O
|
lvastunk az
élet, a férfi és a nő kapcsolatának veszélyeiről (Péld 8,1-21). Láttuk, mennyi
csapda várja a fiatalokat, azonban nemcsak a bűn keresi az embert, hanem a
bölcsesség is hallatja hangját. Isten szava is jelen van ebben a világban és
igyekszik beleszólni az életünkbe. Azonban a bölcsesség nem erőszakos, utánunk
jön és szól, de nekünk kell hangját meghallani, és amit mond, azt elfogadni.
Isten bölcsessége az Úr Jézusban testben jött el közénk, azért tette, hogy
megállítson a bűn útján való rohanásban, és igazi, kiteljesedett élet felé
tereljen. Az Úr sem erőszakosan végezte
szolgálatát, hirdette Isten országát, mégis, aki meghallotta a jó hírt, az Hozzá
ment, segítségül hívta és rábízta az életét. Meghallottam-e már az Úr szavát?
Mindenkit megszólít a megszemélyesített bölcsesség, de nem akarják őt
meghallani. Az emberek mennek a maguk feje után, és inkább a különféle csábító
gondolatoknak, a világ szavának engednek, mintsem az Úr szavának. Pedig Isten
az élet átfogó ismeretére tanít, a bölcsesség olyan látást és tapasztalatot biztosít,
ami által jó döntést hozhatunk nehéz szituációkban. A bölcsesség tudja, hogy
nincs élettapasztalatunk, és ezért segítségét kínálja fel. Talán azt mondjuk, nincs szükségünk
bölcsességre, hiszen kiválóan képzettek vagyunk, rengeteg mindenhez értünk. Ez
igaz, sokféle képzésben veszünk részt, rengeteg ismerettel van tele a fejünk,
de az életet nem ismerjük, azt nem tanítja meg senki, hiszen mindenki most éli
azt először. Azért jött Jézus, hogy segítsen, megtanítson jól élni az életet,
mert Ő jól élte. Ő győzött a bűn és a kísértések fölött, és úgy fejezte be
földi életét, hogy ki tudta mondani: elvégeztetett.
Látjuk azt is, hogy más ajánlat is van; nemcsak a bölcsesség, a
tisztességes, becsületes élet, hanem a gazdagság csábítása is fellép. A gazdagság azt állítja, hogy elég, ha azt
megszerzi az ember, mert akkor mindene meglesz, amire vágyik. Mindig azt
hirdette az ember, hogy pénzért minden megvehető. Pedig az élet azt bizonyítja,
hogy a boldogság és az üdvösség pénzen nem kapható. Azt olvassuk Péter első
levelében, hogy nem ezüstön és aranyon váltattunk meg, hanem Jézus drága
vérén. A bűntől a gazdagság nem tisztít meg, a kárhozattól nem ment meg semmi,
csak a Jézusban való élő hit.
Az Úrtól való bölcsesség gyűlöli a bűnt, a gonoszságot, és az Isten
tanácsához igazodik. Aki figyel az igazi bölcsességre, az áldást tapasztal,
annak az élete kiteljesedik. Hogyan juthatunk ehhez a bölcsességhez? Ha
vágyakozunk utána és keressük, akkor rátalálunk. Sőt, Jakab azt mondja: „Ha
pedig valakinek közületek nincsen bölcsessége, kérje Istentől, aki mindenkinek
készségesen és szemrehányás nélkül adja, és megkapja” (Jak 1,5). Tehát mi
bizalommal járulhatunk az Úrhoz, szabad kérni a bölcsességet, és az az
ígéretünk van, hogy meg is kapjuk, amit kérünk. Éljünk a lehetőséggel és boruljunk Urunk elé. Valljuk meg, hogy nincs
életbölcsességünk, és kérjük, adja meg azt a számunkra.
Megtörtént az asszony átvilágítása, úgy tárult fel Jézus előtt egész élete,
hogy nem is kellett róla beszélni (Jn 4,19-26). Elég volt annyit mondani, hogy
nincs férje, és az Úr látta szomorú történetét, szíve szomjúságát, és azt, hogy
eddig rossz helyen kívánta csillapítani. Az Úr látja, hogy eddig ötször
próbálta enyhíteni lelke szomját, de ezek a kísérletek kudarcot vallottak.
