2018. április 28., szombat

Az az indulat, ami Jézusban is volt


J
eroboám rossz úton indult el, és ezen haladt is tovább, a prófétai figyelmeztetés sem billentette ki ebből (1Kir 14,1-29). Nem vizsgálta felül életútját, hitét, nem tért vissza Dávid útjára. Nem az Úr szava vezérelte, hanem a maga útját járta és bálványokat imádott. Isten azonban nem mond le se a királyról, se a népéről. A fiú megbetegedése is jelzés, rossz irányban haladsz, de még vissza lehet fordulni. Isten jelez, vissza akar a saját rossz utunkról fordítani, és a keskeny útra akar igazítani. Fogjuk-e az Úrtól jövő jelzéseket? A király nem személyesen keresi fel a prófétát, feleségét is álruhában küldi. Mindez azt jelzi, hogy tisztában van a rossz iránnyal, hiszen már korábban a bételi próféta is hirdette Isten üzenetét, de nem történt változás. Azért a feleségét küldi, mert úgy gondolja, a próféta nem fogja felismerni, és így csak a fiúról beszél, jó hírt közöl. Tulajdonképpen a próféta nekik csak egy jós volt. Nincs igazi bűnbánat, nem az Úr akaratát keresik. Te milyen szívvel állsz az Úr elé?
Ez az asszony másnak tettette magát, és úgy ment Isten embere elé. Nem őszinte, nem annak mondja és mutatja magát, aki, hanem mást mutat. Sokan így mennek istentiszteletre, másnak mutatják magukat, mint akik. Egész héten a világ mintájára élnek, a bűn útján járnak, a pénz és a hatalom szeretete hajtja őket, de a gyülekezetben kegyes arcot vesznek fel. Eltakarják a vallásos külsővel az igazi, belső lényüket. Azonban kiderül, hogy nem lehet Istent megtéveszteni. Hiába homályos a testi szeme a prófétának, Lélek által lát. Isten túllát az álcáinkon, azért ne is akarjunk más képet mutatni, hanem vállaljuk magunkat őszintén, úgy, ahogy vagyunk.
Ha őszinték lennének, még lehetne változtatni, a megtérés segítene. Ennyi kellene csupán: leborulni az Úr előtt, eltávolítani a bálványokat, és érvényre juttatni Isten szavát. Minta is van, Dávid élete és szolgálata. Dávid teljes szívéből az Urat követte, ez a minta, ha nem tudja, mit tegyen, csak Dávid életére kell figyelni. A mi mintánk maga az Úr. Őreá figyelhetünk. És Ő mindig imádságban állt az Atya elé. Amikor nehéz döntések vártak Rá, az egész éjjelt imádságban töltötte, elkérte a választ. Az Úr szavában találta meg a feleletet még a kísértés idején is. Mindenben az ige volt a mércéje. Mi a mércénk? Mire figyelünk, és mi alapján hozzuk meg a döntéseinket?
Mivel nincs bűnbánat, Isten ítéletével kell szembenéznie Jeroboámnak. Nem alapíthat dinasztiát, más fog uralkodni, és majd a népet is megítélik, fogságba kerül. Ha nincs bűnbánat, akkor jön a büntetés, jön a kiszolgáltatottság, idegen népeknek. Nem véletlenül történnek a nemszeretem események sem, Isten általuk is figyelmeztet, de vajon meghalljuk-e szavát?
Júda sem maradt el Izráeltől, ők is építettek bálványokat, olyan szomorú, hogy nem a dávidi mintát követik ők sem, nem őseik, a hithősök útján járnak, hanem más népekhez igazodnak. A bálványimádás az életvitelre is kihat. Nem Isten parancsai szerint élnek, hanem gonoszul cselekednek az Úr előtt. Vagyis tetteik nem az ige mentén haladnak, nem az Úr szavát követik. Kire figyelek, kit követek életvezetésemben? Istenre, vagy a körülöttem lévő divatokra nézek?
A gyülekezet azért más, mint a többi emberi szerveződés, a különféle csoportok, klubok, egyesületek, mert itt Krisztusban vannak az emberek (Fil 2,1-11). Itt egy egészen újfajta életmód kezdődött el. Valóban új teremtésekké lettek, akik Krisztusban hisznek. Most már az Úr él bennük, és ők is Őbenne. Jézus a fő, Ő határozza meg életvitelüket, döntéseiket, és átformálja indulataikat is. Mindenben Krisztus a minta. Itt már nem a világ szempontjai érvényesülnek, a szív megtisztul az önzéstől, a versengéstől. Isten népének tagjai odafigyelnek egymásra, fontos az Úrban való közösség. Ugyanarra törekednek. Miért? Mert szeretik az Úr Jézust, és ugyanazt akarják: megismertetni az Urat másokkal. Azon fáradoznak, hogy ami nekik segített, azt elmondják a többieknek. Pál azért ment Filippibe, mert egy látomásbeli személy segítséget kért tőle. Az apostol ment és hirdette az evangéliumot, ezek az emberek pedig megtapasztalták, hogy Krisztus segít. Az Úr szava az igazi megoldás.
Krisztusban megváltoznak az értékek, más a törekvés, nem a magunk hasznát tartjuk szem előtt, hanem most már fontos a másik ember, a testvér is. Fontos, hogy az életünk segítse a másikat is, nem eszköz a boldogulásom útján a másik, hanem ő is ember, aki boldog akar lenni, aki élni szeretne. És Krisztus által az igazi élethez segíthetjük. Élsz-e már? Igazi, teljes, Istennek tetsző életet élsz-e? Ő-e a legfontosabb a számodra?
A tanítványi élet mintája Krisztus élete, az Ő indulata, ami a megüresítés, az alászállás indulata. A legjobbat, az Atya országát elhagyta értünk, és emberré lett. Vállalta, hogy eljön a rosszabba, igen, az Úr Jézus nem a mi mintánk szerint élt. Nem a rosszabból törekedett a jobb felé, hanem a jobbat hagyta el, és ment egészen a mélységekig, az istállóig. Emberi életét sem a gazdag réteg között élte meg, hanem a névtelen, egyszerű és szegény emberek között. Isten létére szegénnyé lett értünk. Milyen alázatos volt, nem a hatalom megszerzése, a meggazdagodás, a hírnév, hanem az élet és a szolgálat vezette. Nem a szerzés a lényeg, hanem az élet. 
A jászoltól a keresztig vezetett az útja. Az az Ő trónja. A király a kereszten uralkodik, ott győzte le a bűnt, a sátánt, majd a halált feltámadása által. Győztes Úr Ő. Azokon a területeken aratott győzelmet, ahol mi mindig vereséget szenvedünk.
Jézus útja önmaga megalázása és az engedelmesség. Úgy adja követelményként magunk megalázását, megtagadását, hogy Ő maga is így tett. Bemutatta: így éljetek, és maga is felvette a keresztet. Vegyük fel mi is keresztünket, a magunknak való meghalás készségét. A kereszten mindig én halok meg. Mert a kereszt elsősorban kivégzőeszköz, és nem ékszer. Ne a nyakunkban hordjuk, hanem mi legyünk rajta.


Úr Jézus, mely igen drága

Úr Jézus, mely igen drága A te igédnek világa, :/: Mely bölccsé tévén az elmét, Szűli az
Úrnak félelmét. Gerjeszd fel most indulatunk, :/: Hogy míg igédre hallgatunk, Végyen
bennünk épületet A hit, reménység és szeretet: Tégy bölcsekké, tégy szentekké!

Isten áldásával.

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése