Ajándék

 

F

antasztikus, lélegzetállító  mindaz amit a Biblia első lapjain olvasunk (1Móz 1,1-25). Mert hol találkozunk még olyannal, hogy valaki egyszer csak fogja magát és létrehoz olyan dolgot, egy bolygót, ami addig nem létezett.  És ez még csak hagyján, de ezt nem a saját céljaira, kedvtelésére, anyagi gyarapodására használja fel. Ilyen nincs. Ez Isten csodálatos szeretete. Mindent értünk tett. Nem akar hasznot húzni a világ megteremtéséből, hanem azért teremtette, hogy legyen egy másik világ és rajta élet. Tovább adja az életet. Isten Lényének jellemzője az adás. Ő nem elvesz, nem kihasznál, hanem ad. Elsősorban Önmagát adja mindazoknak, akik vágyódnak utána. Legteljesebben az Úr Jézus Krisztus eljövetelekor látjuk ezt, Isten Önmagát adja bele ebbe a világba, és Jézus által szabadulás, gyógyulás, új élet lehetőségét. Mennyire más az az Isten, Aki a Biblia lapjain bemutatkozik, mint Akit az emberek lefestenek. Minden tette szeretetből fakad, mert Ő maga a szeretet. Isten létrehoz, mégpedig olyat, ami eddig nem volt. A semmiből teremti meg, és ez azt üzeni, hogy a mi életünkben is létre tudja hozni, azt, ami még nincs jelen.  Másképp mondva, belőlünk is ki tudja hozni az új életet. Ha úgy látjuk magunkat, hogy nincs esélyünk már változtatni, hívjuk Őt segítségül, mert Isten soha nem tönkretesz, hanem létrehoz. A lerobbant életből is Krisztus által újat akar kihozni, olyat amilyen még nem volt. És amikor ez az új megjelenik, az bizonyságtétel.

Istennel kezdődik minden, mégpedig a Szentháromság Istennel. Jelen van az Atya, Aki teremt, ott a szó, vagyis az Ige, a Logosz, Jézus. Ott látjuk a Szentlélek Istent is, mintegy anyamadár veszi körül a teremtést. Óvja és vigyázza, az új világot. Isten figyelme mindenre kiterjed. A Lélek így veszi körül ma is Isten gyermekeit, oltalmazza és vezeti őket. Az Úr mindig összegyűjt, a szárnyai alá hívogat. Ezért jött el az Úr Jézus is, a szárnyai alá akarta gyűjteni Izráel fiait, azonban ők nem akarták. Az új világ akarja, nem lázad, hanem elfogadja az oltalmat. Fogadjuk el mi is az Úr oltalmát! Engedjük, hogy kegyelmével körülvegyen és igéjével igazgassa az életünket.

Isten szava élet szava, amit mond, az megtörténik. Többször olvassuk, hogy miután mondott az Atya valamit, az úgy lett. És ez harmóniáról beszél. Istenben összhang van, és ez az összhang minden megnyilvánulásában jelen van. Amit mond, az mindig úgy van. Akkor lesz összhang az életünkben, ha Isten jelen lesz benne. Isten nélkül nincs összhang, zűrzavar található mindenben, akkor is, ha ezt álcázzuk. Azonban ha meglátjuk, hogy azért van zavar, mert Ő nincs jelen, már jó úton járunk. Menjünk tovább és keressük Őt, hívjuk segítségül és akkor elkezd kiigazodni az életünk. Amikor őszintén Jézust hívjuk a zavar megszűnik. Ahol Ő jelen van, eltűnik mindenféle zavarodottság, letisztulnak gondolataink, az idegrendszerünk is, békesség lesz a szívünkben. Ebből a békességből egy új, minőségi élet jön létre. A Krisztusba vetett hit által új irányt vehetünk, már nem a bűn, hanem Isten szava fog irányítani. Amikor letisztulunk, már képessé válunk az ige által megkülönböztetni a jót a rossztól.

Azt is látjuk a teremtéstörténetben, hogy Isten minden egyes teremtési fázis után megvizsgálta azt, ami létrejött.  Akkor lépett tovább, ha azt jónak találta. Isten nem ad ki fércmunkát a kezei közül, így azután, amikor elromlanak a dolgok, Őt nem vádolhatjuk, hiszen mindent időben leellenőrzött és jónak találta. Mert amit Isten létrehoz, az jó. Tőle és Belőle mindig jó származik.  Minden jó, mert jól működik, nincs keveredés, minden a maga neme szerint hoz gyümölcsöt. És amit Isten így elindított, az a mai napig jól működik, hacsak nem nyúlunk bele a működésébe.

Pál apostol Korinthusiakhoz írt levelét kezdjük el olvasni, és ez a levél nemcsak az akkori gyülekezetnek, hanem nekünk is szól (1Kor 1,1-17). Hiszen azért is olvassuk, és csakis így érdemes hozzáfogni. Legyen ott a szívünkben, hogy találkozni akarunk e sorok által a levél szerzőjével, a feltámadott Úr Jézus Krisztussal.  Ő akar minket megszólítani. Van üzenete a számunkra, sok dolgot elmond az ige Urunkról.

Ő hozta létre a gyülekezetet, tagjait kihívta az addigi életformájukból, bűneikből. Ma is Ő hív, és ennek a hívásnak kell engedelmeskednünk.  Aki kijön addigi életéből, és hátat fordít mindannak, amiben addig élt, az a kihívottak közösségéhez tartozik. Mert az egyházat a kihívottak, a bűnből, a világból kihívottak közössége alkotja. Nem az egész Korinthus a gyülekezet, nem egy település összefogásáról van szó, hanem egy új közösség létrejöttéről. A gyülekezet élete mutatja meg, hogy valóban kihívottak vagyunk, és most már másképp élünk, mint addig. A gyülekezet Istené, egy új minőségi nép. Ez a nép másokat is az Úrhoz vonz, és mindig Őreá mutat. A gyülekezet bizonyságot tesz arról, hogy Jézust kell segítségül hívnunk. A gyülekezet tagjai is az Úr segítségére szoruló emberek. Az tapasztalja meg Őt, aki segítségre várva jön, aki megvallja, hogy elakadt, képtelen maga tovább menni. Aki pedig Őt segítségül hívja, azt Ő meghallgatja.

Azt is elmondja az apostol, hogy az Isten hű. Ez csodálatos üzenet, mert világunkban egyre jobban kikopik a hűség, azonban Isten soha nem lesz hűtlen. Amikor az ember hűtlenné vált, mert elfordult Tőle és a gonoszra hallgatott, Ő hű maradt. Mindent megtett, és megtesz ma is, hogy ránk találjon. A mai napig lehetőséget ad arra, hogy hűtlenségünket megbánva visszaforduljunk Hozzá. Amikor ez megtörténik, egy új életbe, az Ő országába vezet be. Isten hűsége végzi el, hogy most már mi is hűek maradjunk.

Isten gyermeke feladatot is kap, mégpedig, az evangélium hirdetését. Az a feladat, hogy hirdessük az Úr Jézusról szóló jó hírt. Mondjuk el mit tett Ő értünk, hogyan tette újjá az életünket. Merjük Őt ajánlani a körülöttünk élőknek. Mondjuk, nincs más Isten, és nincs más segítség, csakis Ő.  Olyan jó, amikor valakiben felragyog a Krisztus. A hirdetés azt jelenti, elmondom, amit rám bízott az Úr, és várom, hogy a Szentlélek végzi tovább a másikban a munkát. Nincs semmi erőltetés, mert a bűnvallást és az új életet nem lehet kierőltetni.  Az új élet Isten kegyelméből fakadó ajándék.

