Kedvesek legyünk Neki

S

alamon átvette a hatalmat, Dávid ideje pedig lejárt (1Kir 2,1-46). És ezt ő maga is látja: elmegyek azon az úton, amelyen minden földi halandó elmegy. A nagy király nem lázad ez ellen, hanem elfogadja. Tudja, hogy az út végén az Úr várja. Istennel járva el lehet fogadni azt, hogy halandók vagyunk és lejár az időnk. Mindenki elmegy, senki nem marad itt dísznek, de nem mindegy, hogyan megyek el. Úgy, hogy komolyan veszem és készülök rá, vagy váratlanul lep meg a halál? Készülni lehet rá? Hogyan? Keressem az élet fejedelmét, Jézust: Vele lehet felkészülni, Vele, Aki legyőzte a halált, Ő ad életet hit által.

Búcsúüzenetet helyez fia szívére Dávid, és ennek a lényege: tartsa meg, amit Isten elrendelt, járjon az Ő útján. Ez a legfontosabb, Isten útján járni. Milyen úton jársz? A saját utadon, a széles úton, vagy ráléptél már Isten útjára? A keskeny úton jársz már? Ez azt jelenti, hogy Isten akarata, igéje vezet. Ezen az úton már Isten törvényéhez, rendjéhez szabom magam. 

Légy erős, mondja Dávid a fiának, Pál apostol már kiegészíti: álljatok meg a hitben, erősödjetek meg az Úrban. Mivel mi már Krisztus népe vagyunk, élő kapcsolatban élünk Megváltónkkal, nem a magunk erejét szedjük össze, hanem az Úrban erősödünk minden nap. Ez azt is jelenti, hogy az erőssé létel nem uralkodásban, mások elnyomásában, hanem hitben való életben nyilvánul meg. Azért legyünk erősek az Úrban, és férfiak, hogy a hit útján meg tudjunk állni. Mert nem játék, hanem komoly feladat Krisztust követni, magunktól nem megy, az Úr erejére van szükségünk.

Adónijjá története bemutatja, milyen az, amikor nem Istenre figyelünk, hanem a magunk emberi elképzeléseire, sorrendjeire nézünk. Nem kérdezte, mit akar az Úr, ő akart király lenni, és neki nem lehetőség az, ha Isten mást választott. Jó, ha figyelünk felfelé, és alázatos szívvel elfogadjuk a saját helyünket. Ott tudunk igazán értékes életet élni, ahová az Úr állít. Ha ezt nem keresem, és nem fogadom el, békesség nélkül, állandó viaskodásban élek, és kiégés fenyeget.

A bűn mindig vérontással, halállal jár. A bűn zsoldja a halál, de Isten kegyelmi ajándéka az örök élet Jézus Krisztusban, a mi Urunkban (Rm 6,23). Olyan jó, hogy eljött a Megváltó, és már Ő hívogat. Isten kegyelmi ajándékát Ő hozta el nekünk. A kereszten kifizette az adósságot, és vére eltörölte bűneinket. Ő halt meg, hogy életünk lehessen. A törvény kegyetlen, szigorúan végre kell hajtani, és ezt ezekben a történetekben látjuk. Áldott legyen Urunk, hogy Ő vállalta az én részemet, magára vette ítéletemet. Hálával tekinthetünk a keresztre. Csak nézzük, és dicsérjük Őt! Az oltár szarva a kereszt, oda lehet menekülni minden bűnnel, nincs más hely, csak a Golgota. Ott már nem ítéletet hirdetnek, már nem a halál vár, hanem az élet. Megváltásunk elvégeztetett.

Pál tovább  erősíti, vezeti a gyülekezetet (2Kor 4,7-5,10). A mi legnagyobb kincsünk Krisztus ismerete, ez az ismeret csodálatos erőforrás, átsegít a mindennapok problémáin, megszabadít a gonosztól. Tiéd-e már a kincs, Krisztus? Ő a földi élet legnagyobb értéke, mert nem áldásokat, segítséget, hanem magát az Urat keressük, Őreá van szükségünk. Ő is azt akarja, hogy mint élő valóságot ismerjük meg Őt. Ne csupán teológiánk, hitvallásunk legyen, hanem élő Urunk.

