Miért dicsérünk?

H

írám kezéből egyre másra kerülnek ki a templom fölszerelési tárgyai (1Kir 7,23-51). Nemrég olvastuk, hogyan készültek a szent sátor eszközei, és azt látjuk, hogy a templom felszerelése is hasonló odafigyeléssel, szeretettel és pontossággal készül. Hírám nem csapja össze a munkát, beleadja szívét, lelkét, tudja, hogy Isten dicsőségét hirdeti mindez. Az Úrnak a legjobbat adja. Aki szereti az Urat, az élete javát, legalkotóképesebb korszakát adja neki. Jó, amikor már fiatal éveinket is Neki szenteljük, nemcsak Tőle kérünk vezetést, hanem Neki is élünk, az Ő országáért buzgólkodunk.

Egymás után készülnek el az eszközök, nincs belőlük kispórolva az anyag. Ez nem kelletlenül végzett munka, meg kell csinálni, de legyünk túl rajta minél gyorsabban. Ebben benne van a készítő szíve is. Ami Istené, azt maradéktalanul bevitték a templomba, így bekerültek Dávid ajándékai is. Nem feledkezett meg róla, mondván, elég az, ami van, arra már nincs szükség, másra fog még pénz kelleni. Mindent odaadnak az Úrnak, mert tudják, hogy minden Tőle van. Ne Istenen spóroljunk, mindent Tőle kaptunk, és ha adunk, azzal az Ő ügyét visszük előre, országát építjük, lelkeket mentünk meg. 

Meg kell azt is látnunk, hogy ez az épület nem dísznek készült, nem csak addig volt fontos, amíg megépült, hanem azt követően használatba is veszik. Ez a templom nem a világnak, nem a szemnek épült, hanem az élő Istennel való találkozásra. Ma hányszor fontoskodnak az épületek körül emberek, mert amíg adakoznak rá vagy dolgoznak körülötte, addig látszódnak ők is, de amikor elkészül, már nem járnak bele. Már nincs rá szükségük. Pedig nekünk van rá szükségünk, az embernek fontos, hogy elcsendesedjen, keresse Istent és megtapasztalja kegyelmét.

Az épületek már önmagukban is jelzések, Istenre mutatnak. Bár annyira megszoktuk őket, hogy végig se gondoljuk, miért vannak, mit üzennek. Pedig Isten hívogat általuk, szinte mondja: állj meg ma, csendesedj el, beszélni akarok veled. A vasárnap, a nyugalom napja is jelzés, szinte kiugrik a napok közül, és így szól: írd be jó előre a naptáradba, ez az Úr napja. Semmi programot ne szervezz rá. És írd fel nagy betűkkel: ez az én napom, találkozni akarok veled! Igen, Isten minden vasárnap rendelkezésünkre áll, nekünk szánja az egész napot. Természetesen ezen felül mindennap és minden pillanatban megszólíthatjuk, hívhatjuk és ihatjuk szavait. Mindez hit által mehet végbe, a hit csatornája közvetíti Isten Lényét az életünkben. Ha ráhangolódunk, halljuk, amit mond.

Az adakozás megszervezését és az adomány célba juttatását fogalmazza meg az apostol (2Kor 8,16-24). Elküldi kedves munkatársait, köztük Tituszt, hogy vegyék át, amit összegyűjtöttek. Jó látni, hogy mennyire nem kötelező feladatról van szó, hanem Titusz is szívből végez mindent az Úrért. Önként megy Korinthusba. Ez azt jelenti, hogy beszéltek erről a szolgálatról, de nem Pál parancsolta meg, hogy menjen, hanem Titusz az Úr elé vitte, térdein megharcolta, és felismerte, hogy őt küldi az Úr. Jó, amikor önként végezzük a szolgálatokat, nem csak azért, mert felkérnek rájuk, hanem megértjük az Úr előtt, hogy ez a mi feladatunk. És jó, ha amit teszünk, mindig Érte tesszük.