 

 

ATYÁM, KÉT KEZEDBEN

 

1.  

Atyám, két kezedben, csak ott lakhatom.

Biztonságot csak Tőled kapok.

Újjá így teremtesz, sebem ápolod.

Boldogság, hogy itt van otthonom!

Tarts meg két kezedben, őrizz meg, Uram,

Oltalmadban rejtsd el sorsomat!

2.  

Atyám, két kezedben teljes az öröm,

Ajándékodban gyönyörködöm.

Tékozlóként éltem, tárva most karod,

Hűtlenségem nem hánytorgatod.

Tarts meg két kezedben, őrizz meg, Uram,

Oltalmadban rejtsd el sorsomat!

3.  

Atyám, két kezedben bátran sírhatok,

Fájdalmaim hordozod, tudom.

Ott fönn a kereszten áldó két kezed

Bűneimmel én szegeztem fel.

Tarts meg két kezedben, őrizz meg, Uram,

Oltalmadban rejtsd el sorsomat!

 

 

Isten áldásával.

Dicsérjétek Istent!

 

A

z ismeretlenségből hozta elő és tette a perzsa birodalom királynéjává Isten Esztert (Eszt 4,1-17). Miért? Népe megmentése érdekében. Isten az egyszerű a hétköznapi életben mozgó embert is felhasználhat nagy dolgokra, mások megmentésére. Mert a hívő élet a mentésről szól. Azért kapjuk Isten kegyelmét, hogy mentsünk másokat, segítsünk nekik a szabadító Úr Jézushoz eljutni. Eszter nem azért lett királyné, mert Isten így akar egy a többi kortársánál jobb életet biztosítani a számára. Nem árvaságát kívánta így kompenzálni. Nem, konkrét terve volt az életével. Ahogyan a miénkkel is van. Ezért figyeljünk mindig az igére, igyekezzünk megérteni Isten tervét.

A gonosz terv Mordokajt bűnbánatra indította. Megszaggatta ruháit, zsákruhába és hamuba ült. Fájt neki, amit a népe ellen terveztek, és mindezt Isten elé vitte. Mi hogyan reagálunk a gonosz munkájára, váratlan rossz hírre?  Mi is azonnal az Urat keressük?  Mordokaj és a zsidók Istennek mondták el fájdalmukat, és Tőle kértek segítséget. Azért cselekedtek így, mert hitték, hogy Isten az övéit nem hagyja magára. Isten hűséges, és ha népe hűtlenné válna is, Ő hű marad.

Eszter, amikor hall Mordokaj és a zsidók zsákruhába öltözéséről, nem érti a dolgokat.  A palota oltalmában, biztonságban érzi magát és el van szigetelve a kinti eseményektől. Ne zárkózzunk be magunkba, vagy a jólétbe, kísérjük figyelemmel, ami körülöttünk történik, hogy ne lepődjünk meg, amikor hirtelen minden megváltozik. Az egyik percben még barát a világ, a másikban Isten népe életére tör. Azonban aki figyel az igére, az tudja, hogy a világ soha nem lesz Isten népének a barátja. Mindig számítani kell támadásra.

Mordokaj tájékoztatja Esztert a történésekről, aki először megrémül, kifogásokat keres, úgy látja veszélyes akció ez. Csak az mehet be a királyhoz, akit ő hív, és Esztert már harminc napja nem hívta.  Rá kell döbbenni, hogy eljön a nemet mondás ideje, amikor mást kell tenni, mint amit a világ elrendel. Nem lehet mindig és mindenben a világnak, a világi vezetésnek engedni. Mindig az Istennek való engedelmesség az első. Mordokaj rámutat, ha Eszter nem vállalja a feladatot, Isten majd más úton menti meg a zsidókat, mert Ő előtte nincs akadály. Azt is elmondja ez a hívő ember, hogy Eszter nem tudja a maga életét megmenteni. Ha nem vállalja népét, hitét akkor sem fog megmenekülni. Mert aki meg akarja menteni az életét, elveszti azt. Csak az Úr menthet és tarthat meg.

Mordokaj közli Eszterrel, gondolja végig, nem pont a mostani helyzet miatt jutott-e a királynői méltóságra? Nagy volt a veszélye, Eszter elhiszi, ő szebb és különb a többi fiatal nőnél. Most végig kell gondolni, nem ez, és nem is az ő jobb élete volt a szempont, hanem az, hogy eszközzé váljon népe megmentésében. Végig kell gondolni, miért is vagyok ott, ahol vagyok? Valóban csak a jobb fizetésért, kényelmesebb életért?  Isten megmutatja, mit akar általunk elvégezni.

Babilon, a Tőle elszakadt, és az evangéliumra nem reagáló világ megítéltetett (Jel 19,1-10). A gazdagság, a szuper lehetőségek sem mentették meg. Sőt mindezek egyre mélyebbre taszították Babilont a bűnbe, és mivel Isten mentő szeretetét nem fogadták el, megtörtént az ítélet. Isten mindig ad időt a megtérésre, az újrakezdésre, de egyszer letelik a kegyelem ideje. Most van lehetőségünk arra, hogy visszaforduljunk Hozzá és elkezdjünk az Úr tanítványaként élni.

Babilon pusztulása jelzi, Istené a hatalom, akkor is, ha a földön úgy tűnt, mintha az Isten ellenes világ akarata szerint történne minden. Isten egy darabig engedi, hogy az ember a bűn útján járjon. Azért teszi, mert szeretné, ha rádöbbennénk a bűn valódi munkájára, és Hozzá fordulnánk segítségért. Meg kell látnunk, ennek a világnak az életmódja eltávolít Istentől, és aki ezen az úton marad, az elveszik.  Babilon, a világgal összefonódott egyház nem a jó út. A gonosz mindent megtesz, hogy a maga uralma alá vonja Isten népét. Azonban ha élő kapcsolatban maradunk Urunkkal, és igéje lesz a lámpásunk, el tudjuk a világ befolyását, uralmát hárítani.

A mennyben szól a halleluja, Isten világában nagy az öröm, mert eljött a gonosz kiiktatásának ideje. Isten csodálatos világot teremtett, Ő nem ezt akarta ami most van. Nem Ő építette a világba a gonoszságot, a pusztítást, hanem mindez az ember rossz döntésének a következménye. Az ember elutasította az Istentől való függőséget, szabad akart lenni, és lett a bűn rabszolgája. Azonban az Úr kínálja a szabadulás lehetőségét. Azért jött el az Úr Jézus, hogy megszabadítson a bűn és a sátán uralma alól. Élhetünk a lehetőséggel, Hozzá menekülhetünk. Azonban azt látjuk az emberiség többsége inkább Babilon pusztulását fájlalja, mintsem a bűnei miatt sírna. Annyira megrendítő, hogy nem Isten után vágyakozik az ember. A világ így megvakít, nem vesszük észre, nem  Babilon összeomlása, a kereskedelem megszűnése, a gazdasági válság a legnagyobb probléma, hanem a bűn. Ha ezt meglátnánk, és az Urat hívnánk segítségül, megtapasztalnánk az Ő gondoskodását. Isten országa biztosítja Isten gyermekeinek mindazt, amire szükségük van.  Isten a szárazság fölött is Úr.  Ha őszinte bűnbánattal keressük Őt, minden megváltozhat.

