A maga idejében

V

annak megismétlődő üzenetek a Példabeszédek könyvében, mert úgy látszik, szükségünk van az ismétlésre (Péld 21,1-30). Ha csak egyszer olvassuk, halljuk, olyan hamar elfelejtjük, de ha ismét elénk hozza az Úr, talán komolyan végiggondoljuk. Ezért hozza most újra elénk az ige ezt a gondolatot: „Az ember minden útja helyes a maga szemében, de az ÚR a szívek vizsgálója”. Bizony, végig kell gondolni, mennyire megkísért szinte minden nap az a gondolat, hogy amit mi eltervezünk, amit mi csinálunk, az jó. Gyakran ott van a szívünkben, csak mi csináljuk jól, és senki más rajtunk kívül. Ez a fajta gondolkozás mindig feszültséget szít, ezért kéri most Urunk, hogy csendesedjünk el Előtte, mert jó csendben lenni. Jó csendben figyelni az Úrra, mert lényéből békesség árad. Az Úr előtti csendben lenyugszunk és megtisztul a szívünk. És közben felismerjük, hogy ami a mi szemünkben helyesnek tűnt, az nem az az Úr előtt. Jó, még mielőtt megcselekedjük a magunk által elgondoltakat, odaállni az Úr elé és megkérdezni: Uram, ezt te is így látod? Előtted is helyes? Ne tegyünk úgy, mint Jósáfát király, aki gyorsan rávágta Aháb kérdésére, én is megyek veled harcolni, és majd csak azután jutott eszébe: vajon Isten előtt is helyes-e ez a döntés (1Kir 22,1-5)? Ő is jónak látja ezt?

Megáll az a meglátás is, hogy szűkölködővé tesz az állandó szórakozás. Bizony, ha csak élvezni akarjuk a javakat, de nem teszünk értük semmit, annak következménye van. Eladósodunk. Mert nem lehet hosszútávon azt költeni, amivel nem rendelkezünk. Vagyis hosszútávon csak úgy élhetünk eszerint, hogy annak meglesz a következménye. Ezért meg kell tanulni, amennyire lehetséges, mindig az Úrtól kérni, és csak addig takarózni, ameddig a takarónk ér.

Fontos elem a megélhetés útján a munka. Aki nem akar dolgozni, az ne is egyék, írja Pál apostol (2Thessz 3,10). Munka nélkül nem lehet megélni, mert ez hozzá tartozik ember mivoltunkhoz. Isten országában az Úr Jézus a példa, aki azt mondta, mivel az Atya mindez ideig munkálkodik, én is munkálkodom (Jn 5,17). Nem az emberek elvárására figyelt, hanem az Atyára. És Jézus nem csupán dolgozott, hanem mindig azt tette, amit az Atya mutatott a számára. Mindent az Atyával hozott összhangba. Ő se nem kapkodott, se nem végzett látszatmunkát, hanem mindig azt tette, amit éppen akkor és ott tennie kellett. Legyünk mi is ilyen összhangban Urunkkal.

Harcolni, erőszakoskodni lehet egymással, azonban a győzelmet, az igazi megoldást az Úr adja. A szabadítás mindig Tőle jön. Ezért csatározásaink előtt forduljunk Urunkhoz és kérjük szabadítását. Merjünk bízni Benne, higgyük, hogy ha Ő megígérte a Szentírásban, hogy megszabadít, akkor meg is teszi.

Jézusnak a családjában is ellenállással kellett szembenéznie, nem hitték a testvérei sem, hogy Ő több, mint ember (Jn 7,1-13). Csak a testvért látták Benne, és úgy gondolták, amit tesz, az nem az Ő dolga. Maradjon otthon velük a gazdaságban, vagy ha már mindenképpen prófétát akar játszani, menjen Júdeába, és ne hozzon rájuk bajt.

Mutasd meg magadat a világnak - azonban Jézus nem enged a nyomásnak, nem a testvéreihez, nem a világhoz igazítja menetrendjét, hanem továbbra is figyel felfelé. Ő mindig az Atyához igazodik. Ez számunkra is a megoldás, mindig felfelé tekinteni, az Atyához igazodni. Meg kell tanulnunk a világ nyomásának ellenállni, és figyelni az Úr vezetésére.

Jézus élete más ritmusra működik, mint a környezetéé, tudja, mikor minek van itt az ideje. Sok problémánk származik abból, hogy mi nem mindig tudjuk, mikor minek van az ideje. Hányan, amikor aludni kellene, fenn vannak, és amikor fent kellene lenni, alszanak. Úgy vagyunk, mint a bolond szüzek, kapkodunk, mert amikor be kellett volna az olajat szerezni, mással voltak elfoglalva.

Jézus élete csodálatos harmóniában van az Atyával, ezért nincs benne kapkodás, nincs feszültség. Hangolódjunk mi is Urunkra, figyeljük meg, mikor jön el a mi időnk, és akkor beszéljünk, cselekedjünk.

Jézus is felmegy az ünnepre Jeruzsálembe, amikor az Atya erre indítja. Nem a zarándokcsoporttal megy, mert nem akarja, hogy ismét félreértsék. Ő azt szeretné, ha meglátnák Isten kegyelmét. Azt akarja, hogy felismerjék, elközelített az Isten országa.

Milyen érdekes, olyan se Vele, se Nélküle helyzet alakult ki. Amikor ott van, támadják, amikor pedig nem látják, hiányzik. Hiányzik, mert kérdéseket vetett, hozott fel bennük. És ezt meg kell válaszolni. Igen, nekünk is meg kell válaszolni, hogy kicsoda Ő. Az erre adott válasz örök életünket határozza meg.

Áldjad, én lelkem, a dicsőség

1. Áldjad, én lelkem, a dicsőség erős királyát! Őnéki menynyei karokkal együtt zengj hálát! Zúgó harang, Ének és orgonahang, Mind az ő szent nevét áldják!

2. Áldjad Őt, mert az Úr mindent oly szépen intézett! :/: Sasszárnyon hordozott, vezérelt, bajodban védett. Nagy irgalmát Naponként tölti ki rád: Áldását mindenben érzed.

3. Áldjad Őt, mert csodaképpen megalkotott téged, :/: Elkísér utadon, tőle van testi épséged. Sok baj között Erőd volt és örömöd: Szárnyával takarva védett.

4. Áldjad Őt, mert az Úr megáldja minden munkádat, :/: Hűsége, mint az ég harmatja, bőven rád árad. Lásd: mit tehet Jóságos Lelke veled, És hited tőle mit várhat.

5. Áldjad az Úr nevét, Őt áldja minden énbennem! :/: Őt áldjad, lelkem, és Róla tégy hitvallást, nyelvem! El ne feledd: Napfényed Ő teneked! Őt áldjad örökké! Ámen.

Isten áldásával.