Krisztus jó illata

V

éget ért a nagy munka, minden kész: Így most már csak a használatba vétel van hátra (2Móz 39,1-43). Mert ezek az eszközök nem díszek, hanem használati tárgyak. Minden azért készült, hogy használják. Isten azért adta a hajlékot, hogy a nép járjon bele, emelje fel a szívét Őhozzá. A szent sátor a kapcsolat helye, itt állíthatják rá szívüket Isten csatornájára. Állítsuk ma is rá szívünket az Úrtól jövő adásra. Hangolódjunk Rá Isten Lényére és akaratára a mai napon.  Vele induljunk útnak, a Tőle kapott üzenet irányítson egész nap.

Mert az Úrral való közösségnek az a lényege, hogy átvesszük a napi parancsot, és ahhoz tartjuk magunkat. Az élet sok mindent elénk állít, állandóan dönteni kell, és ez nem könnyű, de Isten ad igét, ami használati utasítás is az élethez, vegyük komolyan, lássuk meg, hogy érdekünkben készítette, és amit benne olvasunk, az javunkat, örök életünket szolgálja.

A főpap ruházatán két helyen is szerepel Izráel törzseinek a neve, ezzel ki van zárva a felejtés lehetősége. Amikor belép az Úr elé, viszi magával népét is. Vigyük mi is mindenkor Urunk elé a ránk bízottakat, hordozzuk imádság által Isten jelenlétében őket.

A homlokdíszre hímezték: az Úr szent tulajdona! A főpap az Úr tulajdona, nem sajátja az élete, nem azt tesz, amit akar, mert Ő a szentséges Istenhez tartozik, az Övé. Így te sem vagy a magad Ura, Jézus Krisztus által megvásárolt Isten a bűn hatalmából, az Úré vagy! Hányszor elfeledjük ezt, és úgy élünk, mintha a magunk urai lennénk. Azonban, aki elindult Őt követni, az Hozzá tartozik, az már nem néz hátra, mert az eke szarvára helyezte a kezét, előre tekint. Ami mögötte van, azt elfelejti, és ebbe beletartozik a tegnapi nap is, mert már az is mögöttünk van. Így élhetünk felszabadult, Istent dicsőítő életet. Ne a múltakon töprengjünk, hanem tekintsünk előre Istennel. Figyelj ma is arra, amit Ő készít neked.

Az elkészült felszerelési eszközöket Mózes átvette, megállapította, hogy minden kész, és úgy készült, ahogyan az Úr megmondta. Mert az a lényeg, hogy minden úgy készüljön, ahogy Isten megmondta. Olyan legyen, amilyennek látni akarja. A végén megáldja őket Mózes, Isten jelenlétébe helyezi, gondjaira bízza. Mert akkor fogja minden betölteni a rendeltetését, ha Isten is jelen lesz. Mert az áldás Ő maga. Nem azért vannak ezek az eszközök, hogy gyönyörködjenek bennük, hanem azért, hogy a csöndben Istenben gyönyörködjék, aki oda belép, és meghallja a szavát. Mert ha nem mennek be a sátorba, ha nem használják, nem igazán ér sokat mindez. Mi is használjuk épületeinket, mert azért vannak. Templomaink sem díszek, hanem azért adattak, hogy járjunk beléjük, keressük Istent azon a helyen.

A sátán szándékai nem ismeretlenek előttünk, írja Pál, de vajon mi ismerjük-e a szándékait (2Kor 2,5-17)? Egyáltalán valóságnak tartjuk-e a sátánt, aki mindent megtesz, hogy távol tartson Istentől és így a kárhozatba taszítson? Azt akarja, hogy maradjunk ítélet alatt. És ezt a szándékát gyakran nagyon szép projektbe csomagolja bele. Amit kínál, az szép, és jónak tűnik, de ha az igére figyelünk, felismerjük, mit akar elérni. Itt azon munkálkodott, hogy visszarántsa a bűnbe, a pogányságba a gyülekezet tagjait. És ha nem sikerül egyből megtenni, amit akar, keveredéssel viszi végbe. Belekeveri a régi pogány szokásokat és életgyakorlatot a krisztusi életbe. Ma is erre törekszik, ha hiszünk is, az legyen elméleti hit, de a gyakorlatban ne éljük meg. A mindennapi dolgaink ne az ige szerint történjenek, ez a gonosz terve. Eszünkkel legyünk Istenéi, az életvitelünkkel pedig a világéi. Azonban az Úr Jézus határozottan az egész életünket, lényünket kéri. Nem azt mondta, higgy bennem, és maradj tovább a vámszedőasztalnál, maradj a bűnben, hanem: Kövess engem! Ez azt jelentette, gyere utánam, hagyd magad mögött eddigi életedet, és élj úgy, ahogy én. Erre hív ma is.