Vegyük komolyan a mennyei hang felszólítását, dicsérjétek Istenünket mindnyájan! Kezdjük el Őt dicsőíteni, a keresztért, a kegyelemért, az új élet lehetőségéért. A legnehezebb időkben is Isten kegyelme, a Neki való engedelmes élet a megoldás.

 

 

 

Zengd Jézus nevét, zengd, világ

 

1. Zengd Jézus nevét, zengd, világ, őt, angyalok, áldjátok! Felékesítve homlokát, Király-

lyá Jézust, Jézust koronázzátok!

2. Ti vértanúi Istennek, Kik mennyben szolgáljátok A Bárányt, ki megöletett: Királlyá Jé -

zust, Jézust koronázzátok!

3. Ti választottak, szent hívek, Mind akit ő megváltott, Szent irgalmát dicsérjétek: Király-

lyá Jézust, Jézust koronázzátok!

4. Ti bűnösök, mert ő hordott Tiértetek kínt s átkot, És szent vérével áldozott: Királlyá

Jézust, Jézust koronázzátok!

5. Ti népek, törzsek, kik bárhol Az ő szavát halljátok: Nagy jóvoltáért hálából Királlyá Jé-

zust, Jézust koronázzátok!

6. Mily boldogság lesz majd, ha fenn A Jézus előtt állok És mindörökké zenghetem: Ki-

rállyá Jézust, Jézust koronázzátok!

 

 

Isten áldásával.

Leomlott a nagy Babilon

 

J

ó látni mennyire körülveszi az Úr oltalma az övéit még a száműzetésben is (Eszt 3,1-15). Előttük jár, és mielőtt bármit sejtenének, már készíti a menekülés útját. Isten mentő tervébe kapcsolódik Eszter királynővé emelkedése is. Amikor az Ő gyermekei nem is sejtik, mi készül ellenük, Isten már előttük jár, nem engedi, hogy a gonosz terve megvalósuljon. Amikor olyan helyre kerülünk, amit nem sejtettünk, amit el sem tudtunk korábban képzelni, mindig tegyük fel a kérdést, mit akar ezzel az Úr? Mert Eszter sem azért lett királyné, hogy jobban éljen, mint a többi zsidó, hanem azért, hogy a megfelelő pillanatban közbenjárhasson népéért. 

Azt is meg kell látni, hogy szinte derült égből villámcsapásként érkezik a fenyegetés. A zsidók eddig biztonságban érezték magukat, egyáltalán nem gondoltak veszélyre. Ráadásul egy olyan eseményből pattant ki a baj, amit senki nem várt. Hámánt a legmagasabb pozícióba emelte a király. Ő volt Ahasvérós után a legnagyobb hatalmú ember a birodalomban. Ki gondolta volna egy kinevezésről, hogy Isten gyermekeire ez bajt hoz? Mi se igazán tudjuk elképzelni, hogy egyszer csak megváltozik az Úr tanítványaihoz való viszonya a környezetének. Mi sem számítunk problémára, bajra. Egyéni életünkben is megtapasztalhatjuk, egyik pillanatban minden rendben, a másikban már viharfelhők gyülekeznek.  Ráadásul szóra sem érdemes dologból robban ki a feszültség.

Hámán egy törtető, gonosz ember.  Neki sokat jelent, hogy minél magasabb polcra jusson, és azt is elvárja, hogy ezt mindenki elismerje. Mindenkinek el kell ismerni, hogy ő valaki. És ha ezt egy ember nem teszi meg, harag fia. Micsoda birodalom, mindenki ugyanazt teszi,. Mindenki meghajol Hámán előtt, mert ezt diktálja az egyéni érdeke, az életben maradás ösztöne. Mindegy mit kérnek, de élni kell, és ha így lehet túlélni, vagy jobban élni, akkor meghajlunk és leborulunk. A gonosz célja ez, hajoljanak meg előtte az emberek. Mindig elénk hoz egy személyt, akitől függővé tesz. Elhiteti, ha nem borulunk le előtte kárt fogunk szenvedni. Nagy dilemma ez. Mit lehet ilyenkor tenni? Mégiscsak meg kell élni valahogy és ott a családunk is.

Mit lehet tenni? Nem leborulni. Ebben a birodalomban is van egy ember, aki nem hajt térdet, akkor sem, ha így veszélybe kerül az élete. Miért nem hajt térdet? Mert ő Isten előtt borul le. Neki Isten a legfőbb hatalom, és embereket nem imád, és nem dicsőít, akkor sem, ha azzal lavinát indít el.  Isten gyermekei egyedül Uruk előtt borulnak le. Nem emberi érdekek, a jobb megélhetés reménye mozgatják. Isten népe mindig Isten akaratának igyekszik megfelelni. Mordokaj arra hivatkozik, hogy ő zsidó, tudunk-e tanítványságunkra hivatkozva elhatárolódni a világ elvárásától? Azonban Hámánt ez nem hatja meg, megtelik haraggal. Az önimádó ember haraggal telik meg, amikor olyanokkal találkozik, akik nem borulnak le előtte. Mivel telek meg? El tudom-e fogadni, hogy az élet nem rólam szól? Hogyan dolgozom fel tanítványként az elutasítást?

Hámán nem tudja Mordokaj viselkedését elfogadni, ezért ezt jelenti a királynak. Nemcsak Mordokajról, hanem az egész népéről beszél. Elgondolkodtam, vajon ma rólam, mint az Úr tanítványáról el tudják-e mondani, hogy más vagyok, mint a többi, mint a nem hívők? Vajon tudnak-e ilyen jellemzést mondani mai hívőkről? Észrevehető-e a különbség? Ez ránk is a jellemző, elkülönülve élünk a világtól? Vagy inkább összekeveredve vele. Az elkülönülés nem azt jelenti, hogy félrevonulunk, mert Mordokaj sem ezt tette. Inkább azt, hogy a magunk helyén, nem a világ elvárásaihoz igazodunk, hanem mindig Isten szavához, és annak engedelmeskedünk. Lehet hűnek maradni az Úrhoz. Isten Lelke által megláthatjuk, mikor kell nemet mondani mások elvárásainak, és Ő ad erőt ahhoz, hogy ezt meg is tegyük.

Leomlott a nagy Babilon, amit senki el nem képzelt, megtörtént (Jel 18,1-24). Babilon, akiből éltek a népek, amit imádtak az emberek, egyetlen óra alatt összeomlott. Úgy tűnik mindenkit meglepetésként ért, pedig ez nem váratlan esemény, hanem Isten akaratának beteljesedése. Isten kijelentette ezt a pillanatot, és ez megtörténik. Isten gyermekének nem váratlan a világ, a gonosz összeomlása, tudja, hogy be fog következni. Valóban tudjuk, és ennek megfelelően élünk? Tudjuk, hogy eljön a világ ítélete? Ezért már most elszakadunk tőle, és egyedül Urunktól függünk?

A nagy Babilon,de ezt a jelzőt ő aggatta magára, és az emberek ezt el is fogadták. Megdöbbentő mit neveznek nagynak.  Olyan világ a nagy, és olyat dicsőítenek, ami Istentől elvonja az embereket, önmagától tesz függővé, és ahol a fényűzés, a gazdagság áll a középpontban. Ki áll életem középpontjában? Mindig az Úrra figyelek, vagy engem is lenyűgöz ennek a világnak a fényűző és gazdag élete? Ez a világ önmagát dicsőíti és dőzsöl, miközben nagyon sok ember mélyszegénységben, nehéz körülmények között él. Isten gyermeke nem követi e világ életmódját. Azonban végig kell gondolnunk, valóban így van? Valóban különbözik az életünk e világ életmódjától, felfogásától?

Az igére figyelve komolyan kell venni, bármennyire úgy tűnik, hogy ennek a világnak a gazdagsága, fényűző életmódja megmarad, össze fog dőlni. Ez a világ össze fog dőlni, mert Isten megítéli. Tart ugyan még a kegyelmi idő, de letelőben van. Bár jól élnénk vele és megragadnánk az Úr kinyújtott kezét, és megmentésért könyörögnénk.

Azonban ennek a világnak a szellemisége úgy megkötöz, hogy nem szabadulásként élik meg Babilon ledőlését, hanem összeomlásként, saját életük összeomlásaként. Miért? Mert nem tudják, és nem hiszik, hogy nem kell kétségbe esni, és nem kell a világtól függeni, mert a mennyei Atya tudja, mire van szükségünk. Aki azonban nem ismeri Őt, az össze fog omlani. Az Úr Jézus még keres, meg akar találni, és be szeretne vinni az Atya országába. Az igazi elrejtettség ma is ott található. Isten országa biztonságot jelent. Ezért szólít fel az Úr, menjetek ki Babilonból, én népem. Ma még ki lehet jönni belőle, kegyelemből. De az a kérdés, ki akarunk-e jönni ebből a babiloni életmódból, és rá szeretnénk-e lépni a keskeny útra? Ma még lehet, ma még szabad, borulj le a kereszt alatt.

 

 

Siessetek, hamar lejár

 

Siessetek, hamar lejár! / Kegyelme már régóta vár.

Ma még lehet, ma még szabad, / Borulj le a kereszt alatt.

Elszáll a perc, az életed, / Ma még, ha jössz, elérheted.

Ne késs tovább, ne várj tovább: / Ma kérd Atyád bocsánatát!

 

 

Isten áldásával.

A Könyv

 

A

 városfal elkészült, azonban Nehémiás nem dől hátra, nem mondja, most már pihenhetek (Neh 7,4-38).  Meglátja, kevés lakosa van a városnak. Nem elég a külső építkezés. Nem elég az épületek karbantartása, emberekre van szükség. Isten népe emberekből áll. Az Úr Jézus is, amikor eljött az emberrel foglalkozott. Szertejárt, kereste és mentette az embert. Nehémiás is meglátta, hiába kész a városfal, ha nem él elég ember Jeruzsálemben. Felismerte, hogy az ember mindennél fontosabb.  Hányszor a dolgaink fontosabbak az embernél. Pedig az Úr a tanítványokat is az emberekhez küldte, az volt a feladatuk, hirdessék az evangéliumot. Isten örömüzenete, ami rendbe hoz, felépít, és megerősít.

Most is imádkozóként látjuk Nehémiást. Odaállt Isten elé és  őt kérdezte mi a megoldás. Honnan tudjuk? Isten felindította a szívét, vagyis megmutatta neki mit tegyen. Az imádságos szív kap választ az Úrtól, és látja meg mi is a teendő, mi Isten akarata. Meglátta, hogy nem a város kiépítése a fontos, hanem a várost megtöltő ember. Az a lényeg, hogy legyenek, akik a városban élnek, és így részt vesznek Isten országa építésében. Ma is az a legfontosabb, hogy legyenek, akik belépnek Isten országába és azt építik.

Kik alkotják Isten országát? Azok, akiket az Úr visszahozott a fogságból. Azokból alakítja ki a város lakosságát, akik visszatértek, akik átélték a szabadítást. Ma is azok Isten országa polgárai, akik átélik a szabadítást, akik tudják, hogy Isten nélkül éltek, de meghallották az igét, és visszatértek az Úrhoz. Tehát nem erővel telepít be embereket, nem az vezérli mindegy kik laknak itt, csak meglegyen a létszám. Isten városában Isten gyermekeinek kell élni. Azoknak, akik életüket az Úrnak adták, és szívükben is újjá lettek. Ez azt jelenti, szeretik az Urat, és egész életüket alá rendelik Neki. Meglátták, csak akkor lesz kiteljesedett az életük, ha mindenben Isten igéje alá rendelik az életüket. A fogság az engedetlenség következménye volt. Az engedetlenség mindig rossz irányba visz, eltávolít az Úrtól. Másrészt, ha ezt nem látjuk meg, és nem korrigálunk, megvan a következménye is. Azonban Isten nem feledkezik meg övéiről, és elkészíti a hazatérés lehetőségét. Aki erre igent mond, aki vállalja, az megtapasztalja az Úr szabadítását, vezetését, oltalmát. Ahogyan Ebben az időszakban a hazatérő zsidók is mindezt átélték.

Miért mentek haza ezek az emberek? Mert vonzóvá lett számukra Isten. Tudták, hogy Ő az Úr, és azzal is tisztában voltak, hogy országot adott nekik.  Meglátták, az ő hazájuk nem ott van. Bár meglátnánk, hogy a mi hazánk nem itt van, hanem a mennyben. Mi Isten országához, és nem ehhez a világhoz tartozunk. Aki az Úr Jézust követi már ebben a világban az Ő országának a polgára. Beletartozunk az Ő világba, és ott Ő a Gazda. Ő ad békességet és a Vele való kapcsolatban találunk biztonságot is.

Beteljesedik az Isten titka, ahogyan a prófétáknak hírül adta, vagyis kijelentette (Jel 10,8-11). Ezzel elmondja a hatalmas angyal Jánosnak, hogy Isten a próféták által mindent elmondott, amit tudnunk kell. Minden itt van a kezünkben, mert Ő nem rejt el semmit övéi elől. Aki meg akarja ismerni Isten akaratát, mindazt, ami történni fog, megismerheti. Hogyan? Isten igéjének kutatása által.  Azért kaptuk a Bibliát, hogy az Istent kereső, és Őt megismerő ember ne legyen sötétségben. Ennek ellenére mégis időnként úgy tűnik, Isten gyermekei is zavartak, bizonytalanok. Pedig nekünk nem kell bizonytalanságban élni. Tudjuk merre halad a történelem. Azt is kijelenti az ige, hogy ne erre a földre rendezkedjünk be, mert ez a föld elmúlik, de mi új eget és új földet várunk, amiben igazság lakik.

A mennyben Jánost kalauzoló hang ismét utasítást ad, és felszólítja, vegye át a könyvet a hatalmas angyaltól. Nem tudom odamernénk-e menni az angyalhoz, hiszen olyan lenyűgözően félelmetesnek látszik. Ám amikor az ember Isten szavának engedelmeskedik, félelmes helyzetekben sem kell elbátortalanodnia. János hitben megteszi az utat, odamegy és elkéri a könyvet. Nem előre nyújtja az angyal, hanem el kell kérni. Nem kapjuk meg az Úr bölcsességét, országának titkait előre. Oda kell menni és el kell azt kérni. Hogyan tehetjük ezt meg ma? Úgy, hogy kézbe vesszük a Bibliát és imádságos szívvel kutatjuk. Az ige,  könyörgés által nyílik meg. Itt nem elég az emberi bölcselkedés, a tudományos felkészülés. Az Igét Isten Lelke tárja fel az arra szomjas szív előtt. Lehet emberi módon is foglalkozni a Bibliával, tudományos módszerekkel is kutathatjuk, de mélységeit csakis a Lélek tudja feltárni előttünk. Miért? Mert mindig a szerző ismeri a legjobban az művet. Így a Bibliát is a szerző, Isten Szentlelke ismeri igazán. Ő tárja fel előttünk. 

