Jelzések

 

D

ávid nem tudott ebből a helyzetből kijönni (2Sám 14,1-33). Képtelen volt továbblépni, hiszen jelen állás szerint egyszerre két fiát veszítette el.  A bűn nagyon erősen dolgozik, és ha nem igyekszünk neki ellenállni, mindent szétdobál. Sátán kedvét leli Isten gyermekei életének a szétrombolásában. Nagyon örül a gonosz, amikor azt látja, hogy a hívők leblokkoltak, és képtelenek megoldani a problémát. Ismét azt látjuk, Dávid nem keresi Istent. Nem viszi elé ezt a kérdést, és mintha elfeledte volna, hogy Isten az ő bűnét megbocsátotta. Dávid talán Absolonra vár, de ebben a helyzetben neki kellett volna lépni. A királynak kellett volna fia elé menni. Azonban Dávid nem tudott vagy nem akart Absolon felé közeledni. És ez a helyzet a későbbieket is rossz irányba viszi. Vigyük a nehéz kérdéseket is az Úr elé. Ne a másiktól várjuk az első lépést, hanem tegyük meg mi. Urunk azt tanácsolja, hogy az övéi tegyék meg azt, amit szeretnének, hogy velük cselekedjenek.

Mivel Dávid nem lép, Jóáb avatkozik közbe, ami egyáltalán nem abba az irányba viszi a dolgokat, amibe ő szeretné. Nem jó, ha sürgetünk tetteket, akkor sem, ha látjuk, mit kellene tenni. Azonban a másik helyett könnyű jól látni, és cselekedni. Amíg a két fél nem viszi Isten elé a problémát, és ők nem lépnek, addig a beavatkozás bármilyen jó szándékú is legyen, csak bajt okoz. Engedjük, hogy Isten Lelke késztessen lépésre, és indítson el a másik felé. Az erőltetett dolgok soha nem hoznak jó eredményt.

Az asszony által kezdeményezett beszélgetés hatására Dávid megengedi Absolonnak, hogy visszatérjen Jeruzsálembe. De ezzel még nem rendeződtek a dolgok. Dávid nem bocsátott meg, és nem fogadja a fiát. Mennyire más a helyzet a tékozló fiú esetében, ott az apa messziről várja fiát. Elébe fut és magához öleli. Itt nincs semmi ilyen, Dávid nem várja a fiát, csak a nép óhajának tesz eleget. Soha ne másoknak tegyünk eleget, mert az elvárásoknak ugyan meg lehet felelni, de az Isten előtt kevés. Nem látjuk azt sem, hogy Absolonban lenne bűnbánat. Soha ne a világ, a környezet óhajának akarjunk megfelelni. Istent ne megfelelésből keressük, hanem személyes vágyakozásból. A kényszer nem viszi előre ügyünket. Isten azt várja, hogy önként és Utána való vágyakozásból keressük Őt.

Végül Dávid nyomásra maga elé engedi Absolont, de valahogy még mindig olyan erőltetett ez az egész. Nem szívből jön, ami történik. Nagyon hazugnak tűnik a leborulás és a csók is. Mert lehet hazug az ölelés és a csók is. Ahogyan Júdás csókja is hazug volt, nem szívből jött, hanem árulása jeleként. Vizsgáljuk meg szívünket, és kérjük, Urunkat tisztítson meg és tegye tetteinket őszintévé.

Jóáb akciója mögött sem a jó szándékú rendezés vágya áll. Absolont látja trónörökösnek, és ő beállt támogatni a királyfit. Megvannak a maga érdekei. Számításból cselekszik. Mi is a fő probléma? Emberi játszmák mennek végbe, mindenki meghúzza a maga lépését, de kihagyják Istent. Senki nem kérdezi, mit akar az Úr. Jóáb maga választ trónörököst, és elfeledi, ez Isten dolga. Ő adja a királyt, és Ő majd elhívja a megfelelő személyt. Bízzuk az Úrra dolgainkat, és mielőtt döntenénk, hívjuk Őt segítségül.

Jézus a kereszten és Isten folyamatosan jelez, nagyon intenzív jeleket küld népnek, az embernek (Mt 27,45-66). De nem igazán fogják. A bűn és a gyűlölet, annyira elvakította őket, hogy nem látják meg milyen rendkívüli események menne most végbe. Kiáltsunk Urunkhoz, nyissa meg a szemünket, hogy lássunk, és ne legyünk érzéketlenek, ne mondjuk, ezek megszokott dolgok. A sötétség jelzi, ez a sötétség órája. Az emberiség legsötétebb pillanata. Azonban még mindig lehet kiáltani, még ott van a kereszten a világ Világossága, ha kiáltunk, Ő beragyogja az életüket. Az ember legsötétebb pillanata, amikor elutasítja a Megváltót. És ha végig ellenáll neki, sötétségben marad. Eljött a Világosság, de nem fogadták, mert jobban szerették a sötétséget. Ha kiutasítjuk Jézust, Istent az életünkből egyre sötétebbé válik a világ.

Három óra tájban Jézus felkiált. Miért? Mert átéli az Istentől való teljes elhagyatottságot. Ebben a pillanatban a mi bűneink rátelepednek, és elválasztják Istentől. A kereszten Isten átka van. Jézus átokká lett értünk. Aki Isten nélkül marad, aki nem éli át a kegyelmet, bűnei eltörlését, távol marad Istentől. A kárhozat lényege ez, Istentől elhagyatottá válok. Mert Isten nem vállal közösséget a bűnnel. A kereszt azért adatik, hogy mielőtt tovább megyünk rendezzük életünket, tegyük le bűneinket. Jézusért lehet üdvösségünk.

Újabb jelzések, nagyon intenzíven működik a menny. A kárpit kettészakad, és szabaddá válik az út az Atyához. Aki Őt keresi, most már mehet. Mindez Jézus által lehetséges. A föld is megrendült, csak az ember nem. A természet is belerendült Jézus halálába, mert az egész teremtettség számára Jézus jelenti a megoldást. A bűn által elindult romlás és pusztulás Jézus által állhat meg. Jézus képes megújítani az életet.  Vajon ma látjuk ezt? Élünk a lehetőséggel és kiáltunk Hozzá?

Egy valaki van, aki veszi a jelzést. Csak egy valaki. Mintha a vetőmag példázata válna valósággá.  Sokan ott állnak, de csak egy ember rendül meg. A többi szíve megkeményedett. Isten azt akarja, hogy te légy az az egy ember, aki most megrendül, és leborul az Úr előtt.  Te lehetsz az, aki kimondja: „Bizony  Isten Fia volt!” A százados szívéből őszintén tör fel a felismerés, a vallomás. Jézus az Isten Fia, értünk adta életét. Így szeret Isten, menteni akar. Istennek van megoldása a bűnre, és ez Jézus, a kereszt.

Isten gondoskodik Fia temetéséről. Szinte a semmiből hozza elő Józsefet. Milyen csodálatosan munkálkodik az Úr, ott is van tanítványa, ahol nem is sejtjük. Mondhatnánk úgy is, mindenütt van beépített embere. Isten gyermekei jelen vannak az élet minden területén, és ez visszatartó erő a gonosz számára. Azért nem tudott még mindent elborítani, és teljesen átvenni a hatalmat, mert Isten népe visszatartja. A Krisztusba vetett élő hit visszatartó erő. Ha kitartóan éljük hitünket, imádkozunk, a gonosz nem tud teljesen kibontakozni, nem lesz sikeres, mert ha ellenállunk neki, elfut tőlünk. Álljunk rá az Úrtól kapott ígéretekre.

