Rézmedence

E

lkészült az oltár is, a hely, ahol áldozatot mutattak be bűneikért (2Móz 38,1-31). Isten rendelte ezt is. Áldozat bemutatása, vér nélkül nincs bűnbocsánat. Az ember elveszett bűnös, Isten haragja alatt áll, és nincs más mód ennek elkerülésére, mint az áldozat. Ez azt jelenti, amit a kivonuláskor éltek át. Egy bárány vérét kellett ontani, és ahol a vér ott volt az ajtófélfán, ott életben maradt az elsőszülött fiúgyermek. A bárány halt meg az elsőszülöttek helyett. A mi bárányunk az Úr Jézus, Ő halt meg azért a kereszten, hogy nekünk életünk legyen. Magára vette szennyes ruhánkat, és megbékítette Istent, Atyánkat. Ez az áldozat egyszeri és tökéletes, nem kell megismételni. Akit nyomnak a bűnei, az roskadozva is jöhet Jézushoz, Ő a mi reménységünk. A kereszt alatt lehull a teher, de nem a mi teljesítményünkért, hanem Jézus áldozatáért. Isten a Fiúra tekint, és így szól: ki van fizetve, szabad lehetsz.

Mi már nem mutatunk be áldozatot, nem kell egy bikát vagy bárányt megvásárolni és megölni. Nincs szükség az állat vérével való meghintésre, mert ezt az Úr Jézus elvégezte. Én elfogadhatom mindezt hittel. A megszabadított, újjá tett életemet pedig hálából Neki szentelem. Az áldozat nem más, mint egész életemet hálából odaszánom Istennek tetsző áldozatul.  Azt jelenti, hogy Neki adom magam, Neki élek, kezdjen az életemmel, amit akar, mert az Övé, és dicsőítse Őt. Ez azt eredményezi, hogy nem a világhoz szabom magam (Rm 12,1-2).

Mosdómedencét is készítettek, és úgy megragadott, hogy az az asszonyok tükreiből lett elkészítve. Amiben korábban önmagukat nézegették az emberek, azt Istennek szentelték. Eddig a test szépítését, az embereknek való tetszést szolgálta az az anyag, most az Isten előtti megtisztulást. Most már arra használják a tükröt, hogy tisztán állhassak az Úr elé. Hogyan állok az Úr elé? Milyen a szívem? De nem az a lényeg, amit én most erre a kérdésre mondok, mert ne saját mérce alapján adjak választ, hanem hallgassam meg, amit Isten mond. Az a lényeg, amilyennek ő lát engem. Ezt az igéből tudhatom meg. Mert a régi tükör helyett újat ad, az igét. Ebbe, ha beletekintek, meglátom valóságos állapotomat. És azért mutatja meg, hogy komolyan vegyem, és ami tisztátalanság, azt akarjam kitisztítani.

Nagy mennyiségű anyag gyűlt össze, sok mindent adtak, mert hálásak voltak. A munkásoknak rengeteg mindent kellett feldolgozni, ez sok időt és energiát vett igénybe. Nem modern gépekkel, hanem kézzel készítettek mindent. Valóban benne volt a szívük. Önmagukat adták bele. Magamat adjam az Úrnak való szolgálatba és mindabba, amit teszek.

Korinthusban problémák voltak, amiről tájékoztatták az apostolt, aki úgy tervezte, hogy elmegy hozzájuk, és helyreigazítja, ami elromlott (2Kor 1,23-2,4). De még nem ment el, és ezt kíméletből tette. Azért, hogy a tőle kapott levél által legyen idejük  nekik rendbehozni a dolgokat, visszatérni Jézushoz, és megváltoztatni azt, ami elromlott. Nem parancsszóval akarja irányítani őket, hanem munkatársként segíteni, rávezetni őket a helyes útra. Mert az a jó, ha az Úr Lényébe tekintve magunk látjuk meg a bűnt, a hibát, és változtatunk.

Elhatározta, hogy nem szomorúsággal megy hozzájuk. Ez is fontos, lehetne szomorú, rájuk adhatná, de ezt nem akarja, hanem örülni akar velük együtt a Krisztusnak. Ő azt akarja, hogy ne kelljen megszomorodnia, mert örülni kellene már nekik. Vajon az életem örömre ad okot? Örül nekem az Atya? És örülnek nekem a gyülekezetben? 

Megtudjuk, hogy már írt Pál a gyülekezetnek, ez az úgynevezett könnyek között írt levél, ami elveszett, amit nem ismerünk. Annyira szereti az Úr gyermekeit, hogy könnyeket hullat értük. Fáj neki, ha megromlik a kapcsolat, fáj neki a bűn, és ezek a könnyek mentő könnyek. Azt szeretné, ha visszatérnének az Úrhoz.

Ebben a levélben, úgy látszik, őszintén, keményen, de irántuk való szeretetből ír. Mert hitben lenni nem azt jelenti, hogy mellébeszélünk, eltekintünk a bűnök, a problémák mellett, hanem azt, hogy jobbító szándékkal, őszintén beszélünk róluk. Az Úrral való kapcsolat állandó formálódást, megújulást, növekedést jelent. Urunk azt akarja, hogy tökéletesek legyünk, ne tűrjünk meg új fehér ruhánkon egyetlen foltot sem. Mennyire igényesek vagyunk a ruházatunkkal szemben, odafigyelünk rá, azonnal mossuk, ha valami szennyeződés rákerül. Hitéletünkkel, gyülekezeti életünkkel szemben vagyunk-e ennyire igényesek?

Pál a gyülekezetet szeplőtlen menyasszonyként akarja Krisztus elé állítani. Mert az újjászületett ember Krisztus tulajdona. A könnyek között írt levelet azért küldi, hogy meglássák a szennyet, és eltávolítsák, kérjék az Urat, hogy tisztítsa meg őket. Azért halogatta az utazást, hogy legyen idejük magukba szállni, bűnbánatot tartani és orvosolni a problémát, hogy majd együtt örülhessenek. Urunk ad nekünk időt, de ez nem azt jelenti, hogy halogassunk, hanem azt, hogy éljünk a lehetőséggel. Boruljunk Elé bűnbánattal, és kérjük nagy kegyelmét.

Magára vette szennyes ruhámat

Magára vette szennyes ruhámat,

Így békíté meg Istent, Atyámat,

Így békíté meg, így békíté meg Istent, Atyámat,

Kín, mi Őt érte, nekem volt szánva,

De Ő felvitte a Golgotára,

De Ő felvitte, de Ő felvitte a Golgotára.

Szerelmes szíve szakadt meg értem,

De eltörölte mind-mind a vétkem,

De eltörölte, de eltörölte mind-mind a vétkem.

Jézus, Te drága, mit adjak Néked?

Összetört szívem hozom elébed.

Összetört szívem, összetört szívem hozom elébed.

Isten áldásával.