Kimondhatatlan ajándék

A

 templom elkészült, a hely, ahol az Úr kijelenti magát népének, ahol átélhetik az Örökkévalóval a találkozást (1Kir 8,1-21). Kegyelem, hogy az Úr elindul felénk, mindig Ő közelít hozzánk. A templom is azért épülhetett meg, mert már előtte megismertette magát. Salamon nagy ünnepséget rendez, átviszik a sátort és annak minden fölszerelését. A szövetségláda is a helyére kerül. Az átvitt felszerelések, a sátor jelzik a folytonosságot. Ábrahám, Izsák és Jákób Istenének a tisztelete folytatódik itt is. Nem új istent kezdtek el követni, hanem a Szabadítójuknak építettek épületet. Ez a ház annak az Istennek készült, aki kihívta őket Egyiptomból, megszabadítva őket a négyszáz éves rabszolgaságból. És ez az Isten vezette őket a pusztában, kötött velük szövetséget.

Tőle kapták a két kőtáblát, ami a ládában található, rajta a tíz ige, ami formálja és vezeti őket. Ez a tíz ige teszi őket néppé és emberré. Amíg ezt megtartják, rendben lesz az életük. A tíz ige teszi a mindenkori embert emberré, és amíg ezek lesznek egy nép, egy ember alapokmányai, a Hegi Beszédbe épülve, addig megmaradunk, addig növekszünk. A második kőtábla igéinek a komolyan vétele az élet fontos területeire ad eligazítást. Védi az életet, a házasságot, az időseket, a tulajdont, s mihelyst ezeket félretesszük, a legfontosabb intézmények inognak meg.

Miután kijöttek a szentélyből a papok, felhő töltötte be az Úr házát, dicsősége megjelent, és mindenki átélte, hogy itt van Isten. Erre a találkozásra, Istentapasztalatra van ma is szükségünk. Jézus feltámadt, él, lehet Vele igéje által ma is találkozni. Átélhetjük, hogy itt van, megszólít, megszabadít, új emberré tesz. Isten jelenlétében átformálódik az életünk. Aki találkozik az Úrral, nem marad az, aki korábban volt. Annak a szívét betölti az elveszettek iránti szeretet, az evangélium hirdetésének vágya. Nem csupán személyes kegyességről van szó, hanem felelősség az elveszett, bűnös ember után. Aki átélte Isten kegyelmét, az tudja, hogy aki nem nyer bocsánatot a kereszt alatt bűnös életére, aki nem ismeri az Úr Jézust, az elveszik. Az Úr azonban nem akarja, hogy némelyek elvesszenek, hanem azt akarja, hogy mindenki megtérjen és éljen.

Ezt követően Salamon átadta az Úrnak a házat, vegye birtokba és legyen mindig velük. Ez a lényeg, az Úr legyen velünk, legyen jelen a templomban, azon a helyen, ahol istentiszteletet tartunk. Mit ér bármilyen csodás épület, ha nincs benne az Úr? Mit érnek épületeink, programjaink, ha nincs bennük jelen az Úr? Mit ér az életünk Isten nélkül?

Salamon megáldja a gyülekezetet, de az áldás Istennel kezdődik, Ő az áldott, Aki szólt. Mert Isten szól, nem néma, hanem beszélő Urunk van. Ma is szól, hozzánk is beszél. Salamon hálás, mert látja Isten munkáját, a nép és a saját családja életében. Felismerte, hogy Isten beteljesítette ígéretét, és mindez, ami most történik, az Úr kegyelméből van. Salamon látja, hogy Isten adta számára a trónt, és ő hálás ezért. Nem magának építette ezt a házat, hanem az Úr nevének. Építsünk mindig az Úr nevének, dicsérje minden tettünk Őt.

Annyira megrendítő, hogy Pál mindig és mindenben az Úr Jézust látja (2Kor 9,1-15). Ő Istennek kimondhatatlan ajándéka. Aki Őt befogadta az életébe, az meggazdagodik általa. Átvetted-e már Isten ajándékát? Vagy még mindig ott van a postán, és arra vár, hogy elmenj érte? Amikor pénzutalványt küldenek, igyekszünk minél hamarabb átvenni, kínosan ügyelünk, nehogy visszavigyék. Isten Jézust kétezer éve ideadta, ne várakoztasd, fogadd el, vedd át!

A Benne kapott gazdagság azonban nem anyagi természetű, hanem lelki, olyan gazdagság, ami kitárul mások felé, amit készek vagyunk megosztani. Isten a Fiát adta nekünk, a legtöbbet, amit adhatott. Így, aki Őt megismeri, képessé válik önmaga odaadására. Az már nem lesz kuporgató, fösvény, mert rádöbben arra, hogy minden Istentől van. Krisztusban megláthatjuk, hogy Ő gondoskodik övéiről. Ő ad vetőmagot a magvetőnek, és gondoskodik arról is, hogy aki ad, annak ne legyen kevesebbje.

A lelki életben, az Úr szolgálatában is fontos a vetés. Az is, hogy szűken vagy bőven vetünk-e. Minél bővebben vetünk Isten országában, annál gazdagabb lesz a termés. Tudunk-e bőven vetni, időnkből, erőnkből, anyagi javainkból Isten országa terjedésért?

Pál hangsúlyozza: a jókedvű adakozót szereti az Isten, de ez nem liturgiai elem nála, hanem arra gondol, hogy örömmel és önként adjunk. Az a jókedvű adakozó, aki nem kényszerűségből ad, mert elvárják, hanem szívből, válaszként Isten megtapasztalt kegyelmére.

Ez az adakozás, amikor célhoz ér, Isten iránti hálára fogja indítani, azokat, akik kapják. Hálásak lesznek azért, hogy az evangélium a pogányokhoz is eljutott. Dicsérik majd az Urat, azért a hatalmas munkáért, amit ezeknek az embereknek az életében elvégzett. Nagy dolog az, amikor megnyílik a hívők pénztárcája, amikor nem a legkisebb pénzérmét halásszák elő, hanem örömmel adnak a testvérek számára. Isten Szentlelke köti össze a zsidó és a nem zsidó keresztyéneket. Ledőlt Krisztusban az elválasztó fal. Isten kegyelme ma is bőségesen árad, engedjük be életünkbe, és aztán engedjük, hogy túlfolyjon és megelevenítse mások szívét is. A kegyelem bőven árad, soha nem apad ki, bőven jut belőle mindenkinek. Mindennap beárad az életünkbe, és megújít.

AZ ÚR JÓSÁGA, HOGY MÉG ÉLÜNK

1.  

Az Úr jósága, hogy még élünk a földön,

Mert az Ő irgalma soha véget nem ér:

Újjáéled reggelre, minden reggelre,

Nagy a Te hűséged, ó, Urunk,

Nagy a Te hűséged!

Isten áldásával.