A láthatatlanokra nézzünk

N

agyot léptünk előre, a pusztai vándorlás korából a királyság idejébe léptünk (1Kir 1,1-53). Erőteljesen zajlik az élet, Dávid király megöregedett, eljött az utódlás ideje. Az a nagy kérdés, hogy ki legyen utána a király. Mennyire aktuális, ki legyen a király, ki legyen a vezető? Kire figyeljünk? Nemcsak zajlik az élet, hanem nagy a zűrzavar is, mert nem az Úrra figyelnek, másrészt nem várják ki, hogy Dávid meghaljon. Adónijjá magát tartja alkalmasak. Nem keresi az Urat, nem kérdezi, mi a terve vele, hanem csak magára gondol. Az élet mozgása közepette kire és mire figyelünk? Mert körülöttünk is mindig mozog az élet, állandóan dönteni kell, de hogyan tesszük? 

Adónijjá nem imádságban keresett választ, hanem maga döntött, ő akar a király lenni, bűnös természete pedig erősítette is ebben. Azt súgta, te vagy a legmegfelelőbb, a többi jelölt elbújhat melletted. Péter is így gondolkodott, amikor az Úr arról beszélt, hogy mindenki elfut majd; ő nem, mondta, mert mindenkinél különbnek tartotta magát. Isten országban nem működik az önjelölés. Itt elhíváson alapszanak a dolgok, és Adónijjá ezt figyelmen kívül hagyta. Jó megtanulni, hogy az Úr tanítványaként már nem úgy gondolkodunk, majd én megoldom, és én vagyok a legmegfelelőbb, hanem úgy, hogy az Úrnál van a megoldás. Akkor fogok egy feladathoz, ha Ő elhív és küld. Alkalmasságunk nem magunktól van, hanem az Úrtól.

Mennyire emberi módon gondolkodik Adónijjá, megvásárolja a támogatóit. Annyira a világ szerint intézi, ott megy ez. Lakoma, pénz, mulatság, ingyen ellátás, és akkor majd jönnek a szavazatok. Isten országát azonban nem nyitják meg ezek a módszerek. Hit által tárul fel a szoros kapu, az léphet be rajta, aki bűnbánattal és alázattal jön. Itt nincs olyan, hogy ez nekem jár. Az is fontos, hogy itt családi harc folyik, testvérek ellen harcol Adónijjá. Meg kell tanulnunk elfogadni, ha a testvért bízza meg az Úr egy olyan feladattal, amit én szerettem volna. Mert nem az a lényeg, hogy végzi el, hanem az, hogy milyen szívvel és indulattal teszi. Alázatos, Istent dicsőítő szívvel végezzem küldetésem.

Adónijjá magához ragadta a hatalmat, de mégsem kell félnie Isten gyermekeinek, mert a trón azé lesz, akinek az Úr szánta, aki hittel és alázatos szívvel, Istent magasztalva ül majd a trónra. Soha ne engedjük, hogy a pillanatnyi helyzet befolyásoljon, ne veszítsük el türelmünket és békességünket, ha úgy tűnik, valaki más tör arra a feladatra, amit úgy gondoltuk, nekünk szánt az Úr. Amit az Úr neked szánt, azt nem vehetik el tőled. A gonosz meg akarja akadályozni, hogy üdvösségünk legyen, azonban az ige arról tesz bizonyságot, hogy Isten szeretetétől, ami a Krisztus Jézusban megjelent, semmi sem választhat el.

Salamon lesz a király, mert az Úr őt választotta ki. A kezdeti tompultság után Dávid király határozottan jelenti ki az Úr előtt és Őrá hivatkozva, hogy Salamon lesz a király. A kulcs: az élő Úrra mondom! Isten élő valóság, Aki most is cselekszik, és így a látszat ellenére sincs elveszve semmi. Mire épít Dávid? Korábbi tapasztalataira, Isten megváltotta, megszabadította minden nyomorúságból, ezért hiszi, hogy most is megszabadítja őt. Nagyon lényeges, hogy mindig csak felfelé nézzünk, soha ne a jelenlegi helyzetre, mert Isten meg tudja fordítani mindazt, ami lehetetlennek tűnik. Megváltozhat az életünk, és megváltozhat a tanítványok helyzete is.

Adónijjá az oltárhoz menekül, és nem téved, kegyelmet is kap. Azonban mindig lényeges, hogy vegyük komolyan a kegyelmet. Isten megbocsát, és ez azt jelenti, újat kezdek, elhagyom a bűnt, és Őreá figyelek.

