D
|
rága Urunk nem
mond le népe egyik feléről sem (1Kir 13,1-34). Kettészakadt ugyan az ország, de
neki mindkét királyság fontos, mindkét nép az Ő népe. Ezért küldi a prófétát, és
szól általa. Lehet ugyan két ország, de kétféle hitnek, bálványimádásnak
továbbra sincs létjogosultsága. Isten egy prófétát küld Bételbe, aki által
kijelenti, hogy ez a hely nem tőle van. Ha nem térnek meg, meg fogja ítélni az Úr a
bételi kultuszt. Csoda is történt, hogy így hitelesítse a prófétát az Úr. Meg kellett látni, hogy itt nem Júda
politikai húzásáról van szó, hanem Isten szól hozzájuk. Az Úr parancsára szól a
próféta, akkor is, ha ez nem egyezik Jeroboám elképzelésével. Hányszor nem
halljuk, amit Isten mond, mert más az üzenete, mint amire várunk. Pedig Ő ma
is, itt is szól. Van üzenete, ma is megítéli a pogány kultuszokat. Nem fogadja
el, ha a bálványimádást, a hitetlenséget megmagyarázzuk.
Egy fiú születik majd Dávid családjából, és pont ez irritálja a királyt,
Dávid háza ne szóljon bele az ő életükbe. Nem látják meg, hogy nem visszacsatolásról
van szó, hanem az életük és az istentiszteletük megtisztításáról. Isten maga mellett
tesz bizonyságot, keresi a szívüket, és vissza akarja hódítani elpártolt
gyermekeit. A próféta megjelenése által Isten üzen: az országhatár nem jelenti
az Ő hatalmának és lehetőségeinek határát is. Isten Izráel területén is Úr, engedelmességet vár
Jeroboámtól is, mert a hatalmat Isten adta neki.
A próféta üzenete a fiúról előremutat az első karácsonyra, arra a nagy
eseményre, amikor a Fiú megszületik, az a Fiú, aki lerombolja a gonosz minden munkáját,
és megszabadít a bálványok hatalmából. Milyen sokan ma is rosszul reagálnak a
Fiú születésének hírére, pedig ez a világ legjobb híre. Nincs nagyobb esemény
annál, hogy Isten eljött a világba.
Isten hatalmasan jelez, a király keze megbénul, az oltár meghasad, ám ez
sem elég Jeroboámnak. Igaz, a prófétát imádságra kéri, de nem ő imádkozik, nem
tart bűnbánatot, és nem borul le az Úr előtt. Pedig más nem tarthat bűnbánatot
helyettünk. A próféta kiengesztelte az Urat, a királynak meggyógyult a keze,
ennek ellenére nincs igazi bűnbánat a szívében. Nem tér meg az Úrhoz, hiszen a
gyógyulást követően meg kellene az oltárt szüntetnie. Az igazi bűnbánat mindig
életváltozással, a bűn, a bálványimádás felszámolásával jár. Az a bűnbánat,
amit nem követ megtérés, életváltozás, nem őszinte.
A király nem megtérésen gondolkodik, hanem Isten emberének a
megvásárlásán, milyen jó is lenne: egy csodatevő próféta a hamis kultusz
mellett. Ám ezt a prófétát nem lehet megvásárolni. Nemet mond a királynak,
nemet a pénzre. Vajon mi vissza tudnánk utasítani a király meghívását? Mindenki
azt várná el, ha a király meghív, el kell menni, asztalhoz kell ülni vele. És
ha ajándékot ad, csak elfogadni lehet. És a próféta nem fogad el semmit, mert az Úr azt mondta neki. Ő az Úr
beszédére hallgat. Hallgassunk mi is az Úr szavára, merjük vállalni, és
mondjunk nemet, ha az igével ellentétest kérnek és várnak el tőlünk. Ne
engedjünk a palota csábító csillogásának.
