Jézus él!

A

z engedetlenségnek, a bűnnek megvan a következménye, újból kell faragni a kőtáblát, amit korábban Mózes összetört (2Móz 34,1-35,35). Az első kőtáblákat az Úr ajándékozta nekik, ezeket Mózesnek kellett kemény munkával és meghatározott időre elkészíteni. Összetörni, szétrombolni mindent könnyű, de helyrehozni, újjáépíteni már sokkal nehezebb, és több időbe is telik. Reggelre készen kell lenni, és a határidőt be kell tartani. Ez azt üzeni, hogy Mózes egész éjjel dolgozott, megvonta magától a pihenést, de ezt nem azért tette, hogy a maga szórakozására használja fel az időt, hanem Istennek szentelte. Mert csak az a böjt, az az igazi virrasztás, amikor a felszabadult időt vagy a megspórolt éjszakát Istennek és az Ő ügyének szenteljük. Az nem igazán böjt, amikor magunkra, a saját dolgainkra fordítjuk a máshonnan elvett időt.

Az Úr elé kell állni, be kell lépni Isten jelenlétébe. Az igéket Isten fogja feírni, azt nem bízza másra, ezért megbízható a tíz ige és Isten minden kijelentése. Ügyel arra, hogy tisztán és pontosan érkezzen meg hozzánk az élet beszéde.

Reggel jöjj fel a csúcsra! Reggel kezdd velem, mondja az Úr! Mi is kezdjük Vele, menjünk a csúcsra, tehát keressünk olyan helyet, ahol csendben lehetünk, de ennél is fontosabb, hogy magunkat csendesítsük el. Mert nem mindig tudunk kívülről csendet létrehozni, de ha bennünk csend van, meghalljuk az Úr szavát.

A hegyen segítségül hívta Mózes az Úr nevét, és elvonult előtte az Úr. Ebben a jelenlétben Mózes felismerte, hogy bűnös ő és a nép is. Kegyelemre van szükségük. Tudja, hogy Isten ítéletét érdemlik, de ő mégis kegyelemért könyörög. Leborul az Úr előtt, földig hajol, ez a teljes alázat, jelzi: én senki vagyok, csak teremtmény vagyok, és Isten az Úr. Mózes többes számban kéri a bűnbocsánatot, nemcsak a népet tekinti bűnösnek, hanem önmagát is. Ez a hívő hozzáállás, én is bűnös vagyok, nemcsak a másik, én is kegyelemből élek, és nélküle már rég elvesztem volna. Szabad így közbenjárni másokért.

Isten szövetséget köt népével, ami rájuk is kötelezettséget ró. Azt kéri az Úr, hogy mással ne kössenek szövetséget. Ne osszák meg magukat Közte és a bálványok között, mert Ő teljes szívet, egész embert kér. Nem osztozik senkivel a szívünkön. Mindezzel óvja övéit az Úr, mert tudja, ha kapcsolat alakul ki köztük és a pogány népek közt, átveszik szokásaikat. Amikor Isten népe szövetséget köt a világgal, ő fog hozzá igazodni, és a nem a világ hozzá. Nagy veszély ez ma. Isten népe nincs rászorulva a világ szövetségére, elég neki Isten hatalma és az Ő uralma.

Mózes arca sugárzik, amikor lejön a hegyről. Meglátszik rajta az Isten közelségében, dicsőségében töltött idő. Ha mi elmerülünk az Úr jelenlétében, sugárzó keresztyénekké válunk. 

Ismét hangsúlyozza az Úr a hetedik napot, ne feledkezzenek meg arról, hogy ez az Istennel való élő kapcsolatra, ennek a kapcsolatnak az ápolására adatott. Ápolni kell a kapcsolatot, mert egyébként nem működik. Ápoljuk rendszeresen, szánjunk rá időt, szánjuk rá az Úr napját. Az is fontos, hogy amikor gyűjtenek, mindenki szívből, és ne kényszerből adjon. Akit a szíve indít, mert szereti Istent, mert hálás mindazért, amit érte tett. Isten nem akar kényszerű adakozást, nem akarja, hogy úgy adjon valaki, hogy csak az emberi felszólításnak tesz eleget, de szívében harag van, Isten iránti szeretet helyett.

Csodálatos napra virradtak az asszonyok és a tanítványok, bár ezt még nem tudják. Isten meglepetésének napja (Mt 28,1-20). Igaz, tudhatnák, mert az Úr megmondta, hogy fel fog támadni, az angyal is erre utal, amikor elmondja, hogy nincs Jézus a sírban. Igen, Jézus nincs a sírban, a múltban, ne ott keressük, mert ÉL. Ő ÉL! Húsvét lényege, üzenete: Jézus meghalt, de ÉL. Ha komolyan veszik Jézus beszédét, ha figyelnek rá, és nyílik a szívük, ki sem mennek a sírhoz, és be sem zárkóznak, hanem nyitott ajtókkal várják Jézust. Ha komolyan vesszük az igét, sok felesleges körtől, félelemtől megkímélhetjük magunkat, mert akkor tudjuk, mire lehet számítani.

A tanítványoknak számítani kellett volna mindarra, ami történt. De nem várták Őt. Ennek ellenére a feltámadott Úr eléjük jön, és így szól: Örüljetek! Igen, örüljetek, mert élek, és ti is élni fogtok. Nem a halálé az utolsó szó, hanem az életé, az enyém – mondja az Úr. Örüljünk Jézusnak, örüljünk, mert Ő itt van, mivel él. Nincs messze tőlünk, bármikor megszólíthatjuk, segítségül hívhatjuk.

Az asszonyok bizonyságtételének végül engednek a tanítványok, és elmennek Galileába, ahol megtapasztalják, hogy Jézus él. Amit eddig másoktól hallottak, az személyes megtapasztalássá vált. Ha komolyan vesszük az ige bizonyságtételét, mi is személyesen megtapasztaljuk az Úr munkáját az életünkben. Mert Jézus ma is élő valóság. Ő ma is munkálkodik. Hatalmát az engedelmes tanítványok tapasztatják meg.

Az Úr a missziói parancsot bízza rájuk, az a feladat, hogy mondják el mindenkinek: Jézus az Úr. Övé minden hatalom, ezért nem kell félni földi hatalmasságoktól. Ismertessük meg az Úr nevét, tegyük tanítványokká az embereket. A tanítványság nem egyenlő hittételek megtanulásával, hanem Jézus követése, parancsainak megtartása. Élő, engedelmes hit. Erre hív az Úr. Ebben a szolgálatban nem hagy magunkra, velünk van, a világ végezetéig.

Krisztus feltámadott

Krisztus feltámadott, Kit halál elragadott; Örvendezzünk, vígadjunk, Krisztus lett a víga-

szunk, Alleluja! :/: Ha ő fel nem támad, Nincs többé bűnbocsánat, De él, ezért szent ne -

vét, Zengjük ő dicséretét, Alleluja! Alleluja! Alleluja! Alleluja! Örvendezzünk, vígadjunk,

Krisztus lett a vígaszunk. Alleluja!

Isten áldásával.