A gonosz még igyekszik bevetni nagy fegyverét a hazugságot és a megtévesztést. Nagyon érdekes, hogy most megtörhetik a szombatot, bemennek Pilátushoz, és ez nem bűn. Mint ahogy a gyilkosság sem volt előttük bűn. Azonban nem fog teljesen sikerülni, mert bár sokakat megtévesztenek, de Isten Lelke a keresők, a szomjas szívűek előtt feltárja az igazságot. Megtapasztalhatjuk, hogy Jézus valóban él. Húsvét arról szól, Jézus valóban él.

 

 

NAGY VAGY TE, ISTEN, NAGY A TE HATALMAD

 

1.  

Nagy vagy Te, Isten, nagy a Te hatalmad,

Világteremtő a Te szózatod!

Mondád: „Legyen!”, s a puszta semmiségből

Világosság s mindenség támadott.

A csillagezrek, a nap fényessége,

Ég, föld követte szent parancsszavad.

Remeg szívem, s megdöbbenvén csodálja

Mindenható, dicső hatalmadat.

 

2.  

Nagy vagy Te, Isten, nagy a bölcsességed.

Mindent mi szépen s bölcsen alkotál!

A földi embert tetted gyermekeddé,

Lelkedből lelket őnéki adál.

Kicsiny fűszálban, óriási tölgyben

Dicső kezed nyomát szemlélteted.

Szívem kitárva, hódolással áldom

Csodálatos, nagy bölcsességedet!

 

 

 

 

3.  

Nagy vagy Te Isten, s mily nagy a kegyelmed,

Fiadban mit vélem éreztetél!

A pislogó kis mécsest el nem oltád,

S a megtört nádnak megkegyelmezél.

Mikor hevertem bűnben, megkötözve,

Felém kinyújtád irgalmas kezed.

Örömkönnyekkel, térdre hullva áldom

Te üdvözítő nagy kegyelmedet!

 

Isten áldásával.

A Megmentő

 

A

mikor Dávid meghallotta mit tett Amnón, nagyon megharagudott, de ezentúl nem tesz semmit (2Sám 13,2039). Mert mit is tehetne? Az ő élete sem volt rendben ezen a területen. Mit is lehet tenni súlyos bűnök, testi – lelki sérülések esetén?  Dávid nem tett semmit. A fenyítés  nem old meg semmit. Nem lehet felnőtt embereket fenyíteni. De akkor mit lehet tenni? Hogyan lehet ilyen traumán tovább jutni? Dávidot sok esetben látjuk az Úr elé borulni, most nem. Pedig ezek a sebek, az egymás közötti kapcsolat megszakadása csakis az Úr előtt, az Ő segítségével gyógyulhat meg. Dávid nem viszi az Úrhoz, nem tart bűnbánatot, és nem kér segítséget sem. A harag nem megoldás. Haragszik Amnónra, de nem igyekszik segíteni neki. Nem tudja Dávid, mit tegyen. Mit is tehetünk hasonlóan nehéz helyzetekben? Jó, ha megvalljuk az Úr előtt saját bűneinket, nyomorúságainkat. Jó ha, tudunk beszélni saját problémáinkról, ha elmerjük mondani vétkeinket gyermekeinknek. Ha ezt tesszük, rá tudunk mutatni a veszélyekre is. Aki az Úr közelében él az ismeri a talpraállás módját is. Szomorú, hogy Támárt is magára hagyták. Absolonnak is csak a bosszú jár a fejében, de nem gondol arra, aki lelki és testi sérülést szenvedett. Tudunk segíteni a lelki sebeket kapottaknak? Mi lehet a segítség? A megértő szeretet, a lelki beszélgetés, és az Isten igéje. Mert maga az Úr képes sebeinket begyógyítani, az Ige ma is erő és hatalom, gyógyírt tartalmaz. A legjobb kezelés az igeterápia. Ne Istenre hárítsuk a felelősséget, mert ekkor eltávolodunk Tőle. Pont az a megoldás, ha még inkább közeledünk Istenhez és az ige hatásának tesszük ki magunkat, és elrejtőzünk szeretete oltalmában.

Absolon a gyűlöletnek engedett teret a szívében. Riválist is látott testvérében, és úgy gondolta a gyilkosság a megoldás. Nem beszélt Amnónnal, hanem a bosszút dédelgette és tervezgette a szívében. Ez az eset is megmutatja, ha nem beszélünk egymással, nincs megoldás. A legnehezebb élethelyzetről is beszélgessünk, mert a beszélgetés, kapcsolat, és az közelebb visz egymáshoz és a megoldáshoz. Ha nem beszélünk, harag gyűlik fel a szívünkben, amiből gyűlölet keletkezik. A harag nem jó tanácsot ad. Ezt látjuk Absolonnál is. Nem akarja rendezni testvérével a történteket. Sőt nem rendezni akar, hanem a testvérétől megszabadulni. Mi van a szívemben? Harag vagy megbocsátás, rendezési szándék?

Azt látjuk, hogy Amnón halála sem oldott meg semmit. Absolon elmenekült, és három évig idegenben marad. Újabb szakadék keletkezett. Most már Absolon és Dávid közé vert éket a bűn. Mert ez a bűn természete, mindent szétdobál, és mindenkit igyekszik elválasztani a másiktól. A bűnre egyedül Krisztus a megoldás. Ne dédelgessük, hanem ha vétkeztünk azonnal keressük az Urat. A kereszt az egyetlen valós megoldás a bűnre. Az ott kiomlott drága vér tisztíthat meg, és más nem segít. Nem segít sem a különböző terápia, sem a környezetváltozás. Absolon környezetet váltott, de még sincs békessége.  Mert békesség csak bűnbocsánatból fakad. Azonban Absolon nem látja magát bűnösnek. Úgy gondolja jogos bosszút állt. Dávid sem a bűnbocsánatra támaszkodik, hanem fegyveres megoldásban gondolkodik. Milyen messzire is sodorhat a bűn Istentől és egymástól. Amíg van időnk keressük az Urat, és igyekezzünk Vele és egymással rendezni problémáinkat. Amit megláthatunk még, az idő sem gyógyítja be a sebeket. A múló idő sem képes a bűnt rendezni. Mert nem elfelejteni, hanem megvallani kell bűneinket, majd bocsánatot kérni.

Pilátusnak a felesége igaz embernek látja Jézust, a helytartó ezért próbál segíteni Neki (Mt 27,15-44). Szabadon kívánja bocsátani, és ezért a néphez fordul. Választási lehetőséget kínál nekik. Döntsék el ők, kit akarnak élve hagyni. Áthárítja ezáltal a felelősséget. Ti választottatok, ha nem felel majd meg, a ti dolgotok lesz. Nagypéntek választási lehetőséget kínál, kit akarok én, kire szeretnék hallgatni? Ki kell nekem, Jézus vagy Barabbás?

Azonban azt is látnunk kell, a demokrácia kudarcot vallott, a nép nem azt a személyt követelte, akit Pilátus gondolt. A nép azt választja, akibe reménységét veti. Kiben reménykedik? A lázadóban, aki majd megadja neki, amit szeretne, aki kielégíti vágyait. Kire hallgatok, a népre vagy figyelek Istenre? Ki kell nekem a fegyveres forradalmár, aki a másik eltávolításában látja a megoldást, vagy a szelíd és alázatos Jézus, Aki az én szívemet alakítja át?