Ez a kincs cserépedényben van, ami törékeny, de Isten ereje belülről hat. Mert nem a külső, hanem a belső, a tartalom a lényeges. Ha Ő él bennünk, a legtörékenyebb edény is sok mindenre képes. Pál apostolt is Krisztus ereje tette képessé arra a munkára, amit elvégzett. Sőt, azért van a fizikai gyöngeségünk, nehogy elhiggyük, hogy mi voltunk rá képesek. Olyan könnyen magunknak tulajdonítjuk a sikereket, eredményeket, de a kudarc, természetesen, Istené. De nem így van, enyém a kudarc, és Övé a siker. Mert Ő hozta ki belőlem azt, amit nem is gondoltam. Ezért mindenkor magasztaljuk Őt. Ő meg tudja erősíteni a gyenge külsőt is. Másrészt, tökéletesen megfelel Neki a szamár is, Ő nem vágyik fehér lóra. Mert nem az eszköz a lényeges, hanem Az, Akit hordoz!

Pál elmondja bizonyságtételében, hogy sok küzdelmen kell keresztülmenni, a hívő élet nem nyugalmas, de mindig a nem láthatókra néz. Csodálatos, nekünk nem csak annyi van, amit látunk, vagy a láthatókkal nem ér véget a világ, hanem hit által láthatjuk a láthatatlant. Hit által Isten láthatatlan világa valóságos világ. Gyökereinket oda eresztjük, onnan kapunk táplálékot. A hívő ember fejre állított fa, amelynek így a gyökerei a mennybe kerülnek. Légy ilyen fa, ereszd gyökereid a mennybe, és megmaradsz a viharban is. Ne feledd: bármit mutat a látható világ, bármi vonz, az minden csak ideig való, elveszik, elmúlik, az örökkévaló a menny.

Hitben járunk, nem látásban. Csodálatos üzenet és irányzék ez. Gyakran elfelejtjük, hogy Isten országa hit által működik. Nem látjuk Urunkat, de hit által tapasztaljuk hatalmát, munkáját. Hit által van látásunk, tudjuk, hová megyünk. Nem céltalanul kóborlunk, hanem az örök haza felé vándorlunk, és ebben a vándorlásban Ő jár előttünk.

A lényeg: akár itt vagyunk, akár elköltözünk, kedvesek legyünk Neki. Azért élek, és úgy élek, hogy kedves legyek az én Uramnak. Már nem másoknak akarok tetszeni, hanem egyedül Neki. Megfelelni sem akarok másnak, csak az Úrnak. Az egyház Krisztus menyasszonya az ige szerint. Szem előtt tartjuk, hogy csak a Vőlegénynek akarjunk tetszeni, hogy azt kérdezzük: mi Neki a kedve? És ami Neki nem tetszik, azt elvetem? Mennyi minden van az életünkben, ami nem tetszik Neki. Mennyi olyan kacatot aggatunk magunkra, ami a világnak tetszik, de az Úrnak nem. Mert Ő elsősorban nem az épületeket nézi, hanem a szíveket, arra figyel, hogy van-e élet. Arra törekedjünk ma is, hogy az Úrnak legyünk kedvesek, csak Neki akarjunk megfelelni.

Rád tekint már hitem, Megváltóm, Istenem

1. Rád tekint már hitem, Megváltóm, Istenem, A Golgotán: Halld könyörgésemet, És

vedd el vétkemet; Mostantól hadd legyek Tied csupán.

2. Szívemet töltse be Kegyelmed ereje Buzgósággal! Meghaltál érettem; Add: szívem s

életem Teérted éghessen Forró lánggal!

3. Ha elfog utamon Félelem s fájdalom: Fogd kezemet! Derítsd fel éjemet, Szárítsd fel

könnyemet: Tévelygésben ne hagyd Én lelkemet!

4. Éltem ha fogyva fogy, És a halál ahogy Jön már felém: Megváltóm, ments te meg

Kétségtől engemet, Nálad hogy üdvömet Meglássam én.

Isten áldásával.