet akadályozni és népe fölött lehet győzni. A gonosz mindezt elhiszi, és el is hiteti Isten ellenségeivel.

Ahogy olvassuk, ezt a fejezetet úgy tűnik sikerül az ellenség terve.  Az akadályozók felhatalmazást kapnak a királytól tervük kivitelezésére. És ők sietnek a királyi parancsot végrehajtani.  Milyen is az ember. Semmi erőszakos dolgot nem akar Isten népe, csak templomot, Isten rendelőjét megépíteni, ahol még ők is gyógyulhatnának, mégis fegyvert használnak ellenük. Az Istent nem ismerő ember mindig a fegyverek erejét veszi igénybe.

Az építés félbeszakadt, de Isten akaratát senki nem akadályozhatja meg. Eljön az idő, amikor majd folytatódik az építkezés. Addig is Isten népe, a hazatértek, imádkoznak.  Mert vannak dolgok, amikben korlátozhatják Isten gyermekeit, azonban az imádkozás korlátlan lehetőség. Talán úgy érezzük, korlátozva vagyunk, de ne feledjük, Isten elé odaborulhatunk. Ő mindig megközelíthető. Talán azért is élünk meg akadályoztatást, hogy még inkább Őreá bízzuk magunkat. Meg kell tanulnunk elmélyülten imádkozni, és az Úrra várni. Az imádság mindig hittel és reménnyel teljes legyen. Ha telik is az idő, ne adjuk fel, higgyük, hogy amit Isten megígért, azt meg is teszi.

A Jelenések könyve kerül sorra újszövetségi napi olvasmányként (Jn 1,1-8).  Nagy szükségünk is van a benne megszólaló bátorító és megerősítő üzenetre. Ma is sok probléma kerül elénk, a gonosz erőteljesen munkálkodik, és a gazdasági élet is nehezedik. Ez a könyv üzenet a mai tanítványok számára, a legnehezebb helyzetben, a legsötétebb időkben sincsenek magukban, Uruk velük van. Neki van üzenete az övéi számára. Ez a könyv tulajdonképpen börtönnapló. János apostol Patmosz szigetén száműzetésben él. A Jézusról szóló bizonyságtétel miatt kemény rabmunkára ítélik az idős apostolt. És ő nem csügged el, figyel felfelé, és megtapasztalja, hogy az Úr ott is szól. Még egy börtönsziget kőbányájában is meg lehet hallani az Úr szavát. Mert ez nem a körülményeinktől, hanem szívünk állapotától függ. János mindig és mindenhol tanítvány, szíve az Úr szeretetével van tele. Állandóan az Ő szavát várja.

Az ad kijelentést Jánosnak azokról a dolgokról, amiknek hamarosan meg kell történniük. Ezek nem ijesztgetésül vannak leírva, hanem felkészítésképpen. Ne a világ megjobbulását várjuk, hanem keressük Urunk oltalmát és akaratát. A legsötétebb időkben is legyen Isten népe világosság. Azért van itt, hogy világítson. Akkor is ha ez a világ gyakran el akarja nyomni a gyülekezet lámpájának a kanócát.

János az Úr Jézusra mutat és elmondja, ne féljetek, mert Ő szeret minket. És nemcsak a múltban, hanem ma is szeret.  Hogyan szeret? Nézzünk a keresztre és meglátjuk! Életét, vérét adta értünk. Ilyen Urunk van, kész volt meghalni, csakhogy a bűn hatalmától szabaddá tegyen. Mindez megmutatja, hogy az ember legnagyobb problémája a bűn és erre egyedüli megoldás az Úr Jézus halála. Az Ő vére tisztít meg minden bűntől.  Nemcsak ennyit adott, bár ez hatalmas lehetőség, mert önerőből soha nem leszünk szabaddá.  Őáltala van szabadulás,és egyben országa polgárai lehetünk. Aki Krisztusé, az egy másik országba is tartozik. Az már Isten gyermeke, a legnagyobbhoz tartozik, és ez azt jelenti, nincs szükség az aggodalomra és a félelemre. Isten országában ezeknek nincs helyük. Aki Isten gyermeke az tudja, hogy mennyei Atyja ismeri szükségeit és gondoskodik róla.

Ő el fog jönni, ezt erősíti meg János. Amikor eljön, nem gyermekként, hanem Úrként érkezik. Mindenki meglátja, és akkor, akik elutasították, megfeszítették sírnak. Siratják az elszalasztott lehetőséget. Ma még szól az ige, lehetőségünk van elismerni, hogy Ő az Úr. Ma még Rábízhatjuk magunkat, és akkor majd örömmel várhatjuk Őt. Ő a kezdet és a vég, minden az Ő kezében van. Nem az ember tartja kézben a történelmet, hanem Ő. Azonban ha nem hallgatunk Rá, sok szenvedést okozhatunk magunknak. Mert az engedetlen ember útját a uszítás kíséri. Az Úr eljövetele az újjáteremtést hozza el. A bűnös ember pusztít, ezt ma is látjuk, az Úr Jézus Krisztus viszont gyógyít, helyreállít, új lehetőséget, és végül új teremtést hoz.

 

 

Fel, barátim, drága Jézus zászlaja alatt

 

1. Fel, barátim, drága Jézus zászlaja alatt, Rajta, bátran! megsegít és győzedelmet ad.

Bízzatok, mert Jézus eljön, ő a fővezér, Zengje ajkunk: hozzád esdünk győzedelemér'!

2. Lám, a Sátán serge talpon, szembetörni kész, A legbátrabb harcosoknak bátorsága

vész. Bízzatok, mert Jézus eljön, ő a fővezér, Zengje ajkunk: hozzád esdünk győzede-

lemér'!

3. Szóljon a kürt, fenn lobogjon győzedelmi jel, Így előre Jézusunkkal: néki győzni kell!

Bízzatok, mert Jézus eljön, ő a fővezér, Zengje ajkunk: hozzád esdünk győzedelemér'!

4. Harci zajban, küzdelemben oldalunkon áll, Benne higgyünk, ő segít meg szívünk har-

cinál. Bízzatok, mert Jézus eljön, ő a fővezér, Zengje ajkunk: hozzád esdünk győzede -

lemér'!

 

 

Isten áldásával.

A jót kövesd!

 

A

z Úr kegyelméből elkezdődött a templom építése (Ezsd 4,1-16). Lerakták az alapkövet, és úgy tűnik minden rendben.  Azonban ez csak a látszat, az ellenség nem örül annak, hogy Isten felállítja rendelőjét.  A gonosz azt akarja, hogy tönkremenjünk. A vallás nem probléma csak az élő hit. Az a gond sátánnak, amikor az emberek megismerik Istent és rádöbbennek, hogy Ő jó. Megtapasztalják hatalmát és szeretetét, és átélik bűnbocsátó kegyelmét. Ha ez így történik, az ember élete gyógyul, a gonoszság visszahúzódik, és egyre többen imádják és dicsőítik az Urat. Sátán ezt nem képes elviselni. Ő azt akarja, hogy folyamatos legyen a pusztulás, és aki mélybe jutott az onnan ne jusson a felszínre. Mindezt úgy viszi végbe, hogy a legtöbb ember nem látja meg ezt, eleinte minden szépnek, jónak tűnik, de eljön az idő, amikor a valóság feltárul. Isten azonban hív, megszabadít és olyan élet felé terel, ahol az Ő áldása látszódik meg rajtunk. És ez nem vallás, élő kapcsolat Vele. A hazatért zsidók ezt a kapcsolatot élik meg az oltár körül, és ezért építik a templomot. Azt akarják, hogy a kapcsolat stabil legyen, és hosszú távon gyógyulhasson az életük.

Jön az ellenség, mindent bevet, úgy érkezik, hogy mindenki a zsidók összeférhetetlenségéről beszéljen, ha nem úgy sikerül a terv, ahogyan azt szerették volna. Felajánlják segítségüket a templom építéséhez. Ez nagyon szép, és kedves, milyen jó, hogy ilyen segítőkészek. Hol itt az ellenség? Ezek nem ellenségek, gondolnánk, hanem barátok. Hogyan lehet ilyen jó szándékot, rengeteg segítő kezet, óriási anyagi támogatást visszautasítani. Mert ugyebár, ha jön a pénz az jó, és úgy vagyunk, amint a sláger szövege mondja: „Honnan jössz, nem érdekel, csak gyere …, és ennyi kell.”

Az ellenség valóban világosság angyalává változtatja magát. Még azt is elmondja, hogy ők is Izráel Istenét imádják. Azonban az építés vezetői jól látják, hogy ez megtévesztés. Ők nem Istent imádják, hanem valami több vallásból összegyúrt saját istenséget. Ezért elutasítják őket. Ezek az emberek megtéveszteni akarják Izráel népét, úgy gondolják, amit ők imádnak azonos Istennel. Azonban ez keveredés, és ezt elutasítják. Miért is? Hát tényleg nem egy Isten van? Olyan jó, ha minél többen egy cél érdekében összefogunk, jöhet a pénz, és jöhet mindenki. Azonban ők tudták, Isten népe közé csak születni lehet. Így van ez ma is. Az lesz Isten gyermeke, aki a Szentlélek munkája által Isten igéjéből újonnan születik. Ez több mint egy vallás felvétele, azt jelenti, Isten tett bennem valamit, most már oda a régi természetem, újjá lettem, és Ő lakik hit által bennem. Ő uralja az életemet, én pedig engedelmeskedek Neki.