Nem elég átvenni a könyvet, hanem meg is kell azt ennie Jánosnak. És ez ma is így van. Ne csak felületesen foglalkozzunk az igével, hanem engedjük, hogy átjárja egész lényünket. Rágjuk meg jól, mint az ételt is. Csak akkor válik táplálékká, ha igyekszem azt meg is érteni, és addig rágódom rajta, amíg meg nem tudom fogalmazni a nekem szóló üzenetet. De nemcsak a személyes üzenetet kell megfognunk, hanem látnunk kell Isten üdvtervét is. Akkor fogunk határozott keresztyénné válni, ha látjuk Isten munkáját a kezdettől a végig, az új teremtéséig. Szükséges megértenünk hol tart az ember, és miért van szüksége ma is a Megváltóra. Ma is a Megváltó Jézusra van a szükségem.

János átvette a könyvet és édes volt a szájában, mert Isten szavát jó tanulmányozni. Örömteli, hogy van ige. Rengeteg ígéret, csodálatos hír található benne. Édes, mert elmondja, hogy szeret, értünk adta Fiát.

Azonban keserű is, mert megmutatja az emberiség életét, történetét. János előtt feltárul az Úr Jézust elutasító ember további élete. Kiderül, hogy nem változik semmit, mert a kegyelem átélése nélkül nincs igazi változás. Megkeseredett a gyomra, mert látja, hogy sokan csak szokásból tartoznak a gyülekezetekbe. Látja, hányszor és hogyan élnek vissza az Úr nevével. Jézus nevében háborúznak, katonákat áldanak meg, és pusztítják az embert. Holott Jézus nem fogott fegyvert, pedig ezt várták a Messiástól, és nem ölt. Senkire nem erőltette rá magát. Bár meglátnánk mindezt, és bűnbánatot tartva, elkezdenénk úgy élni, ahogyan Ő élet.

 

 

AZ ÍRÁS SZÉJJELTÉPVE

 

1.  

Az írás széjjeltépve,

Szabad vagyok, szabad!

Tudom, hogy megvettél Te,

Meggyőztél már magad!

Fizettél értem drága vért,

S ártatlan életeddel

Áldoztál lelkemért.

2.  

Álnokság nem volt Benned,

Szent vagy, szeplőtelen,

Bűnöm mégis viselted,

Jótállóm vagy nekem.

Elvetted bűnöm teljesen,

Lelkem nem nyomja most már

Még egy porszemnyi sem.

3.  

Ha önmagamra nézek,

Hamar elcsüggedek,

De Jézus, látva Téged,

Újult erőt nyerek.

Öröm tölti el lelkemet,

Hogy Jézus vére által

Igaz s boldog lehet.

4.  

Isten Báránya, Téged

Dicsérlek éj s napon;

Üdvszerző szenvedésed

Meg nem hálálhatom.

Áldott légy, drága kezesünk,

És a Te nagy nevednek

Zengjen dicséretünk!

 

 

Isten áldásával.

Nem lesz több idő

 

A

 várfal elkészült, a lehetetlen lehetségessé vált (Neh 6,15-7,3). Ráadásul rekordidő alatt végezték el a munkát. Mindez mutatta kifelé is, hogy az élő Isten által, az Ő segítségével munkálkodtak. Ez a munka a környezetük felé is bizonyságtétel volt. Meg kellett látni, hogy Izráel Istene akarja a várfal elkészültét. Isten mindig azt akarja, hogy az övéi élete rendbe jöjjön. Amikor az Úr Jézus belép, az életünkbe olyan nyoma van, hogy az észrevehető. Meglátják, hogy ennek az embernek az élete Ő általa változott meg. Hány olyan ember van, és lehet olyan a te életed is, amely elmondj, hogy egyedül az Úr vitte végbe a változást. Emberileg nem volt esély, de Isten számára nincs lehetetlen.

Elkészült a városfal, pedig nem is volt könnyű a munka.  Az ellenség nagy erőket mozgósített, de ennek ellenére meglett minden. És ez bátorít minket, ne féljünk az akadályoktól, a hátráltatásoktól, mert ha az Úrtól indul a dolog, akkor azt nem tudják megakadályozni. Isten a tervét végbeviszi. Erről beszél az egész Szentírás. Mennyire lehetetlen vállalkozásnak tűnt az Egyiptomból való szabadulás. A fáraó mindent bevetet, hogy a nép ne mehessen el, de mivel ez Istentől indult, így nem tudta ezt megakadályozni.

Zavart okozni azonban mindig tud a gonosz. Itt is még mindig megy a levelezés.  Kiderül, hogy a városban lakók közül is vannak, akik rokonságban állnak az idegen népekkel. Akik nem Izráel népéhez tartoznak nem értik, miért nem csatlakozhatnak Izráel fiaihoz. Úgy gondolják ez megkülönböztetés. Nekik a keveredés természetes, nem okoz problémát a vegyes házasság, a kevert hit. Olyan maiak ők, olyan liberálisak, mindent lehet, amit elképzelünk. Miért ilyenek? Mert nem ismerték meg az élő Urat és az Ő törvényét. Csak a kultuszig jutottak el, és nem magához Istenhez. Nagy veszély ez ma is, hogy csak a vallásig, egy felekezetig jutnak el emberek, de nem ismerik meg az élő, valóságos Istent. És aki nem él át találkozást az Úrral, akinek Ő nem lesz a Megváltója, és nem születik újjá, az megmarad a formalitásoknál. Annál a hit hagyományápolás, de nem kapcsolat az Úrral.

Amikor a fal elkészült az ajtók is a helyükre kerülnek, így teljes biztonságban van Isten népe. Az ajtókat is a helyükre kell tenni. A tanítvány szívének zártnak kell lenni. Csak az mehet be, amit a kapun beengednek. Amikor az Úr kikerül a laodíceai gyülekezetből, az ajtó előtt áll és zörget. Miért? Mert az ajtón belül van kilincs, így nekünk kell kinyitni az ajtót.  Ha nincs ajtó, minden bejöhet akadály nélkül, ha van, akkor ellenőrizve van a forgalom, akkor én döntök. Van ajtó az új életemen, a szívemen? Az ajtó kívül tartja, azt, aminek nincs bent a helye. Az ajtó maga az Úr Jézus Krisztus. Ő mondta, hogy Ő az ajtó. Csak rajta keresztül jöhet be bármi is az életünkbe. És Ő nem fog beengedni ártalmas dolgokat.

Őrökre is szükség van, mert vigyázni kell.  Ne gondoljuk, ha megtértünk, nyugodt lesz az életünk. Mindig vigyázni kell. Az Úr sokat beszél erről, gyakran mondja: „Vigyázzatok!” Pál apostol is figyelmeztet, a ki áll, vigyázzon, hogy el ne essen.

