Önvizsgálat

A

 külső látszat mögött mély ellentét és elégedetlenség húzódott meg (1Kir 12,1-19). Az északi országban élő tíz törzs tagjai úgy látták, rájuk kevesebb figyelem irányul, és inkább csak a kemény munkához van rájuk szükség. A nagy építkezések, a látványos növekedés hatalmas terhekkel, elnyomással, kemény fegyelemmel járt. Roboám úgy vélte, tovább fenntartható a jelenlegi állapot, de nem így volt. Változtatásra volt szükség, de ennek a szívből kellett volna kiindulnia. 

Izráel népe hazahívatja Jeroboámot, tehát Isten korábbi kijelentése elindul a beteljesedés útján. Salamon hűtlenségének, bálványimádásának meglesz a következménye. Azonban még most is van lehetőség a rossz elhárítására, hiszen Jeroboám és társai tárgyalni indulnak. Ez fontos, megbeszélni akarják a problémát, és nem azonnal szakadnak. Azon fordulnak meg a dolgok, hogy van-e készség Roboámban a másik fél meghallgatására, a változtatásra, a terhek könnyítésére. A problémák megbeszéléssel, változtatásra való készséggel orvosolhatók. Különösen fontos, hogy az Úr elé vigyük a problémákat, az igére figyelve keressük a megoldást, és ne csak a másiktól várjuk a változtatást, hanem mi is legyünk rá készek.

Roboám nem keresi az Urat, maga akarja megoldani ezt a kérdést. Úgy tűnik, felkészültnek látja magát, úgy tekint apja idősebb tanácsadóira is, mintha ők nem értenének a dolgokhoz. Roboám csak a barátaira épít, úgy tesz, mintha az élet velük kezdődne, és ez nem vall bölcsességre. Apja Isten elé állással kezdte uralkodását, bölcsességet kért, de ezt nem látjuk a jelenlegi királynál. Keresed-e az Urat? Kéred-e bölcsességét, vezetését? Az is jó, ha nem csak formalitásból kérdezünk hitben előttünk járókat, hanem mérlegre tesszük tanácsaikat.

Roboámot elragadja a hév, mindenáron nagyobb akar lenni, mint apja volt. Ki akar lépni az árnyékból, ami nem baj, de rosszul fog hozzá. Erőszak által akarja elérni célját. Mindez azért, mert nem ismeri az Urat. Nincs szívében bűnbánat, és nem ismeri fel azt sem, hogy erőszakkal nem lehet megtartani Isten ajándékait. Ő mindig a bűnbánó, alázatos szívű, engedelmes emberekre bízza népét. Saultól is engedetlensége miatt vette el Isten a trónt. És amit Isten elvesz, azt nem lehet erővel megtartani. Mindig a bűnbánat és az engedelmesség vezet eredményre.

Ha nincs bűnbánat, akkor az eredeti forgatókönyv valósul meg. Salamon bűneit bűnbánattal és a bálványok eltávolításával lehetett volna orvosolni. Ebbe beletartozott volna a könyörületesség is. Azonban Roboám nem volt erre hajlandó, kettészakadt az ország. Beteljesedett, amit Isten kijelentett. Salamon megítéltetett. Isten a bűnöst szereti, de a bűnt nem, így megítéli engedetlen népét. Roboámban nem volt készség a nép, szenvedők, a nehéz helyzetben lévők meghallgatására. Van-e készség bennem a másik meghallgatására? Meglátom-e a másik szenvedéseit, van-e bennem készség a terhek könnyítésére? Mennyire érzem bele magam a másik helyzetébe? Roboámot a gőg elvakította. Képtelen volt népe helyzetét, szenvedését megérteni. Pedig ha meghallgatja őket, kényszer helyett önként és örömmel szolgálták volna őt. 

 Isten, és majd az Úr Jézus is, jelezte: az emberi uralkodás gyakran a kényszeren alapul, itt is felügyelők erőszakkal csikarták ki az engedelmességet, Salamon nagy birodalma erőszakra, kényszerítésre, kizsákmányolásra épült. Roboám nem értette meg, hogy Isten országában más a rend. Ez az ország a szolgálaton alapszik, aki nagy akar lenni, legyen mindenkinek a szolgája. Meglátszik-e ez a lehajló, szolgáló szeretet az életünkben? 