Ezek az emberek Istennek akarnak megfelelni és nem embereknek. Talán azt mondjuk, rosszul döntöttek, mert így a maguk számára nehezítették meg az életet és az építést. Azonban Isten mindig övéi mellett van. Ő nem támogatja a világgal való összefogást. Mert nem az a misszió, amikor a világot beengedjük az egyházba, átvesszük szokásait, és összefogunk vele. Ezeknek az embereknek volt bátorságuk elutasítani az ellenség szépnek látszó tervét. Ne engedjük magunkat megtéveszteni. Az apostolok sem támaszkodtak a világra, még csak a zsidóság vallási vezetőire sem. Egyedül a Szentlélekben bíztak, Őreá figyeltek.

Az ellenség nem adja fel, vádoló levelet küldenek a királynak, azonban Isten népe nagyobb király, a menny és a föld Istenének az oltalma alá tartozik. Ne figyeljünk az ellenségre, hanem mindig nézzünk az Úrra.

Harmadik levelet is ír az öreg János apostol, és még mindig csak egyszerűen presbiternek, vénnek mondja magát (3Jn 1-15). Ezzel rámutat ő is Jézus tanítványa. Nincs pozíció a gyülekezetben, testvérek vagyunk.

Gájusz a címzett, aki szeretett barát, Krisztust szereti Gájusz, és a Benne való hit kapcsolja össze Jánossal. A Krisztusba vetett hit összekapcsol addig ismeretlen embereket egymással.  Hit által testvérekké válunk, mert Krisztus van gondolkodásunk és életünk középpontjában. Nem emberekről, hanem az Úrról szól a történet. Neki élnek és szolgálnak, Őt ismertetik meg a másik emberrel.

Testvérek elmondták Jánosnak, hogy Gájusz éli is a hitét. Ez azt jelenti ragaszkodik Krisztushoz, számára Krisztus az Ő élete és tanítása az igazság. Rólam is el tudják mondani, hogy ragaszkodom az igazsághoz és az igazságban járok? Látható, hogy minden területen az Úr igéjéhez igazítom az életemet? Gájusz ragaszkodott az Úrhoz, a Tőle való igazsághoz. Nem volt könnyű,, de ebben a gyülekezetben Jézusra figyeltek, a keskeny úton jártak. A világ mindent megtesz, hogy erről az útról letérjünk, de ők megmaradtak Jézus nyomában és nem engedtek a nyomásnak.

János elmondja Gájusz lelkileg egészséges. Ez nagy dolog, és nagyon fontos, hogy egészségesek legyünk hitben és lélekben. Elmondható rólunk is, hogy a lelkünk egészséges? Talán épp azért küzdünk annyi problémával, mert nem egészséges se a lelkünk, se a hitünk. Csakis az ige által válik a hitünk és lelkünk egészségessé. Akkor mondhatjuk el, hogy egészséges a lelkünk, ha eljutottunk a felnőtt hitre. Amikor nem más táplál minket, hanem önállóan tudunk táplálkozni, különbséget teszünk egészséges és egészségtelen táplálék között.

Gájusz szolgál, befogadja majd tovább indítja az Úr nevéről bizonyságtévőket. Ezek vándortanítók voltak. És nem üres kézzel engedi el őket, hanem támogatja a szolgálatukat. Ezek a tanítók, csak hívő testvérektől fogadtak el támogatást. A nem hívőktől, pogányoktól semmi támogatást nem vettek át. Isten ügyét csak tiszta pénzzel, és tiszta szívvel, hála adománnyal lehet támogatni.

Vannak rossz példák is, de János azt kéri, hogy a jót kövessék. Nem mindegy kit követünk, mire hallgatunk. A jót akkor tudjuk követni, ha képesek vagyunk megkülönböztetni a rossztól.  Amint látjuk itt meg tudták különböztetni a jót, mert ismerték Jézust. Hiába mondták mások, hogy jó ha a világtól támogatást fogadnak el, ők ezt rossznak látták, elutasították. A hit bátorság is.

 

 

 

Krisztusom, kívüled nincs kihez járulnom

 

1. Krisztusom, kívüled nincs kihez járulnom, Ily beteg voltomban nincs kitől gyógyulnom.

Nincs ily fekélyemből ki által tisztulnom, Veszélyes vermemből és felszabadulnom.

2. Gyújtsd meg szövétnekét áldott szent igédnek És bennem virraszd fel napját kegyel-

mednek; Igaz utat mutass nékem, szegényednek, Járhassak kedvére te szent Felsé -

gednek.

3. Várlak, Uram, azért reménykedő szívvel, Miként a vigyázó virradást vár éjjel; Hozd fel

szép napodat nékem is jó reggel, Hogy szolgálhassalak serényebb elmével.

4. Dicsértessél. Atya Isten, magasságban, Mi Urunk Krisztussal mind egy méltóságban,

És a Szentlélekkel mind egy hatalomban: Háromság egy Isten, áldj meg dolgainkban.

 

 

Isten áldásával.