Olyan szomorú, hogy a vallási vezetők adnak ötletet az embereknek, kikre szavazzanak, és rossz tanácsot adnak. Isten gyermeke, az egyház nem választhat olyan embert, aki nem Isten akarata szerint él. Barabbás szembe megy a tíz igével, még is őt akarják. Mindig az igére figyeljünk, és ne mások véleményére. Ne engedjük befolyásolni magunkat, és ne gondoljuk, hogy a jó döntés az, amit a többség választ. Megszavazták Jézus halálát, ezt akarta a többség, és ez nagyon rossz döntés volt. Mielőtt döntünk, kérjük ki az Úr tanácsát.

Milyen mélyre is süllyed az ember. A tehetetlen, kiszolgáltatott emberen gúnyolódnak, megalázzák, mert ez telik az Istentől eltávolodott embertől.  Azt is meg kell látnunk, hogy itt már a vallásosság sem segít. Csak az élő Krisztusba vetett hit képes újjá formálni a szívünket. Újjászületés nélkül nem változunk, a kultusz sem ad igazi megoldást. Vigyük oda bűnös szívünket az Úrhoz. Kérjük, könyörüljön rajtunk. Ne bújjunk el szokások mögé, hanem nézzünk bele Isten igéjének tükrébe, lássuk meg magunkat, és kiáltsunk segítségért.

Tévedésben vannak ezek az emberek, nem látják meg, hogy Jézus nem magát szabadítja, hanem a Hozzá kiáltó embert szeretné kimenteni a bűn hatalmából. Jézus nem száll le a keresztről, mert nem magát menti, hanem minket. Ő azért jött, hogy másokat mentsen. Nem magát menti, hanem keresi az elveszett embert. Ő téged és engem akar megmenteni.

 

TÜZED, URAM JÉZUS, SZÍTSD A SZÍVEMBEN

 

1.  

Tüzed, Uram Jézus, szítsd a szívemben,

Lángja lobogjon elevenebben!

Ami vagyok és mind, ami az enyém,

Tartsd a kezedben, igazi helyén!

Életem kútja, örök örömem,

Fény a sötétben csak Te vagy nekem.

Hallod imám, és bármi fenyeget,

Nem hagy el engem, tart a Te kezed.

2.  

Szorongat a Sátán, de Te velem vagy,

Hű Szabadítóm, aki el nem hagy.

Ennek a világnak fekete egén

Lényed a csillag, sugarad a fény.

Életem kútja, örök örömem,

Fény a sötétben csak Te vagy nekem.

Hallod imám, és bármi fenyeget,

Nem hagy el engem, tart a Te kezed.

3.  

Jön az örök nap már, közeledik Ő,

Mennyei honba hazavinni jő.

Röpke pillanat, míg tart a keserű,

Jézus elém jön, örök a derű.

Életem kútja, örök örömem,

Fény a sötétben csak Te vagy nekem.

Hallod imám, és bármi fenyeget,

Nem hagy el engem, tart a Te kezed.

 

Isten áldásával.

Maradj Jézus mögött!

 

M

iután meghalt a gyermek, Dávid az Úr házába ment és ott leborult (2Kir 12,24-31). Elfogadja Isten ítéletét, és meghódol Előtte. Minden nyomorúságban keressük az Urat, menjünk és boruljunk le Előtte! Hódoljunk az Úr előtt. A leborulás azt jelentette, elfogadom akaratod és fölöttem való Uralmad. Te vagy a királyom, én pedig a szolgád vagyok. Ha ezt kifejezzük, Isten vezetni fog. Nagyszerű dolog az Úr vezetésére bízni magunkat. Ahol van leborulás, ott már nincs kiborulás.

Ezután Dávid bement a feleségéhez, megbeszélte vele mindazt, amit átélt. Fontos, hogy meg tudjuk és meg akarjuk beszélni egymással a dolgainkat. A rendezett élet áldást nyer az Úrtól. Fiú születik, és Dávid őt már Nátánra bízza. Úgy cselekszik, amint Anna is tett korábban, amikor a gyermek Sámuelt Éli főpapra bízta. Meglátja. Hogy a próféta alkalmas arra, hogy megismertesse a gyermeket Istennel és az Ő akaratával. Az életre a legjobb felkészülés Isten megismerése. Tegyünk meg mindent azért, hogy gyermekeink minél korábban megismerjék Megváltójukat, azt a Jézust, Aki életét adta értük. Ha így teszünk, korán örök Barátra tesznek szert. Mert Jézus a legjobb barátunk. Azonban a gyermekeket, a másik embert csak az képes Istennel megismertetni, aki maga is ismeri az Urat. Nem elég az elméleti ismeret, hanem élő kapcsolat szükséges. Az ismeret azt jelenti, kapcsolatban vagyok az Úrral. Beszélgetek Vele és egyre inkább Rábízom magam.

Ezt követően visszazökken Dávid a feladatai közé. Ehhez azonban Jóábra is szükség van. Ő ébreszti rá a királyt, hogy ott a helye a csatában. Isten gyermekének a csatában a helye. Nem bízhatja másra a harcot, neki kell szembeszállni a gonosszal. Dávid elfoglalja Rabbát, népét pedig szolgájává tette.  Ammón népe is lehetőséget kapott Isten megismerésére. Mert ezek a hódítások azt is jelentik, hogy Isten neve eljut más népekhez. Hallhatják Isten nevét, hatalmas tetteit, és dönthetnek mellette.  Isten azokat is keresi, akik még nem ismerik Őt. Ő ma is közelít hozzánk, azt akarja, hogy meglássuk kicsoda Ő és megismerjük akaratát.  Isten ideadta az életünk használati utasítását, de ehhez hozzá kell férni. Az Úr pedig gondoskodik igéje megismeréséről. Mert a Szentírás által ismerhetjük meg az igazi, és áldott életet. Azért tévedünk el, mert nem ismerjük ezt a kézikönyvet, és nem annak megfelelően bánunk az életünkkel. Sok mindent megtanulunk, de az életünkről nem tanulunk. Dávid azért adta át a gyermek Salamont Nátán prófétának, hogy megismerhesse általa az Isten akarata szerinti életet.

Az Urat elfogták és a főpaphoz vitték (Mt 26,57-75). A tanítványok elhagyták és elfutottak, Péter azonban távolról követte Őt, egészen a főpap palotájáig. Megláthatunk egy nagyon fontos üzenetet, Jézust távolról nem lehet követni, mert az nem követés. Azt jelenti ez, hogy már nincs mögötte, nincs Jézus nyomában és takarásában, így a gonosz számára könnyű célpont. Mert követni Jézust azt jelenti, mindig szorosan mögötte vagyok. Péter azonban távolról követi, azt gondolja így elkerüli a veszélyt. Ez tévedés, mert így válik láthatóvá, és célponttá. Ha Jézust követjük, szorosan mögötte haladunk, az Úr eltakar minket. Nem bennünket, hanem Őt látják, így a gonosz tüzes nyilát is Ő fogja fel. Maradjunk mindig, ma is szorosan az Ő nyomában.