Ez az asszony azonban, amikor azt mondta, hogy nincs férje, nem vallani
akart, hanem elbújni. Rövidre akarta zárni a beszélgetést, és szeretett volna
minél hamarabb vizet merítve távozni. Nem látta meg, meg hogy ha az élő vizet
akarja, előbb rendezni kell életét Istennel. Pedig tudnia kellene, hogy tele edénybe merni nem lehet. Amíg a szíve
tele van eddigi életének romjaival, vágyai kergetésével, bűnnel, addig nincs
hová tölteni az élő vizet. Előbb ki kell tisztítani a szívét, azonban azt sem
képes ő maga megtenni, hanem rá kell csatlakozni az élő víz forrására, Jézusra.
Az élő víz mossa át és tisztítja meg. Így van ez a mi életünkben is. Amíg tele
van a szívünk, addig nem lehet élő vízzel megtölteni. Az Úr meg akar
tisztítani. A kudarcok helyett most önmagunk fölötti győzelmet kínál. Ez a
győzelem Belőle árad.
Az asszony azonban még nem akarja, amit Jézus kínál. Mellékvágányra
tereli a szót. Az őszinte vallomás helyett vallási kérdésbe menekül. Mennyire
profik vagyunk a mellébeszélésben. Hányszor mi is mindjárt a vallásoskodás, a
bibliázás mögé bújunk, ahelyett, hogy szembenéznénk a valósággal, és Jézushoz
fordulnánk. Mindig túlbonyolítjuk a dolgokat, pedig sokkal egyszerűbbek, mint
ahogy mi gondoljuk. Csak arra lenne szükség, hogy hittel bízzuk Megváltónkra
magunkat. Trükközünk, mert azt gondoljuk, Őt el lehet máshová terelni. Talán még
örülünk is, és azt gondoljuk, győztünk, miközben magunkat csapjuk be, mert marad
romokban az életünk.
Jézus nem megy bele vallási vitába, rámutat: élete döntő órája érkezett
el. Most megfordulhat az élete, de ez rajta múlik. Ha fölismeri, Ki áll vele
szemben, és elfogadja segítségét, új életet kezdhet. Az Úr kegyelme eltörli a
múltat, és belülről megtisztulva, tiszta lapot nyithat. Amikor az igét olvasva
megszólít az Úr, mindig döntő pillanatot élünk. Életünk döntő pillanata, amikor
Jézus a kegyelmet elhozza számunkra. Éljünk ezzel a lehetőséggel, ragadjuk meg
kinyújtott kezét, mert ahogy eddig nem boldogultunk Nélküle, ezután sem fogunk.
Csakis Vele tarthatunk jó irányba és juthatunk célba.
Ez a samáriai asszony rendelkezik egy kis ismerettel, tudja, hogy jön a
Messiás, csak még azt nem tudta, hogy már megérkezett. Jézus azonban kijelenti
magát a számára, csodálatos kegyelemben részesül, hiszen neki mondja ezt el
először nyíltan az Úr. Azt mondja el, ne
várj tovább, mert akire vársz, itt áll előtted. Ne menekülj tovább, hanem borulj
a lábai elé. Mi se meneküljünk, hanem halljuk meg az Úr szavát: Én vagyok az,
aki veled beszélek. Én vagyok az Isten, mondja Jézus. Isten áll velünk szemben,
amikor az evangéliumot olvassuk, Ő kéri az életünket. Már eljött a Megváltó, ne
várjunk másra, ne várjunk tovább, hanem bízzuk Rá magunkat. Induljunk el végre
az Ő nyomaiban.
Jézusom, ki árva lelkem
1. Jézusom, ki árva lelkem Megváltottad véreddel, Kárhozattól óvtál
engem, Bűnös szívem, ó, vedd el! Add, hogy néked megháláljam. Hogy nem hagytál
a halálban, megmutattad: Bármit adj, Én oltalmam csak te vagy. S
2. Jézus, benned bízva bízom, Elpusztulnom, ó, ne hagyj! :/: Te, ki
bűnön, poklon, síron Egyedüli győztes vagy: Gyönge hitben biztass engem,
Készíts arra, hogy én lelkem Láthat majd fenn, ó, Uram, Mindörökké boldogan.
Isten áldásával.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése