Az Úrban legyen bizodalmad

M

intha mellénk ülne a bölcs, és velünk, csak velünk beszélne (Péld 22,17-29). Végül is így van, mert az igén keresztül a mi Urunk, az Úr Jézus ül ide mellénk. Ő szól és tanít. Jó, hogy időt szakít ránk, törődik velünk. Azt kéri közben, hogy fordítsuk oda fülünket, vagyis hallgassuk komolyan, figyeljünk mindarra, amit mond. Ne csak testben legyünk az ige mellett, hanem egész lényünkkel. Mert Urunk egész lényünket igényli. Így is mondja: „Szeresd az Urat, a te Istenedet teljes szívedből, teljes lelkedből és teljes elmédből” (Mt 22,37). Az ige gyönyörűséges, nagy örömöt okoz, ha megőrizzük, szívünkbe fogadjuk. Csodálatos ereje van Isten igéjének, átformálja lényünket, megváltoztatja gondolkodásunkat. Amikor olvassuk, átmelengeti szívünket, mert mennyei Atyánk szól hozzánk. Az Ő szava öröm, hiszen jó Vele lenni, jó elmondani Neki mindazt, ami a szívünkben van. Mondjunk is el Neki mindent, mert az Ő lehetőségei korlátlanok, mind a lelki életben, mind a mindennapi dolgokban van megoldása. Ő sohasem akad el, sőt, előre látja, mi a jó, mi a helyes.

Mit is mond ma az ige nekünk? Mit kér, mit tanácsol? „Az Úrban legyen bizodalmad.” Azt kéri, hogy Őbenne bízzunk ma is. Ezt kell tanulgatni, mert olyan könnyen megfeledkezünk erről. Szeretünk magunkban, kapcsolatainkban bízni, de az Úr most azt kéri, bízzunk Benne végre. Ő hűséges, tartja szavát mindenkor, ezért bízz akkor is, amikor nehéz bízni, amikor nincs remény. Soha ne adjuk fel a bizalmat, ne engedjünk a kétségeknek, mert hű és igaz Ő, és nem hagy erőnkön felül kísértetni. Ezt kellett tanulgatnia Izráel népének is, Egyiptomban és a pusztai vándorlás alatt. Hányszor voltak kétségeskedő hangok, de akik bíztak az Úrban, bíztak abban, hogy megszabadulnak, és célba is fognak érni, nem csalódtak. „Akik az ÚRban bíznak, azoknak ereje megújul; szárnyra kelnek, mint a sasok, futnak és nem lankadnak meg, járnak és nem fáradnak el” (Ézs 40,31).

Bízzunk Benne, akkor is, ha próbákon vezet keresztül, mert azokra is szükségünk van. Azok is formálnak, egyre előrébb segítenek. Dávidnak is többször kellett szinte az utolsó pillanatig várni, de az Úr megjelent és szabadítást adott. A tanítványok kétségbeesetten küzdöttek a viharral, de a legnehezebb pillanatban megjelent az Úr a vízen, és megmentette őket. Sőt, amikor Péter a viharra nézett és süllyedni kezdett, azonnal utánanyúlt a Mester, és a hajóba emelte. Így nyúl utánunk is. Ne féljünk, mert mindig időben érkezik, soha nem késik, még akkor sem, amikor nekünk úgy tűnik. „Nem késik az ígérettel az Úr, még ha némelyek késedelemnek tartják is, hanem hosszútűrő irántatok, nem akarva, hogy némelyek elvesszenek, hanem hogy mindenki megtérésre jusson” (1Pét 3,9).

Benne van az is az igében, hogy az Úrban legyen a bizalmunk, nem másban. Ne a pénzben, ne emberekben, eszközökben, hanem egyedül és kizárólag Őbenne bízzunk. Dávid is az Úr nevében bízott, nem a fegyverekre, katonai eszközökre alapozott, hanem az Úr nevében való bizalomra.

Különféle hangok és vélemények keringenek Jézusról Jeruzsálemben (Jn 7,25-30). Az ige kezd bennük munkálkodni, döntésre készteti őket, hiszen a jelek és csodák mellett nem lehet szó nélkül elmenni. Ám nem mellette döntenek, nem az Úr vezetésére vágynak, hanem mindent megtesznek, hogy ne kelljen Rábízni magukat. Az ember Isten nélkül akar élni. Függetleníti magát Tőle, mert úgy véli, akkor szabad lesz, és nem látja meg, a mai napig, hogy Isten nélkül rab. A gonosz és a bűn rabja, és maga erejéből képtelen is belőle szabadulni. A mai világ is szabadítás után kiált, úgy van, amint Pál mondta, sóvárogva várja az Isten fiainak megjelenését.  Nagy lehetőség ez Isten népe számára, vihetjük a szomjazó világnak az élő vizet. De visszük-e? Vagy már mi is a világ által kínált mérget fogyasztjuk? Ezek az emberek kifogásokat keresnek, megmagyarázzák, miért nem hisznek Benne. Mi is nagy mesterek vagyunk a magyarázkodásban. Az Úr könyörüljön rajtunk.

Jézus ismét bizonyságot tesz. Olyan megható, hogy nem hagyja ott őket, hanem ismét megvallja, hogy Őt az Atya küldte. Így, aki akarja, megértheti, ki Ő. Őt az Atya, az élő Isten küldte, az az Isten, aki őket is kiválasztotta és megszabadította. Azonban Jézus rámutat, hogy ők nem ismerik Istent. Ez döbbenetes, hiszen Isten népének, és azon belül is papoknak, vezetőknek mondja, akik úgy gondolták, ők ismerik igazán az Urat.

De én ismerem-e Őt? Tudom-e, Kicsoda? De ne bibliaismeretre gondoljunk, hanem személyes megtapasztalásra. Ismerem-e úgy az Urat, mint Aki valóban él és cselekszik, aki már az én életembe is beavatkozott? Mert nem elméleti ismeretre és hitre van szükségünk, hanem valóságos hitre, élő kapcsolatra. Arra, hogy naponta megtapasztaljuk hatalmát és szeretetét. Azért jött el az Úr Jézus, hogy személyesen megismerjük, átéljük szabadítását, mert a bűn és a természetünk uralma alól csak Ő képes megszabadítani. Hívjuk Őt segítségül, amint Bartimeus is tette, és akkor saját életünkben fogunk szembesülni Istenségével. És ha megtapasztaltuk hatalmát, boruljunk le Előtte, majd kövessük Őt.

 AZ ÚR CSODÁSAN MŰKÖDIK

1.  

Az Úr csodásan működik, de útja rejtve van:

Tenger takarja lábnyomát, szelek szárnyán suhan.

Mint titkos bánya mélyiben, formálja terveit,

De biztos kézzel hozza föl, mi most még rejtve itt.

2.  

Bölcs terveit megérleli, rügyet fakaszt az ág.

Bimbója bár igénytelen, pompás lesz a virág.

Ki kétkedőn kutatja Őt, annak választ nem ád,

De a hívő előtt az Úr megfejti önmagát.

3.  

Ne félj tehát, kicsiny csapat, ha rád felleg borul:

Kegyelmet rejt, s belőle majd áldás esője hull.

Bízzál az Úrban, rólad Ő meg nem feledkezik,

Sorsod sötétlő árnya közt szent arca rejtezik.

Isten áldásával.