Pétert a kíváncsiság vezeti. Nem azért megy, hogy kiálljon az Úr mellett, hanem kíváncsi mi fog történni. Szinte moziban érzi magát. A tanítvány azonban nem a moziból, a hírekből ismeri meg az eseményeket, hanem az igéből. Úgy ül ott, mintha nem tudná, miről van szó. Bizony a mai tanítványok is csodálkoznak, mi történik, beülnek a világ mozijába és nézik a híreket. Természetesen az átalakított, hamisított híreket. Péternek nem a médiából kell tájékozódnia, mert az Úr megmondta neki mi fog történni. Elmondta mi fog Rá várni, pontosan leírta előttük a keresztig következő eseményeket, sőt még azokon is túlmutatott. Mert a halál nem végállomás, Jézus feltámad. Isten az övéit ma is felkészíti igéje által Ha tudni akarjuk az élet eseményeit, forduljunk az igéhez, és nem érnek meglepetések. Ha figyelnénk az Úr szavára, és iránytűként használnánk, nem lepődtünk volna meg sem a járványon, sem a háborún, mert ezeknek meg kell lenniük.  Meg kell lenni, mert az ember szíve gonosz, de Isten még szeretné ezt a szívet megtisztítani, ezért hív magához. Ragadjuk meg a nagyhét lehetőségét, és navigáljunk Jézus felé. Keressük a csendet és Benne Őt!

Jézus nem tiltakozik a hamis tanúk vádjai ellen. Nem válaszol, nem védi magát mindenáron, sőt egyáltalán nem védi magát. Ezért az óráért jött. Vállal minket, nem akar elmenekülni, nem keresi az igazát, hanem Isten igazságának tesz eleget. Mindaz, ami Ővele történik, az értem megy végbe. Lássam meg az Urat! Lássam meg mennyire szeret, és hogyan ment meg saját élete árán a gonosztól és a kárhozattól.

Amikor rákérdeznek, Te vagy-e a Krisztus? - nagyszerű bizonyságot tesz. Ő valóban az Isten Fia, és meg fogják látni a Hatalmas jobbján. Igen, a mi Urunk ott van a Hatalmas Isten, a Teremtő jobbján. Elfoglalta már helyét, és ott ül. De egyszer Elé állnak elítélői is. Bátorító, erőt adó szavakat mond az Úr. Rámutat arra, hogy el fog jönni. Igen, Ő eljön, de vajon várjuk? Készülünk Rá? Vagy minden fontosabb ennél, ami a világban történik. A főpapoknak az igazság megismerésénél fontosabb volt hatalmuk és méltóságuk megtartása, mint Jézus megismerése.  Ha őszintén megvizsgálják, az Életét rádöbbennek, hogy Istennel állnak szemben. Ruhamegszaggatás helyett, le kellett volna borulni, bűnbánattal. Te leborultál már az Úr előtt?

A távolról Jézust követő Péter elbukik. El akart bújni az emberek elől, de felismerik. A tanítvány nem bújhat el, nem keresheti a maga védelmét. A tanítványnak mindig felismerhetőnek kell lennie. A tanítvány feladata, hogy másoknak bizonyságot tegyen Jézusról. Péter azonban elbukik. Csak akkor tudunk bizonyságot tenni, ha ott vagyunk, ahol Jézus van. Nagyon mélyre lehet jutni, ha lemaradunk Jézustól, ha csak távolról követjük Őt.

Hála legyen Neki a kakasért, mert ma is szól a kakas, Meghalljuk?  Sírva fakadunk, mint Péter? Mert Péter rádöbbent mit tett és fájt neki.

 

 

Az Úr Isten az én reménységem

 

1. Az Úr Isten az én reménységem, Erősségem Mindenféle ínségben; Csak tőle várom

Igaz boldogságom: S meg is találom.

2. Benne élek, haláltól nem félek: Jót reménylek, Hogy tőle el nem térek; El nem enyé -

szem A sírban egészen: Mennyben lesz részem.

3. Semmi engem tőle el nem választ, Jól tudván azt, Hogy sok jóval eláraszt; Erősít en-

gem Erőtlenségemben És szükségemben.

4. Azért egész életem fogytáig Csodálom itt Szent kezének munkáit, S intem lelkemet:

Áldjad Istenedet, Üdvözítődet.

5. Oltalmazzad, Uram, egyházadat, Szent nyájadat, mely vallja szent Fiadat, Ki bűnein-

kért Ártatlan bárányként Szenvedett sok kínt.

6. Hogy e földön szent gyülekezeted Dicséretet Zengvén, áldja nevedet, Míg szemtől

szemben Magasztalunk mennyben Mind egyetemben.

 

 

Isten áldásával.

Az Úrhoz menekülj!

 

D

ávid bűnének megvannak a következményei, Isten megítéli a bűnt (2Sám 13,1-19). Mivel Dávid nem Isten szerinti tisztaságban élt, hanem paráználkodott és gyilkolt, a családjában egyre több probléma keletkezik. Dávid egyik feleséget vette a másik után, nem figyelt az Úr szavára, ment a test vágyai után. A feleségektől gyermekek születtek, és köztük ellentét alakul ki. Minden feleség elsőnek született fia elsőszülöttnek tartja magát, így rivalizálnak egymással. Nem Isten akaratát keresik, nem az a kérdés, hol akar engem Isten látni, hanem vitatkoznak és harcolnak. Mindegyik első akar lenni. Milyen indulatok vannak bennem?  Kérdezem, hol akar az Úr látni, mi a Tőle elkészített helyem?  Vagy rám is az a versengés a jellemző, amit a tanítványok is folytattak egymással? Azonban nekik az Úr elmondta, hogy köztük ne úgy legyen, mint a világban, Isten országában más a rend. Azonban Dávid sem ezt a rendet követte. Ő is a más, a pogány országokban látottakhoz igazította tetteit. Az Úr gyermekei számára nem lehet a világ szokása a minta. Isten az igében lefekteti akaratát, országának alaptörvényeit, és azt akarja, hogy azok szerint éljünk. A használati utasítást be kell tartani, mert ha nem tesszük, abból baj származik.

Ahogyan Dávidnak a másik nem irányában voltak problémái, nem tudta az ige szerint fegyelmezni vágyait, ez a probléma a gyermekei életében is előjön. Amnón a testvérét, Támárt kívánja meg. Annyira látszódik, hogy itt csupán a test vágyairól van szó. Hiszen miután megerőszakolta a húgát, meggyűlöli.  Tehát csak a testét szerette meg. Amnónnak Támár féltestvére, már ez távol kellett volna, hogy tartsa őt a lánytól. Már ez önmagában bűn Isten előtt. Azonban Amnón semmibe vette Isten akaratát, csak magára figyelt, nem harcolt a kívánság ellen. Nem tett meg mindent, hogy ellenálljon. Ez a történet arról is beszél, hogy ma sokan csak a testet látják a másikban, és a test iránti vágyakat gondolják igazi szeretetnek. Ez azonban nem Istentől való szeretet, és egy idő után elmúlik, vagy épp ellenkezőjére változik. A szeretetből gyűlölet lesz. Ezért fontos, hogy a fiatalok Isten igéjéből tanulják meg, milyen is az Úrtól való szerelem és szeretet. Ez már nem csupán a külsőre, hanem a belső tartalomra is figyel. A teljes ember fontos, nemcsak az, ami látható.