Még egy testvér megy Titusszal, akinek nem tudjuk a nevét, de amit tudunk róla, az örömmel tölt el, az elég. Bár rólunk is ezt írhatnák, dicsérik az evangélium hirdetéséért. Nem a jó szervezőmunkáját, adakozását, hivatali tevékenységét, hanem az evangélium hűséges és szorgalmas hirdetését látják meg benne. Szívből teszi, mert tudja, hogy minden buzgóság alapja az ige, ahová bejut, ott elvégzi a maga munkáját. Hálára készteti az embereket. Mert aki megtapasztalja Isten munkáját az életében, aki megismeri az Úr Jézust, átéli a kegyelmet, az hálás lesz Neki. A hála pedig szolgálatra késztet.

A gyülekezetek meglátták, mennyire fontos neki az evangélium, és megdicsérték érte. Mi miért dicsérünk? Ha valaki sokat adakozik? Vagy megdicsérjük azt is, aki önzetlenül foglalkozik másokkal,  viszi a jó hírt, Jézushoz vezet embereket?

Pál úgy végzi ezt a gyűjtést, hogy az emberek előtt is átlátható legyen, a gyülekezetek végig tudják kísérni a pénz útját egészen a célig. Ez is lényeges, mert ezáltal az Úr Jézus tanítványairól alakul ki kép a pogány világban. Lássák meg, hogy Krisztus szolgái másképp viszonyulnak a pénzhez is; amit rájuk bíznak, célhoz ér. Isten népe megbízható. Vajon ma is elmondható ez, Isten gyermekei megbízhatók, és átlátható minden tevékenységük?

Titusz és a másik testvér a gyülekezetek és egyben Krisztus követei. Nem a maguk ügyében járnak el, az Urat képviselik. Ezért a gyülekezet is így fogadja őket. Ha látják bennük az Úr követeit, akkor nem fognak megsértődni, sem nem húzódoznak a feladattól, hanem örömmel végzik, amit rájuk bíznak. Engedelmeskednek annak, amit hallanak, mert tudják, hogy az Úr üzen általuk.

Jó látni, hogy vannak Pál körül olyan férfiak, akik örömmel szolgálják Jézust, a Krisztust. Milyen nagyszerű szolgálni Neki, vállalni Őt. De ma vállaljuk-e? Készek vagyunk-e az evangélium hirdetéséért mindent hátrahagyni, mert ezek az emberek hátrahagyták egyéni boldogulásukat, és az Úrnak éltek. Ma annyi minden Jézus elé kerül, de próbáljunk meg elcsendesedni, és kérdezzük: mit tehetek én az evangélium terjedéséért, lelkek mentéséért? Ma is szükség van a munkásokra, mert a munka sok. Oly sok lélek nem ismeri még Isten kegyelmét, a munkás azonban oly kevés, mondja az Úr. Ez azt jelenti, hogy van hely Isten szőlőjében számunkra is, ami nem feltétlenül azt jelenti, hogy valamilyen egyetemi képzést kell elvégezni, hanem azt, hogy szánjuk oda magunkat az Úrnak. Kérdezzük: mit akarsz, Uram, hogy cselekedjem, és Ő megmutatja.

ÜRES KÉZZEL KELL-E MENNEM?

1.  

Üres kézzel kell-e mennem

S állanom az Úr elé?

Nincs kalász, mit én arattam,

Amit nyújtanék felé?

Ó, hogy állok így elédbe

Számot adni, Jézusom?

Nincs egy lélek, kit vezetnék,

Nincs egy kéve vállamon.

2.  

Jól tudom, hogy Ő megváltott,

Nem rémít már a halál,

Ám hogy üres kézzel lásson,

Ó, ez az, mi bánt, mi fáj!

Ó, hogy állok így elédbe

Számot adni, Jézusom?

Nincs egy lélek, kit vezetnék,

Nincs egy kéve vállamon.

3.  

Bár lehetne visszahoznom

Kárba veszett életem,

Munka közt az Úrnak élni

Mily öröm volna nekem!

Ó, hogy állok így elédbe

Számot adni, Jézusom?

Nincs egy lélek, kit vezetnék,

Nincs egy kéve vállamon.

4.  

Testvér, rád is vár a munka,

El ne mulaszd botorul,

Lelkeket vezess az Úrhoz,

Míg az éj rád nem borul!

Ó, hogy állok így elédbe

Számot adni, Jézusom?

Nincs egy lélek, kit vezetnék,

Nincs egy kéve vállamon.

Isten áldásával.