Isten szent

B

ecalél munkában van, sorban készíti a szentély istentiszteleti tárgyait (2Móz 37,1-29). Nem halogat, hanem a megbízatás után azonnal nekifog. Sürgős, Isten hajléka, és az Ő dolgai mindig sürgősek. Már a tegnapi szakaszban is láttuk, mennyire átélték ezt a kézművesek, saját dolgaikat abbahagyták, félretették, és azonnal indultak Istennek dolgozni. Jó, ha mi is így teszünk, ha átjárja szívünket a kegyelem, megtelünk örömmel, és hálából indulunk és tesszük, amit kér az Úr. Azonban nem mindig ezt tapasztalni, hanem inkább azt, hogy a lélekmentésnél, a missziónál fontosabbak a saját életünk dolgai. Pénzközpontú világban élünk, így mindig az határozza meg tetteinket, gondolkodásunkat, mi mennyibe kerül, és nyerünk vagy veszítünk, ha az Úr testét, az egyházat tesszük első helyre. Kérjük Isten Szentlelkét, hogy adjon új, Krisztusszempontú látást és vezetést. Az Ő számára az első az Atya akarata és az elveszett ember mentése. A legnagyobb érték, ha valaki megtaláltatik.

A szövetség ládája az első a sorban, ebben helyezik majd el a két kőtáblát és a mannából egy korsóval, valamint Áron kivirágzott vesszejét. Fontos bizonyságok ezek a későbbi korok számára. Isten hatalmas munkájáról, országa rendjéről és gondoskodásáról beszélnek. A láda fedelén pedig Isten jelenti ki magát, itt élheti át a főpap a Szentséges jelenlétét, hallhatja meg szavát. Mert a sátor nem kulturális központ, hanem találkozóhely, rendelő, ahol a bűnös ember Isten szentségének közelében élheti át, hogy csak kegyelemből van üdvössége. Az Úr Jézus nélkül nem járulhatnánk Isten közelébe, de Ő magára vette bűneink büntetését, hogy ne minket érjen a harag. Érte élhetjük át a bocsánatot, és lehet örök életünk, hit által.

A lámpatartó is Istenre mutat, elmondja, hogy Ő a világosság. Nélküle sötétség borul ránk. Isten nélkül sötétségbe kerül az emberiség. Ma igazán nagy szükség van a bizonyságtételre, arra, hogy a gyülekezet, a hívő ember lámpás legyen. Mert ahol kialszik az ige lámpása, ott mindent elborít a bűn. A kegyelem által lehetünk jó illatú tanítványok, Jézus Krisztus jó illata.

Az apostol elmondja: Isten szentségével és tisztaságával jártak a világban (2Kor 1,12-22). Tehát Pál mindenütt a szent Istenről beszélt, Őt állította az emberek elé. Szent és tiszta, ez azt jelzi, hogy Isten nem vállal közösséget a bűnnel, a tisztátlansággal, és minket is arra hív, hogy ezekből megszabaduljunk. Isten kegyelme kínálja a szabadulást. A bűnt utálja az Úr, de a bűnöst szereti és menteni akarja. Erről szól a kegyelem. Jézusért kész megbocsátani minden bűnünket. Nem testi, nem emberi bölcsességet hirdetnek, vagyis nem a test vágyait, igényeit akarják kiszolgálni, hanem Isten kegyelmét viszik. Ez azt jelenti, hogy megtérésre hívnak, arra, hogy most már ne önmagunknak éljünk, hanem annak, Aki meghalt és feltámadott értünk.

A kegyelem nem egyszeri alkalom, állandóan szükségünk van rá. Állandóan hallanunk kell, és élni vele. Életünk kegyelemből van. Minden kegyelem, mert semmit nem érdemlünk, de Isten Jézusért munkálkodik bennünk. Ő erősít meg és tesz szolgálatra alkalmassá. Isten minden ígérete Jézusban teljesedik be. Ő azért jött, hogy hogy betöltse az ígéreteket, a törvényt. Aki figyeli az Úr életét, az felismeri az ígéretek beteljesedését, meglátja, hogy valóban Ő a Messiás.

Pált is Krisztus erősíti meg, és a gyülekezet tagjait is. Ezzel rámutat: ő is kegyelemre szoruló bűnös ember. Nem saját, hanem Isten erejére épít. És erre hív minket, mindennap éljünk kegyelemből, építsünk Krisztusra. Aki Őreá épít, az erősödik a hitben, az növekszik és halad előre. A kegyelem határozottá és aggódásmentessé tesz. Tudom, hogy nem rajtam állnak a dolgok, hanem az Úron.

Pál  mindig Istenre nézve tervezte meg útjait, akkor ment, ha az Úr kaput nyitott, és nem törte be az ajtót, ha az be volt zárva. Azonban sátán is cselekszik, igyekszik megakadályozni az evangélium terjedését. Mindig nehezítette Pál útjait. Azonban ő, bármerre járt, mindig Krisztust hirdette. Kit hirdetünk mi? Mindig a Krisztust? Róla szól a beszédünk és az életünk? Mert a mi küldetésünk is Jézus Krisztus bemutatása, hívogatás a kereszthez és általa Isten országába. Mert nincs más út, csak Jézus Krisztus, ami az életre visz. A kapu pedig a kereszt. A kereszt tövében csak bűnbánattal lehet megállni. Aki feltekint az ott függő Isten Bárányára, az belerendül a látványba. Jézus értem halt meg, az én bűneim büntetését hordozta.

Jézus Isten igenje, igent mond ránk. Igent mond megmentésünkre. Ezért keres ma is. A kereszt jelzi: igent mondott, mert szeret. Nem fordult vissza, hanem végigment az úton, kész volt meghalni, hogy éljünk általa. Mondjunk mi is igent Neki. Lássuk meg, hogy Benne teljesedik ki az életünk. Nem a világ teljesít ki. Nem akkor leszünk áldottak, ha mindenünk megvan, hanem ha megismerjük az Úr Jézust, és mindennap Vele élünk. Ő a legnagyobb kincs, mert örök életre szól. A világ kínálata elmarad, de Isten igéje elpusztíthatatlan, Jézus örökké él. És aki hisz Benne, az is Vele élhet örökké.

Szent vagy örökké, Atya Úr Isten

1. Szent vagy örökké, Atya Úr Isten, A magas mennyekben, Ki teremtettél és megtartot-

tál E nyomorult testben.

2. Szent a mi Urunk, Úr Jézus Krisztus, Kit értünk bocsátál, Kivel megváltál, Hogy tes -

tünk miatt Lelkünk el ne vesszen.

3. Szent a Szentlélek, Ki az Atyával Egy és a Fiúval, Aki vigasztal És tanít minket Az

örök életre.

4. Szentség, dicsőség, Légyen tisztesség A Szentháromságnak, Ki uralkodik egy Isten-

ségben Most és mind örökké.

Isten áldásával.