Megszomorították némelyek Pált, mert megállt a növekedésük, nem jutottak előbbre. Egy helyben toporogtak, és a hitben való megállás azonos a visszafejlődéssel. Van-e növekedés az életünkben? Előrébb tartok-e, mint egy évvel ezelőtt?

Azonban Pál nem rekeszti ki az őt megszomorítókat, hanem új esélyt ad nekik. Ha újra akarják az Úrral kezdeni, megbocsát, de a gyülekezetnek is meg kell bocsátania. A megbocsátás nyitja meg az újrakezdés kapuját, ad új esélyt. Azt jelzi, hogy Isten eltörölte bűneimet, és a gyülekezet is visszafogadja. A gyülekezet úgy cselekszik, ahogyan a Fő teszi.

Pál örömmel állapítja meg: az Úr kaput nyitott előtte Tróászban az evangélium hirdetésére. Olyan jó, amikor megnyílik  a kapu, és megnyílnak a szívek is. Kérjük, hogy ma is nyisson kaput előttünk. Ne betörjük az ajtókat, hanem kérjük az Urat, hogy nyissa ki azt a kaput, ami ma még zárva van az evangélium előtt. Azonban egy idő után továbbmegy, mert Tituszt nem találta, vágyik utána. Fontos a munkatársi közösség az apostolnak. A munka hevében sem feledkezik meg munkatársáról, mert jó együtt az Úr elé állni, igéről beszélgetni, keresni és megérteni, mit akar az Úr.

A szolgálat küzdelem, vannak nehéz helyzetek, de Pál szíve hálás, nincs benne panasz, mert az Úrra néz, és megtapasztalja Benne és Általa a győzelmet. Krisztus ereje által diadalra vezet az Úr, de miben? Itt nem a saját karrierünkről van szó, még csak nem is a magánéletünkről. A diadal Isten ismeretének a terjesztésére vonatkozik. Ez a feladatunk, Isten ismeretét terjesszük, tegyünk meg mindent, hogy megismerjék Őt az emberek. De vajon mi ismerjük-e Őt? És úgy ismerem-e, ahogyan magát a Bibliában kijelenti? Nem az a lényeg, mit gondolok felőle vagy az élet dolgai felől, hanem az, mit mond Isten, mit mond az Írás.

Krisztus jó illata vagyunk. De valóban azok vagyunk? A Krisztus Lénye árad rajtunk keresztül? Ahol megjelenünk, ott Krisztus szeretete, kegyelme jelenik meg általunk? Isten országának gazdagságából tapasztalnak az emberek, amikor velünk találkoznak? Kérjük Urunkat, hogy lehessünk az Ő jó illatai ma is. Ne szagunk, hanem illatunk legyen, és ezt az Ő jelenléte biztosítja.

Úr lesz a Jézus mindenütt

1. Úr lesz a Jézus mindenütt, Hol csak a napnak fénye süt, Úr lesz a meszsze tengerig,

Hol a hold nem fogy s nem telik.

2. Őneki mondjunk hő imát, Díszítsük azzal homlokát, Jó illat légyen szent neve, Min-

den napon dicsérete.

3. Országok, népek és nyelvek, Ő dicsőségét zengjétek, Gyermekek hangja hirdesse:

Áldott a Jézus szent neve!

4. Ő királysága bő áldás, Ott van a felszabadulás, Fáradtak ott megnyugszanak, Ínsé-

gesek megáldatnak.

5. Minden teremtés dicsérje, A Király Krisztust tisztelje; Angyali ének zengjen fenn, S

mind e föld mondja rá: Ámen.

Isten áldásával.