A kegyelem az egyetlen esély

S

alamon rámutat a bennünk meghúzódó indulatok és a beszéd fontosságára (Péld 10,18-32). A gyűlölet romboló, pusztító hatására figyelmeztet most. A gyűlölet azért pusztító indulat, mert már a nevében is megjelenik az öl szó. A gyűlölet öl, legtöbbször azt a személyt pusztítja, aki gyűlöl, de gyakran mások ellen is kifejti pusztító hatását. Szétbomlasztja a kapcsolatokat, és ha nincs kezelve, tényleges gyilkossá is válhat, aki gyűlöletet hordoz magában.

Azt láthatjuk, hogy a gyűlölet nem oldja meg a problémákat. A mai napig szembesülünk azzal, hogy a gyűlölet és a gyűlöletkeltés nem járható út, nem megoldás. Az Úr Jézus azért jött el a világba, hogy a gyűlöletet kivegye a szívünkből, és helyére a megbocsátást adja. Egyedül a megbocsátás és a szeretet a járható, az embernek való út.

Az Úr Jézus hangsúlyozza tanítványai számára, hogy a régi - gyűlöld ellenségedet - törvényt feloldja saját áldozatában, mert Ő meghalt az ellenségeiért is. Így már nem alkalmazhatjuk a haragot, a gyűlöletet, hanem „Szeressétek ellenségeiteket, áldjátok azokat, akik titeket átkoznak, jót tegyetek azokkal, akik titeket gyűlölnek, és imádkozzatok azokért, akik üldöznek titeket, hogy legyetek a ti mennyei Atyátoknak fiai, aki felhozza napját mind a gonoszokra, mind a jókra, és esőt ad mind az igazaknak, mind a hamisaknak” (Mt 5,44-45).

Gyakran a gyűlölethez a felesleges beszéd vezet. Mert az ige szerint a sok beszédben sok a vétek. Azonban a beszédünket is vihetjük az Úr fegyelme alá. Bűnbánattal kell ezt megtennünk, és közben jó, ha rádöbbenünk alázatosan, hogy még egy ilyen kis testrésszel sem boldogulunk. Még a nyelvünknek sem vagyunk képesek parancsolni. Ez arra késztet minket, hogy teljes mértékben Urunkra bízzuk magunkat. Neki van hatalma megzabolázni szívünket, mert a szájunk azt szólja, a mi a szívünkben van. Ha Ő tölt fel bennünket, ha az ige járja át és tisztogatja szívünket, akkor a beszédünk is átalakul. Mert áldást mondóvá is lehet a szánk, és bölcsességet is áraszthat.  De mindez a kegyelem munkája.

Láthattuk az eddigiek során mindazt az Úr Jézus életében, amiről a Példabeszédek könyve is bizonyságot tett, amiről fentebb is szóltunk (Jn 4,43-45). Ő nem a gyűlölet útját járta, hanem a gyűlölt és megvetett emberek számára vitte az Atya szeretetét, felkínálta a kegyelmet és új életet. A kegyelem magába foglalja a megbocsátást, ezt tapasztalta meg az asszony, majd Sikár városának lakói. Jézus tudta, hogy az egyetlen esély az élet, a kapcsolatok javulására a kegyelem, mert az Istenhez és egymáshoz is közel hoz. És Ő vitte az Atya kegyelmét mindenhová, ahol a bűn szétromboló hatását felfedezte. A tanítványokra is a kegyelem megjelenítését bízta. De megjelenik-e ma a kegyelem általunk? Hirdetjük-e és éljük-e a megbocsátás üzenetét?

Két nap után továbbmegy Galileába. Milyen érdekes, hogy a frissen megtért embereket magára meri hagyni. Engedi őket saját lábra állni. Megtanulják, hogy Jézus a távolság ellenére is velük van. Mi is minden nap abban a tudatban élhetünk, hogy az Úr itt van mellettünk. Ő jelen van akkor is, ha szemeinkkel nem látjuk. Az imádság és az ige összeköt Vele.

Azt is a szívünkre helyezi az Úr, hogy a hitben meg kell tanulnunk önállóan járni. A csecsemőnek felnőtté kell válni. Sok esetben túlajnározzuk az újonnan született embereket. Azonban eljön az idő, amikor saját maguknak kell Jézusra figyelve felelős döntést hozniuk. Amikor a törött testrész meggyógyul, már nincs szükség tovább mankóra, félre lehet tenni. A hitben járás során sincs szükség mankóra, mert helyette van élő kapcsolat Urunkkal. Őreá mindenkor lehet számítani, hiszen pásztorként előttünk jár és vezet. Mi pedig figyelhetünk Rá és követhetjük minden nap az életre.

Jézus nem hagyja ki Galileát sem, pedig tisztában van azzal, hogy otthon nem lesz becsülete. Mégsem mondja, hogy akkor ott minek is munkálkodjam. Ő nem előítéletek alapján munkálkodik, megadja mindenhol és mindenkinek az esélyt. Ő megjelenik az életünkben, és ezzel lehetővé teszi, hogy Rábízzuk magunkat. Az Úr keres, akkor is, ha ismeri a szívünket, ismeri azt a helyet, ahová küldi az igét. Mert amikor Ő megjelenik, minden megváltozhat. Kiégett életünk új tartalmat nyerhet, új impulzusok kerülhetnek életünkbe, azonban ezzel a lehetőséggel élni kell. Nincs másra szükség, mint meglátni, hogy valóban Ő az élő Isten, és hogy Rá van szükségem. Ezt tette a samáriai asszony is. Amikor meghallotta, hogy a Vagyok Isten áll előtte, nem rejtőzködött tovább, hanem beengedte a szívébe. Mondhatnánk, egy nagyot kortyolt az élő vízből, és ez a víz megtisztította, újjá formálta. Mi is nyissuk meg Előtte a szívünket, és merítsünk az élő vízből. Majd vigyük ezt a vizet oda is, ahová korábban nem mentünk volna. Mert az élet megváltozása ettől az élő víztől függ. Ahol megjelenik, ott az élet is más lesz, krisztusivá válik.

Bár bűn és kín gyötör

1. Bár bűn és kín gyötör, És nehéz bár szívem, A Sátán életemre tör: Kétségbe nem esem.

2. Bár vétkem súlya nagy, Mégis hozzád jövök. A bűnnek gyűlölője vagy, De kegyelmed örök.

3. Az én erőm kicsiny, S a bűn erős nagyon: Te tudsz s akarsz segíteni, Hát segíts bajomon!

4. Az ég oly messze van, Még messzebb tőled én, De szent igédben írva van, Hogy irgalmad enyém.

5. Nem félek senkitől, Hisz te vigyázsz reám, Már bánat és gond sem gyötör: Meghallgatod imám.

6. Jézusban bízva én szívemet átadom, Mert így, tudom: akármi ér, Atyám szeret nagyon.

Isten áldásával.