Az sem mindegy kik a barátaink, és mit javasolnak egy nehéz helyzetben. Amnónnak olyan barátja van, aki nem ismeri Istent, hanem a világ szokásait fogadja el. Amnón pedig hallgat rá. És ez a lényeg. Azt nem tudjuk megakadályozni, hogy tanácsot kapjunk, de abban már a miénk a döntés, elfogadjuk-e, vagy sem? Azonban a bűnnek nagy ereje van. Ha nem állunk ellent neki, ha nem mondunk rá nemet, teljesen átveszi az irányítást. Az egyik bűn hozza a másikat. A kívánság megfoganva bűnt szül. Előbb hazugság alakul belőle, majd erőszakká, paráznasággá alakul. Itt már nincs megállás. Azonban az ige elmondja, ha megismerjük az Urat, Vele nemet tudunk mondani. Ő hatalmasabb a bűnnél, a bennünk lévő természetnél. Ő az, Aki meg tud szabadítani a kívánság hatalmától.  Ő ad új szívet és életet. Azonban erre a szívre és életre vigyázni kell. A templomot tisztán kell tartanunk. Napi kapcsolatra van szükségünk ahhoz, hogy ellenállhassunk. Mert egyedül nem tudunk megállni, csakis Vele és Általa.

Megdöbbentő, a szent és az igaz, Aki soha senki ellen nem vétett, ott áll a vezetők előtt, és ellene határoznak (Mt 27,1-14). Nagyon megrázó pillanat, Jézus ellen döntenek. Az élet fejedelmét halálra ítélik. Ezek az események Jézus haláláig és azon túl is döntésre indítanak. Hogyan döntök? Jézus mellett vagy ellene? Megláttam-e már, hogy Jézus valóban az, akinek mondja magát? Ő az Isten Fia. Nincs Hozzá fogható. Ha az életét vizsgáljuk, azt kell látnunk, mindig az emberért cselekedett. Azon fáradozott, hogy a bűnből megszabadítson, és az Atyával hozzon kapcsolatba. A bűn okozta sebeket begyógyította, az elromlott életeket helyreállította.  Bemutatta Isten országát, és képessé tett annak törvénye szerinti élésre. Azonban ez nem kellett, inkább az emberben lévő erőszak, a fegyveres megoldás mellett döntöttek. Ki vagy mi mellett döntünk? Rádöbbentünk-e már, hogy Ő az egyedüli megoldás? Nincs más, Aki tudna rajtunk segíteni. Jézus nélkül minden marad változatlan, a bűn tovább végzi munkáját. Azonban az Úr ad még lehetőséget az újrakezdésre. A szenttel úgy bánnak, mint egy bűnözővel. Nagyon megrendítő ez, megkötözik, pedig Jézus nem menekül el, vállalja még a gyilkosait is. Értük is életét adja. Ha meglátják mit tettek, és az Úrhoz fordulnak, és bocsánatát kérik, Ő megbocsát.

Júdás is megkapta  a lehetőséget. Rádöbbent, hogy rosszul cselekedett, de nem a megfelelő helyre ment a bánatával. Jézust kellett volna keresnie. Ne emberekhez, hanem az Úrhoz forduljunk bűneinkkel, nyomorúságainkkal. Sok ember ott rontja el, hogy az élete problémáival nem Istent keresi. Nem az Úrhoz mennek az emberek, hanem egy másik emberhez. Ember nem segíthet rajtunk, képtelen levenni a bűn terheit, ezt Jézus tudja megtenni. Ő felvitte a fára bűneinket, adóslevelünket, így ha Hozzá megyünk, és átadjuk Neki, szabaddá válunk. Ne cipeld tovább a terheket, hanem vidd Hozzá azokat! Ő ad felszabadulást, bűnbocsánatot.

Jézust továbbküldik Pilátushoz, ő megkérdezi: Te vagy a zsidók királya! És Jézus elfogadja, igen, Ő király, de nem úgy, ahogyan gondolják. Ő az életünk Ura kíván lenni. Jézus a vádakra, a hamisságokra nem felel. Csak az őszintén, Őt keresőknek ad választ. Keressük Őt őszintén, addig amíg szól az ige.

 

 

Az Úr Isten az én reménységem

 

1. Az Úr Isten az én reménységem, Erősségem Mindenféle ínségben; Csak tőle várom

Igaz boldogságom: S meg is találom.

2. Benne élek, haláltól nem félek: Jót reménylek, Hogy tőle el nem térek; El nem enyé -

szem A sírban egészen: Mennyben lesz részem.

3. Semmi engem tőle el nem választ, Jól tudván azt, Hogy sok jóval eláraszt; Erősít en-

gem Erőtlenségemben És szükségemben.

4. Azért egész életem fogytáig Csodálom itt Szent kezének munkáit, S intem lelkemet:

Áldjad Istenedet, Üdvözítődet.

5. Oltalmazzad, Uram, egyházadat, Szent nyájadat, mely vallja szent Fiadat, Ki bűnein-

kért Ártatlan bárányként Szenvedett sok kínt.

6. Hogy e földön szent gyülekezeted Dicséretet Zengvén, áldja nevedet, Míg szemtől

szemben Magasztalunk mennyben Mind egyetemben.

 

 

Isten áldásával.

Az ima erőforrás

 

A

z elmúlt héten a konferencia miatt elmaradt a napi üzenetek megírása (2Sám 12,1-23). Az Úr kegyelmével, a Lélek segítségével folytatjuk az ige közös olvasását. Az előző fejezetben láttuk Dávid bukását. A bene élő Góliát, a test vágya legyőzte, és egyre mélyebbre jutott. Gyilkossá vált.  El akarta titkolni, amit tett, sőt jótettként szerette volna ezt bemutatni, hiszen a hadi özvegyet magához fogadta. Amiről azt gondolta Dávid, hogy minden rendben, az Istennek nem tetszett. Istennek nem tetszik, amikor nem az igére hallgatunk. Nem tetszik Neki a bűn, és most konkrétan a házasságtörés. Meg kell néznünk mi az ami nem tetszik az életünkben Istennek? Mert Ő meg fogja azt mutatni. Előle semmit sem lehet elrejteni.

Isten nem csupán mondja, hogy ez nem tetszik neki, hanem cselekszik. Elküldi Nátán prófétát Dávidhoz. Nem könnyű ez a küldetés, azonban a próféta egy példázaton keresztül adja át az üzenetet. Nem egyszerű Dávidot kimozdítani az önelégült, hazug állapotából.  Azt gondolja, minden jól van. Jól elrendezte a dolgokat, semmi baj nem történhet. Olyan szomorú mennyire elvakít a bűn. Dávid haragra gerjed egy kitalált történet miatt. Mert mást könnyű felelősségre vonni. Olyan könnyű mással foglalkozni, meglátni benne a hibát. Így volt Dávid is, a gazdag fölött kimondta az ítéletet. Nem látta meg, hogy róla van szó. És ez azt is mutatja, még az igehallgatása és olvasása során sem mindig látjuk meg az állapotunkat. Dávidnak segítségre volt szüksége. A prófétának ki kellett mondania: „Te vagy az az ember!” Van, amikor segíteni kell a bűn meglátásában.

Isten elmondja, mindent megadott neki. Sőt ha ezt kevesli, akkor még sok mindent adott volna neki. Mert ilyen a mi Istenünk, és Atyánk Krisztusban. Ő ad, azonban ehhez kérni kell. Meg kell tanulni, hogy ne mi akarjunk elvenni, megszerezni. Ne a másét akarjuk, hanem kérjünk, és az Úr megadja azt, amire szükségünk van. Dávid ebben a folyamatban, megvetette Isten szavát, végső soron magát Istent. Amikor engedetlenek vagyunk, és nem vesszük komolyan Isten igéjét, azt jelenti megvetjük Őt.

