Felét sem mondták el

A

z Úr hatalmasan működött Salamon életében és az egész országban (1Kir 10,1-29). Nagy ajándékokat adott a királynak, és a népnek is. És mindennek a híre országhatárokon túlra is eljutott. Nemcsak Salamonról hallott Sába királynője, hanem az Úrról is. Elmondták neki, hogy Salamon gazdagsága és hatalma mögött Istene, az Úr áll. Hogyan terjedhetett el a hír? Kereskedők és politikusok, aki Izráelben jártak, látták a növekedést, és amikor érdeklődtek az embereknél, nemcsak királyukról, hanem Istenükről is beszéltek. Nem maguknak tulajdonították a sikert, hanem rámutattak Isten hatalmára. Bizonyságot tettek a Teremtőről, aki kiválasztotta Izráelt, és jelen van életükben. A növekedés mögött Isten kegyelme és gondviselése áll. Sába királynőjének az emberei, amikor hazamentek, mindenről beszámoltak úrnőjüknek. Beszéltek Izráel Istenéről is. Pünkösd után is így terjedt az evangélium, akik hazamentek a maguk településére Jeruzsálemből pünkösdöt követően, elmondták mindazt, amit átéltek. Bizonyságot tettek Jézus haláláról, feltámadásáról és a Lélek kitöltetéséről. A jó hír ma is így terjed, elmondom, amit Isten elvégzett az életemben, továbbadom, amit Tőle kaptam.

De ez még nem volt elég, ez a királynő nem volt hiszékeny, elment Izráelbe, hogy maga járjon utána, személyesen győződjön meg arról, hogy úgy van-e, mint ahogy hallotta. Ez is fontos, nekem magamnak is el kell indulnom az Úr felé. A keresztyén hit nem csupán a mások által megfogalmazottak elfogadása, hanem a személyesen szerzett meggyőződés. Aki maga is keresi az Urat, az fog Vele találkozni. Aki segítségül hívja, az megtapasztalja kegyelmét, szabadítását. Aki valóban meg akarja ismerni Istent, és elkezdi olvasni a Bibliát, az át fogja élni, hogy az ige megszólal, és Jézusban meglátja Istent.

Aki maga keresi az Urat és az Ő országát, az hasonlóan jár, mint ez a királynő. Rádöbben, hogy még a felét sem mondták el, mert sokkal gazdagabb az új élet annál, mint amit elképzeltünk. Isten országát személyesen kell megtapasztalni. Nem elég a mások által elmondottakra vagy csak az igehirdetésekre alapozni, nekem kell utánajárni, elmélyülni az igében. Az Úr Jézus az Őt keresők előtt feltárja Lénye mélységeit. Aki keres, az talál, és a zörgetőnek megnyittatik.

Benne van az is ebben a történetben, hogy ha Isten mai gyermekeivel találkoznak az emberek, kapnak-e indíttatást, hogy maguk is elinduljanak megkeresni azt az országot? Kapnak-e kedvet a Biblia olvasására? Motiválja-e az életünk a másik embert az Úr keresésére?

A királynő Salamon életét, udvarát, bölcsességét látva Istent dicsőíti. Áldott legyen Istened, az Úr - ez is lényeges, nem Salamont magasztalja, hanem Istenét, Aki hatalmat adott a királynak. Életünk is Rá mutasson. Minden eredményünk és sikerünk mutasson mindig Istenre. Mindent Neki köszönhetünk és Tőle kapunk.

Pál apostol soha nem magát emeli ki, hanem mindig az Urat tárja olvasói elé (2Kor 11,16-33). Ha magáról kell beszélnie, mindig úgy teszi, hogy az Úr munkája egyértelmű legyen. A sok munka és a gyülekezetek alapítása, gondozása nem őt, hanem az Úr Jézust dicséri. Az Úr tette alkalmassá Őt erre a szolgálatra. Ha magáról beszél, legtöbbször szenvedéseit, próbatételeit említi, és itt is átragyog a kegyelem. Az Úr kegyelme vitte Őt tovább. Jézus erősítette meg, és azért nem csüggedt el, mert a láthatatlanokra nézett. 

Szemükre veti a korinthusiaknak, hogy eltűrik, ha leigázzák őket, ha élősködnek rajtuk, és mindezt Jézus nevében teszik. Pál rámutat arra, hogy ő nem így tett, nem élősködött senkin, gyakran munkával szerezte meg a napi keresetét. Ő ingyen hirdette az evangéliumot, mert az élő víz ingyen van. Ha egy gyülekezet gondoskodik Pálról, azt szívből teszi és önként, ezt ő nem várja el. Senkire nem erőszakolja rá magát. Jó ezt látni, hiszen ma is vannak olyanok, akik a hívőkön akarnak élősködni, maguk nem szeretnek dolgozni, meg nem is akarnak, és úgy gondolják, a hívők kötelessége eltartani őket.

Pál apostol Jézusért élt, az Ő követe volt a világban. Vitte előre Krisztus szeretete, és ez átlendítette őt a nehézségeken is. Mindig a keresztre tekintett, látta ott érte szenvedni az Urat, és ez erőt adott arra, hogy ő is vállalja a szenvedést. Ha csupán emberi vállalkozás lett volna a missziói út, a sok bizonyságtétel, bizony, feladta volna. Akkor az első harminckilenc botütés után visszafordult volna. És hogy mégsem tette, jelzi, hogy meggyőződött arról, hogy Jézus él. Él, mert feltámadt, mert ha nem így lett volna, nem vállalta volna a többi botozást, hajótörést és bebörtönzést. Mert mindegyik nyomorúság többször is ismétlődött. Hamis eszméért, áldologért nem vállal ennyit az ember. Pál élete, sok-sok szenvedése is bizonyságtétel az élő Úrról. Tudja, hogy Jézus még többet vállalt érte, magára vállalta a neki járó halálos ítéletet, hiszen Pál sokakat börtönbe és halálra juttatott, tudta, hogy halált érdemelne Istentől, de mégsem ezt kapta. Életet nyert, mert Jézus meghalt helyette. Aki ezt lénye mélyéig átéli, aki belerendül: én érdemlek halált, de Jézus meghalt helyettem, az nem tudja nem szeretni és nem szolgálni Jézust. Ezt nem lehet megérteni, csak átélni. Akinek sok bűne bocsáttatott meg, az jobban szeret, mondta az Úr.

Lelki próbáimban, Jézus légy velem

1. Lelki próbáimban, Jézus légy velem, El ne tántorodjék tőled életem. Félelem ha bánt,

vagy nyereség kísért, Tőled elszakadnom ne hagyj semmiért.

2. Ha e világ bája engem hívogat, Nagy csalárdul kínál hitványságokat: Szemem elé ál-

lítsd szenvedésidet, Vérrel koronázott, szent keresztedet.

3. Tisztogass bár bajjal olykor engemet: Kegyelmeddel szenteld szenvedésemet; Bár e

test erőtlen: te oltárodon Keserű pohárral, hittel áldozom.

4. Ha halálra válik testem egykoron: Ragyogjon fel lelked e hitvány poron; Ama végső

harcon rád bízom magam: Örök hajlékodba fogadj be, Uram!

Isten áldásával.