János látja, hogy a menny akcióba lép. Üzenetet küld azoknak, akik még figyelnek Rá (Jel 10,1-7). Mert az Úr nem hagy üzenet nélkül. Olyan jelzéseket küld, ami által meg kell látni, hogy Ő van, és keresi az embert.  Az erős angyal is üzenet, Isten hatalmasabb a hatalmaskodó embernél. Isten nem veszítette el az erejét, sem a kontrollt. Meg kell látni, hogy az ember minden igyekezete ellenére eltörpül Isten mellett. Alázatra van szükség. És ha az alázatból bűnbánat születik, megtapasztalhatjuk a kegyelmet, az új kezdést.

Csodálatos üzenet az angyal egész lénye. A nap jelzi, hogy Isten a mi napunk, és talán arra is utal, ha elveszíti az ember az energia forrásait, akkor sem kell kétségbeesni, mert Isten a fő energiaforrás. A felhőoszlop Isten jelenlétére és vezetésére utal. Aki Rá figyel és átélve a szabadítást elhagyja a bűnt, a világot, azt Ő vezeti. Nem hagy magunkra. Izráelt is vezette. A felhőoszlop védelmet, elrejtettséget is kínál. Elrejt az ellenség elől.

Az angyal fején szivárvány volt, de ez nem azt jelenti, amit ma belemagyaráznak a szivárványba. Ez nem a nemek összemosását, nem a szabadságnak nevezett szabadosság, és bűnt jelenti, hanem Isten szövetségét. A szivárvány jelzi, a szövetség áll, és ha az ember végre Istenhez kiált, megszabadulhat, és üdvösségre juthat. Isten még mindig elérhető. Nem Vele van a gond, hanem velünk. Személyes életünkre is üzen a szivárvány, ne keseredjünk el, ne adjuk fel, mert Isten nem elpusztítani akar, hanem megkönyörülni, és megmenteni.

Az angyal kiáltásakor megszólal a hét mennydörgés hangja, és mivel a hetes Isten száma, megszólal Isten. Megszólal a menny. De ezt már nem írhatja le János. Miért? Mert annyiszor szólt már az Úr, és amit tudnunk kell mindent kijelentett, és a kezünkben van. Minden fontos információnak a birtokában vagyunk az élettel, és a halál utáni élettel kapcsolatban. Kezünkben van az életkeletkezésének a dokumentuma is. De nekünk ez nem kell. Isten szavát félrelöktük, mítosznak tartjuk, vagy csak emberi véleménynek.

Az ige mindent elmond, amit tudnunk kell, de meglátjuk, meghalljuk és komolyan vesszük? Határozottan kijelenti az angyal, hogy a világot Isten teremtette. Mindent Ő hozott létre, ami a földön és a vizekben található. Az élet Isten ajándéka. Magától nincs élet, de mivel van élő Isten, így van élet is. Mert Ő az életadó.

Az angyal kijelenti, nem lesz többé idő, nem lesz haladék, mert eddig volt.  Az ember hatalmas károkat okozott a világban, rengeteg vér tapad a kezéhez, pedig a világ őrzésére, a róla való gondoskodásra kapott felhatalmazást. Azonban a bűn önzővé, kapzsivá tette. Mindent magának akar. A másikban már nem testvért, hanem ellenséget lát. És így pusztul a világ. Azonban Isten nem pusztította el az embert, mert Ő nem pusztító, hanem életadó. Kaptunk lehetőséget a megtérésre, az újrakezdésre, de nem akartuk.  Mint ahogy Jeruzsálem népe sem akart Jézushoz menni.  Volt idő, de ez az idő elvétetik. Azt gondoljuk, soha nem jön el Isten ítélete. Úgy gondolkodunk, van még időnk, az ige kijelenti, nem lesz több idő. Ezért lényeges, hogy most amíg időnk van, hallgassunk Istenre, bízzuk Rá az életünket. Letelik az időnk. Ezért most ragadjuk meg az Úr kegyelmét! Boruljunk le Előtte és adjunk dicsőséget Neki!

 

 

Úr lesz a Jézus mindenütt

 

1. Úr lesz a Jézus mindenütt, Hol csak a napnak fénye süt, Úr lesz a meszsze tengerig,

Hol a hold nem fogy s nem telik.

2. Őneki mondjunk hő imát, Díszítsük azzal homlokát, Jó illat légyen szent neve, Min-

den napon dicsérete.

3. Országok, népek és nyelvek, Ő dicsőségét zengjétek, Gyermekek hangja hirdesse:

Áldott a Jézus szent neve!

4. Ő királysága bő áldás, Ott van a felszabadulás, Fáradtak ott megnyugszanak, Ínsé-

gesek megáldatnak.

5. Minden teremtés dicsérje, A Király Krisztust tisztelje; Angyali ének zengjen fenn, S

mind e föld mondja rá: Ámen.

 

 

Isten áldásával.

 

Az Úr erősít meg

 

A

z ellenség nagyon kitartó, nem adja fel (Neh 6,1-14).  Amíg van, egy kicsi esélye próbálkozik, hogy Isten népét meghátrálásra késztesse. Azonban Nehémiás nem rémül meg, ellenáll a gonosznak, és végzi tovább a munkát. Ezt kell nekünk is, ellenállni a gonosznak, mert ehhez ígéret is fűződik, elfut előlünk. Csak akkor fut el a gonosz, ha az Úrral együtt történik az ellenállás. Segít minket az imádság is, hisz maga az Úr fogalmazta meg, kérhetjük a gonosztól való szabadítást. Mert egyedül az Úr tud megszabadítani. Mi képtelenek vagyunk akár önmagunkat, akár a másik embert megmenteni, egyedül csak Ő képes rá. És ezt jó szem előtt tartani, mert valóban így van. Ha az ember képes lenne egy másik embert megmenteni nem jött volna el a Messiás a földre. Ő pont azért jött, mert szabadításra, megmentésre van szükségünk.

Nehémiásék elkészítették a várfalat, és semmi rés nem maradt azon. Ez ragadott meg, nem hagytak szabadon egyetlen rést se.  Nincs rés a falon, nincs védtelen felület, nincs támadási lehetőség.  Mert a résen keresztül az ellenség, támadást tud intézni, sőt észrevétlenül be is juthat a városba. Pont az a cél, hogy az Úr Jézus befogadása után, minden rést számoljunk fel. Sőt állítsuk Őt a kapuba, mert akkor a gonosz nem fog próbálkozni. Gondoljuk végig az életünket, vannak-e még rések, amin keresztül kísérthetők, támadhatók vagyunk?  Mik lehetnek a rések az életünkben? Az át nem adott érzelmek, vágyak, dolgok. Rést jelenthet hitünk falán a pénz szeretete, a gyűlölet táplálása, a le nem zárt kapcsolat, a testnek a vágyai. Azonban az Úrtól erőt kapunk, hogy a rések betömődjenek. Hogyan? Elsősorban az igével, az ige rendszeres olvasása, imádság és engedelmesség által.

Amikor Nehémiás nem megy el a találkozóra, rágalmazó levelet kap. Ő ezt elutasítja, és az Úrhoz fordul. Igen, mert számára az Úr az első, és a Neki való szolgálat. Ő erre kapott megbízást Istentől. Nehémiás nem önmagában bízik, nem ő erős, hanem az Urat kéri, erősítse meg őt. Tudja, hogy ő gyenge, és csak az Úr képes erőssé, ellenállóvá tenni.