Azonban van csapda, a próféta nem számított arra, hogy egy másik próféta
becsaphatja. Nem gondolta, hogy aki prófétának mondja magát, az nem az. Minket
is gyakran így akar a gonosz megtéveszteni, egy prófétának, Isten emberének
látszó személyen keresztül szólít meg, és ha abból indulunk ki, hogy ő is Isten
embere, mert annak látszik, meg diplomája és gyülekezeti állása van,
megtévedünk. Mindig az Úr szavára kell
figyelni. Isten, ahogy korábban személyesen szólt az első prófétához, úgy most
is szólt volna. Az Úrnak nincs szüksége tolmácsra, másrészt, Ő nem változtatja
meg a szavát. Mindig az Úr első, eredeti üzenetéhez ragaszkodjunk, Ő nem
változtat, de az ördög igen. Ismerjük fel a próbát. Ez a próféta nem látta meg, hogy próba,
amibe került, és ezért az életével fizetett.
Ennek a szakasznak a kulcsverse: nekem az élet Krisztus (Fil 1,18-30). Az
élet Krisztus, erre a hatalmas felismerésre jutott Pál apostol. Az Élet Krisztus, nincs nélküle, rajta kívül
élet. És aki az életet keresi, csak akkor találja meg, ha Krisztushoz jut el.
Ha az életet, az igazi életet keresed, jöjj Jézushoz! Ki vagy mi neked az élet?
Eljutottál már ide, hogy örömmel vallod meg, Krisztus az életem? Aki ide eljut,
az a folytatást is ki tudja mondani: a meghalás nyereség. Hogyan lehet nyereség a
meghalás? Úgy, hogy a halálban és a halál után is azzal a Krisztussal leszek,
akivel földi életem során voltam.
Mire vágyódsz? Pál Krisztussal akar lenni, mert ez számára mindennél
jobb. De ő nem csak az elköltözés után akar Vele lenni, mindennap az a vágya,
hogy az Úrral legyen. Akár börtönben van, akár szabad, az Úrral tölti életét. Vágyódol-e az Úr után? Arra vágyol-e, mint
Pál, hogy mindig Vele legyél?
Tudja, hogy most még arra van szükség, hogy életben maradjon. Miért? Mert
még szükség van a szolgálatára. Még segítenie kell a filippieket is a
növekedésben, az Úr útján való járásban. Szeretne menni, de ha még szükség van
rá, örömmel marad. Nem a azért akar
maradni, mert még nem szórakozta ki magát, nem több pénzt akar keresni, hanem a
gyülekezet hitben való növekedését kívánja elősegíteni. Van az Úrtól feladata, és ezt szeretné elvégezni.
Nemcsak az adatott meg, hogy higgyenek benne, hanem az is, hogy
szenvedjenek érte. Ritkán kalkuláljuk be az Úrért való szenvedés lehetőségét.
Pedig az is lehetőség, ne húzódozzunk tőle, hiszen az Úr is vállalta értünk a
szenvedést. Szenvedés legtöbbször akkor következik, amikor bátran vállaljuk az
evangélium hirdetését. Amikor az életünk is hirdeti a hitünket. Mert az
evangéliumhoz méltó viselkedés azt jelenti: élem is az igét, azt, amit hiszek.
AZ ÉLTEM, JÉZUS, NÉLKÜLED
1.
Az éltem, Jézus, Nélküled teljes boldogtalanság,
Hajó háborgó tengeren, szelek ha űzik, hajtják.
Tanácstalan vergődve rajt segélyt sehol se látok,
Nem int felém se rév, se part, s a hullám sírja tátog.
2.
Az éltem, Jézus, nélküled sötét, mint sűrű éjben.
Nagy tétován csak tévelyeg, hogy célhoz el ne érjen.
A bűnvadonból nélküled ki sem jutok talán már,
Hazám se látom meg soha: az éjben csak halál vár.
3.
De Jézus, mellettem ha vagy, nem tölt el félelemmel,
Hullám ha harsog, háborog, s viharba’ reng a tenger.
Ha vernek tajtékzó habok, annál nagyobb a békém,
S a szívem csendesen pihen kipróbált menedékén.
4.
Uram, ha Te vezérem vagy és tündöklő világom,
Utat mutatsz az éjben is, szemem csak Rád vigyázzon.
Habár az út rögös, nehéz, s vak végtelen az éjjel,
Tudom, hazáig hű kezed bizonnyal elvezérel.
Isten áldásával.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése