Felkészülés

S

alamon átvette a hatalmat Izráelben, szerette az Urat, de még ő is áldozóhalmon mutatott be áldozatot az Úrnak (1Kir 3,1-5,32). Azonban lényeges, hogy kereste az Urat. Szolgálata kezdetén az Úr elé állt, és bőséges áldozatot vitt Isten elé. Az Úr pedig megjelent álomban neki. Nagy lehetőséget kapott, kérhetett az Úrtól, mégpedig korlátok nélkül. Bármit kérhetett. Micsoda lehetőség! Azonban ez felelősség is, mert egyben próba is ez, Isten megvizsgálja, mi a fontos a számunkra. Mit fogunk kérni, mire használjuk fel ezt a lehetőséget?

Salamon tudja, hogy Istentől kapta a trónt és a hatalmat, magát pedig alkalmatlannak látja erre a feladatra. Ezért halló szívet kér. Olyan szívet, ami meghallja Isten szavát, és egyben kész engedelmeskedni mindannak, amit az Úr mond neki. Ez a legfontosabb neki. Kérjünk mi is halló szívet, hogy értsük, amit mond az Úr. Jó, ha látom, hogy magamtól alkalmatlan vagyok. Salamont nem ragadta el a hatalom, hanem Isten elé borult, és kérte, hogy készítse fel erre a feladatra. A király látja, hogy a nép Isten népe, és nem az övé. Az a közösség, amiben vagyunk, az Úré, nem a miénk, és ezért felelősek vagyunk érte. Az Úrtól kapott bölcsességgel élhetjük meg jól az életünket, olyan bölcsességgel, amely hall és engedelmeskedik. Mert nem elég meghallani az Úr szavát, tenni is kell, amit mond.

Milyen jó olvasni: az Úr meghallgatja Salamon kérését; aki kér, az kap. Aki Isten szívével összhangban kér, az kap. És nemcsak azt, amit kért, hanem ráadást is kapott. Aki kér, kap, kegyelmet, új és örök életet, Isten országának polgára lehet, és ráadásként Isten atyai gondoskodásában részesül. Megadja, amire szükségünk van. Ilyen szabad, aggódás nélküli életet kínál. Tegyük első helyre Isten országát, a többit pedig bízzuk Rá. Salamon is Isten országát tette az első helyre, nem a maga számára kért, nem a meggazdagodás vezette, hanem az szolgáló élet.

A király bölcsességét megtapasztalták, rendkívüli helyzetekben is jó döntést hozott, mert az Úrra figyelt. És ez a bölcsesség bizonyságtétellé is vált, mert a nép is felismerte, hogy Istentől van a király. Meglátták Isten hatalmát és bölcsességét Salamon által.

Isten békességet ajándékozott a királynak és népének, és ezt az időt a növekedésre, az ország építésére használták fel. Az alkalmas időt fel kell használni építésre, önmagunk és az egyház növekedésére. A békességes, üldözésmentes időszak mindig a felkészülés ideje. Ahogy a hét bő esztendő a hét szűk esztendőre való felkészülést szolgálta, úgy kell nekünk is a mostani időszakra tekinteni. Növekedjünk hitben, amíg lehet. Növekedjünk az Úr és az ige megismerésében, addig, amíg el nem vétetik ez az időszak.

Salamon a templom építését is beütemezi, tudja, hogy már apja is tervezte, de meglátja, hogy ez az Ő feladata. Lássuk meg, mi a mi feladatunk, mivel dicsőíthetjük az Úr nevét. A király nem felejtette el, hogy Isten helyezte őt a  trónra. Ez is nagy dolog, olyan könnyen megfeledkezünk arról, hogy emelkedésünk mögött az Úr áll. Olyan hamar magunknak tulajdonítjuk az eredményeket.

Pál apostol rámutat a hívő élet lényegére: Vele együtt (2Kor 6,1-7,10). Erről szól a tanítványság. Vele, az Úr Jézussal élek mindennap. Figyelek Rá, és követem Őt, amerre jár. Benne van a napi csendesség, az élő kapcsolat fontossága is. Ha mindennap feltöltődik a szívem Jézussal, az igével, nem hiába kaptam a kegyelmet. Akkor nem mutogatni fognak, milyen hívő ez, hanem vágyódni fognak az Úr után.

Isten országában a most egy nagyon fontos kifejezés, ne halogassunk, hanem amikor szól, akkor halljuk meg, akkor tegyük. Most döntsünk, és ne holnap.

Az apostolnak nem volt felesége, sem gyermekei, mégsem látunk csalódást az életében. A hívőket gyermekeinek tekinti, az ő szolgálata által jutottak hitre, kaptak új életet, és a Szentlélek által tanítja, vezeti őket. Aki Krisztusban van, az megtapasztalja az Úr kárpótlását.

Egyedül Krisztus, szól az apostoli tanács, ne legyünk hitetlenekkel felemás igában, és ez nemcsak a házasságra, hanem az élet minden területére vonatkozik. Ne a nem hívők, a bálványimádók szava és akarata vezessen, hanem mindig az ige. Mindig ahhoz igazodjunk, amit az Úr mond.

A gyülekezetben ne a még nem hitben élők, a pogány szokásokhoz vagy a világ szokásaihoz igazodók vegyék át az irányítást. Benne van ebben az is, hogy a gyülekezet ne a világ menedzseri szisztémája szerint működjön, hanem az ige szerint. Nagy veszély, hogy  élő hit nélkül lévő személyek döntései határozzák meg a gyülekezet irányvonalát. A hívők mindig az Úrra figyelnek, Tőle várják a megoldást, az anyagi lehetőséget. A világ szerint élők a pénzre támaszkodnak, és mindent magukban akarnak megoldani.

Hívők ne legyenek hitetlenekkel felemás igában - ez a házasságban is fontos szempont. Csak az Urat szerető házaspár tud egyetértve előrehaladni. Fontos, hogy mindketten az Úrnak éljenek. Isten gyermekei az Ő temploma, és oda nem kerülhet be tisztátalan. De szempont-e ez még nekünk?

Jó elcsendesedve az igébe tekinteni, mert a Biblia Istentől kapott tükör, megmutatja, hol tartunk, és mindezt azért teszi, hogy változtassunk is. Amikor belenézünk egy tükörbe, komolyan vesszük, amit mutat. Néha túlságosan is komolyan. Amit észreveszünk külső állapotunkon, igyekszünk kijavítani. Pál azt kéri, hogy amikor az ige megmutatja, milyen tisztátalanság van az életünkben, ne nézzünk el fölötte, hanem tisztítsuk meg az életünket.

Micsoda vallomás: csordultig vagyok örömmel. Mivel vagyok csordultig? Az Úr öröme árad túl rajtam? Pedig Pálnak is lenne oka bosszankodni, de nem enged neki, hanem örül az Úrban, és ez az öröme a gyülekezetre is kiárad.

Jézus, nyájas és szelíd

1. Jézus, nyájas és szelíd, Láss meg engemet, Hallgassad meg, hű Megváltóm, gyer -

mekedet!

2. Bűnöm láncát oldja fel Kegyelmed s a hit; Törjed össze balga szívem bálványait!

3. Szabadságot adj nekem És tiszta szívet, Vonj magadhoz, Jézusom, hogy járjak ve-

led!

4. Vezess engem utadon: Magad légy az út, Melyen lelkem a halálból életre jut.

5. Jézus, nyájas és szelíd, Láss meg engemet: El ne engedd, hű Megváltóm, már keze-

met!

Isten áldásával.