Azt is meg kell látnunk, hogy a gonosz még prófétákat is bevet.  Szanballat és Tóbijjá prófétákat béreltek fel, és bizony ez nagyon nehéz szituáció. Kigondolná, hogy egy próféta, egy az Urat szolgáló személy, már nem az Urat képviseli. Ha egy gyülekezetvezető, vagy egy másik hívő ember tanácsol, elfogadjuk, eszünkbe sem jut, hogy a külső ellenére a szíve már nem az Úré. Ezért ír Pál a lelkek megítéléséről, mert azért, hogy valaki hivatásos szolgája Istennek, nem biztos, hogy jó tanácsot ad. Meg kell látnunk, amikor egy igehirdetés, egy bibliamagyarázat, vagy a bizonyságtétel, nem Istentől való. Az ilyen szolgálatra ne hallgassunk. Vizsgáljuk meg az ige alapján, hogy valóban az Úrtól származik-e a tanács.  Ha az elhangzott javaslat azt mondja, amit mi is hallani szeretnénk, ami tetszik az óemberünknek, a kényelmünknek, az nem Istentől van, bármilyen jól hangzik is.

Igénk mutatja, hogy csakis Istentől jöhet igazi megoldás az emberiség, és benne a saját problémáinkra is (Jel 9,13-21). Nincs segítség csak egyedül az Úrnál. És Isten ad lehetőséget, hogy erre rádöbbenjünk. Sokféle módon szólongat minket, ha kell, rendkívüli eseményeket is megenged, de hirdetteti az evangéliumot is. Rajtunk áll, hogy meghalljuk-e az Úr szavát. Természetesen nem elég meghallani, mert segítségül, életváltozásul csak akkor lesz az ige, ha meg is tesszük. Istennek való engedelmességre van szükségünk. Aki az igét kézbe veszi, meglátja, hogy Isten jót akar nekünk. Azért is küldte az Úr Jézust a világba. Ő ment meg, és Ő szabadít ki a bűn hatalmából, és visz be az Atya országába.

Azt is látjuk, hogy négy angyal meg van kötözve, és csak a maguk idejében lesznek eloldva.  Az eloldásig eltelő idő Istentől adott lehetőség a megtérésre. Visszatartja az ártó, pusztító lényeket, így időt kapunk a bűnbánatra és életünk korrigálására. Kiálthatunk és segítséget kérhetünk. Az Úr Jézus is egy bizonyos időkeretben működött a földön, és amíg szertejárt az emberek lehetőséget kaptak arra, hogy Hozzá forduljanak.

Amikor eljön az idő, minden lehetőség készen áll, ítéletes eseményeket visznek végbe ezek az angyalok. Hatalmas és pusztító hadsereg áll készenlétben, ezért voltak megkötözve az angyalok, mert ilyen hatalmas sereg a mi korunkat megelőzően nem tudott felállni. Nem volt meg egy ilyen háború minden feltétele. Nem voltak ilyen harci eszközök eddig, mint amik itt le vannak írva. Ám amikor ezek megjelennek Isten, sürgető szavát hallhatjuk általuk. Ne magunkat áltassuk, nem veti be az ember a tömegpusztító fegyvereket, ne arra várjunk, hogy majd jobbá leszünk, hanem forduljunk az Úrhoz. Lássuk meg, csakis Ő tud rajtunk segíteni. Az élet a földön csak akkor változhat meg jelentősen és pozitívan, ha az Úr Jézust követjük, és szavának engedelmeskedünk.

Ha nem bízzuk magunkat az Úrra, akkor ilyen borzalmak történnek meg.  A lovak modern fegyverekre hajaznak.  Mert ilyen élőlény nincs. Amit János lát mindenképpen ember alkotta eszköz. Annyira megdöbbentő, hogy minél fejlettebbé válik a világ annál pusztítóbb fegyvereket készítünk. Az ember a pusztítás technikáját tökéletesíti. Olyanok lesztek, mint az Isten, súgta a kígyó, de nem Istenné váltunk, hanem ember alatti lényekké. Pusztítóbbakká lettünk az állatoknál is. Mert az állatok nem végeznek olyan öldöklő háborúkat, mint az ember.

Szinte a tömegpusztító fegyverek arzenálját látjuk. Vegyi és biológiai fegyverek tömkelege, és a nukleáris csapás. Borzasztó, hogy ezt nevezzük fejlődésnek. Meg kell látnunk, lehetünk bármilyen fejlettek, és vallásosak is, de amíg a szívünk újjá nem lesz az Úr Jézusba vetett hit és vérének megtisztító ereje által, a szívünkben nem változik semmi. A gyilkosság, hazugság, paráznaság marad. Hiába a modern technika, a hatalmas tudás, ha szívünkből csak gonosz származik. Ezeknek a lovaknak a szájából tűz és füst, vagyis mérgező, pusztító anyag jött ki. Vajon mi jön ki a mi szánkból? Csakis az, ami a szívünkben van. Mi van a szívemben? Ki van a szívemben? Ha az Úr Jézus Krisztus, akkor jó dolgok, gyógyító, tisztító szavak hagyják el ajkunkat.

Akik túlélték ezt a csapást, nem tértek meg. Megrendítő ez. Nem ábrándultak ki az emberből, még mindig benne bíznak. Úgy gondolkodnak, majd az idő múlásával egyre jobbak leszünk.  De hogyan lennénk jobbak, ha önmagunkat imádjuk. Saját maguk által készített bálványokat imádtak továbbra is. Ez azt üzeni, ennyi tragédia után is az embertől várják a megoldást. Mikor látjuk meg, egyedül az Úrtól jön megoldás és segítség?

 

TÜZED, URAM JÉZUS, SZÍTSD A SZÍVEMBEN

 

1.  

Tüzed, Uram Jézus, szítsd a szívemben,

Lángja lobogjon elevenebben!

Ami vagyok és mind, ami az enyém,

Tartsd a kezedben, igazi helyén!

Életem kútja, örök örömem,

Fény a sötétben csak Te vagy nekem.

Hallod imám, és bármi fenyeget,

Nem hagy el engem, tart a Te kezed.

2.  

Szorongat a Sátán, de Te velem vagy,

Hű Szabadítóm, aki el nem hagy.

Ennek a világnak fekete egén

Lényed a csillag, sugarad a fény.

Életem kútja, örök örömem,

Fény a sötétben csak Te vagy nekem.

Hallod imám, és bármi fenyeget,

Nem hagy el engem, tart a Te kezed.

3.  

Jön az örök nap már, közeledik Ő,

Mennyei honba hazavinni jő.

Röpke pillanat, míg tart a keserű,

Jézus elém jön, örök a derű.

Életem kútja, örök örömem,

Fény a sötétben csak Te vagy nekem.

Hallod imám, és bármi fenyeget,

Nem hagy el engem, tart a Te kezed.

 

Isten áldásával.

Oltalom

 

T

öbb fronton indított támadást a gonosz Nehémiás ellen (Neh 5,1-19). Gyengítette az építőket a pogány népek támadása, majd a belső zúgolódás. Most pedig arról olvasunk, hogy vannak, akik a Júdában élő szegényeket zsákmányolják ki. Egyre nehezebb a helyzet, és ez gyöngíti a munka morált. A belső bajok elvonják a figyelmet a munkáról, és magáról az Úrról is. Nem Istenre figyelnek az emberek, hanem a problémákra. Sátán tudatosan elterel a szolgálattól, és önmagunkra irányítja a figyelmünket. Olyan helyzetet kreál, ami rólunk, a megélhetésünkről, egészségünkről, biztonságunkról szól. Azt akarja, hogy bizonytalannak lássuk az életet, és akkor már nem fogunk a munkára koncentrálni, hanem saját életünkre. Minden magunk körül fog mozogni.

