Keressetek és találtok

F

ontos útmutatásokat kapunk ma is (Péld 23,1-28). Gazdánk odafigyel ránk, és azt akarja, hogy bárhol járunk, dicsőítsük a nevét. Ehhez mérten a mértékletességre tanít, azt kéri, fegyelmezzük magunkat, és ne engedjük, hogy az étel, az ital uralkodjon felettünk. Isten országa nem evés és ivás, hanem a Szentlélekben való öröm. Az evangéliumnak, az Úrban való örvendezésnek kell továbbáradni rajtunk. Ne feledjük, bárhol tartózkodjunk is, mi Isten országának követei vagyunk. Mert az evangéliumra mindenkinek szüksége van, az ország vezetőinek is. Ne féljünk vállalni hitünket, hanem éljük meg azt. Ennek jó formája a mértékletesség, az önfegyelem. Különösen ma nagy hatása van, hiszen a legtöbb ember igyekszik testi vágyait mértéktelenül kielégíteni, Isten gyermeki azonban erőt kapnak a bizonyságtevő élethez. Mert magunktól mi sem vagyunk mértékletesek, hanem csakis a bennünk élő Úr által lehetünk azzá.

Bölcs tanács: „ne fáradozz azon, hogy meggazdagodj”. Nagy kísértés ma a gazdagságra, a jólétre való törekvés. Szeretnénk mindent megszerezni, azonban a gazdagság csalóka, rámegy az élet. Nem véletlenül utasította el a gonosz ajánlatát a megkísértésekor az Úr Jézus. Ő tudta, az igazi gazdagság a belső értékekben található, az igazi gazdagságot Őbenne nyerjük meg. Pál apostol semmihez sem hasonlítható drága kincsnek nevezi a Krisztust, és az Általa nyert új életet. Ha Krisztusom van, mindenem van, vagyis minden csak Ő utána következik. Valóban igaz, hogy először Isten országát keressük, a többi majd megadatik. Az első, a legfontosabb Isten országa, ez a legnagyobb kincs. Ne feledkezzünk meg erről ma sem. Annyi minden vonz és csábít. De álljunk ellen neki, kérjük Urunk segítségét, és feszüljünk neki az előttünk levő feladatoknak, szolgálatnak.

A fenyítést is hangsúlyozza az ige, nem kell félni okos használatától, mert hozzátartozik jellemünk formálásához. Fenyítés nélkül nem mindig formálódunk úgy, ahogyan kell. A legfontosabb azonban, hogy a szívünket adjuk az Úrnak. Mert ha ezt megtesszük, akkor már a Szentlélek Isten fogja irányítani életünket. A Szentlélek segít legyőzni az irigységet. Mennyire hajlamos rá a szívünk. Az Úrral való közösségre van szükségünk ahhoz, hogy legyőzzük. Ha az Úrhoz menekülünk, nem figyeljük mások életét, mert legtöbbször a másokra való figyelés okozza az irigységet. Azt nézzük, mivel rendelkezik a másik. Azonban az Úr azt kéri, mindenkor Őreá figyeljünk, arra, amit Ő kínál a számunkra.

Övé-e már a szívem? Ha az Övé, akkor folyamatosan ügyelni kell rá. Őriznünk kell a szívünket az idegen befolyástól. Jó olvasni a bátorítást: bizonyosan van jövendő, és reménységed nem semmisül meg. Gyakran elcsüggedünk, úgy látjuk, az Úr útján nincs előrehaladás, nem teljesülnek reményeink. Az Úr most biztosít, ne adjuk fel reménységünket, bízzunk Benne. Gyakran kell várni, amíg beteljesedik az ígéret, Ábrahám is várt, és eljött az idő, amikor megtapasztalta az áldást.

Az Úr által működő erők, a jelek és csodák azért sokakat meg is győztek (Jn 7,31-36). Nem volt mindenki elutasító, voltak, akik józanul végiggondolták a történéseket, és arra jutottak, hogy ennél több és nagyobb dolgot senki sem tehet. Csendesedjünk el és gondoljuk végig Urunk tetteit, mindazt, amit az evangélisták elmondanak nekünk, és mindazokat, amiket naponta tapasztalunk. Ne még több csodára várjunk, hanem legyen elég, amit látunk és hallunk. Hiszen az emberek megváltozásánál nincs nagyobb csoda. És hány ember élete változik meg, miután behívja Jézust az életébe.  

Vannak, akiknek semmi sem elég, vagy talán nem is a csodák a fő problémák, hanem az, hogy ha Ő valóban a Krisztus, akkor át kell adni Neki a hatalmat. Tulajdonképpen csak vissza kell adni, mert minden hatalmunkat Tőle kaptuk. Azonban a trónszékről leszállni oly nehéz, és nem is akarunk onnan lejönni. A Szentlélek Isten döbbentsen rá, hogy Jézus Úr, és adjuk át Neki önként a trónt. Mert számunkra is az hoz minőségi változást, áldást, ha Ő uralkodik a szívünkben.

Amíg Jézus ott van az emberek között, nagy lehetőséget kapnak arra, hogy személyesen megismerjék, azonban ez meg fog szűnni, mivel vissza fog menni az Atyához. Nem értik Őt. De vajon én értem-e? Értem-e, hogy Jézus nem csupán egy tanító, akinek a szavait mérlegre lehet tenni, és ha tetszik, elfogadom, ha nem tetszik, nem törődöm vele? Ő az Atya küldötte, és minden, amit mond, az élő Isten szava. Jézus az Atyáról tesz bizonyságot, és amit mond, azt komolyan kell venni. Ő az Atyához fog menni, de eljön egyszer az idő, amikor övéit is magához veszi. Földi időnk lejár. Jól használjuk fel az élet ajándékát, az idő lehetőségét.

Olyan jó tudni, hogy ma még lehet keresni Őt. És aki keres, annak szól az ígéret, hogy találni is fog. Aki Őszintén keresi Őt, az meg is találja, mert nincs messze egyikünktől sem. Ne hittételt keressünk, se egy nekünk megfelelő vallást, hanem az élő Istent, magát az Életet. Isten kijelentette magát Jézus Krisztusban, és minden szomjas szívű ember Benne és Általa megismerheti Őt. Menjünk Hozzá kereső szívvel, és át fogjuk élni a nagy találkozást. Mert az életünket nem a dogmák, a viták, hanem a találkozás képes megváltoztatni. Minden embernek az Úr Jézussal való találkozásra van szüksége. Arra, hogy átéljék hatalmát és erejét.

'Imádkozzatok és buzgón kérjetek!'

1. 'Imádkozzatok és buzgón kérjetek!' Bűnös voltunkért, Uram, ó, ne vess meg! Tiszta szívet és Szentlelket adj nékünk, Hallgass meg Fiad nevébe', ha kérünk.

2. 'Keressetek buzgón és megtaláltok!' - Téged keresünk, Uram: hogy bűn s átok Erőt ne vegyen mirajtunk, légy nékünk Égi utunk, igazságunk, életünk!

3. 'Zörgessetek buzgón Isten ajtaján!' - Elfáradtunk, Uram, e világ zaján; Ó, nyisd meg az égi béke szép honát, Add, hogy zenghessünk örök halleluját!

Isten áldásával.