A bűnnek következménye van. Így kegyelmes az Úr. Megbocsátott Dávidnak, amikor megvallotta vétkeit. De a következményt el kell hordoznia. Beteg lesz Betsabé gyermeke. Dávid böjtöl és sír, azonban a gyermek meghal.  Amikor ez bekövetkezik, abbahagyja a böjtölést és a sírást. Szolgái nem értik, Dávid rámutat, amíg élt a gyermek,  bízott Isten könyörületében. Azonban látni kell, hogy Isten előre megmondta, ez lesz a következmény. Isten nem változtat a szaván, másrészt, a bűn zsoldja a halál, és ezt látnia kell Dávidnak. Nekünk is látni kell. A bűn komoly dolog, és erre a nagyhét világít rá. Az Úr Jézus életébe került. Halál és vér nélkül nincs rendezés, és az Úr magára vállalta a rendezést, életét adta értünk.

Az Úr a Gecsemáné-kertben készül fel a szenvedésre (Mt 26,36-56). Hogyan készül? Imádságban.  Isten elé borul és tusakodik. Ezzel utat mutat nekünk is, mindig keressük az Urat. Imádságban vigyük elé mindazt, ami előttünk áll. Az imádság felkészít, mert Isten jelenlétébe kerülünk, és megerősödünk a nehézségek elviselésére is. Az Úr félrevonul imádkozni, de ezt bízza a tanítványokra is, de ők képtelenek Jézussal virrasztani, elalszanak. A korábban fogadkozó Péter, már most elbukik. Nemhogy meghalni képtelen, még virrasztani sem tud. Saját magát képtelen legyőzni.  Igénk rámutat, mennyire gyengék és tehetetlenek vagyunk, és mennyire erős a test. Csak Jézus által van esélyünk a győzelemre.

Még azt meg kell látnunk, nem is olyan egyszerű a Bibliaolvasás és az imádkozás. Egy órát sem tudtak Jézussal virrasztani. Pedig korábban órákat töltöttek éjjel a tengeren. Kemény munkát végeztek, és nem aludtak el. Azonban az imádkozás nem megy, mert ez nehezebb a legkeményebb fizikai munkánál. A lelki tusakodást a gonosz támadja. Tisztában van azzal, hogy nagy ereje van az igaz ember buzgó imádságának. Mi is tapasztaljuk, mindent könnyebb, mint imádkozni. Saját dolgaink végzése, vagy szórakozás közben nem alszunk el, de imádság, igeolvasás vagy istentisztelet közben, igen.

Az Úr elfogadja Isten akaratát, eddig sem volt ez másképp, hiszen azért jött, hogy az Atya akaratát véghezvigye. Bármilyen nehéz, kész kiinni a poharat, mert nincs más megoldás. Nem segít más, csak az Ő keresztáldozata. Nincs más segítség, csak a vér. Az Úr kimondja, legyen meg a Te akaratod, és ez a mi utunk is.

Júdás is megérkezik katonákkal. Jézus barátomnak nevezi. Most is éli a saját tanítását.  Az ellenséget, az életére törőt, barátjának nevezi. Mennyire másként tekint ránk. Most még Júdás is átgondolhatja, mit akar, még leborulhat Elé. Még mindig kap esélyt az életváltozásra. Azonban ez már nem megy neki. Eltompult, nem látja a felkínált lehetőséget. 

Milyen érdekes, Péter imádkozni nem tud, de odacsapni igen. Pedig ezt nem látta Jézustól, a régi embere, természete még mindig él és hat. Mert odacsapni, rohanni, rendezkedni mindig könnyebb, mint elcsendesedve Jézusra várni. Az is benne van az igében, hogy ők nem tudják elfogadni az Atya akaratát. Nem látják, hogy ez Isten akarata. Maguk akarnak segíteni magukon, és ebből csak ilyen dolog kerekedik.

Jézusnak nem kell besegíteni. Kérhet segítséget, de az Írásoknak be kell teljesednie. Az angyalseregnek nem kell még beavatkoznia.  Jézus nem pusztítani, hanem megmenteni akar. A tanítványok elfutnak, csak addig hősök, amíg oda kell csapni. Az Úr azonban nem fut el, vállalja őket és minket.

 

 

"Imádkozzatok és buzgón kérjetek!"

 

1. "Imádkozzatok és buzgón kérjetek!" Bűnös voltunkért, Uram, ó, ne vess meg! Tiszta

szívet és Szentlelket adj nékünk, Hallgass meg Fiad nevébe', ha kérünk.

2. „Keressetek buzgón és megtaláltok!” - Téged keresünk, Uram: hogy bűn s átok Erőt

ne vegyen mirajtunk, légy nékünk Égi utunk, igazságunk, életünk!

3. „Zörgessetek buzgón Isten ajtaján!” - Elfáradtunk, Uram, e világ zaján; Ó, nyisd meg

az égi béke szép honát, Add, hogy zenghessünk örök halleluját!

 

 

Isten áldásával.

Készen vagy?

 

I

sten üzenetet küld Dávidnak, mert Ő másképp látja a dolgokat (2Sám 7,8-29). Templomépítés a király ötlete és nem az Úr akarata. Dávid mindent Istennek köszönhet, élete az Ő tervéből épül fel. Istennek van terve velünk, és azt akarja megvalósítani bennünk és általunk. Nem a saját ötletünk megvalósításáról van szó amibe, a nehéz szakaszokban Istent is bevonjuk, hanem arról, hogy a  saját életünket teljes mértékben Rá bízzuk. Az Úr elmondja, hogy választotta ki Dávidot és hívta el a juhok mellől. Élete íve Isten kezében van. Ha visszagondol Dávid, az életére meglátja Isten jelenlétét. A föld, amelyen uralkodhat Isten ajándéka. A nép Tőle kapta, Isten helyezte el őket ott, és Ő adott szabadulást, békességet az ellenségtől. Minden Istent dicséri, minden az Ő munkája. Lássuk meg mi is az Úr munkáját az életünkben.

Elmondja Isten, hogy Ő akar házat építeni szolgájának. Ez azt jelenti, hogy dinasztia épül ki Dávid családjából, de távolabbra is mutat, az ő családfájából kerül ki a Messiás. Ennél nagyobb áldás nem kell. Mert Istennek a földet érintő Áldása és jó terve Jézusban érkezett meg. Aki ezt felismeri és Hozzá jön, annak áldássá lehet az élete. Azt is jelenti ez, hogy nem nekünk kell Isten számára épületeket emelni, mert Ő akarja a testünket templommá formálni. Aki megismeri Jézust, és Neki adja életét, újjászületik, annak az élete a Szentlélek templomává válik. Így Isten nem egy épületben fog tartózkodni, hanem a Szentlélek által az övéiben. És ez csodálatos, Isten bennem lakik, vagyis itt van. Könnyen kapcsolatba kerülhetek Vele, és így egy egészen más és újfajta életet élhetek.

Nátán elmondja Isten akaratát a királynak, és láss csodát, ő ezt elfogadja. Nagy dolog, hogy egy király elfogadja tervének  a megváltozását. Mi sem szeretjük, ha nemet mondanak nekünk. De Dávid nem lázad, nem gerjed haragra, hanem elmegy a sátorba és imádkozik. Isten kezéből fogadja, ami történt, rácsodálkozik az Úr kegyelmére és szeretetére. Meglátja, hogy ő csak egy bűnös, egy porszem ember. Isten nem tartozik neki semmivel, minden kegyelem.

Dicséri az Urat, mert nincs hozzá fogható. És ebben benne van személyes megtapasztalása. Benne van a rácsodálkozás mindarra, amit Isten népéért és érte tett.  Rácsodálkozunk Isten kegyelmére és szeretetére? Megláttam már,  milyen nagy dolog, hogy Isten értem eljött a mennyből a földre, Jézus Krisztusban?  Megdöbbent, hogy még ez sem elég, hanem utánam jön, életem, és bűneim mélységébe? Csendesedjünk el, és csodáljuk az Úr Jézust, és köszönjük meg, hogy eljött utánunk, megkeresett, kiemelt a bűnből, és Isten gyermekévé tett. Lássuk meg, hogy nem állt meg itt, tovább ment, egészen a keresztre, és ott életét adta értem. Dicsérjük ezért és szolgáljuk Őt!

Az Úr Jézus beszél visszajöveteléről, arról a csodálatos napról, amikor a menyasszonyt kiveszi ebből a világból, és magához veszi (Mt 24,15-25,13). Vele lehetünk örökké. Áldott legyen az Úr ezért a tervéért. Beszél, arról hogyan várjuk Őt vissza? A Tőle kapott feladatokat végezve, az életünket teljesen Neki szentelve. Úgy haladva az élet útján, hogy nem feledjük, Ő a Gazdánk. Hozzá tartozunk, és az a feladatunk, hogy életünket az Ő akaratához igazítsuk.

Itt is benne van, hogy a hívő ember életén látszódni kell, hogy Jézus a Gazdája. Jobban mondva, az életünk mindenképpen beszél arról, hogy kihez tartozunk. Ha táplálkozunk, és másokat is táplálunk, vagyis élünk az igével, és másnak is tovább adjuk, és erkölcsi életünk a Biblia normáihoz igazodik, meglátják, hogy Isten gyermekei vagyunk. Azért állít a világba az Úr, hogy meglátszódjon, lehet másképpen élni.

Ha a környezethez igazodunk, átvesszük szokásait, és vele együtt eszünk, iszunk, az rossz bizonyságtétel. A környezet azt fogja mondani, ezek nem lehetnek az Úr tanítványai. Mert ahhoz nem kell tanítványnak lenni, hogy bűnben éljünk.

Urunk határozottan rámutat, Ő vissza fog jönni, ezért a hívők, az egyház várja Őt. Nem mindegy azonban hogyan várjuk. Lámpásra van szükségünk. Ez a lámpás pedig a Szentírás. Maga a Biblia beszél arról, hogy Isten igéje mécses a lábunk előtt. Tehát a lámpa az ige. Mi az olaj? A Szentlélek jelenléte. Mert olaj nélkül nem ég a lámpás. A Szentlélek nélkül nem gyullad ki az ige csipkebokra. Szentlélek nélkül nem érthetjük meg Isten akaratát.  És Nélküle cselekedni sem tudjuk.  Isten Lelke erősít meg, ad kitartást a nehéz időkben, és összehangol az Úrral.

A vőlegény késett, nem akkor érkezett, amikorra várták. Mindkét csoport elaludt, tehát ebben nincs különbség. Bizony hajlamosak vagyunk az elalvásra, mert a lélek ugyan kész, de a test erőtlen, mondta Urunk.  Az ige ismerete és a Lélek általi élő kapcsolat nélkül a vőlegény hirtelen érkezése meglep.  Az öt okos szűznél minden ott volt, amire szükségük volt. Sőt mondhatjuk, számukra a világból semmi sem lényeges. Elszakadtak már tőle, és Uruknak éltek. Amikor felriadtak náluk volt az ige, és a Lélek megértette mindazt, ami történik.

A balga szüzek még nem voltak készen, valami volt, amit nem rendeztek el, amiről nem gondoskodtak. Fontosabb volt a világ, a megélhetés, mint Jézus. Ezért az olaj beszerzése helyett mással voltak elfoglalva. A megtérés utáni idő arra adatik, hogy feltöltsük lámpásunkat, és szerezzünk tartalék olajat.

Csak azok mennek be a menyegzőre, akik készen vannak. Készen vagy? Ne halogasd a készenlétet, mert az ajtók záródnak, és aztán már nem lehet bemenni!  Mi is ez a készenlét? Jézus megismerése, mert kiderül, amikor a balga szüzek visszatérnek, hiába van olajuk, elküldik, mert a Vőlegény számára ismeretlenek. És ezen fordul meg minden, ismer-e engem az Úr? Kit ismer, aki megállt bűnbánattal a kereszt alatt, majd onnantól mindennap megjelent Előtte eligazításra. Aki soha nem áll oda, mit akarsz Uram, hogy cselekedjem, azt nem ismeri. Nem elég néha elmenni istentiszteletre, Ő mindennap vár. Ma jelenj meg Előtte, borulj lábaihoz bűnbánattal és kérd el a napi parancsot, és indulj azt megtenni! Mert nem tudjuk, sem a napot, sem az órát.

 

 

Ó, Jézus, árva csendben az ajtón kívül állsz

 

1. Ó, Jézus, árva csendben az ajtón kívül állsz, Bejönnél már, de némán kulcsfordulás-

ra vársz. Mi mondjuk, hogy miénk vagy, te vagy a név, a jel: Ó, szégyen, hogy te légy

az, akinek várni kell.

2. Ó, Jézus, most kopogtatsz, sebhelyes még a kéz; Könnymarta kedves arcod oly bú-

san intve néz. Ó, áldott, drága jóság, mely ennyit tűrve vár! Ó, bűnök szörnyű bűne,

mely téged így kizár!

3. Ó, Jézus, szólsz, s a szívhez a szó szelíden ér: „Így bánsz velem? - teérted hullt tes-

temből a vér!” Bús szégyennel behívunk, az ajtónk nyitva már. Jöjj, Jézus, jöjj, ne hagyj

el, a szívünk várva vár.

 

 

Isten áldásával.

Legyetek készen ti!

 

A

 filiszteusok felett aratott győzelem után Dávid az Úr ládáját Jeruzsálembe akarja szállíttatni (2Sám 6,1-7,7). Felismeri, hogy a ládának a sátorban van a helye. A szövetségláda Isten jelenlétére mutat. Azt is jelzi, fontos neki Isten. Ha az Úr ládáját az ország középpontjába viszik, ezzel kifejezik, hogy Isten a legfontosabb, az első nekik. Ma nincs szövetségláda, ezért a Bibliánk mutatja meg, hogy hol foglal helyet az Úr az életünkben. A lakásban, táskában található, a szem előtt tartott Biblia jelzi, fontos nekünk Isten szava. A Biblia állapota is jelzés. Ha megkímélt állapotban van, azt mutatja, nem használjuk. Ha elkoszolódott, gyűrött, kopott, arra mutat rá rendszeresen és sűrűn vesszük kézbe. És ez a jó. Ahol széthullik a Biblia, ott az élet nem fog széthullani. A Biblia Isten szava és így Isten Lelkének ereje jelenik meg Benne. A megtartó erő Isten igéjében van.