Pál apostol harmadszorra is Korinthusba készül, nem hagyja őket magukra a támadások, bántások ellenére sem (2Kor 13,1-13). Türelmes velük szemben, nincs a szívében sértődés, mert egész szolgálata szenvedésről, harcról szól. Sok helyen találja magát szembe ellenállással, de ő ennek ellenére viszi a jó hírt, és gondozza a gyülekezeteket.

Az apostol a megfeszített, ám feltámadott, így élő Úr Jézus nevében érkezik majd, aki hatalmas közöttük. Azonban azt látniuk kell, hogy az Úr a hatalmat építésre adja tanítványainak. Jézus sem rombolt, hanem felépítette azt, amit a gonosz lerombolt. Mert a gonosz munkája a pusztítás, a rombolás, Urunk pedig azért jött, hogy építsen, gyógyítson, szabadítson. Istennel való kapcsolatunk helyreállítására használja hatalmát az Úr.

Olyan könnyen esünk abba a hibába, hogy mások hitével és életével foglalkozunk. Mert könnyebb a másikat mérlegre tenni, a hibákat meglátni az életében, mint magunkkal foglalkozni. Az apostol azt kéri, önmagunkat tegyük próbára, hogy hitben vagyunk-e. Magunkat vizsgáljuk meg, nehogy becsapódjunk. Az ige mérlegén vizsgálhatjuk meg az életünket, tükörként mutatja meg, hol is tartunk. Ennek az önvizsgálatnak a célja, hogy kiderüljön, vallásosak vagyunk csupán, vagy élő hitünk van? Bennem él-e Krisztus? Pál elmondta egy másik levelében, hogy Ő Krisztussal együtt keresztre van feszítve, és már nem ő él, hanem Krisztus él benne. Ki él bennem? Még mindig a régi emberem, vagy már az Úr? Ha Ő él bennem, az meglátszik, mert Őt más indulat vezeti, mint az én régi bűnös természetemet. Őt az alászállás indulata jellemzi, nem akar elnyomni senkit, hanem egyedül az Atyára figyel.

A levél zárásaként az Úr Jézus Krisztus kegyelmére, Isten szeretetére és a Szentlélek közösségére bízza őket. A gyülekezet működésének alapja a Szentháromság Isten jelenléte. Ha a Szentlélek vezet, közösségben leszünk egymással. Akkor tudunk örülni, mert örömünk Belőle fakad. Elfogadjuk az intést is, mert az Krisztusban nyilvánul meg, és nem rombolás, hanem építés a célja. A Krisztusban elrejtett élet figyel a tanácsra, nem úgy, mint Roboám. Sőt, a Szentlélek jelenléte képessé tesz a tanácsok megkülönböztetésére. Az ige által meglátjuk, melyik a jó útmutatás, és képesek leszünk azt választani, ami Istent dicsőíti.

Emeljük Jézushoz szemünk

1. Emeljük Jézushoz szemünk, Jön már királyi győztesünk, Mennyből leszáll s együtt le-

szünk. Lelkünk vigyázni meg ne szünjön, :/: Felséges várástól feszüljön, Az álmot űzd

el, készen állj, Krisztusnép, jön, jön a Király!

2. Azt mondta Jézus: Idelenn Új próba és új küzdelem A hívők sorsa szüntelen. Azért

ne csüggedjünk, ne féljünk, :/: Az út rövid, végére érünk. Az álmot űzd el, készen állj,

Krisztus-nép, jön, jön a Király!

3. Éneklünk és a perc szalad, A nap, mely nesztelen halad, Az öröklét felé mutat. De

míg hangunk majd zengve szárnyal :/: Hozsánnás angyal-kar szavával, Az álmot űzd el,

készen állj, Krisztus-nép, jön, jön a Király!

4. Ó, kérünk, Jézus, jó Urunk, Te szabd meg életünk, utunk: Hány éjszakánk lesz s

hány napunk. Bölcs szívedből töltsd meg szívünket. :/: Te ismered jól kis hitünket: Küldj,

küldj szent sóvárgást nekünk, Hogy majd ha jössz, készen legyünk

Isten áldásával.