Folytatódik Pál levele, a középpontban, mint mindig, az Úr Jézus Krisztus, az Ő csodálatos munkája áll, és a drága jó hír (2Kor 4,1-18). Igen, a jó hír, maga Jézus, elmondja, mit cselekedett értünk, és mibe került Neki a megmentésünk. Ez nem kampány, hanem valóság, Ő tényleg szeret, és valóságosan meghalt a bűnös, elveszett emberért. Az evangélium világos, vagyis érthető, megláthatjuk benne saját állapotunkat, elveszettek vagyunk, és a megmenekülés útját. Elénk tárja, hogyan juthatunk életre, és miként állhatunk talpra. Egyértelműen beszél a keresztről, azt nem kerülhetjük ki. Nem a magunk ereje segít életre, hanem a kegyelem. Isten tesz alkalmassá minket az országra. Senki nem alkalmas rá magától. Csak az léphet be, akit Jézus vére megtisztít.

Isten gyújt fény a szívünkben ennek meglátására, mert annyira önteltek vagyunk, hogy magunkban bízunk, elhisszük, hogy meg tudunk felelni Istennek. Ha kezdetben nem is, de majd teszünk érte, mindent bevetünk, amit lehet, csak ne kelljen ajándékként elfogadni a kegyelmet. Isten ingyen adja, nem kell fizetnünk érte, semmi olyat nem tehetünk, ami után azt mondhatnánk: megérdemlem, nekem jár. Az üdvösséget ingyen kegyelemből, Jézusért kapjuk. Mindenki így kapja, nem számít, hogy a társadalom melyik felén állunk. Lehet valaki fenn, akkor is a kereszt útján jut életre, és lehetünk nagy mélységekben, nem segít más, csak a kereszt, a kegyelem.

A kegyelemből való új élet rendkívüli erőt biztosít Isten gyermekinek. Ez az erő azonban cserépedényben van, vagyis törékeny emberi testben. Miért? Hogy senki ne gondolja magáénak, hanem tudatosuljon: mindent az Úrtól kaptam. A rendkívüli erő Isten országának munkálására jelenik meg, képessé tesz arra, hogy csak Neki éljünk, és vállaljunk Érte szenvedést is. Aki Jézusra figyel, az nem esik kétségbe, bármi történik, mert tudja, hogy nem rajta, hanem az Úr hatalmán fordulnak meg a dolgok. A szenvedések és a nyomorúságok is Jézust teszik láthatóvá, az a lényeg, bárhol legyünk, betegágyon, börtönben, üldözésben, Jézus látszódjék életünkben. Látszódik-e Ő? Hiszünk, azért szólunk. Hiszünk a feltámadott Úrban, ezért teszünk bizonyságot, és vállaljuk, ha kell, a halált is, mert az nem befejezés. Az Úr minket is feltámaszt, és így Vele leszünk. Ez ad erőt a mindennapokban, mert nem a láthatókra nézünk, hanem a láthatatlanokra. Pál ezt szenvedések idejére írta: amikor Jézusért szenvedünk, nem ezekre, hanem az Úrra nézünk. Azonban a jólét idején, amikor nem üldöznek, nem járunk a halál révén, akkor se a láthatókra figyeljünk, hanem a láthatatlanokra. Mert ma nagyon is világ által láthatóvá tett jólétre, hatalomra, anyagiakra tekintünk, és nem a láthatatlan világból merítjük erőforrásainkat. Másik levelében arra bátorít Pál, hogy ne a földiekkel törődjünk, hanem az odafennvalókkal. Mert ezek örökkévalók, amit a világ kínál, azok ideig valók, azok elmúlnak.

Krisztusom, kívüled nincs kihez járulnom

1. Krisztusom, kívüled nincs kihez járulnom, Ily beteg voltomban nincs kitől gyógyulnom.

Nincs ily fekélyemből ki által tisztulnom, Veszélyes vermemből és felszabadulnom.

2. Gyújtsd meg szövétnekét áldott szent igédnek És bennem virraszd fel napját kegyel-

mednek; Igaz utat mutass nékem, szegényednek, Járhassak kedvére te szent Felsé -

gednek.

3. Várlak, Uram, azért reménykedő szívvel, Miként a vigyázó virradást vár éjjel; Hozd fel

szép napodat nékem is jó reggel, Hogy szolgálhassalak serényebb elmével.

4. Dicsértessél. Atya Isten, magasságban, Mi Urunk Krisztussal mind egy méltóságban,

És a Szentlélekkel mind egy hatalomban: Háromság egy Isten, áldj meg dolgainkban.

Isten áldásával.