Egyre nehezebb a helyzet, hiszen sokan a városfalnál dolgoznak, kevés otthon a munkáskéz. Így azután vannak, akik eladósodnak Mindezt látva arra a következtetésre jutunk, a hívő ember útja sem könnyű. Ezek a zsidók hazajöttek a fogságból, de az életük nem vált könnyebbé. Azonban Isten országa, az Ő jelenléte mindennél többet jelentett a számukra. A problémát igyekeznek megoldani, és nem vándorolnak külföldre, se nem mennek vissza oda, ahonnan eljöttek. Pedig ott sokkal gondtalanabb volt az élet.  Azonban itt erőteljesen megtapasztalták Isten jelenlétét. Az istentisztelet pedig Isten kegyelmét és irgalmát sugározta feléjük. Az életük forrása az Istennel való élő kapcsolat volt. Mi a mi forrásunk?

Az viszont szomorú, hogy Isten népe között egyenlőtlenség volt. Nem segítették egymást, hanem a gazdagabbak inkább kihasználták a szegények nehéz helyzetét. Szolgaságba taszították honfitársaikat. Ugyanazt tették, mint a nem hívők. Átvették az ő gyakorlatukat. Mindez azt jelenti, hogy csak formálisan Istent imádták, de a valóságban a pénz határozta meg őket. Nem Istent, hanem a pénzt és önmagukat szerették. Miért? Mert a szívükben nem történt változás. Pünkösd után mennyire mást látunk, mindazok, akiknek vagyonuk volt segítették a gyülekezet szegényebb tagjait.

Azonban jó Nehémiást látni, élete példamutató. Valóban látszik, hogy ő az Úr indíttatására érkezett haza. Nem helytartóként, úrként viselkedik, hanem maga is odaáll a résre. Végzi a javítást, lemond a neki járó jövedelemről, és gondoskodik másokról. Segíti azokat, akik bajba kerültek. Nem pénzért, vagy a hatalomért, hanem teljes szívből Istenért munkálkodik. Mivel Nehémiásnak elhívása van, másképp tölti be a helytartói pozíciót. Az Úrra nézve mer más lenni, mer másképp cselekedni, mint ami megszokott. Urunk is egészen másképp cselekedett, mint tették azt mások, vagy a korabeli tanítók. Mindig vállalta önmagát és vállalta az Atya akaratát.  Merem-e mindig vállalni Isten akaratát, akkor is, ha ebben mások nem támogatnak, nem értenek meg?

A gonosz teljes erővel támad, pusztítja az embert, olyan útra csábítja, ami elszakít Istentől és romlásba dönt (Jel 9,1-12). Azt látjuk, hogy az emberiség nagy része elhitte mindazt, amit sátán mondott. Elfordult Istentől és az önmegvalósítás útjára lépett. Ennek az eredménye az a mérhetetlen nyomorúság, ami az első négy trombitaszó nyomán keletkezett. A termőföld, a tenger és az ivóvíz is tönkrement. Egyre elviselhetetlenebbé válik az élet. Az emberek szenvednek, és mindezek ellenére nem látunk bűnbánatot. Senki nem kiált Istenhez. És ez nagyon szomorú. Az ember egyre nehezebb helyzetbe kerül, és ez a sok természeti katasztrófa saját ténykedésének a következménye, és ennek ellenére nem keresi Istent. Továbbra is önmagában bízik, és azt gondolja, majd helyrehozza mindazt, ami elpusztult.

Isten küldött figyelmeztetést, egyre rosszabb lesz, ha az ember nem tér meg az Úrhoz, és nem változtatja meg gondolkodását és életvitelét. Az ember nem akar változni. És általában felzúdulnak azok ellen, akik azt mondják, az életmódunkon kell változtatni. Pedig a megoldás az Úr Jézust követő életben rejlik. Jézus alázatos volt, és egyszerűen élt. Mondhatnánk úgy is, összhangban élt a teremtett világgal, és nem a fogyasztói társadalmat preferálta.

Az ötödik trombitaszót követően egy csillag hullik le az égről, és ez a csillag mintha egy személy lenne. Így azután sátán alakja rajzolódik ki előttünk. Tettei is sátániak, hiszen a pusztulás erőit szabadítja rá az emberre.  Úgy tűnik azért esett le, hogy pusztítson. Mennyire más a mi Urunk. Ő emberként jött a földre, és soha nem pusztított. Nem romboló erőket nyitott meg, hanem az élet vizének folyamaival árasztotta el a földet. A Szentlélek munkássága által az ember élete jobbá lehet. Ha befogadjuk Őt gyógyító erők fognak megnyilvánulni általunk. Krisztus tanítványai gyógyítják mindazt, amit a gonosz tönkretett.

Sátán kifejezetten az embert pusztító lényeket szabadít a földre. Azokat, akik elhitték, amit a gonosz mondott becsapja, és mindent ellenük fordít. Mintha a tudomány eredményei fordulnának szembe azzal az emberrel, aki létrehozta őket. Ha az ember Istent kihagyva merészkedik a tudás mély rétegeibe olyan dolgokat hozhat létre, amelyek majd ellene fordulnak.

A gonosz ténykedése idején sem kell Isten gyermekeinek félnie. Ők oltalmat kapnak Uruktól. Az Úr oltalmazza övéit a legnehezebb időszakokban is. Aki Benne bízik, el van rejtve a gonosz hatalma elől.

Ahogy figyeljük az igét, nagyon mesterséges lénynek néz ki ez a sáska. Olyan mix, amibe mindenféle pusztító erő bele van programozva. Elrettent már a hangjával és a kinézetével is. Úgy tűnik az embernek nincs ellenszere, és talán váratlanul is éri ez a támadás. Isten jelez, a sas is kiáltott, de nem akarták meghallani. Nem hiszi el az ember, hogy Isten nélkül, megtérés nélkül nem tud jó irányba haladni. A sáskák gazdája a Pusztító. Erre jó odafigyelni, nem minden jó, amit a tudomány a kezünkbe ad. És nem mindenki jóra használja fel mindazt, amit a tudás révén sikerült elérni. Van gonosz tudás is. És itt ezt látjuk elszabadulni. Azonban még mindig lehet Istent keresni. A bajok, a szenvedések odavihetnek az Úrhoz. Ne várjuk meg ezt az időszakot, hanem már most kiáltsunk Urunkhoz!

 

 

Isten szívén megpihenve

 

1. Isten szívén megpihenve Forrjon szívünk egybe hát, :/: Hitünk karja úgy ölelje Édes

Megváltónkat át! Ő fejünk, mi néki tagja, Ő a fény, mi színei; Mi cselédek, ő a gazda, Ő

miénk, övéi mi.

2. Szeretetben összeforrva, Egy közös test tagjai, :/: Tudjuk egymásért harcolva, Ha

kell, vérünk ontani. Úgy szerette földi nyáját S halt meg értünk jó Urunk; Fájna néki, lát-

va minket, Hogy szeretni nem tudunk.

3. Nevelj minket egyességre, Mint Atyáddal egy te vagy, :/: Míg eggyé lesz benned vég-

re Minden szív az ég alatt; Míg Szentlelked tiszta fénye Lesz csak fényünk és napunk,

S a világ meglátja végre, Hogy tanítványid vagyunk.

 

 

Isten áldásával.