Dávid nagy örömmel viszi a ládát. Azonban baj történik. Megbillen a láda és az egyik kísérő odakap és meghal. Miért? Mert nem nézték meg, mit mondott Isten, hogyan kell vinni a ládát. Isten dolgainak is van használati utasítása. Ő nemcsak ideadta a ládát, hanem elmondta kik és hogyan hordozzák azt. Ugyanígy, nemcsak megteremtette a világot, és az életünket, hanem adott hozzá felhasználói kézikönyvet is. És ez a Biblia. És ha nem nézünk utána, mit mond Isten, baj, tragédia történik. Nem hasonlítunk Dávidhoz? Mi sem járunk utána annak, amit Isten mondott az életről, és arról hogyan imádjuk Őt. Mi volt Isten rendelete? A ládát léviták szolgálatával lehet szállítani. Azt is meg kell értenünk, hogy Istennek nem kell besegíteni. Nem nekünk kell Őt megóvni. Mindig baj származik a kapkodásból. Itt gondolkodás helyett kapkodás történt. Mielőtt cselekszünk, nézzünk bele az igébe, kérdezzük az Urat, és amikor megkaptuk a választ, tegyük meg. Ahogy Dávid is tanul, a következő alkalommal már megfelelően viszik Jeruzsálembe a ládát.

Amúgy jó látni a szívből jövő őszinte örömöt és felszabadultságot. Tudunk mi ilyen szabadon örvendezni az Úr előtt? Dávid az Úr előtt táncol, megalázza magát. Kifejezi, hogy Isten a nagyobb. Dávid is csak egy ember, de Istent dicsőítő, Őt szolgáló ember. Milyen reakciót váltana ki belőlünk Dávid örvendező tánca, ha ott lennénk? Mi is így örülnénk, vagy megbotránkoznánk, mint Saul lánya?

Isten megáldotta Dávid uralkodását, békességgel ajándékozta meg. Nem ő szerzett békességet, hanem engedelmes, Istent dicsőítő életét ajándékozta meg az Úr békével. Izráel életében meglátszódott az élő Isten jelenléte, ezért nem támadták meg őket a környező népek. Ahol Isten jelen van, ahol Neki élnek, akaratát cselekszik, ott békesség van. Az Úrban elrejtőző életnek békessége van. Dávid templomot szeretne építeni. Tervét elmondja a prófétának. És itt egy hibát látunk, csak a prófétának mondja el és nem Istennek. Miért? Mert úgy gondolja, és a próféta is ezen a vonalon halad, ez olyan jó ötlet, hogy nem is kell megkérdezni Istent. Templomot akarunk építeni az jó, és Istennek is csak tetszhet az ötlet. Nagy veszély, hogy mi is így gondolkodunk. Ami emberileg jó azt nem is kérdezzük Istentől, mert úgy gondoljuk, Ő is jónak tartja, neki is ez az akarata. 

A próféta is azonnal igent mond rá. Bátorítja, tedd meg, mert az Úr veled van.  Ha valaki, különösen egy király templomot akar építeni az csak jó lehet. Nincs benne semmi rossz. Ennek örülni kell. Van-e nagyobb áldás a templomépítő királyoknál? Támogassuk mi is. Ezt meg kell becsülni, mondjuk. Azonban igénk rámutat, amit mi jó ötletnek tartunk, nem biztos, hogy egyezik Isten akaratával. Isten nem a mi ötletünket támogatja, hanem azt várja, hogy mi tegyük meg az Ő akaratát.

Isten megszólítja a prófétát, és visszaküldi a királyhoz. Nátán viszi, és elmondja Dávidnak Isten üzenetét. Isten nem így látja, Isten nem az épületet tartja fontosnak, hanem az élő kapcsolatot. Nem akar kőtemplomot, megfelel neki a sátor is. Nem a tetteinket, hanem a szívünket akarja. Nem nekünk kell tenni és építeni, hanem engednünk kell, hogy ő építse az életünket. Azért jött el Jézus Krisztusban, hogy tegyen értünk. Ő akar tenni értünk. És tett is, odaadta az életét a kereszten. Azt akarja, hogy ezt alázattal fogadjuk el, és engedjük, hogy újjá tegyen minket. Isten akarja megépíteni bennünk az Ő templomát, a Szentlélek templomát. Templom már a testem, a szívem? Ő lakozik Benne?

Ne hallgassunk hamis Krisztusokra, prófétákra, egyedül az Úr szavára figyeljünk (Mt 24,23-44). Ő el fog jönni, nagy hatalommal, és aki várja, és figyel rá, az felismeri az időket. A fügefa, Izráel már levelet hajt, így tudjuk, közel van Ő az ajtó előtt.  Az a feladatunk, hogy állandóan figyeljünk, ne engedjük, hogy a világ gondja baja eltávolítson az Úrtól. Mert a világ annyira magához láncol, annyira lefoglal, hogy már nem marad időnk Istenre. Annyi mindennel kell foglalkozni, sokat kell dolgozni, ha mindent meg akarunk szerezni, amit ez a világ kínál. Ez azonban azzal jár, hogy Istenre marad kevesebb idő. Ritkábban járunk gyülekezetbe, elmarad a reggeli bibliaolvasás. Fáradtak vagyunk, nincs erőnk hamarabb kelni, és igét olvasni. A mai ember úgy járt, mint Noé idejében, az élet dolgai annyira lefoglalták őket, hogy semmit sem vettek észre. Épült a bárka, de nem vették észre, nem törődtek vele. Meglátom magam körül Isten munkáját? Vagy már csak-e világ dolgait veszem észre?

Az Úr figyelmeztet, vigyázzatok! Miért teszi? Mert tudja valós veszély az élet gondjaiba való elmerülés. Valós veszély a szívünk kiürülése. Veszély, hogy visszatérünk a régi életbe, és észre sem vesszük.  Azért vannak a jelek, hogy az Úrhoz irányítsanak. Segítenek abban is, hogy rádöbbenjünk, eltávolodtunk és vissza kell térnünk. Ha már nem megy, akkor segítségül hívhatjuk Őt. Legyetek készen ti is, készen vagyok? Ha mindennap olvasom az igét, és teszem, amit Ő mond, és az Isten országáért élek, akkor készen vagyok. Nem tudjuk sem a napot, sem az órát, ezért kell a világtól szabadnak lenni. Nagy veszélyt jelent, hogy előbb a magunk dolgait akarjuk elvégezni, megtervezzük az életünket, mert még ráérünk. Isten rendszeres élő kapcsolatra hív. Nem csak az életünk egy időszakát, hanem az egész életünket, teljes lényünket kéri. Aki kapcsolatban van Vele, azt nem éri meglepetés, mert számít a jövetelre, és készül rá.

 

LÉGY ÉBER REGGEL

 

1.  

Légy éber reggel, bár felhőtlen égbolt

Vihartalan, csendes napot ígér.

Kelhet vihar szívedben, mely a vándort

Lesújtja, míg honába tér.

Ó, szüntelen légy éberen,

S imádkozzál, fiam!

2.  

Légy éber délben, míg a földi zajban

Az ég békéje feledésbe megy!

Ó, lelj egy percet lenni egymagadban,

Hogy ott kiöntsd a szívedet!

Ó, szüntelen légy éberen,

S imádkozzál, fiam!

3.  

Légy éber este, míg csend száll a tájra,

Keresd fel égi hű Barátodat!

Úgy fáj a szíve, ha hiába várna,

Ha jössz, kitárt karral fogad.

Ó, szüntelen légy éberen,

S imádkozzál, fiam!

4.  

Légy éber, ó, napod bármerre fordul,

Mert szüntelen vigyáz az ellen is,

S a szentek szentjét elfoglalja orvul,

Ha égő hittel telve nincs!

Ó, szüntelen légy éberen,

S imádkozzál, fiam!

 

Isten áldásával.